Amerikai Magyar Szó, 1970. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-12 / 11. szám
Thursday, March 12, 1970. P SÍRJUNK, VAGY NEVESSÜNK? j A Kaliforniai Egyetem Isla Vista Campusának több ezer diákja három napon át ingatlan irodák ablakainak beverésével, egy bankhivatal felgyuj- tásával, utcai tüntetésekkel adta tudtára az intéz- mény vezetőinek, az állam kormányzójának, Ronald Reagannek s ország-világnak, hogy torkig van e rendszerrel. Reagan kormányzó azt szeretné most elhitetni a világgal, hogy William Künstler, a chicagói 7 vádlott ügyvédjének beszéde okozta a diáklázongást. A tény természetesen az, hogy a tüntetés a Künstler odaérkezése előtti napon kezdődött. Az ujságiróknak adott nyüatkozatokból kitűnik, hogy a diákok egyik főpanasza az, hogy dr William Allen antropológus professzort szerződésének megújítását megtagadták. Dr. Allen nagy közkedveltségnek örvend a diákok között. Amikor az Intézmény vezetősége elvetette szerződés megújítását, az összdiákság több mint 50 százaléka —7,776 •— kérvény irt alá, követelve dr. Allen szerződésének megújítását. A másik panasz: a lakbérek méregdrágák, munkaalkalom pedig nincs, hogy a lakbérre szükséges pénzt megkereshetnék. A diákok tehetetlen dühükben szimbólumként felgyújtották a Bank of America helyi fiókját, mondván: ezt szeretnék tenni ezzel a rendszerrel. Az egyetemi hallgatók felháborodása jogos, méltányos és érthető. A módszer, amit használnak a VÁLTOZÁS előmozdítására — véleményünk szerint — nem vezet gyors eredményre. Ha ennyi lelkesedést, energiát és időt arra használnának fel, hogy összeköttetést teremtsenek az ipari munkásokkal és velük, valamint a lázongó fekete néppel karöltve nyomulnának előre, akkor úgy véljük — lényegesebb eredményt érhetnének el. • Vannak rosszmájú emberek, akik nem ismerik el Nixon elnök buzgó harcát, melyet az infláció ellen folytat. Igaz, hogy az első évi harc eddig csak az utolsó húsz esztendő leggyorsabb áremelkedését eredményezte. De ez nem jelenti azt, hogy Nixon elnök nem igyekszik. Nézzük csak meg legújabb erőfeszitését ezen a téten. Az utolsó 75 esztendőben a kormány tizenegy ellenőrt alkalmazott. Ezeknek a feladata az volt, hogy megkóstolják a newyorki és san-francisco-i kikötőkbe érkező teát és csak azt a teát engedjék be az országba, mely Ízlésüket kielégítette. Jön Nixon elnök és kijelenti: a tea-kóstolókra nincs szükség. Az erre kiadott pénz inflációt okoz. El kell bocsátani őket. Úgy is történt: elbocsátották a teakóstolókat és e lépéssel az adófizetők megtakarítottak évente 130,000 dollárt. Igen ám, de egyidőben ezzel, a Nixon-kormány Interstate Commerce Commission-ja jóváhagyta a vasutvállalatok kérvényét a teherszállítás 6 százalékos fölemelésére. Ez, minden kétséget kizáróan, hozzájárul ahhoz, hogy az áremelkedések továbbra is rekord szinten maradjanak — Nixon elnök szorgoskodása ellenére. • “Az én államom lakosai csodálkoznak azon, hogy a közoktatásra költött összeg inflációt okoz és hadicélokra költött milliárdok nem okoznak inflációt.” Ezt mondotta John O. Pastore, Rhode Island demokrata szenátora abból az alkalomból, hogy Nixon elnöknek a Rakéta Elhárító Rendszer kiterjesztésére szóló javaslata ellen emelte fel a szavát. Különös jelentősége van Pastore szenátor kijelentésének, mert ő volt azon demokrata szenátorok egyike, akik támogatták Nixon eredeti javaslatát, melyet egy szavazat-“többséggel” fogadtak el. • A logika szerint azt kell elbocsátani állásából, aki nem teljesiti feladatát. Nem igy cselekszik a Nixon-adminisztráció. Leon E. Panetta feladata volt, hogy mint a közjóléti minisztérium alkalmazottja végrehajtsa a Legfelsőbb Bíróság iskola-integrációs határozatát. Panetta ezt nagyon lelkiismeretesen próbálta végHUSZONÖT ÉVE, HOGY BUDAPEST FELSZABADULT AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD______________________________________________J> Irta: KOVÁCS ERNŐ Budapest felszabadításáért a végső harc december 26-án, karácsony másnapján indult meg. A második és harmadik ukrán hadsereg véglegesen körülzárta Pestet és megkezdődött a város — amennyire csak lehetséges — kíméletes ostroma. A német hatodik és nyolcadik hadsereg és a magyar második és harmadik hadsereg tartotta a várost. Mi, amerikai magyarok szorongó szívvel gondoltunk a vérző, éhező magyar népre, melyet zsarnok urai áldozatul dobtak a német náciknak, hogy mint utóhadak védjék a magyar nép igazi halálos ellenségének a bőrét. A nácik, mint a csapdába került fenevadak mindent elraboltak, vagy amit nem tudtak magukkal vinni, azt elpusztították. A németmagyar hadsereg nyomában csak pusztulás és halál maradt. Az amerikai hadi jelentések a nekünk oly kedves városok, falvak felszabadításának híreit hozták és végül utcáról utcára, házról házra harcolva, már ismerős utcák és terek elfoglalásáról olvastunk a szovjet hadi jelentésekben. A Dohány, a Wesselényi és Dob utcák felől megindult hatalmas roham felszabadította a gettót, ahova 70 ezer zsidót zsúfoltak össze a nyilasok. Az ellenállhatatlan roham megakadályozta a gettó fel- robbantását, de igy is 8 ezren haltak éhen. Január 18-án az utolsó német-magyar csapatok is visszavonultak a pesti oldalról. A megveszett vandálok felrobbantották az összes dunai hidakat, köztük Európa egyik legszebb hidját, az Erzsébet-hidat. Budapest lakói hat hétig éltek a pincékben. Elborzadva gondoltak arra, mit szenvedhetett Lenin- grád népe, amely 900 napig állta a nácik ostromát. Budapest lakosai feljöttek a pincékből és megkezdték a romok eltakarítását, de az éhség csak másnapra enyhült, amikor a Szovjetunió adta az első segélyt: 20 ezer tonna élelmiszert az éhezők megmentésére. Mire az ország felszabadult, olyan állapotban volt, hogy szinte lehetetlennek látszott, hogy uj élet kezdődhessen. Az ipar, a mezőgazdaság romokban, még vetőmag sem volt, egyetlen reményük a felszabadító Szovjetunióban volt s ebben a reménységben nem csalatkoztak. A szovjet adott élelmet, gépeket, igavonó állatokat. A felszabadult föld minden részén megindult a tavaszi munka, folyt a romok eltakarítása, a lakóházak, gyárak használhatóvá tétele. A szükséges gépeket, szerszámokat megint csak a szovjet adta. De nem várva a kérésre, megmozdult Amerika magyarsága is és a segélycsomagok ezrei állandóan utón voltak Magyarországra. A felszabadult magyar nép, mely tulajdonába vette a földet, a gyárakat, inszakadtáig dolgozott, most már nem elnyomóinak, hanem saját magának s kezdett lassan újra talpra állni. Úgy gazdaságilag, mint politikailag uj Magyarország épült fel a romokból. A 25 év A felszabadulás huszonöt évét ünnepli a magyar nép, olyan függetlenségben, szabadságban és jólétben, amilyenben az ezeréves ország népének soha nem volt része. Minden oka és joga megvan az ünneplésre s ezzel kapcsolatban nem feledke-, zik meg külföld szakadt harcosairól sem, különösen az Egyesült Államokba és Kanadába szakad-, takról, ahonnan oly nagy szeretettel kapott segítséget 25 évvel ezelőtt, az uj élet elindításában. Felszabadulásának 25. évfordulóján természetesen nemcsak ünnepel az ország, hanem számadást is vesz arról, hova jutott el ezen negyed évszázad alatt. A romok helyén uj ország épült fel, melynek ipari termelése 3-szorosa az utolsó béke-év, a 1939. év ipari termelésének. Az utolsó 10 évben az egy főre eső jövedelem évenként 7 százalékkai emelkedett. A mezőgazdaság ma már nem insza* kasztó robotot jelent a dolgozóknak, hanem modern gépekkel dolgozó iparnak számit, melyben a munkaidő — a szezontól függően — 8—10 óra naponta s a dolgozók jövedelme megközeliti, sőt, sok jól vezetett szövetkezetben, el is hagyja az ipari munkásét. Nincs munkanélküliség, tehát nincs éhező sem. De még sok hiányosságra is rámutatnak a jelentések, ezeket nem titkolják el. Csak idő kérdése, hogy azokat is felszámolják. Az 1970. év ünnepi éve Magyarországnak és erre az ünnepségre meghívnak bennünket is, külföldön élő magyarokat. Nemcsak megköszönni akarják, hogy az indulásnál segítségükre siettünk, de meg akarják mutatni azt is, amit 25 év alatt építettek. A külföldi magyarok által nagyrabecsült Magyarok Világszövetsége nagyban készül erre a bemutatás(Folytatás a 12-ik oldalon) rehajtani. A reakciós képviselők és szenátorok rossz szemmel nézték ténykedését és nyomást gyakoroltak Nixon elnökre, akinek nagy szüksége van a déli reakciós demokraták szavazatára. Elbocsátotta Leon E. Panettát állásából és helyébe Robert C. Mardian-t helyezte, aki aktivan dolgozott 1964- ben Barry Goldwater megválasztásán. . • Megírtuk, hogy Leonard Bernstein, az ország egyik legnevesebb zenésze, a New Yorki Filharmonikus Zenekar volt karmestere összejövetelt tartott luxus-lakásán, ahol a New Yorkban letartóztatott és vád alá helyezett Black Pantherek védelmére több ezer dollárt gyűjtöttek. Az összejövetel után pár nappal az UPI (United Púess International) hírszolgálat azt a hirt terjesztette, hogy Bernstein megváltoztatta véleményét és elitéli a Black Panthereket. Még idéztek is Bernstein állítólagos nyilatkozatából: “a Black Pantherek rosszak és saját sírjukat ássák.” Bernstein, aki jelenleg Londonban, mint vendég-karmester szerepel, hazugságnak minősítette az UPI jelentését és ismételten kihangsúlyozta: “Ha megtagadjuk a Black Pantherek demokratikus jogait csupán azért, mert nem egyezünk meg életszemléletükkel, akkor megtagadjuk demokratikus rendszerünket. Mint amerikai és mint zsidó tudom, hogy a polgári szabadságot nem lehet elválasztani a vallásszabadságtól. Ha megtagadjuk az egyiket, az maga után vonja a másik megtagadását.” “Nem vonok vissza semmit abból, amit a laká-' sunkban tartott összejövetelünkön tettünk: pénzt gyűjtöttünk a Black Pantherek jogi védelmére.” Az Aluminum Co. of America üzemben tartott egy öntődét Hülside, Ill.-ban és Edison, N. J.-ben. Az egyikben 540, a másikban 520 munkást alkal- • mázott. A vállalat igazgatósága bejelentette, hogy lezárják mindkét üzemüket, mert nem hoznak hasznot. VÁMMENTES INKA-CSOMAGOK üüíüüüílí KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rcndclcsdcct MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató . Bejárat a Second Avenue-ről
