Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-02 / 14. szám
Thursday, April 2, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 13 HAGY JÁNOS NAGYKÖVET BESZÉDE ÓHAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL RENDEZETT ÜNNEPI BANKETTEN Kedves Honfitársak, Tisztelt Ünneplő Közönség! . Engedjék meg, hogy először is köszönetét mondjak kedves meghívásukért és Nagykövetségünk nevében szivből üdvözöljem önöket Magyarország felszabadulásának 25. évfordulóján. Ha nem is ritka eset, hogy találkozunk honfitársainkkal, a mai alkalom mégis ünnepélyesebb, mint sok más alkalmi találkozás. Hogy mi teszi ezt a mai alkalmat különlegessé? Az, hogy nem pusztán évfordulókat ünnepiünk ebben az évben, hanem évezredet, évszázadot, negyedszázadot és ezt az ünnepi érzést minden magyarral meg kívánjuk osztani; minden olyan honfitárssal meg kívánjuk osztani századnyi léptekkel mért ünnepeink, megemlékezéseink hangulatát, aki valamennyire is magáénak érzi ezeket, akinek jelent valamit a magyar történelem, akit e történelem folyamán sok nehéz szakaszban is egy dolog vezérelt őszintén: a magyar nép boldogulása. Történelmi tény, hogy hazánk elsősorban a Szovjetuniónak köszönheti felszabadulását. Magyar földben azonban számos más nemzet hős fiai is pihennek, közöttük amerikaiak is, akik életüket áldozták Magyarország felszabadulásáért. Népünk kegyelettel őrzi valamennyiük emlékét. Ez a 25 év igenis küzdelmes, sokszor vajúdó, de szép korszak volt, amely alapvető fordulatot hozott népünk életében. Magyarországon ezzel a 25 évvel olyan társadalom felépítése vette kezdetét, amelyet mi a legigazságosabb társadalomnak ismerünk. 1945 április 4-én sokan nem hitték, s valljuk be, egy kicsit még magunk is kételkedtünk benne, hogy a lerombolt ország belátható időn belül talpra áll. És talpra állt. Talpra állt, mivel a béklyóitól megszabadult nép csodákra képes. Tudjuk, sok még a tennivalónk. A szocialista társadalom Európa egyik legelmaradottabb országát örökölte, s 25 év alatt nem lehet minden területen behozni évszázadok mulasztását. Minden dicsekvés nélkül mondhatjuk azonban — hiszen történelmünk is szerénységre int —, hogy ez a viszonylag rövid 25 év hozta a legnagyobb változást, a legbiztatóbb korszakot a magyar nemzet életében. Bármerre tekintünk is odahaza, az iparban, a mezőgazdaságban, az egészségvédelemben, a tudományos és kulturális életben, mindenütt megtaláljuk a szocialista társadalom embert és történelmet formáló keze- nyomát. Népünk összehasonlíthatatlanul szebb, emberibb, jobb életet él ma, mint tegnap, s azon munkálkodunk, hogy holnap még jobban éljen. Sokáig sorolhatnám eredményeinket, amelyekre joggal lehetünk büszkék, de engedjék meg, hogy csak egyetlen példát, a tudományt említsem. Nem a felszabadulással kezdődött, hogy a magyar tudomány világraszóló sikereket ért el, s nagy tudósaink a világ sok országában arattak méltó elismerést. Kell-e erre jobb példa, mint a Nobel-dijas tudós dr. Szent-Györgyi Albert professzor ur személye és munkássága. Ez a nemes tradíció vált a felszabadulással az egész magyar nép közkincsévé. Az iparilag fejletlen agrárország a társadalmi változások következtében, a felszabadulás minden kedvező lehetőségének birtokában egyre nagyobb utat tesz meg a gazdasági fejlettség és az általános népjólét magaslatai felé. Ehhez az alkotó folyamathoz messzemenően igényli a tudományok segítségét és lehetőségeihez mérten bőkezűen áldoz is rájuk. Tisztelt Honfitársak! Őszinte örömmel mondhatjuk e jeles évfordulón, hogy a külföldön élő magyarság túlnyomó többsége és az óhaza közötti kapcsolatok zavartalanok. Évente sok tízezer honfitársunk látogat haza a nyugati országokból is, hogy viszontlássa az óhazát és a szülői házat, rokonokat és barátokat. Reméljük, hogy ez a jövőben is igy lesz. Szeretettel és megbecsüléssel fogadunk mindenkit, aki becsületes szándékkal jön, akit érzelmi, vagy rokoni szálak, vagy egyszerűen az óhazai élet iránti érdeklődés vezet el Magyarországra. 25 évvel ezelőtt ezer sebből vérzett Magyar- ország. Az ország nyugati részein még dúlt a háború, de a fasizmus teljes szétzúzása már csak napok kérdése volt. 25 évvel ezelőtt irta a fasiszták által meghajszolt és később mártírhalált halt költő, Radnóti Miklós: Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép; s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor hol és miképp; de élnek dolgozók itt, költők is büntetlen; és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világit bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, mig jelt nem ü’ hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. Eddig a vers. Ami ez után következik, az már történelem. 1945 április 4-én eldördül az utolsó puskalövés, az utolsó fasiszta fenevad is kitakarodik magyar földről, s a büntelen magyar nép egére jelt ir a béke ujja. Huszonöt esztendeje e kis hon sorsában és életében béke van. Nincs ennél felemelőbb és győzelmesebb állapot. Magyarország felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Társaskör által rendezett Photo: Albák János newyorki bankett főasztaláról vett felvétel. Balról jobbra: Gyarmaty Kató, a Nők Világa volt szerkesztője, Dattler Lajos, a Magyar Társaskör pénztárnoka, Sallai István, az AMSZ Ügyvezető Bizottsági tagja, Fodor Nagy Árpád,a Magyar Társaskör elnöke, Deák Zoltán, az ünnepi szónok, Gellért Hugó, a bankett programvezetője, Nagy János, washingtoni nagykövet, dr. Szent-Györgyi Albert, Nobel-dijas tudós, Csatorday Károly, ENSZ nagykövet, Csatorday Károlyné, Lusztig Imre, az Amerikai Magyar Szó szerkesztője és Kócs István, az AMSZ Ügyvezető Bizottsági tagja
