Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 2. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 8, 1970. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Munkácson járlam FLORIDA. — 1969 szept. 15-től okt. 15-ig, négy hétig Munkácson voltunk feleségemmel. Több évi folyamodás után végre megkaptuk az engedélyt és 1921 óta először ismét találkoztam testvéreimmel. Szabadon jártuk végig a volt Várpalánka mellékutcáit, nappal és sötétben is. Sokat gyalogoltunk és bámultuk az üzleteket, a régi gimnáziumot, leánypolgárit, a templomokat és a zsúfolt városteret többször is megnéztük. Többször is jártunk Ungváron autóbuszon, vagy taxin. Oroszvéget és a többi helyeket is felkerestük. Láttuk a Latorca és Ung folyókat. A rokonoknál minden nap vendégfogadásban részesültünk, jó vacsorával és itallal. Ilyenkor többször magyar és német dalokra is sor került, ámbár az egyik bátyámnak a kaszárnyával szemben van az otthona, ahol szép, fiatal orosz katonák vannak elhelyezve. Jóleső érzés volt a részünkre, hogy sétáink közben a falubelieink kijöttek a lakásukból csókokkal és kézszoritással üdvözölni bennünket, többen ránk is ismertek 49 év után. Gyönyörű szép a táj, gyümölcsösökkel, szép kolhozokkal. kácson még magyar, meg német iskolák is vannak. A munkácsi vár öregszik, de renoválásra még nincs anyag, meg munkaerő, a lakások és gyárak építését fontosabbnak tartják. A fiatalság jó iskolázottságban részesül és öröm volt hallani, hogy magyar, német, meg orosz nyelven beszéltek. A gyári munkások nagyon elégedettek a gyárvezetőséggel, azok jó természetűek, nem gorombák, de a termelékenység szenved ezáltal. Persze azzal érvelnek, hogy nem kell nekik milliomosokat teremteni. A legfőbb vágyuk, hogy békében éljenek már a sok szenvedés után. C. Vizinger A két cikk megéri az öt dollárt... ELSINORE, Cal. — Mellékelek öt dollárt a naptárért. Igaz, hogy még csak két cikket olvastam el, de úgy érzem, hogy az a két cikk magában megéri az öt dollárt. Az egyik Rev. Gross, a másik Rácz László cikke. Engem különösen érdekel Rácz László Írása, mivel behatóan foglalkozik Latin- Amerika politikai és gazdasági kérdéseivel. Ugyan* is minket családi szálak fűznek Dél-Amerikához.. Bogota, Colombiában van egy unokánk, aki karácsony előtt tartotta esküvőjét egy spanyol intellek- tuel szépséggel. Politikai és gazdasági viszonylatban kevés információt kapunk tőle. Hálás vagyok Rácz Lászlónak ezért a bőséges, gazdag szakértelemmel megirt cikkéért. Fogadja meleg kézszoritá- somat, kívánjuk, hogy még sok ilyen cikket Írjon a jövő évben és azután is. Schubert József Megkapták a naptárt BRONX, N. Y. — Az 1970-es Magyar Naptárt megkaptam és itt küldöm érte az öt dollárt. Én március 27-én már 88 éves leszek. Kívánok kellemes uj évet 1970-re. Gustáv Hlavacs ★ YOUNGSTOWN, 0. — A naptárral igen meg vagyunk elégedve, sok jó olvasnivaló van benne. Köszönet a szerkesztőségnek a sok szép munkáért. Igen megéri az öt dollárt, melyet küldünk. Kívánunk boldog újévet. Likkerék MIÉRT ÉL 30 MILLIÓ AMERIKAI NYOMORBAN? Munkácson a Csillag étteremben cigányzenekar szórakoztatja az embereket és az étel-ital ára elég jutányos. A régifajta kocsmák is léteznek, ahol az ismerősök találkoznak vacsora után és vasárnap délelőtt. Az idősebb nénikék pedig a templomba járnak. A volt magyar, cseh, majd ismét magyar, cseh, azután pedig orosz kormánycsere után ez a nép kényszerítve volt ezeket a nyelveket tanulni, ami némelyikben ellenszenvet keltett, de a többség meg van elégedve a szovjet uralommal. Testvéreimtől értesültem, hogy népszavazás által az oroszokra döntött á többség. Tudvalévő, hogy sok ruténajkü nép él a Kárpátalján. Megélhetésük nem luxus, de biztonságos, mindenki dolgozhat és ahogy egyes helyeken hallottuk, semmi bajuk nincs és soha sem volt olyan jó a sorsuk, mint most. Mikor kaptak nyugdijat a kőművesek, mint a mostani rendszerben? Az akácos Munkács és Várpalánkat közt, mely az én diákkoromban ott volt, ma eltűnt és helyében házak, gyönyörű épületek állnak. Várpalán- kát Munkácshoz csatolták, tehát az is eltűnt. A földeken is lakásnegyedeket építettek és az értelmes, előrehaladott nép örömét fejezte ki, hogy megszabadult a földmunkával járó rabszolga munkától. Húsféléből és ruhaneműből van még valami kis hiány, de kenyeret már senki nem süt, sőt annyi kenyér van a boltokban, hogy a disznókat is azzal hizlalják, mert olcsó. Mint mindenhol, itt is vannak rossz emlékek a rendszer-csere következtében. Voltak nácipártiak is és onnan ered, hogy (sváb) németajkuak, sokan talán ártatlanul, németpártiak lettek. De a besugá- sok miatt némelyiket elhurcolták és el is tűntek. Egyeseket pedig lágerbe vittek munkára és azok közül is volt, aki meghalt. De beismerték, hogy ez onnan eredt, hogy lakás- és ételhiány volt és ugyan akkor a saját népük, az oroszok is ugyanabban a sorsban szenvedtek. A helyzet évről évre javul, ezeket a kijelentéseket hallottuk ott és a többség nem aggódik. MunAMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megujitásra $ ..............-t. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város: ................................... Állam: .......... Zip Code:.................. “Gazdasági és társadalmi szerkezetünk garantálja a nyomort milliók számára” A Jövedelem Fenntartási Programokra Kinevezett Elnöki Bizottság, melyet még Johnson elnök nevezett ki. november elején kiadott jelentésében mondotta: “Gyakran állítják, hogy bárki, aki rendes körülmények között akar élni, könnyen elérheti azt, ha munkát keres és munkát vállal. Sokan azzal érvelnek, hogy a szegények maguk tehetnek arról, hogy milyen körülmények között élnek.’’ A bizottság azt a gyakran hangoztatott állítást értette ez alatt, hogy sokan saját lustaságuk, nemtörődömségük miatt maradnak szegények és azért is, mert inkább segélyből élnek, minthogy dolgozzanak. A huszonegy tagú elnöki bizottság egyöntetű jelentése megállapította, hogy ezek az állítások alaptalanok. “Gazdasági és társadalmi szerkezetünk úgyszólván garantálja a nyomort sokmillió amerikai számára. . . A valóság az, hogy a legtöbb szegény azért marad szegény, mert munkából szerzett jövedelemhez a jelen körülmények között semmiképpen sem juthat.” Majd kifejti, hogy az egyedüli megoldás erre a “szövetségi kormány által adminisztrált egyetemes jövedelem-kiegészítő program.” A bizottság tobábbá azt ajánlotta, hogy a kormány évi $2400 jövedelmet garantáljon minden négytagú szegény család számára. Augusztusban Nixon elnök is ehhez hasonló javaslatot tett a kongresszus elé bocsátott népjóléti programjában, azzal a különbséggel, hogy a négytagú családnak mindössze $1600 évi garantált jövedelmet javasolt. Mind a bizottság, mind az elnök javaslata messze mögötte marad a kormány által kibocsátott hivatalos mutatószámnak, mely négytagú család évi 3553 dolláron aluli jövedelmét nyomor állapotnak tekinti és ez konzervatív számítás, a mai megélhetési költségek mellett. Egy kongresszusi szakavatott egyén véleménye szerint még a 2400 dollárnyi garantált jövedelem is évi 7 milliárd dollárba kerülne a kormánynak és nem tartja realisztikusnak, hogy a kongresszus 27 milliárd dolláros programot elfogadjon, mely dolgozókat és nem dolgozókat beleértve, 80 miihó sze- génysorsu egyénnek garantálna évi kb. 3600 dollár jövedelmet. (A kongresszus bármilyen mennyiségű nagy összeget csak hadi célokra hajlandó jelentősebb ellenkezés nélkül megszavazni!) Még más kisebb különbség is van a két javaslat között. Nixon benyújtott programjában a nagyon szegény dolgozók családjára is kiterjeszti a garantált jövedelmet, a bizottsági jelentés nemcsak családtagokra, hanem minden szegényre vonatkoztatná. Nixon elnök azt is hangsúlyozta; hogy csakis munkával lehet a nyomorból kiemelkedni. “Ha az állandó alamizsnát megoldásnak fogadjuk el, ezzel az amerikai jellemet nyomorítjuk meg”, mondotta. A bizottsági jelentés is hangsúlyozta a munka fontosságát, de mivel lehetetlen minden nyomorgót munkába állítani, az állandó garantált jövedelmet elkerülhetetlenül szükségesnek találja. Ennek bizonyítására a következő tényeket sorolta fel: 1966-ban 4.5 millió 65 éven aluli szegény családfő volt. Közöttük 3.3 millió annyit dolgozott, amennyit tudott — mindennek ellenére nyomorban maradt. A többi 1.2 milliónak több mint háromnegyed része betegekből, munkaképtelenekből és kisgyermekes anyákból állt. A további 230,000 személy közül kb. 127,000 azért nem dolgozott, mert iskolába járt, vagy mert nem tudott munkát kapni. A 4.5 millióból mindössze 103,000 személy, vagyis legfeljebb 3 százalék nem tartozik egyik kategóriába sem. “A szegények zöme részére — legyenek azok fiatalok, vagy öregek, városi, vagy falusi lakosok —, kevés önálló alkalom létezik, amellyel kiemelhetik magukat a nyomorból... Kell, hogy a társadalom segítse ezeket, különben örökösen szegények maradnak,” mondotta a jelentés. Újszerű jelenség, hogy a garantált minimális jövedelem kérdésével ma már a reális megoldások színterén foglalkoznak. De még messze vagyunk attól, hogy elég jelentős módon oldják meg ezt a nagyfontosságu problémát. Sokat hallunk majd még erről a kérdésről és fontos, hogy mindenki tisztában legyen az adatokkal s ne hagyja félrevezetni magát a szegényekről elterjesztett hamis propagandával. ELLENTMONDÁS: EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! ► Kérjen mutatványszámot, y vagy fizessen elő a “NŐK VILÁGA” magyarnyelvű folyóiratra ► Megjelenik havonta egyszer. — Mindenkit ► érdeklő friss felvilágosító, ismertető, ► szórakoztató tartalommal Egy évre csak ...................... $3.00 [ Külföldre .............................. $3.50 ► INTÉZKEDJEN MÉG MA!
