Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-02 / 14. szám

Thursday, April 2, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD | SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? j HANOI KIBOCSÁTJA EGY BÉKECSOPORTNAK AZ AMERIKAI FOGLYOK LEVELEIT Manapság sok uj fejlemény szemtanul vagyunk. Ujdonságszámba megy pl. az, hogy az egyházi kép­viselők rendszeres párbeszédet folytatnak a marxis­tákkal. Ujdonságszámba megy, hogy a “rendszert” el­lenző egyetemi diákok párbeszédet folytatnak a nagyüzlet képviselőivel. Ilyen párbeszéd színhelye volt a Harvard Egye­tem, ahol 63 egyetem diákjainak szószólói két na­pon át eszmecserét folytattak 63 nagyvállalat kép­viselőivel. “Sok üzletember abban a tévhitben ringatja ma­gát — mondta ezen az összejövetelen Mark Ger- zon, a Harvard Egyetem hallgatója, az “Egész Vi­lág Rajtunk Tartja a Szemét” c. könyv szerzője —, hogy akik kérdőre vonják az amerikai nagy- vállalatok ténykedését, azok nem tudnának sikert elérni az üzleti világban. Ez téves felfogás.” Gerzon felszólalásában az amerikai üzleti válla­latokra hárította a felelősséget a vietnami háború­ért, a levegő és viz szennyeződéséit, az éhség és a kábítószerek elleni harc elégtelenségéért. Majd jigy folytatta: “A Hold nagy érdeklődést kelt mindazokban, akiknek a gyomra tele van. Engem a földi problé­mák sokkal jobban érdekelnek. Én az ország irány­vonalát óhajtom megváltoztatni — ezért nem me­gyek üzleti (kereskedelmi) pályára.” Beszédét nagy tapssal fogadták. Mindez uj — érdekes — és jelentős. • Lawrence H. Zisman, 28 éves fiatalember, aki tanulmányait a Rutgers Egyetemen folytatja, leve­let irt Nixon elnöknek, kritikai véleményét nyil­vánítva a vietnami háborúval szemben. Néhány kérdést tett fel levelében és választ várt azokra. Miután pár hét elmúlt anélkül, hogy választ ka­pott volna, újabb levelet küldött az elnökhöz, ha­sonló tartalommal. Erre sem kapott választ. Megismételte a levél küldését — ötször — anélkül, hogy bármelyikre is válaszolt volna Nixon elnök. Ekkor Zisman elküldte a hatodik levelet, mely­ben már jóváhagyta Nixon vietnami politikáját és az egekig magasztalta az elnök magatartását. Pos­tafordultával választ kapott az elnök aláírásával; az elnök megköszönte Zisman támogatását, melyet levelében nyilvánított. • Reakciós körökben azt hiszik, hogy Norodom Sihanouk, a semleges kambódiai államfő eltávolí­tása enyhíteni fogja az amerikai csapatok helyzetét Dél-Vietnamban. A Lón Nol tábornok segítségével végrehajtott puccs a jelek szerint ennek éppen az ellenkezőjét eredményezte: Sihanouk kijelentette, hogy felveszi a harcot a puccs által létrehozott törvénytelen kormány megdöntésére. Az amerikai hadsereg minden bizonnyal az uj, reakciós kormány támogatására siet, ami a vietna­mi háború kiszélesítéséhez vezet. • Arthur Goldberg, a Legfelsőbb Bíróság volt tagja, volt munkaügyi miniszter és az ENSZ volt amerikai nagykövete annyiszor jelentette már be, hogy nem pályázik sem a szenátusi, sem a kor­mányzói tisztségre, hogy biztosra vehettük, hogy vagy az egyik vagy a másik tisztségre pályázni fog. Miután kategorikusan és visszavonhatatlanul többször kinyilvánította ezen elhatározását, végül bejelentette: hajlandó elfogadni a Demokrata Párt jelölését a kormányzói tisztségre. Ő a maradi de­mokrata “bószok” jelöltje. • Sam Massel, Atlanta, Ga. polgármestere példát mutatott más nagyvárosok polgármestereinek, hogy miként kell a rakoncátlan városi alkalmazot­takat kezelni — különösen a feketéket. A 2,600 városi alkalmazott — többségben feke­ték — 4.5 százalékos béremelést követelt, mert a jelenlegi havi $355 fizetést nem tartják kielégítő­nek. Massel polgármesternek más volt a véleménye. Megtagadta a béremelési kérvényt, mire a mun- xások sztrájkkal válaszoltak. Massel törvényszegésnek minősítette a munká­ik sztrájkját és kiadta az ukázt: mindazokat, akik A Vietnami Demokratikus Köztársaság (Észak- Vietnam) kormánya fokozatosan egyre több fog­ságba esett amerikai levelét bocsátja egy ameri­kai békecsoport rendelkezésére, mely a leveleket az itteni családoknak továbbítja. Ezelőtt Észak- Vietnam azért nem volt hajlandó semmiféle tudó­sítást kiadni Párizsban az amerikai tárgyaló felek­nek, mert a törvénytelen, ki nem mondott háború­ban foglyul ejtetteket nem tekinti hadifoglyoknak s az erre irányuló kérelmet nem tartja jogosult­nak. Múlt decemberben Mrs. Cora Weiss, a Women Strike for Peace newyorki szervezetének egyik ve­zetője, egy kis békeküldöttséggel Hanoiba látogat- tott és beszélgetéseket folytatott az észak-vietnami kormány tagjaival. Mrs. Weiss békedelegációjának kérelmére a Hanoi-i kormány beleegyezett abba, hogy a fogoly amerikai katonák levelet kaphatnak családjuktól és a családok is a fogoly katonáktól, a békebizottságon keresztül és a foglyokra vonat­kozó információra is válaszol. Mrs. Weiss társel­nöke a “Committee of Liaison With Families of Servicemen Detained in North Vietnam” nevű bi­zottságnak, melynek 365 West 42nd Street alatt van az hodája. A bizottság szószólója mondotta, hogy december óta 266 levelet közvetítettek a foglyoktól a csalá­dokhoz, 79 további fogoly levele van útban és 70 érdeklődésre 14 választ kézbesítettek. Mrs. Weiss decemberben nagyon sok levelet vitt magával Ha­noiba, de ezekből ötöt nem tudtak kézbesíteni, mert az illetők meghaltak, vagy ismeretlenek vol­tak. Az amerikai családokhoz érkező levelekből sokan most tudták meg, hogy eltűntnek nyilvání­tott családtagjuk foglyul esett, az információkból pedig egyesek azt, hogy az eltűnt katona a háborús halottak között van. Januárban az American Friends Service Commit­tee egyik vezetője, Louis Schneider látogatott el egy küldöttséggel Észak-Vietnamba, 491 foglyok­hoz címzett levelet adott át a kormánynak kézbe­sítésre és a foglyoktól 69 levelet hozott vissza. A Tassz szovjet hírügynökség jelentette, hogy az észak-vietnami postaügyi miniszter által kiadott információ szerint a Hanoi-i kormány nemsokára további leveleket és híreket bocsát ki az amerikai foglyokról egy “barátságos hirügynökség”-nek. LEKERÜL A FALRÓL A RÉGI KSGQ Walter Francis egyike azon newyorki lakosok­nak, akik elmenekültek a város azon negyedéből, ahol az utcai támadások, rablások mindennaposak és elköltözött Manhattan sziget legbiztonságosabb környékére, az Invvood negyedbe. A múlt szombat este, amikor hazatért, szomszéd­jait nagy izgalomban találta. Érdeklődésére meg­tudta, hogy szomszédját, az 59 éves John Zana- kist betört fejjel, holtan találták lakóházának elő­csarnokában. ZanakLs felesége az említett estén az utcára nyí­ló ablaknál ült és férjét várta. Úgy 11 óra körül szokatlan zajra lett figyelmes. Miután a zaj nem múlt el, kiment az előcsarnokba és látta, hogy egy vérző férfi fekszik a földön és két jól öltözött, jó­képű fiatalember siet ki a házból. A földön fekvő emberben férjére, Johnra is­mert. Közben a szomszédok is kijöttek lakásaikból és valaki hívta a mentőket. Mások a rendőrséget értesítették. Mire a mentők megérkeztek, John Zanakis el­vérzett. Az asszony jajveszékelése verte fel a ház csend­nem térnek vissza azonnal a munkába elbocsátja. A 2,000 munkás közül kb. 1.100 megijedt és ismét munkába állt. 1,500 munkás azonban kitart a sztrájkőrségen és folytatja a harcot. Massel polgármester kinyitotta a börtönök ajta­ját és a rabokat állította az “elbocsátott” munká­sok helyébe. Úgy véli, hogy ezzel lezárult az ügy. Nem tudjuk, milyen képesitésssel rendelkezik Massel polgármester ur, mely őt erre a tisztségre feljogosítja, de nyilvánvaló, hogy a munkások és munkáltatók közti problémák kezeléséhez semmit sem ért. Úgy véljük, hogy csalódik, ha azt gondolja, hogy a rabok munkába állításával “megoldotta” a sztrájk kérdését. jét. Ekkor érkezett haza Walter Francis. A rendőrségi mentőkocsi elvitte John ZanakLs holttestét. A rendőrök kikérdezték a feleséget és a szomszédokat. A nyomozó detektív azon vélemé­nyének adott kifejezést, hogy valószínűleg kábitó- szerhasználók hajtották végre a támadást, akiknek azonnal kábítószerre volt szükségük és ezért for­dultak a tetlegességhez. Walter Francis belépve lakásába, le sem vette télikabátját, hanem azonnal leemelte a falon függő régi kardot és az ajtó mögé tette, mondván: min­denre el kell készülni, hiszen nem lehet tudni, mit hoz a holnap! 280,000 dollárba kerül egy bélyeg NEW YORK, N.Y. — Irving Weinberg bélyeg­gyűjtő 280,000 dollárt fizetett egy 1856 Angol- Guiana-i egy centes bélyegért. Ez a legmagasabb ár, amit valaha egy bélyegért fizettek. Az eladó ausztráliai bélyeggyűjtő 45,000 dollárért vette a bélyeget 1940-ben. Izrael bombázza a rakéla támaszpontokat JERUZSÁLEM. — Az izraeli légi flotta repülői állandóan bombázzák az egyiptomi rakéta támasz­pontokat. Moshe Dayan izraeli hadügyminiszter szerint e bombázásokkal akarják megakadályozni a szovjet SAM-3 elhárító rakéták felállítását. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. .■ Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- '! |j Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország jj. minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Ij 7 SOBEL OVERSEAS CORP. 1 <§> liífill 210 EAST 86th STREET- NEW YORK, N. Y. 10028 (§) Ifii fin I vilii lHUfldttl - TELEFON: (212) 535-6490 — © UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE I (§> SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS @ LÁTOGATÓK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK @ IKK A Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom