Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 5. szám

Thursday, January 29, 1970. AMERIK/ MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Jubileumi év Irta: Kovách Ernő Ez az év egész Európa számára nagy ünnepségek esztendeje lesz. Most 25 éve, hogy Európában már haldoklott a náci-fasiszta szörnyszülött és meitthe- tetlenül a végpusztulás felé közeledett az orosz Vörös Hadsereg fojtogató karjai között. Nem volt Sztálingrád óta megállása az európai országokat lerohanó, szolganépei által támogatott “diadal­mas” német Wehrmacht-nak. Most 25 éve szégyenletes sorsot jelöltek ki a magyar népnek akkori urai, hogy a magyar legyen az egyetlen szolganép, amely hátvédje a nyüszitve barlangja felé menekülő náci fenevadnak. 25 évvel ezelőtt három hónapig szüntelenül kellett harcolni Magyarország területén, mig végre április 4-én az utolsó náci-nyilas hordát is átverték a magyar ha­tárokon. Nagy ünnepségekre készül szülőföldünk, és min­den oka megvan erre. Ezeken az ünnepi esemé­nyeken visszatekint majd arra a nagy útra, ame­lyet ez alatt a negyedszázad alatt megtett, de nem­csak Magyarország, hanem a többi szocialista or­szágok is. Lerakták a szocializmus alapjait világ­szerte, melynek irányítása alatt az emberiség több­sége útjában áll annak, hogy az imperializmus visszaállíthassa korlátlan uralmát az egész világon. A szocialista államok, melyeknek ereje és befolyá­sa mindenütt érezhető, teljes erejükkel támogat­Nagy megtiszteltetésben volt részem. Tolna me­gye és Szekszárd idegenforgalmi kirendeltsége meghívott egy kis szüreti mulatságra. Az utolsó esztendőben évenkint el-elmentem a mi szüreti mulatságainkra és mindig nagyon jól éreztem ma­gam. Az utóbbi években fájó érzéssel tapasztaltam, hogy fogyunk, mert sokan közülünk már átlépték az élet rubikonját. Ilyenkor arra gondoltam — megvallom nem a legjobb érzéssel —, hogy itt leszek-e még a legközelebbin, de még eddig min­dig megértem. Most azonban gála szüreti ünnepe­ken vettem részt. Reggel autóbusszal indultunk és délelőtt 11 óra­kor Szekszárd főterén voltunk. Legelőször na­gyon érdekes fényképkiállitást néztünk meg, mely­nek minden része a szürettel és a szőlőtermelés­sel áll kapcsolatban. Szekszárd Tolna megye és a szekszárdi járás székhelye. A Duna jobb partjá­tól kb. 15 kilométerre fekszik. Lakosainak számát 25.000-re becsülik. Az országos népszámlálás ez év végén lesz, úgyhogy néhány hónap múlva ezek a számok is pontosabbak lesznek. Eredetileg a város a Duna árterületétől nyugatra, a magasabb tér­színén épült, amely a város központi része, a me­gyei és városi tanács székházával és egyéb köz­épületekkel. Meg kell említeni, hogy Szekszárd öreg város, 1000 évre néz vissza. De szerény és csak kilenc századik alapítását ünnepli, mely egybe esik a szü- . rettel ebben az évben. Számos műemlék jellegű épületet láttunk. Babies Mihály szülőházát, a klasz- szicista megyei tanácsházát, a barokk stilusu Szt. János és Szent Pál kápolnákat, stb. Határában nép­vándorláskori temetőt és Árpád-kori halászfalut tártak fel. Itt állt a rómaiak Alisca nevű városé. A honfoglalás után fejedelmi, majd királyi birtok központja volt és I. Béla kedvelt tartózkodási he­lye 1060 körül. A szekszárdi várban 1061-ben ala­pított benedekrendi apátságban temették el. Az apátság falait most tárják fel, amelyek a mostani Tanácsháza helyén voltak. A török megszállás alatt a város elnéptelenedett, de a 18. században újból fejlődésnek indult. Mária Terézia tette me­gyei székhellyé. Van Szekszárdnak szomorú emlé­ke is. A Tanácsköztársaság leverése után a fehér terrornak rengeteg áldozata volt, emlékművet emeltek erre, melyet Makrisz, a jónevü görögszár- mazásu szobrász faragott. Vissza akarok azonban térni Tolna megye és Szekszárd város vendégfogadására. Utaztam már az apostolok lován és a közlekedési jármüvek minden fajtáján, de még álmomban sem gondol­tam, hogy 6-lovas hintón, lovas bandériummal fo­ják az imperializmus által megtámadott vietnami népet, szabadságának és függetlenségének védel­mében. Ennek a hatalmas erőnek a támogatását érzik az imperialista hódítás ellen védekező arab nemzetek is. A szocializmus világot átfogó erői indították el a mindnagyobb területekre kiterjedő békemozgal­mat, az “európai biztonságiért, a teljes leszere­lésért, beleértve az atomfegyverek megsemmisíté­sét is. Ezt a békéért való harcot nemcsak a szocia­lista országok támogatják, hanem a semleges or­szágok népei és kormányai is, valamint az imperia­lista, nyugati államok mind nagyobb néptömegei. Azért követelik a leszerelést, az atomfegyverek betiltását, mert jól tudják, hogy egy uj háború az egész emberi kultúra és emberi élet teljes pusz­tulását jelentené. Szülőhazánk megingathatatlanul a békéért küz­dő világerők táborába tartozik, ezzel szemben fo­gadott hazánk a vezetője, az irányitója és felfegy- verzője az imperialista világhatalomnak. Köteles­ségünk tehát, hogy minden erőnkkel támogassuk az Amerikában mindjobban kifejlődő békemozgal­mat, a vietnami szégyenletes háború azonnali be­szüntetését. Kell, hogy támogassuk mindazokat a törekvéseket, melyekért az amerikai nép szine- java küzd. Ezeknek a törekvéseknek magyarnyelvű gok parádézni. Pedig az történt. Nem tudom, hogy azok, akik ezeket a sorokat olvassák, milyen érzel­mekkel viseltetnek a lovak iránt, de a magam ré­széről bolondulok utánuk. Ragyogó fényes lipicai táltosok álltak elő, hogy beszálljak. De nem száll­tam be. Meg kellett simogatni előbb a nyakukat. A rudast Sütölc-nek hívták, olyan impozánsan állt ott, mintha nélküle a szekszárdi rizling csak közön­séges lötty lenne. A nyerges Öregszemercs, nevé­hez méltóan nézett rám és várta, hogy kapja az egy-két kockacukrot. Kapott is. Az ostorhegyes Bor óta 3. már főúri ló név és a testvére Borota 5. Tudtára adták mindenkinek, akit illet, hogy ők nem akármilyen adta-vedte mén lovak, mert hát az volt az egész társaság, mén lé a legjavából. Sitkéi János Tolna megye lótenyésztési felügyelő­je ült a bakon a parádés kocsissal, ő avatott be a lovak tenyésztési tudományába. Az utcákon, ahol a felvonulást tartották, ten­gernyi nép sorakozott fel, szintén parádéba öltöz­ve. Csizmás, nagy bajuszu férfiak, kendős és to- pánkás asszonyok, tulipános hímzésű lajbikkal, bokaugrós szoknyában, népviseletü ruhákba öl­töztetett gyerekek nézték a csikók felvonulását, mert a mi fogatunkon kívül még egy jó tucat kö­vetett bennünket, de a mi tiszta arab táltosaink voltak az elsők. A Morzsi Uj Élet Termelőszövetkezet szekszárdi pincészetének a szőlőjébe tartottunk. A kilométer­nyire elterjedő szőlősben még érették a szőlőt. Kár volna leszedni, hadd emelje a napsütés a cu­kortartalmát, magyarázták. A szekszárdi vöröset, vagy rizlinget azonban nem kell magyarázni, de nem is kell kóstolni, azt csak inni kell. Fő dolog, hogy legyen mire. Erről aztán a Morzsi termelő- szövetkezet gondoskodott. szószólója lapunk, a Magyar Szó, az egyetlen Ame­rikában megjelenő magyar hmlap, mely nemcsak magyarázza és támogatja a mai Magyarország kor­mányzatának törekvéseit, hanem ösztönzi olvasóit, hogy személyesen győződjenek meg arról, milyen hatalmas fejlődésen ment keresztül szülőhazánk az elmúlt 25 évben. -| Ezért szeretettel üdvözlöm Jéhn Ferenc los-an- gelesi munkástárs azon törekvésének kifejezését, hogy a jubileumi évben 1000 amerikai magyar egyszerre látogasson el Magyarországra. Ne marad­jon ez se egyéni, se los-angelesi akció, hanem kap­csolódjanak be ebbe Magyar-Amerika összes szer­vezetei. A Magyar Szó hivatott arra, hogy necsak propagálja, hanem irányítsa is ezt a kísérletet. Mint olvastam, a Magyarok Világszövetsége buda­pesti irodája is foglalkozik világméretekben ezzel a kérdéssel. Kétségtelen, hogy a külföldi magya­roknak ez a nagyszerű szervezete nagy segítséget nyújthat olyan amerikai megmozduláshoz, mely­nek jelszava: “1000 amerikai magyar kirándulása a jubileumot ünneplő Magyarországra.” Természetesen a Magyar Szónak támogatnia kell a különböző utazási irodák ilyenirányú törekvé­seit, hogy minél többen menjenek látogatóba Ma­gyarországra mélyen leszállított árakon, melye­ket az utazási irodák hirdetnek. Biztos vagyok benne, hogy műid a magyar ha­tóságok, mind a magyar nép nagy szeretettel vár­ja a jubileumi évben hazalátogató magyarokat. Az ökörsütés Hát ez is volt! Nyárson. Az ökröt szépen letisz­tították és hatalmas vasrúdon máglya fölé emelték. Ez azonban nem volt olyan egyszerű, mint ahogy ezt Ieű'om. Ehhez egy bizonyos hangulatra volt szükség. Sátrak álltak mindenfelé és különböző dolgokat kínáltak a közönségnek. Szivtől-szivhez szóló mézeskalács, száz formájú fakanál, rengeteg és más-más viseletű baba, még fekete is keresett uj gazdát. Az ökröt közben sütötték. Rém sok fa­szén forró parázsa az állandóan pörditett ökröt lassan ehetővé érlelte'. A szekszárdiak előtt ezek a dolgok már megszokottak, csak nekem voltak látványosak, mert a Magyar Szó szüreti mulatsága­in beértük egy kicsit kevesebbel is. Az ökörsütés után népviseleti versenyre igyekeztünk. Arról volt szó, hogy ki tudja leghűségesebben visszaadni a tolnai községekben hagyományos népviseletet és milyen gyorsan. A terem közepén lévő dobogón öltöztették a leányokat, ahová fehér alsókba jöt­tek be. Az erősen keményített alsószoknyák jöttek először, hogy ezekből hányat vettek fel, azt nem győztem számolni. Legtovább tartott azonban a fejdisz, de mikor az kész volt, azzal még Josephine Baker sem versenyezhetett volna. A versenyben gyermekek és idősebb nők is résztvettek. Bizony a népviselet már a múlté, azt csak ilyen különö­sebb alkalmakkor viselik, amely — mint mindenki tudja— nagyon színes és a hímzések művésziesek. Az idő azonban halad és most a miniszoknya és a farmernadrág a divat, nemcsak Szekszárdon, de még a legkisebb községben is. Pontosan 25 éve múlt novemberben, hogy Szek­szárd felszabadult a náci és nyilas uralom alól. Talán ez az évforduló is hozzájárult ahhoz, hogy az ez évi szüreti mulatság vidámabb és színesebb le­gyen. A hosszú, meleg ősz is ezt látszik kisegíteni. Ennyi borra és cukortartalmú minőségre valóban csak ritkán volt alkalom. Erre azt tartják, hogy borban az igazság, de most hozzáteszik, a “szabad­ságban” még több van. VÁMMENTES IMHUMMUfiOK ■»— KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagfokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ral Fodor Erna: SZÜRETI MULATSÁG SZEKSZÁRDON

Next

/
Oldalképek
Tartalom