Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-21 / 21. szám

Thursday, May 21, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Fegyveres védelmet szervez a déli feketék egységfrontja 100 mérföldes tüntető menetet szervez az SCLC HérvéGi £evéc írja: Rev. Gross A. László B. D„ Th. M. Bödiilefes balfogás Nixon-nak az utóbbi hetekben tanúsított kapko­dó és ellentmondásokkal terhes viselkedéséből csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy — rövid (?) 16 hónapi kormányzás után — elérte azt a kritikus pontot, ahol elődje: L. B. Johnson 1968 március vége felé találta magát, azaz rájött, hogy az ország teljesen összekuszált, zűrzavaros ügyeit képtelen kézben tartani, a következő elnöki termi­nus nemcsak hogy kétséges, hanem merőben elér­hetetlen a számára — ha tehát 1972-ben úgyis át kel! adnia a helyét valaki másnak, legalább meg­örökíti a nevét a történelemben! Hát e törekvése fényes sikerrel járt, mert százat teszek egy ellen, hogy a történelemben kiemelkedő helyet fog el­foglalni, mint az a kétbalkezes elnök, aki a husza­dik század legbó'dületesebb balfogását követté el a kambodzsai esztelen kaland kezdeményezésével! Tudván tudja, látván látja, hogy az egész or­szág népe — a világ többi népeiről nem is szólva — a vietnami szégyenletes népirtás azonnali fel­számolását és ott lévő haderőnk sürgős hazahoza­talát követeli (kampánybeszédei során tett Ígére­tei alapján a népnek ez a követelése teljesen jo­gos és indokolt!), mégis — teljesen önhatalmúlag, nem hallgatva Amerika legnagyobb elméinek a fi­gyelmeztetésére és ellenvetésére — azzal tetézi eddigi provokativ lépéseit, hogy kiterjeszti a had­járatot Kambodzsára: egy semleges országra, ahol az amerikai erők jelenléte a nemzetközi joggal sokkal durvábban ütközik össze, mint Vietnamban, holott az utóbbiban sem volt ésszerű, erkölcsileg védhető jogalapunk bármilyen katonai beavatko­zásra. (Ezt ő maga is félig-meddig elismerte ápri­lis 20-i beszédében, amikor kijelentette, hogy "he­lye van a becsületes vitának afelett, vajon jogosan vagyunk-e Vietnamban ...") Ez az esztelen kambodzsai kaland még akkor is tragikus ballépésnek fog bizonyulni, ha történe­tesen a katonai győzelemre oly régóta szomjazó amerikai hadvezéreknek sikerül is pusztasággá bombázni Kambodzsának a vietnami határhoz leg­közelebb fekvő területét, az ott élő lakosság egy részét kiirtani, megmaradó részét pedig földön­futóvá tenni és az állítólag ott meghúzódó, de cso­dálatosképpen a mai napig fel nem fedezett észak­vietnami és vietcong egységeket az utolsó szál harcosig szecskává aprítani — mert a Kambod­zsába való önkényes betörés bűnténye végérvénye­sen lemeztelenítette az amerikai kormányt a világ szemében és ma már azok is világosan látják a mi vietnami szerepünk menthetetlenségét, akik a múltban nem voltak hajlandók pálcát törni Wash­ington viselt dolgai felett ebben a szerencsétlen országban. Ma már pőrén állunk a világ itélőszéke előtt — Káin-bélyeggel a homlokunkon —, mint egy olyan nagyhatalom, amely pusztán a nyers erőre (ököljőgra) támaszkodva, teljesen kénye-ked- ve szerint, mondvacsinált ürügyek alapján, vagy akár azok nélkül is, elég vakmerő ahhoz, hogy egy mit sem vétett, semleges országba behatoljon és ott az ominózus emlékű “Schrecklichkeit” mód­szerét alkalmazza. Ha emlékezetem nem csal, 29 esztendővel ezelőtt a mi fogadott hazánk pont az­ért szállt hadba, hogy az ilyen, ököljogra alapitott, durva önkényt egyszersmindenkorra megállítsa... Ma pedig lényegében utánozzuk ezt az akkor még felháborító barbárságnak minősített prakszist... (Azzal a különbséggel, hogy mi 43 kemény dollárt fizetünk minden “tévedésből” megölt kambodzsai polgár életéért... Itt is megmutatkozik az átkos infláció hatása: a “véletlenségből” másvilágra kül­dött délvietnami lakos hátramaradottjai csak 35 dollárt kaptak kártérítés fejében...) • Ha a nixoni logikát beadnám a kutyámnak, az menten felfordulna tőle. Mert mit is mondott a mi korlátlan hatalmú főparancsnokunk? Ha az ő kör- mönfontan megfogalmazott kijelentéseit behelyet­tesítjük egyszerű és közérthető szavakkal, akkor azok igv hangzanának: “Hadiegységeinket azért küldöm Kambodzsába JACKSON, Miss. — A fekete nép 30 szervezeté­nek képviselői egységfrontba tömörültek és elhatá­rozták, hogy aktiv fegyveres védelmet szerveznek. Dr. Aaron Shirley, Jackson neves orvosa tolmá­csolta a felháborodott fekete lakosság érzelmét, amikor kijelentette: “A Mississippi Egyetem két diákjának életét minden bizonnyal felsőbb utasításra oltották ki. Ez csupán folytatása annak az öldöklésnek, amit a fehérek ellenünk folyamatosan elkövetnek.” “Éppen ezért mi itt elhatározzuk, hogy fegyve­res védelmet szervezünk, úgyhogy ezentúl az öl­döklésre hajlamos fehérek csak a saját életük ve­szélyeztetésével vadászhatnak ránk.” Az egységfrontba tömörült szervezetek közt van több olyan, mely eddig csupán az erőszakmentes (és egy részüket a halálba), hogy; Viet napiban levő ■■ amerikai katonák életét megvédjem*' ‘‘Azért terjesztem ki a háborút Kambodzsára, mert ezzel voltaképpen leszűkítem a hadjáratot.” “Azért vonulunk be Kambodzsába, hogy a 150,- 000 amerikai katona Vietnamból való kivonulását (a következő 12 hónap folyamán) biztosíthassuk.” Ilyen fejtetőre állított okoskodást komoly állam­fő szájából még nem hallottam mióta lyuk van az orromon... • Az “igazi” Nixon ebben a — világszerte megüt­közéssel és felháborodással fogadott — beszédben akkor lepleződött le, amikor üyeneket mondott: “Világvezetői szerepünket nem vagyunk hajlan­dók feladni.” “Legyezni és megalázni nem hagy­juk magunkat.” De a teremburáját, ki és mikor bizta meg az Egyesült Államokat a világ vezetésé­vel?! Hol van az a lesajnálni való ország, amely elismeri és szívesen látja Amerikát, mint az ő ve­zetőjét?! Ami pedig a legyőzetést és megaláztatást illeti, az igazság elve paranesolóan előírja: aki hi­bát követ el — mint ahogy ez az ország tette Viet­nam esetében —. az legyen felkészülve arra, hogy elviselje baklövése következményeit, ha az meg­mozgalmakban vett részt. • 100 mérföldes menetben tüntetnek a feketék Az SCLC égisze alatt tüntető menet indul Perry városkából Atlanta, Ga.-ba. A száz mérföldes út­vonalon öszvérek által húzott szekérre tett kopor­sók jelképezik az Augustában és a Mississippi egye­temen meggyilkolt feketéket. Charles Evers, Fayette, Miss, fekete polgármes­tere Nixon elnököt, Agnew alelnököt, Mitchell igazságügyminisztert vádolta a feketék meggyil­kolásával. Ők azok. akik beszédeikkel előidézik azt a hangulatot, mely serkenti a rendőröket és nem­zetőröket fegyvereik használatára. aláztatással jár is. . . Avagy talán az áldozat bűn­hődjék a támadó vétkéért?! Az a tény, hogy mi vagyunk a világ leghatalmasabb országa (amit Nixon — elég ízléstelenül — erősen kihangsúlyo­zott a beszédében) — nem tesz bennünket maku­látlanná. Ha pedig bűnösök vagyunk, éppen olyan sors illet meg bennünket, mint a legkisebb orszá- gocskát, amely rossz fát tett a tűzre... • Nem tudok szabadulni attól a rossz szokásomtól, hogy jóslatokba bocsátkozzam:,, Nixon kambodzsai kalandja sokkal súlyosabb következményekkel fog járni, mint járt volna az a lépés, ha hónapokkal ezelőtt, vagy akár kor­mányzása legelején hazahozta volna Vietnamból az egész amerikai ármádiát — az utolsó szál köz­legényig ... Az amerikai haderők visszavonása tá­volról sem okozott volna olyan hétországra szóló felfordulást, mint amilyennek hamarosan tanúi leszünk... (1970. május 14.) Utóirat: Amint dicső főparancsnokunk, I. Ri- chár őfelsége csak egy napig is nyugton hágy, folytatni fogom magyarországi látogatásomról szó­ló beszámolómat. , ^ Nixon elnök megmagyarázza, hogy a Kambódiába való behatolás nem a háború kiterjesztését, ha­nem annak mielőbbi felszámolását jelenti. Magyarázatát—ugylátszik—Amerika népe nem fogadta el, mert nagy a felháborodás országszerte

Next

/
Oldalképek
Tartalom