Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-09-11 / 35. szám

I AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 11, 1969. A KILAKOLTATÁSOK NAPIRENDEN VANNAK MIAMI GETTÓIBAN A floridai Dade megyében (ide tartozik Miami is) évente sok ezer családot lakoltatnak ki a sheriff hivatalának rendőrei. A központi Néger Kerület és a Model Város nyomorvidékein hetenként át­lagban 10—15 kilakoltatás van, de a megye más vidékein is gyakori ez a látvány. Nem szokatlan az sem, hogy áldott állapotban lévő, sokgyermekes anyákat lakoltatnak ki. Az otthonukból kitett lako­soknak okozott szenvedések és megoldhatatlan problémák ellenére, a kilakoltatások folytatódnak. Az Economic Opportunity Program egyik veze­tője, Miss Frances Henderson mondotta: “Bármi legyen is az oka a kilakoltatásoknak, a fiatal feke­ték közül sokan felháborodnak, amikor nap-nap után ilyeneket látnak.” Amikor a kilakoltatást ellenőrző rendőr megje­lenik a házak udvarában, a szomszédok szidalmak­kal illetik. Egy alkalommal 14 gyermeket talált a rendőr az egyik lakásban, akik jajveszékelni kezdtek: “Ne tegyen ki bennünket,” “a mama dol­gozik és azt Ígérték, hamarosan uj segélylakást kapunk,” mondták. Ez az apátián család heti 30 dollár házbért fizet és már hat heti hátralékban volt. A rendőr meggondolta magát, mégsem volt szive kitenni őket. Elment és jelentette az ügyet; az illetékes közegek megígérték, hogy próbálnak valamilyen hajlékot szerezni a családnak. A legtöbb esetben azonban nem gondoskodnak uj lakásról a hatóságok, vagy legfeljebb csak ide­iglenesen helyezik el a kilakoltatottakat. A család tagokat sokszor barátok, vagy rokonok fogadják be egy időre, vagy a hatóságok a kiürült, lebon­tásra kész rozoga házakba utalják be őket. A kilakoltatás a nyomornegyedekben azért min­dennapi látvány, mert az ott lakó kenyérkeresők­nek nincs elég pénzük, hogy élelemre, ruházkodás­ra és lakásra is jusson. Sokan szűkös segélyből él­nek és ha a háziúr felemeli a házbért, ez lehetet­lenné teszi számukra még a nyomorúságos megél­hetést is. A lakásért jelentkező gettó lakosok közül Mia­miban kb. csak 40 családot tudnak elhelyezni ha­vonként az uj olcsó lakástelepeken, de tízszer any- nyian jelentkeznek, akik már kilakoltatási figyel­meztetést kaptak. A legkonzervatívabb számítások szerint 20,000 olcsó lakásra lenne szükség, de a következő két évben mindössze csak 5,000 lakás készül el. Már kilakoltatási figyelmeztetés is elég ahhoz, hogy megrémítse az embereket. Sokan kiköltöznek, pedig a szabályok értelmében halasztást kaphat­nak. Ha a miami-i gettók lakosai szervezkednének, sokat tehetnének saját sorsuk megjavítására. Kény- szerithetnék a hatóságokat, hogy megfelelő lakás híján tiltsák be a kilakoltatásokat. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss UJ GYÓGYSZER A PARKINSON KÓR GYÓGYÍTÁSÁRA Az Egyesült Államokban körülbelül egymillió körüli azoknak a száma, akik Parkinson kórban szenvednek. Sokan az 1916 és 1917 közti agyhár­tyagyulladás járvány utóhatásaként kapták meg ezt a betegséget, mely sokszor az eredeti beteg­ség után csak 10, 20, vagy 30 évvel később jelent­kezik. A Parkinson kór az ilyen nevű, 19. századi londoni orvos után nyerte nevét, aki pontosan megállapította a betegség szimptomáit. Az agyhártyagyulladásból eredő Parkinson kórt a legnehezebb gyógyítani. A betegek önkivületsze- rü letargiában és mozdulatlanságban vannak, csak nagy nehézséggel tudnak beszélni, nem tudják egyensúlyukat megtartani és sok más bajuk is van, melyek a szokásos kezelésnek ellenállnak. Ezeket a tüneteket a szervezetben a dopamine ne­vű vegyi anyag elégtelensége idézi elő, melynek az a rendeltetése, hogy az idegimpulzusokat az agyhoz közvetítse. Az “L-Dopa” nevű gyógyszer megnöveli az agy dopamin tartalmát. Az országban jelenleg 20 helyen folytatnak ke­zeléseket ezzel az uj gyógyszerrel és meglepő eredményeket érnek el. A newyorki Beth Abra­ham kórházban hosszú évekig magukkal tehetet­len betegeknek uj életet adtak az L-Dopa haszná­latával. Merev mozdulatlanságukból felkeltek, jár- nak-kelnek, visszanyerték szellemi képességüket és ezzel együtt kedélyállapotuk is megjavult. Van­nak, akik kimenőt is kapnak a kórháztól, annyira önállóak lettek. A betegek 90 százaléka javulást mutatott, 30 százalékánál meglepő mértékű javulás állt be. To­vábbi 30 százalék is meglehetősen javult és 30 százaléknál mérsékelt javulást mutatkozott. A ke­zelt betegek közül csak nagyon kevésnél nem mu­tatkozott javulás és csak kevésre volt káros ha­tással az uj gyógyszer. A Columbia-Presbyterian, az Albert Einstein és a Montefiore kórházakban is alkalmazzák ezt a kezelést. Figyelmeztetnek az orvosok, hogy a kezeléssel kapcsolatban súlyos komplikációk is beállhatnak és olyan mellékhatásai is lehetnek, mint a szédülés, vagy a hányinger és csak a legnagyobb elővigyá­zatossággal és ellenőrzéssel lehet a gyógymódot alkalmazni. Az L-Dopa-val való kezelés jelenleg személyen­ként évi 1,000 dollárba kerül. A gyógyszert ál­landóan kell használni, mert különben visszaesés áll be. A gyógyszert nagyon könnyű előállítani és csak a gyógyszergyárak magas profitja miatt ke­rül ilyen sokba. Azt mondják, hogy 6 hónapon be­lül felére csökken az L-Dopa ára, de még igy is elérhetetlenül drága lesz a szegény betegek több­sége részére. A HÁZAKAT ÚJJÁÉPÍTETTÉK, AZ ÉLET MEGJAVÍTÁSÁVAL MÁR NEM TÖRŐDNEK A newyorki Harlemben, a fekete nyomorvidék egyik legrosszabb állapotban levő utcáját szövet­ségi és privát segéllyel újjáépítették. A West 114. utcában, a Seventh és Eighth Avenue-k közt 36 ócska bérház lakásait renoválták és most a régi lakosok uj, tiszta és kényelmes lakásokban laknak. Az egyik lakos, Mrs. Bertha Smith, kilenc gyer­mekes anya, népjóléti segélyen él. 17 év óta lakik abban az utcában, egy un. “railroad flat”-ben, melyben patkányok szaladgáltak. A háziúr semmit sem javíttatott meg, úgyhogy egyik télen, kará­csony idején két hónapig fütetlen volt a lakás. “Kabátban ültünk a házban és kabátban feküd­tünk le”, mondotta. Most büszkén mutogatja uj la­kását a látogatónak: “Jól esik haza jönni télen a meleg lakásba, meleg zuhanyt venni és látni a tiszta falakat. Egészen ujjászületek ebben a lakás­ban. Leányainak sem kell szégyenkeznie többé otthonuk miatt, meghívhatják barátaikat, tanítói­kat a lakásba. 1965-ben kezdték meg a renoválásokat. Egyszer­re csak három házon dolgoztak, mig a lakók ide­iglenesen másutt húzódtak meg. A legutolsó három házat nemrég fejezték be. A házbéreket felemel­ték, sok esetben a kétszeresére. Az átlag házbér havi $109.40, vagyis szobánként $25.59. A kis jö­vedelműeknek, vagy segélyen élőknek ez is nagyon sok. De azért örülnek, hogy tisztességes lakásban lakhatnak. A tervezett rehabilitációs programnak azonban csak egy részét valósították meg. A városi Hous­ing and Development Administration nem adta még a szükséges pénzt, hogy a házak mögötti si­kátorokat kertesitsék és játszótereket állítsanak fel. 1965-ben, amikor az eredeti tervet Sargent Shriver, az Office of Economic Opportunity akko­ri feje Washingtonban bejelentette, azt is tervbe vették, hogy 22 pincehelyiségben napközi közpon­tokat, Head Start programokat, tornatermeket, szakképzési központokat és vásárló tájékoztatási központokat létesítenek, de Washington ezt a pénzt nem utalta ki. így a szép lakások ellenére a 114. utca a kábító­szer-áldozatok és ügynökök tanyája lett. Ebben az utcában megszüntették a koesiforgalmat és ját­szó utcának nyilvánították. De a forgalommentes utca biztonságában, kábítószer-ügynökök kerítik hálójukba a tétlenül őgyelgő, unatkozó ifjakat. Aki pedig a kábítószer rabja lett, az semmitől sem ret­ten vissza, hogy erre pénzt szerezzen; tehát a bű­nözés is nagyobb probléma lett, mint valaha. A hatóságok egyik kézzel adnak, de amikor az emberi problémák gyökeresebb megoldására kerü-1 ne a sor, takarékoskodnak. Az újságíróknak muto­gatják az újjáépített házakat. De a 114. utca la­kosai tudják, hogy ez még csak a kezdet, és a program többi részét is minél előbb teljes egészé­ben meg kell valósítani. AZ ÖREGEK HELYZETE EGYSE ROMLIK Sokan elhagyatottan, reménytele­nül élnek a nagyvárosokban “Az történik, hogy akik egész életükben nem voltak szegények, nyugalomba vonulásuk után sze­gények lesznek”, mondotta Alice M. Brophy, a newyorki városi adminisztráció nemrégen létesí­tett öregkoruakkal foglalkozó irodájának a feje. “Öregkorban mindenki egy színvonalra kerül”, mert a fehérek, akik azelőtt jobb módban éltele, öreg korukra, éppúgy, mint a feketék, szűkös nincstelenségben élnek. Ez a helyzet még egyre rosszabbodik. Egy sze­nátusi bizottság megállapította, hogy 1950-ben egy nyugalomba vonult házaspár társadalombizto­sítási nyugdija a megélhetési költségek felét fe­dezte. Jelenleg csak a költségeknek kevesebb mint egyharmadára elég. A szűkös népjóléti reformprogramok juttatásai­ért folyó versengésben az öregek mindig a leg­rosszabbul járnak. Csak az utóbbi hónapokban je­lentek meg őszhaju piketelők Albanyban, hogy a Medicaid redukálása ellen tüntessenek és a new­yorki városháza előtt, hogy a nyomorelleni prog­ramban több juthasson az idősebbeknek. A lakásviszonyok az öregek életét még minden egyeben túl is megnehezítik. Sok helyről kilakoltatják őket, ahol a régi épü­leteket lebontják, hogy jövedelmezőbb uj házakat építsenek helyükbe. De senki nem gondoskodik arról, hogy megfelelő, elég olcsó uj lakást talál­hassanak. Az egyedüllét is igen nagy probléma számukra. Naphosszat ülnek a magukkal tehetet­lenek kis szobájukban és nincs, aki ügyes-bajos dolgaikat elintézze. A látogató házvezetőnő-prog­ramot is redukálták. Az öregkoruak szervezetei, valamint a szakszer­vezetek is kezdik tudomásul venni, hogy határo­zott, militáns akcióra van szükség, hogy a társa­dalomnak ezt a szégyenét, az öregek nyomorúságát egyszer s mindenkorra megszüntessék.-y, A/Y\€RiKAI w *★★★*★★★*★★★★★★★★★★★★★★★★+*★•<■★★★★★★★♦■* Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- ba eev evre 12 dollar, felevre S6.50 1—■— M ■ — ————MW—MI—■IIMfWlll Wlln ■"■III I i ni mi—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom