Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-26 / 13. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 26, 1970. A kóborló riporter Irta: Buss Dezső Koppenhága, Dánia. A vasútállomás a délelőtti órákban nem nagyon forgalmas. Sok a hippié, akik valószínűleg az állomáson töltik éjszakájukat. Álmosan, piszkosan feküdtek, vagy ülnek a padokon, zsákba tömött holmival, az elmaradhatatlan gitárral a nyakukban. Kél fiatalember, hosszú hajjal, szakállal és elnyűtt hosszú kabátban az étterem bejárata előtt kezd gitározni biztosan egy kis ennivalóért, de az étterem vezetői nyomban elkergetik. A pályaudvar előtti nagy boulevardon a forgalom növekedik. Rengeteg kerékpár. Kis bódék a járdaszélen gyümölcsöt, virágot árusítanak. Gyalog mászkálunk össze vissza a belvárosban. Az utcaneveket nem tudjuk kimondani, mert nyelvbi- csakló nevük van. A Tivoli Garden bejáratánál kasszák állnak, ahol a belépőjegyet kell megvenni. A hely nagyon szépen parkírozott, szebbnél szebb virágok diszitik a sétányokat, mesterséges tavon csónakáznak és fehér hattyúk úszkálnak lustán de büszkén. Több szobor disziti a parkot, de a leghíresebb a Hans Christian Andersen szobra. A legszebb helyen áll a zenepalota, ahol koncerteket, előadásokat rendeznek a szezonban. ízléses éttermek itt-ott, a park egy részét pedig a gyermekeknek tartják fenn, itt a bazárok és játszóterek hangosak a gyermekek zajától. A belváros egy kis része el van zárva az autó- forgalom elől. A keskeny utcák tele üzletekkel. Az egyik főutcán veres szőnyeg van lebontva a járókelők kényelmére. A kikötőben feltűnően sok a teherszállító hajó. A kikötő előtt egy kövön meztelen fiatal lány szobra áll; kecsesen ülve várja a beérkező hajókat. . Kis penzióban lakunk. Minden háznak az ablaka virággal van díszítve, ami kellemes benyomást tesz az emberre. Négy nap után elhagyjuk a penziót és a számlát nézve látom, hogy a cipőpueolásért is felszámítanak. Mondom, hogy nem volt cipőpu- eplásunk. de mégis meg kell fizetni. Azóta mindig kiteszem a cipőmet, mielőtt lefekszem. • Bécs. Ausztria. Végre a sokat említett császár- városba érkezünk, a Strauss-valcerek hazájába, a régi magyar urak dőzsölő helyére. A tortákról és kiflikről világhírű városba. A Szent István templom tornya a város középpontjában van, már mesz- sziről kimagaslik, kicifrázott palafedelén csak úgy káprázik a nap. Bécs ide, Bécs oda, torta, vagy nem torta, bejárjuk a várost, s nem tudunk szállást kapni. Végre hosszas érdeklődés után a város másik végében, valami nemzetközi kollégiumban kapunk egy icipici szobát, ahol le kell feküdnöm az ágyba, hogy á feleségem levetkőzhessen. Ennek ellenére tetszik Bécs. Gyönyörű parkjai, impozáns szobrai, széles kőrútjai vannak, óriási a forgalom, a mellékutcák túl ke kegyek a forgalomhoz képest. A böulevárdokcn a kávéházak sokasága, ahol még a régi lánckereskedelem virágzik. A patinás Opera- házban alkalmam van a Traviatát megnézni. Azután elmegyünk a Tokaj étterembe, ahol rossz töltött káposztát eszünk. Elvisznek a Grinzingba. Mi is az a Grinzing? Kis hely, keresztül-kasul sikátorokkal, mulatóhelyekkel, ahol émelygő német dalokat harmenikáznak és éhes szemekkel várják a turistákat. . Nagyon sok magyarral találkozunk, úgy érezzük, hogy legtöbbjük nem nagy rokonszenwel viseltetik Magyarország iránt, Azután tudom meg, hogy azok, akik nem nagyon szeretik Magyarországot, többnyire kiskereskedők, feketéző ügynökök, valutások, szóval kétes múltú egyének, akiknek nincs módjukban Magyarországon kizsákmányoló életet élni. Négy nap után már elegünk van. Majd ha gazdaip- tACbí. -----i^ii- inn~mr~^ RÉTES HÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8184. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-tort&k. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva gabb leszek, ismét visszamegyek és jobban körülnézek a kiflik és torták között. • Budapest. Magyarország. Szerencsére kétszer volt már alkalmam Budapesten járni. Először 1965- ben és másodszor 1969-ben. Az első alkalomkor Budapesten még meglátszottak a háború és ellen- forradalom nyomai. A nagy körutak, más városokéhoz viszonyítva, elég elhagyatottnak látszottak. Ámulattal néztem a budai vár körül széjjel lőtt és lebombázott épületeket. A koronázó templom körül, a Halászbástya mellett gyéren voltak emberek. Az Országházat tatarozták, a Váci utca teljesen feltörve. A villamosok túlzsúfoltan robogtak egyik megállótól a másikig. Az éttermek, vendéglők nem dicsekedhettek a zsúfoltság miatt. Pl. voltam a Gundel étteremben, alig voltak egy páran. Legalább is, amikor én ott voltam. Mégis élveztem, mert Pesten voltam. A Lánchíd, a Duna- part, a Margitsziget, mind sok emléket elevenített meg. Négy év elteltével, 1969-ben a nyüzsgő, zajos, forgalmas Ferihegyi repülőtérre érkeztem. Budapest teljesen megváltozott. Az első, ami meglepett, a nagy forgalom. Az embersokaság csak úgy hömpölyög az utcákon. Az üzletek modem berendezéssel rendelkeznek, zsúfolásig telve áruval. Magas, impozáns épületek nyúlnak az égbe. A Dunán a városnéző kiránduló hajók úszkálnak le- és fel. A Keleti Pályaudvar, mint egy hangyaboly, nyüzsög az élettől. A Váci utcán autók nem mehetnek, emberek tolongnak az úttesten, a járdán. ízléses üzletek mindenfelé. Nagyon büszke vagyok. No ugye, nem kell Budapesttel szégyenkezni! S még egy, ami megnyerte tetszésemet: a kifli és torta jobb volt, mint Bécsben, de még a töltött káposzta is. • Nixon elnök kirendelte a hadsereget a postások sztrájkjának letörésére (Folytatás az első oldalról) vádlottakra, mert megsértették a bü'ói tiltóparancsot. A Nixon-kormány műiden igyekezete ellenére a munkások ragaszkodnak a sztrájk folytatásához, Nixon elnök beszédét New Yorkban, Chicagóban és az ország többi városaiban lehurrogták a munkások. “Nixon nem mondott igazat — mondta az egyik alkalmazott a Föposta épület előtt. — A tény az, hogy ő vétóval fenyegetett minden törvényjavaslatot, mely béremelést jelentett volna részünkre. Ha ezt nem tette volna, ma nem sztrájkolnánk.’’ Terjed a postások harci készsége WASHINGTON, D. C. — A szövetségi kormány alkalmazottai nagy érdeklődéssel figyelik a postaid vatal munkásainak sztrájkját és annak kimenetelét. John Griner, a 315,000 taggal rendelkező Federation of Government Employees (Szövetségi Kormányalkalmazottak Szakszervezete) elnöke arról számol be, hogy a tagság közt nagy az elégedetlenség és minden jel arra mutat, hogy a különböző szövetségi kormányhivatalok dolgozói követni fogják a postások példáját. Egyesek szerint a szövetségi alkalmazottak soraiban lévő elégedetlenség késztette Nixon elnököt a hadsereg kirendelésére, a postások sztrájkja letörésére, abban a hitben, hogy ezzel leszereli a több százezer szövetségi alkalmazott mozgalmát Támogatják a sztrájkolókat George Meany, az AFL-CIO elnöke rosszallotta, hogy az elnök kirendelte a hadsereget, de nyilatkozatában a munka újra felvételére szólította a munkásokat. Ezzel szemben a 475,000 taggal rendelkező State County and Municipal Workers Union országos elnöke, Jerry Wurf mondotta: “Nixon elnök beszéde egy jottányival sem hozta közelebb a megoldást. Megrázó az elnök sztrájktörő próbálkozása. Mi minden erőnkkel támogatjuk a postások méltányos követeléseit.” New York, U.S.A. Nem írhatom azt, hogy New Yorkban nincs forgalom. Nem Írhatom, hogy New Yorkban nincsenek impozáns épületek és hogy az éttermek nem zsúfoltak. Azt sem Írhatom, hogy az üzletek nincsenek telve áruval. Sőt ellenkezőleg, túl vannak zsúfolva, úgyhogy ha egy pár cipőt kell vásárolni, sokáig tart, amig megtalálják a rendes méretű cipőt. New Yorkban a földalatti élet oly nyüzsgő, mintha mindenki lejött volna az utcákról. Honnan ez a sok ember? Mindenki siet valahova. Az ég tudja, hova? Az úttesteken az autók beleszaladnak a tömegbe, nincs idejük várni. Viszont a tömeg beleszalad az autóforgalomba. Nekik sincs idejük várni. Ez már mindennapos dolog, megszokott valami. Minden talpalatnyi hely el van foglalva, éjjel-nappal nagy a lárma, szinte lehetetlen élni. Mindenki, aki csak teheti, siet haza este, hogy éjjelre otthon legyen. Láthatatlan félelem uralkodik mindenkin. Senkinek az élete nem biztos a föld felett, vagy a föld alatt. Éjjel a parkok veszedelmet jelentenek. A bokrok mögött késelő utonállók lesnek az áldozatra, veszély lappang minden utcában, minden épületben. A lakások erősen lezárva és lefüggönyözve. Mindenki fél, még a rendőrök is félnek, még a gyilkosok is félnek. Az éj leple alatt szörnyetegek járnak fosztani, gyilkolni; nincs különbség férfi és nő, öreg és fiatal, felnőtt és gyermek között,, Reggeledik. Feljön a nap. A napsugár kínlódva veri magát keresztül az ember által alkotott ködön. Minden ugyanaz, mint tegnap volt. Igaz, sokan nem élték túl az éjszakát. Az emberek mohón olvassák az újságban, hogy kik azok, akik az éjjel meghaltak. Ez New York. Két évvel ezelőtt egy rokonom látogatott meg Budapestről. Három hétig volt nálunk. Amikor elbúcsúztunk, azt mondta: “Ez a New York egy fantasztikus város.” Vajon milyen értelemben gondolta? Hasonló magatartást tanúsít a United Electrical, Radio and Machine Workers Union és több más szakszervezet. Jellemző, hogy a mozgósított katonákat nem a besorozottak közül, hanem a hivatásos katonák közül választották. Ennek ellenére a legtöbben restelkedve teljesitik a rájuk parancsolt feladatot. Újabb "ultimátum” Nixon elnök újabb “ultimátumot” adott a sztrájkotoknak: térjenek vissza a munkába kedd délután 3 óráig, különben a tiltóparancs megszegésének vádját emelik ellenük. Ez az újabb “ultimátum” arról tanúskodik, hogy a munkások nélkül képtelenek a postaszolgálatot helyreállítani. Az alanti táblázat rávilágít a postai alkalmazottak alacsony bérskálájára: Köztisztasági Minimum: $8,339.00 alkalmazottak Maximum: $9,871.00 (három év után) Autóbuszvezetők Minimum $8,403.00 Maximum: $10,004.00 (hárem év után) Rendőrök Minimum: $9,499.00 Maximum: $11,350.00 (Húsz év után) Tanítók Minimum: $7,950.00 Maximum: $12,500.00 (8 év után) Teherautón dolgozó segédmunkás Maximum $8,070.00 Levélhordók Minimum: $6,176.00 Maximum: $8,442.00 (21 év után) (A fenti bérek New York városra vonatkoznak)
