Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-19 / 12. szám
Thursday, March 19, 1970. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD JL Két legény állott a piacon a gombaárusátor két szögletén. Egyik hórihorgas barna, a másik köpcös szőke hajú. Mindegyikük lábánál kőkorsó, olykor le-lepisogtak rá. — Mi van abban a korsóban, te ? — kérdezte a barna legényt a szőke. Az visszanézett, szúrós, komor volt a tekintete, ami nem is csodálnivaló, mert már vagy egy órája senki sem kérdezte az áruja felől. Azért csak megmondta: — Pálinka. Hát a tiédben? — Abban is pálinka. Csak sokkal finomabb a tiédnél. — Honnan tudod? — A szemed állásából. — Ezt nem értem — csodálkozott el a hórihorgas. A szőke, kövérkés elnevette magát: — Mert olyan mérgesen nézel, mint aki vackot szopogatott reggelire. — Márpedig az enyém eperpálinka! — felelt hetykén a barna. —Az enyém meg dió. Egy darabig ismét hallgattak, vártak, de vevőre ugyan hiába. — Van az én pálinkám olyan erős meg zamatos is, mint a tiéd — szólalt meg ismét a barna legény. — Csak az a baj, hogy ítéletnapig' sem fog kiderülni. Mert vásárolnak itt dinnyét, tököt, retket, hagymát, tejet, túrót, almát, kukoricát, csak épp azt nem hallom, hogy eper- vagy diópálinkát keresne valaki. — Elég bolondok — mondta a barnahaju. — Mert aki ebből egy kupicányit megkóstol, nemigen hagyja abba. Olyan ez, mint az arany. — A miénk meg gyémánttüzü dió. A kerek képű szőke megkérdezte: — Nem kínálnál meg a pálinkádból? — Ingyen? Te tán megkínálsz a tiédből? — Hogyan tehetném? Elszámoltatnak otthon minden csepjéről! — Akárcsak engem. A szőke összehúzta a szemét hamiskásan: — Egy árva peták sincs a zsebemben? KÉT KORSÓ PÁLINKA A barna nem akart szégyenben maradni: — öt krajcár tán, ha akad. — Adok én neked kóstolót öt krajcárért — húzott elő egy faragott pohárkát a szőke a tarisznyájából. így kóstolta meg az édes diópálinkát a fanyar- kedvű hórihorgas legény. — Nem rossz — ismerte el. — De az ereje hol van a miénkétől? — Tudod mit, öt krajcárért én is megkóstolnám azt a hires eperpálinkát. A barna legénynél is volt egy kis fakupa. Megtöltötte. — Nesze. .. Az öt krajcár visszakerült hozzá. — Ereje az van — nyelt nagyot a korty után a szőke. — Hanem a zamata mégsem az, mint a miénkének! A legények bosszankodtak, hogy a másik nem akarja elismerni az ő pálinkájukat. — Egy itatra nem könnyű igazságot tenni — mondta ismét csak a szőke legény. — Hanem ha még egy kóstolót tennénk! Csak olyan ötkrajcá- rosat! A barna ráállt. Ivott a dióból, fizetett — s megint üres lett a zsebe. — Nos, most te kóstold a miénket! — Hát, ezt igen-igen nehéz elbírálni — töprengett a korty után. — Talán, ha még egy próbát tennénk! Az öt krajcár ide-oda vándorolt a két zseb közt. A korsókban a pálinka szintje meg lejjebb szállt itt is, ott is, a barátság a két legény szivében egyre följebb. Délre már egymás vállát átölelve daloltak, arra vigyáztak csak, hogy az öt krajcárt rendesen beszedjék a másiktól. A pohárra már nemigen együltek. Csak úgy a korsó szájáról kor- tyantották le a kóstolót. — ötkrajcáros korty, te! — kiáltott mindegyik a másikra, ha hosszallotta. — Te komám — rikkantott a szőke legény —, én már nem is emlékszem a mi diópálinkánk izére, csakis a ti eperpálinkátokat tudom! — Ez ám a különös, hogy én meg a ti diópálinkátokkal vagyok úgy! — No, van még abból a jóféléből? — Akad. ötért. — Ide vele! — Hát a tiédből? — Jut abból is. Ötért. — Próbáljuk meg. Ittak. Testvéri egyetértésben. Még örüPek is, hogy nem kell vevő után nézni, ott van helyben. örülnek majd otthon, hogy egy cseppig eladták a finom pálinkát. Kora délután történt, hogy a barna legény már hiába akart egy kis kóstolót vásárolni a barátjától, üres volt a korsó. S ő is hiába lötyögtette meg a maga korsóját, nem adott többé hangot. Egyszerre fogyott ki a két edényből az itóka. Ebből is kiviláglik, milyen becsületes volt a két legény. — Akkor hát indulhatunk hazafelé — mondta a barna. Igen ám — kaparászott a zsebében a szőke —* csak egyet nem értek: hogyan lehetséges, hogy az apám finom diópálinkáját egy cseppig eladtam, mégsincs érte egy petákom se! — Mert elittad! — válaszolta bölcsen a barna. — Miért, te talán nem ittál? — Ittam én is, csak a pénzemre vigyáztam —. villantotta föl az öt krajcárt a barna legény. — De már ez nem igazság. Azt az öt krajcárt, úgy illenék, felezd meg velem! — Miért felezném? S hogyan felezném? Ha még négy krajcár volna! De ötöt? Szóra szó. A nagy barátságból pörlekedés, a pörlekedésből verekedés, a verekedésből két egymás fején összetört korsó lett. S az öt krajcár szanaszét hullott a piactér porában, ahol a két legény hengergőzött egymás hajába ragadva. Vidor Miklós LÁNCREAKCIÓ Seneca egy eb. Fajtáját tekintve tacskó, beosztását nézve szobakutya. Pillantnyilag a sarokban iil és nyüszit. Véges kutyaeszével képtelen felfogni, hogy hü pajtása, a hatéves Gábor, miért verte meg, amikor egyetlen beléje sulykolt reglama ellen sem vétett. Szemrehányóan néz és abbahagyja a töprengést. Újra megállapítja, hogy az ember rendkívül kiismez'hetetlen és bonyolult, még akkor is az, ha csak hatéves. Hogyan is jöhetne rá, hogy ezúttal egy számára teljesen ismeretlen vezérigazgató miatt tépték meg. Ezt ő nem tudja, mint ahogy az a bizonyos vezérigazgató sem sejti, hogy miatta ilyen igazságtalanság esett egy kutyán. Ennek a vezérigazgatónak az öltözködésnél elszakadt a cipőfűzője, és ettől rendkívül ideges lett. Reggel gyanútlanul bement hozzá egy osztály- vezető. Pont kapóra jött: — Vegye tudomásul, hogy a jövőben nem fogom tűrni az ilyen felelőtlen munkát! — förmedt rá az igazgató, majd lehordta a sárga földig. Az osztályvezető reszketett a dühtől, persze csak amikor elhagyta a vezér irodáját. Visszatérve a szobájába, meglátta, hogy a titkárnője éppen a száját ruzsozza. —Mit gondol, mi ez? Kozmetikai szalon? — támadt rá és hamarosan a titkárnőről minden kiderült, csak az nem, hogy rendes ember. Aztán bement a szobájába és miután dühét levezette, nyugodtan nekiállt a reggeli lapok böngészésének. A titkárnőt a vőlegénye hivta telefonon. — Hogy aludtál mókuskám ? — búgta a szerelmes ifjú. — Abbahagyhatnád ezt a hülye gügyögést — KOCHIS JEWELER DIAMONDS, WATCHES, JEWELRY 18810 Allen Rd. — Melvindale, Mich. John Kochis watchmaker — Tel: 3-5865 HUMOR zenditett rá a szerelmes ara és öt perc alatt kiosztotta a szóhoz sem jutó vőlegényt, aki emellett művezető volt egy gyárban. A derék vőlegény éppen letette a telefont, amikor Sipeki szaki lépett hozzá, és közölte, hogy nyersanyag híján leállnak a gépek. — Akkor leállnak. Mi vagyok én? A maguk dajkája? Hát köteles vagyok én úgy ugrálni, ahogy maguk fütyülnek? — harsogta és olyan helyre küldte Sipeki szakit, amely már kívül esik a gyár területén. Ettől meg is könnyebbült és bement az irodájába, hogy egy szép szerelmes leve- letirjon menyasszonyának. Sipeki az első ipari tanulót felpofozta. A srác tehetetlen dühében rányujtotta a nyelvét a portásra. Mire a portás megtorolhatta volna a szemtelenségét, a srác már messze járt, igy dühében a következő távozó munkást, egy bizonyos Keme- csei Ágostot, bevitte a kuckóba és tetőtől talpig megmotozta. Szerencséje volt, mert Kemecseinek nem tetszett az ügy, igy kioktathatta a portás jogaira és a dolgozó kötelességeire. Kemecsei dult-fult. A buszon egy férfi a lábára lépett. — Nem tud vigyázni, maga állat?! — dörögte. — Állat a maga nagynénikéje! — válaszolt a férfi, és ezt követően köcsönösen kimerítették a becsületsértés minden lehetséges változatát. A férfi, miután leszállt az autóbuszról, keresett egy Közértet, ahol valamelyik eladó kitöltheti a dühét. Karbucsek Jenőné eladót érte az a megtiszteltetés, hogy a zaklatott férfi alaposan leszidja. Az ingerült vevő távozása után Karbu- csekné három szalámivéget csempészett bele egy vevőnek, Babanyecz Gusztávnénak a felvágottjába, hogy megbosszulja a rajta esett sérelmet. Babanyeczné csak otthon vette észre, hogy mi történt. Visszamenni már nem volt kedve, de nem is mehetett volna, mert a férje, Babanyecz Gusztáv hazatért. Éppen ezért az asszonyka a férjén vezette le a dühét, és különböző megjegyzéseket tett rá. Hamarosan önfeledt orditozás verte fel a ház csendjét. Babanyecz nyugodt ember volt, de a megjegyzések annyira felingerelték, hogy éppen egy dísztárgyat keresett, amit a falhoz vághat, amikor megérkezett a játszótérről Gábor, a hatéves fiú, magával vonszolva Senecát az egyéves ebet, — Hogy nézel ki? Mint egy disznó! Majd adok én neked! Minden héten elnyüsz egy nadrágot — kiabált az atya, és máris csattant a pofon. Gábor sírva menekült és tehetetlen dühében jól elagyabugyálta Senecát, de ezt az olvasó már tudja. Lám, ha reggel nem szakad el az a nyavalyás cipőfűző, hány embernek lett volna szebb napja és egy kutyának sem kellett volna csalódnia az emberekben. Bizony mondom nektek, erősebb cipőfűzőket kellene gyártani... ő. F. VIZSGA Ketten beszélgetnek a hivatalban. — Szereted a buta nőket? — Dehogy. — És akik állandóan vihognak? — Azt sem. — És akik nem tudják tartani a szájukat? — Nem. — Akkor mi a fenét akarsz a titkárnőmtől. SZOKATLAN A megrögzött agglegény is beadja a derekát, megnősül. Három hónap múlva megkérdezik tőle: — Nos, hogyan szoktad meg a házasságot? — Nehezen. A feleségem a konyhában mindig az utamban áll, amikor főzni akarok. PAULS TEXACO SERVICE 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan i GAS, OIL, BATTERY, TILE, AUTO PARTS Í Telefon: WA 9-9806 — SZŐKE PAL, tulajdonos ! :^VVV*VVVVVV^VV**,V*X%XXXXV*VVV%VVVV**,
