Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-25 / 26. szám
! Thursday, June 25, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Az uj asszony megállt a verandán és elnézte az Intézet öreg kocsisát, amint lovával bíbelődik. iVárosi lévén, nem értette ember és ló mély együ- vétartozását. Valamikor ugyan olvasott valamit, talán Csehov irt egy öreg fiákeresről, aki — embereknél nem találván meghallgatásra — lovának panaszolta el bánatát. Emlékszik rá: a ló okos szemeivel megértőén nézte gazdáját és meleg párát fújt az arcába... De régen volt. Azóta elszokott a könyvektől és az eféle érzelgősségtől. Állt és nézte Holló Menyhért együgyü sürgölő- dését, amint lovát kedves szóval noszogatva, felhámozta és szekérbe fogta. —Mintha menyasszonyt cirógatna — húzta el száját gúnyosan az uj asszony, s valami irigység fogant szivében. Az öreg Menyhért félszemmel a veranda felé lesett. Az uj főnökasszonyra, aki — bár az étkezde felügyelője —, amolyan tésasszonyos urhat- námsággal bánt vele. Akár egy kocsissal. A tömzsi asszony hosszú fekete haja féloldalt a vállára omlott. Ez maradt hajdani szépségéből. Az öreg elmosolyodott, heherészve szólt lovához: — Hm, olyan sörénye van, mint neked. Hollófekete. Befogadjuk-e a Hollócsaládba?.. így hármasban lennénk. Még nevetgélt magában, aztán felült a csézára •és csendes poroszkálásra nógatta lovát. Pár hónap múlva az intézeti istállónál megszólította a hollóhaju asszony. Szürkölödött, az öreg fáradt lovát fogta ki a csézából. — Mondja, Menyhért bácsi, nem öregedett ki ez a gebe a csézából? — Hát... nem jár hollószárnyakon! — tréfálkozott a kocsis. A HÁROM HOLLÓ Irta: BALOGH ÖDÖN — Szégyen ez már az Intézetre, hallja-e. Veszünk egy kis furgont— mondotta komolyan az asszony. Az öreg nem szólt. Hazament, leült a kis székre és gondolkodott: eladják a Hollót? Ki veszi meg? A sintérek más nem. Tizenöt éve dolgoznak együtt, burgonyát és más élelmiszert fuvaroz az étkezdének. Csikókorában került mellé, a keze alá nevelte. S most sintérkézre engedjem? Magányosan áll az öreg Holló Menyhért. Felesége öt éve meghalt, fiai messzi városokba kerültek. Egész nap ezzel a lóval foglalatoskodott. Okos, jóravaló állat. Többet beszélt vele, mint az emberekkel. Emésztette napokon át valami keserűség. Azután egyszer, úgy estefelé kiment az udvarra, megnézte az ócska istállót, a megrokkant ajtót pászitgatta. •— Tán.... itt még ellehetne. A kertből kerülne egy kis lucerna, venne hozzá valamit. Hasznosíthatná éppen... a háztájiban. Szántásban, bo- ronálásban besegítene a szomszédoknak. Másnap reggel egyenesen a hollóhaju asszonyt kereste. — Hát mi lesz a Hollóval ? — kérdezte. — Jövő héten viszik a vágóhidra — hangzott a közönyös válasz. Menyhért bácsi hümmögött, topogott, aztán bizonytalankodva megjegyezte: — Én... megvenném. — Mennyit ad érte? — villant ft fekete asz- szonyszem. — Van kis spórolt pénzem. Kétezer forint... Kétezer — mosolygott magában az asszony — ennyit ad a vágóhíd is! Szeretné az öreg becézget ni, cukrot és répát dugni jászolába — gondolta én hallgatagon nézte a kocsis várakozó arcát. Régóta begyében van ez a nagy “megértés” ló és kocsisa közt: meg a cukor- és lisztcsenés az intézeti kamrából a ló számára. Valami érthetetlen bosszú lobbant fel benne, amit maga se tudott megmagyarázni önmagának. Egy frászt, kapsz te lovat! — támadt fel benne az irigység és rosszindulat különös fajtája. Aztán szelíden azt mondta: — Nagyon szeretné, Menyhért bátyám?... — Hát... tizenöt éve együtt járunk. Megszoktuk egymást. Higyje el, annyira bízik bennem a Holló. Szégyelném ,ha csalódna... Az asszony gúnyosan mosolygott: — A vágóhíd négyezret ad. Nem károsíthatom meg a cégünket. Az öreg Holló Menyhért még állt egy kicsikét; mit szólhatnak a felsőbb igazság ellen. A pénz, a pénz, az segítene csak a Hollón. Szomorúan indult az istálló felé, ahol lova rövid horkantásokkal fogadta. A hollóhaju asszony elégedetten ült asztalához, mint a szigorú biró, aki példás Ítéletet hirdet. Most megkapta! Az öreg ló eltűnését senki sem vette észre. És azt sem, hogy nem leli helyét a furgon mosására, Udvarseprésre fogott öreg kocsis. Az értelmetlen “bosszút?” — ki feltételezte volna. Valamennyien hittek az ismert közmondásban: Holló a hollónak. .. Az emberek miért bántanák egymást. Különösen, ha okuk sincs rá. HUMOR A MAXI PESTEN Családom hölgytagjai a minap gyászos ábrá- zattal tértek haza. Elébem álltak: — Bejött a Maxi... Tétován felemeltem gondoktól gyötört busa fejemet a papírok közül: — Tessék? Tompán kongott a válasz: — Bejött a Maxi... — Ki a fene az a Maxi? — toltam fel a pápaszemet a homlokomra. — És hol jött be? Elsőnek ugyanis a szomszédék aranyos kis kutyájára gondoltam, hogy az jött be az ajtón, amint szokta is néha, de az nem Maxi, hanem Buksi. Ám nem láttam mást magam körül, csak két elkeseredett nőt, egy asszonyt és egy leányt, amint megismétlik: — Igenis, bejött a Maxi... 1 — De hol jött be, illetve honnan? — ismételtem. Természetesen kiderült, hogy a Maxi se nem kutya, se nem éjszakai mulató, se nem arisztokra ta csemete, hanem a Maxi, az a maxi, vagyis a maxiszoknya, amely állítólag bejött Nyugatról, vagyis betört Dévénynél uj időnek uj bajaival. — És ti ezért vagytok igy elkenődve? — szóltam rájuk, erélyesen. Valósággal nekem támadtak: igenis, most már biztos, hogy bejött a maxi, akármit is mondok, bejött, és hogy ez milyen felháborító, és még én beszélek... De már mi a csodát akarnak ezek tőlem? Talán bizony én hoztam be a maxit?! — No és aztán, bejött... Mi van abban? 1 Persze, nekem könnyű, engem nem érint a dolog', mégiscsak disznóság, itt tenni kéne valamit. Szóval ezek úgy gondolják, hogy nekem... vagyis, hogy én vagyok a férfi itthon, aki oltalmazom házamnépét minden bajtól, tüztől, víztől, maxitól. If"-! ■ ■ t/Cbí. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a — Álljak ki a dévényi kapuhoz, a gyepszélre, mint vitéz elődeink tették, és buzogánnyal verjem vissza a maxit... Vagy tulajdonképpen mit vártok tőlem?... Kitűnt, hogy nem várnak tőlem ezek a szomo- ruszemü fehérnépek semmi egyebet, csak hogy bánkódjam velük, mert hogy állítólag ez a dolog (hogy tudniillik bejött a maxi) legalább olyan nagy baj, mint, amikor régen bejött a spanyol, a fekete himlő vagy a bubópestis. Volt egy szabad ötpercem, hát sajnáltam őket. Másnap aztán nagy boldogan állítottak elém: — Nagy újság van, kitalálod-e, mi? — Sejtem. Kiment a maxi. — Áh, dehogy. Jól áll a maxi — felpróbáltuk. A FOKHAGYMA GYÓGYHATÁSA A jelenlegi influenzás és meghűléses napokban érdeklődésre tarthat számot az a hir, amely a fertőző influenza és nátha ellenszeréről szól. Dr. A. J. Tyrrel, aki a meghűléses betegségek elleni angol kutatócsoportot vezeti, egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy valamennyi eddig kipróbált gyógyszer közül a fokhagyma mutatkozott a leghatásosabbnak. Amikor megkérdezték tőle, hogy ennek az ősidők óta gyógyító hatásúnak ismert növénynek mely hatóanyagáról van szó, a tudós a fejét rázta: — Nem erről van szó. Erősen fokhagymás ételeket kell enni, és akkor az influenzás és náthás betegek olyan messzire elkerülik az embert, hogy nem tudnak sem ránk köhögni, sem ránk prüszkölni. • Egy fiatalasszony panaszkodik orvosának: — Kérem, doktor ur, segítsem rajtam, a férjem egy nagy gyár utazója. Állandóan távol van, utazgat az országban; a végkimerülés határán vagyok. .. — Értem — válaszolja az orvos —, attól tart, hogy talán baleset éri... — Nem is annyira erről van szó, doktor ur, állandó félelemben élek, hogy váratlanul hazatér... SÚLYOS AKADÁLY Agglegények beszélgetnek: — Vettem egy szakácskönyvet, de kiderült, hogy nem lehet használni. — Miért? — Mindegyik recept igy kezdődik: “Végy egy tiszta lábast...” ) GYANÚS KÉRDÉSEK Az apát nyugtalanítja kisfiának szellemi képessége és ezért ideggyógyászhoz viszi a gyereket. Az orvos ellenőrző kérdéseket tesz fel a fiúnak: “Hány füle van a macskának? Hány lába? Milyen hangot ad?” stb. A fiúcska, aki már megunta a felelgetést, az apjához fordul: — Mondd papa, ez a bolond még sohasem látott macskát? ZSUGORI FÉRJ Marynek a mézeshetek alatt megfájdult a foga és a férje elment vele a fogorvoshoz. Az orvos megvizsgálta a fájó fogat és kijelentette, hogy ezt már egy évvel ezelőtt ki kellett volna huzni. — Egy évvel ezelőtt? — kiáltott fel örömmel az ifjú férj. — Akkor a foghúzásért fizetendő ösz- szegről küldjön számlát az anyósomnak! • A férj igy szól feleségéhez: — Tiz évvel fiatalabbnak érzem magam reggel, ha megborotválkozom. — Mond, kérlek, nem borotválkozhatnál este? HA ELŐFIZETÉSETejárt, ! szíveskedjen azt rendezni az alábbi sorok ki- II ■ töltésével, hogy biztosítsuk lapunk rendszeres B megjelenését . Megújításra: $................................................ I I Naptárra: $.................................................. H | I Név: ................................................................. y I Cim: ................................................................. J Város:..................................Állam:................ i a Zip Code: . g AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 g L--- —-----------------j
