Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-14 / 20. szám
Thursday, May 14, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Lovas a kis fehér csomagért nyúlt, mely ott hevert az ételhulladéktól zsíros, piszkos, ütött- vert asztalon, de a vele szemben ülő kábitószer- zugárus megelőzte. — Előbb pénzt akarok látni, aztán viheted! — szólt keményen. — De ne feledd, hogy idáig már huszonegy adag árával tartozol és az annyi, mint 105 dollár. — Holnap megfizetem, ha a föld alól teremtem is elő a pénzt — Ígérte Lovas. — Nincs időm holnapig várni — mondta a ká- bitószer-zugárus változatlanul kemény hangon. — Vagy fizetsz, vagy vállalod a következményeket. Engem nem lehet lóvá tenni! — Ha istent ismersz, csak ezt az egy adagot add még 'hitelbe — könyörgött Lovas. — Értsd meg, hogy a zsebemben egy cent sincs, tehát nem fizethetek, de LSD nélkül sem tudok élni ebben a sivár és csalódásokkal teli világban. A kábitószer-zugárus összevonta a szemöldökét, de nem szólt. Lovas igy folytatta: — Nézd, tizennégy évvel ezelőtt, amikor Amerika földjére léptem, azt hittem, hogy valahol egy fényűzően berendezett villában egy milliomos kisasszony vár rám és egy mocskos gyármühely- ben egy munkavezetőnek nevezett hajcsár várt, aki fél év múlva ki is rúgott. Ezután egy rongyos kis üzemben kaptam alkalmazást, de hamarosan elküldték onnan is, aztán jött a depresszió és nem volt több állásra kilátásom. A háziasszonyom egy ideig adott ugyan még kosztot, remélve, hogy munkához jutok, s majd megfizetem, később azonban a templom által felállított konyha napi egy tál ételén kellett tengődnöm hosszú hónapokig. Majd ismét a gyár következett, a testet- lelket ölő munka után is unosuntig az az át- Kozott egyhangúság. Nem bírtam sokáig, otthagytam, azután egyik munkahelyről vándorol******************** a kábítószer HATÁSA ALATT Irta: TAKÁCS LAJOS (Cleveland) *****+************** tarn a másikra, az otthonomat pedig a kocsmával cseréltem fel. Az alkohol mámorában próbáltam megtalálni az én világomat, ahová végül az LSD segítségével jutottam el. S te, aki már több, mint egy éve ellátsz ezzel a számomra nélkülözhetetlenné vált szerrel, most egy kis tartozás miatt meg akarod vonni tőlem, holott jól tudod, hogy már kilenc hete nem dolgozom. De azért nem maradok adósod, azt becsületemre mondom, csak ez egyetlenegyszer hitelezz még, kérlek! A kábitószer-zugárus vészt jósló tekintettel nézett Lovasra, majd a zsebébe nyúlt, revolvert vett elő és az asztalra tette maga elé. Lovas megrémült. — Ha istent ismersz, ne ölj meg, kérlek, én holnap mindent megfizetek — könyörgött gyáván. A kábitószer-zugárus most kézbe vette a revolvert és a féléimtől sápodozó Lovasra fogta, aztán gúnyosan elmosolyodott. — Rendben van, nem öUek meg — mondta — nem vagyok én olyan lelketlen ember. Sőt, meg- tanitlak járni is a saját lábadon. Hogy hogyan, azt mindjárt megtudott. Itt van ez a kis játékszer, két napra kölcsön adom, de holnapután ilyenkor percnyi pontossággal itt vagyok érte, meg a 22 adag LSD áráért is. Ha sikerül elég dohányhoz jutnod, a revolvert 50 dollárért meg is tarthatod, ha nem, akkor csak az LSD- ért fizetsz. De figyelmeztetlek, hogy ne próbálj meglógni, mert a világ végén is rád találok, vagy esetleg rád találnak mások és egy csendes éjszakán örökre megszabadítanak minden problémádtól. Ezzel a revolvert a kis fehér csomaggal együtt odatolta Lovas elé és szó nélkül távozott. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Lovas a kis fehér csomagot azonnal felbontotta, aztán a csaphoz sietett vele és a tartalmát megitta egy pohár vízben. Tudta, hogy az LSD körülbelül fél óra múlva kezd hatni, addig visszaült az asztalhoz a sápadt fényt lehelő, bemocskolódótt 25-ös villany égő alá és a két tenyerébe hajtotta a fejét. Ebben a percben látta a szőlőkkel és szelíd gesztenyefa erdőkkel borított zalai dombok közé ékelt faluját és azt a fehérre meszelt, zsupptetős házat, amelyben felnevelkedett; látta a keszthelyi gimnáziumot, melynek padjaiban nyolc esztendőt töltött, hogy az általános műveltséget megszerezhesse, az érettségi ballagást, amely ifjúsága egyik legszebb emléke maradt; egy nevető szemű, csinos kis barna lányt a Balaton partján; az édesanyját, amint a köténye csücskével a szeme sarkát nyomkodta, amikor búcsút vett tőle, az 1956-os nyugati magyar határt, az osztrák lágerokat, a hótakaró alatt álmodó Tirol vadregényes tájait és Bremenhavent, ahonnan a nagy szürke csapatszállító hajó áthozta uj hazájába. Azonban a távoli képek gyorsan elmosódtak é3 már csak a revolver feketélett előtte a szuterén piszkos, zsíros, ütött-vert asztalán.Még nem nyúlt hozzá, csak nézte idegenül, pedig tudta, hogy hozzá fog nyúlni és adott esetben használja is, de már nem törődött vele, mert a kábítószer bilincseiből nem volt ereje szabadulni. Gyenge akaratú, gyenge jellemű ember volt egész életében és az lett a veszte. JSS^-?5=«^SSSSS5SS«SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS?SSSSSSSSSSS«SS®SSSSSSSS?SSSS$í«SSSír5s A BIZOTTSÁG ELŐTT Elfogódottan, szégyenkezve és zavartan léptem az abortuszbizottság elé. Három komor tekintetű férfiú ült egy hosszú asztalnál és leplezetlen megvetéssel méregettek. Az. elnök, egy szikár, ősz hajú férfi, szigorúan kérdezte: — Ön tehát el akarja vétetni? — Igen — rebegtem alig hallhatóan és lesütöttem a szemem. A jobb oldalán ülő köpcös, vörös, rekedt hangon szörnyülködött: ■— Szégyenletes felelőtlenség. íme, egy egészséges fiatal férfi. Az irataiból kiderül, hogy rendezett körülmények között él , szép lakása, megfelelő jövedelme van, és nem restell idejönni! A harmadik, egy busafejü, vehemens hustorony, magából kikelve förmedt rám: — Nem gondol arra, hogy a kis ötletből, mely a fejében megfogant, esetleg egy egészséges életerős gondolat születhetne? És rögtön átvette a szót az elnök. Hangja kissé reszketett és prófétaira volt hangszerelve: — Különösen most, amikor a nemzetnek minden épkézláb gondolatra szüsége lenne. Tudja, hogy egyre kevesebb gondolat születik mostanában? Mert gyávák és felelőtlenek. Könnyebb egy ötletet elvetélni, mint gondolattá érlelve megszülni! v. — Kérem szépen — hebegtem — én egy szürke kis beosztott vagyok. Tessenek elhinni, hogy a főnökeim sem néznék a dolgot jó szemmel. Az osztályvezetőm meg is mondta a múltkor: “Jól nézne ki a vállalat, ha mindenki nekiállna nagy gondolatokat szülni. Akkor ki dolgozna?” Értsék ISMÉT KAPHATÓ “LEARN HUNGARIAN” Bánhidi—Jókay—Szabó kiváló nyelvkönyve angolul beszélők részére, akik magyarul akarnak tanulni Finom papíron, rajzokkal, képekkel. 530 oldal Ára $4.00 és 20 cent postaköltség Megrendelhető a MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALÁBAN 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telefon* AL 4-0397 HUMOR meg, kérem, nekem öt gyerekem, havi nyolcszáz forint OTP-részletem van, én nem engedhetek meg magamnak ilyesmit... — Akkor miért nem védekezik? Vagy nem tud vigyázni? — rivallt rám a hustorony. — Egyáltalán, mit használ maga gondolkodás ellen? Hogyan biztositja magát, hogy egy ötlet meg ne foganjon az agyában? — Kérem, én folyamatosan védekezek. Minden este végignézem a tévé műsorát. Szinte falom a krimiket és kémtörténeteket. Szegény drága feleségem olykor szerez nekem régi békebeli pengős ponyvákat is. — Akkor hogyan történhetett meg mégis? — kérdezte a köpcös. — A munkahelyén? — nézett rám fürkészve az elnök. — Nem, kérem — tiltakoztam. — Én a munkahelyemen sosem szoktam gondolkozni. Mint említettem, ezt a főnökeim nem nagyon szeretik. — Van fogalma arról, hogy kitől van? — tudakolta a köpcös és az arca még jobban nekivere- sedett. — Az ilyenek soha nem tudják — legyintett megvetően a vehemens. — Ezt visszautasítom — mondtam éles hangon. — Pontosan tudom az atyát! — Nevezze meg! — kiáltott rám az elnök. — Bár nem kenyerem az indiszkréció, de önök előtt nem akarok titkolózni. Tolsztojnak hívják. — Lev vagy Alekszej Tolsztoj ? — kérdezte az elnök. — Tetszik látni, ezt nem jegyeztem meg — vallottam be szégyenkezve. — És hogyan történt ? — meresztette rám szemét a kövérkés. — Pontosan emlékszem. Hétfő este volt, amikor nem sugároz a tévé. Nagyon unatkoztam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Ténfereg- tem a lakásban, és ekkor jött a csábítás. A fiam •— tudják milyenek ezek a mai fiatalok — mindenféle könyvet hordoz haza. Eddig soha nem nyúltam hozzájuk, de ezen az estén az unalom bűnbe vitt. Előbb csak nézegettem az egyik kötetet, aztán simogatni kezdtem, majd bevittem az ágyamba és lefeküdtem vele. Hajnalig olvastam... Már másnap délelőtt éreztem, hogy valami nincs rendben. Mindenféle gondolat feszitette az agyamat. Délutánra már meg is mozdult és azután szünet nélkül motoszkált a fejemben. Ekkor rádöbbentem, hogy egy ötlet mocorog, és ha nem jövök ide, előbb-utóbb egy gondolat születik tőlem. Ezt a szégyent pedig nem tudnám elviselni! — Ostoba előítélet. Másokkal is megesett ez már — vigasztalt az elnök, majd rábe.szélőre hangszerelte orgánumát: — Szülje meg azt a gondolatot! Ha nem érzi magát elég erősnek, hogy vállalja is, adja állami gondozásba, vagy keressen valakit, aki a magáénak vallja. ■— Kérem, nekem jogom van dönteni: megszüljem-e a gondolatot vagy sem. Határozott fellépésem nem maradt eredménytelen. Megkönnyebülten készültem távozni, de az elnök utánam szólt: — Legközelebb legalább jobban vigyázzon — - mondta és átadta a táncdalfesztivál dalainak három kötetét. — Ez most a legújabb. Ez az adag jövő júliusig kitart. Azóta minden rendben van. A múltkor egy Johann Sebastian Bach nevű csábitó megkísértett, de idejében elővettem a kis könyvecskéket, és eldubiduztam, hogy te vagy a lexebb, egy fiú a házból, a négy szürke fal közül, ahol én vagyok a Napóleon, aki nem eszi forrón a téglát... Abból a szédült, felelőtlen hétfő éjszakából pedig csak az itt leirt, elvetélt ötlet-embrió maradt ősz Ferenc B UJB ÓL KAP HATÓ I LÁSZLÓ • magyar-angol ■ ZÓTÁR I-TETBEN nként $2.50 ! csomagolási költség I d e 1 h e t ő ADÓHIVATALÁBAN New York, N. Y. 10003 I Telefon: AL 4-0397 HBSSG9BGBHBH9
