Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-08-28 / 33. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZo — HUNGARIAN WORD Thursday, August 28, 1969 T^T T'/lYT VCÍWJ Irta: Juan Miguel de Móra, jRL Aj " ^ 1 Jr f a mexikói egyetem tanára Megjelent a párizsi Le Monde 1969. aug. 13-i számában Nagyon érdekel engem Anatol Vasziljevics Kuznecov sorsa. Legjobban az kap meg, hogy úgy ir magáról, ahogyan én is nézem az írókat: hogy ő nem szovjet és nem nyugati iró, nem vörös se nem fehér, csupán a XX. század Írója, aki becsületesen akar küzdeni az emberiségért. Mi itt Latin-Ameri- kában jól tudjuk, micsoda jelzőket vágnak itt becsületes emberek fejéhez, akik a humanizmusért küzdenek. De ezek után érdekes azt is megjegyezni, hogy mindaz, amit Monsieur Kuznecovtól itt kinn közöltek, már megfelelően kommercializálva van. Három levele a szovjet kormányhoz, az USSR kommunista pártjához és a szovjet Írószövetséghez, amelyben igazolta disszidálását, már copy- rightolva van. Nincs mit mondanom M. Kuznecov elhatározásáról, otthagyni fiát, nejét, anyját, Írói hírnevét, hogy azt a hírnevet keresse, ami Nyugaton azokat az írókat várja, akik — Kravcsenkó ismert könyveimével — “a szabadságot választották.” Szerintem neki joga van azt az existenciát választani, amit akar. Ahhoz sem szólhatok, hogy megtagadja a marxizmust-leninizmust és kilép a szovjet Írószövetségből. Azt viszont nem értem, miféle világot remél Kuznecov Nyugaton találni. Kijelenti pl., hogy addig nem áll szóba szovjet hivatalnokokkal, amig nem vonják ki katonáikat Csehszlovákiából. Szabad-e ebből arra következtetni, hogy nem áll szóba amerikai tisztviselőkkel, amig az U.S. nem viszi el minden katonáját Vietnamból, az összes “green beret”-ket Latin-Ameri- kából?. Nem érez majd lelkiismeretfurdalást, ha kezet nyújt angol politikusoknak, akik oly türelmesek Dél-Afrika és Rhodézia iránt, hol az emberekkel színük miatt, mint barmokkal bánnak, s ha szabadságot keresnek, megölik őket? És mit mond majd arról, hogy Anglia, nigériai olajforrásai védelmében hozzájárul Biafra tragédiájához, ahol ezrével halnak éhen a gyermekek, a Vöröskereszt szerint? És mit csinál majd M. Kuznecov, ez a becsületes ember, tisztességes iró, ha megismeri La- tin-Amerika küzdelmét az azt gazdaságilag és politikailag elnyomó Egyesült Államok ellen? Ha látja az ottani véres zsarnokságokat, amelyek degradálják az embereket, kínozzák, leigázzák szellemileg és anyagilag, meg is ölik őket — s az ilyen zsarnokságokból sok van az Uj Világban, hogy a többi világrészről most ne beszéljek? Bizony, nem könnyű a becsületes iró helyzete, amikor őt a világ minden táján szörnyűségek környékezik. Kuznecovnak ugyan itt nem kell félnie, mint a Szovjetunióban, hol — mint Írja — remegett, a kiadó ajtaján kopogtatva. Uj országot és helyzetet választott, igy olyan kiadói diadalokat fog aratni, amilyenekben a Nyugat legtöbb írója nem részesedik, miután nem haladtak végig azon az utón, amelyen ő végighaladt. Mi is választhattuk volna az ő útját, fordított irányban. A “hidegháború” idején nem kellett Keletre távoznunk, mert voltak más országok, ameÁltalánosan tudott és elismert tény, hogy a bányászok munkája életveszélyes, de nem sokan tudják, hogy az utolsó száz esztendőben 120,000 bányász vesztette életét bányaszerencsétlenségek következtében. 1952-ben az Orient bányában, West Frankfort, 111.-ban 119 bányász lelte halálát gázrobbanás következtében. E rettenetes katasztrófát követő felháborodás hozta létre az első munkásvédő törvényt, mely azonban annyi kibúvót hagyott a bányabáróknak, hogy amikor Truman elnök aláírásával törvényerőre emelte a javaslatot, azt mondta, hogy az nem egyéb LÁTSZATNÁL. Azóta is számos áldozatot követeltek a bányarobbanások, de a mai napig sincs hathatós, a bányászok életét, biztonságát védő törvény. A bányabárók a mai napig is önkényesen döntik el, milyen védő intézkedéseket szereljenek fel és ennek tudható be, hogy időközönként újabb és újabb szerencsétlenségek történnek, melyek a bányászok százainak életét oltják ki. E helyzetért nemcsak a harácsoló bányabárók lyeket választottunk, hogy ott megírjuk, milyen az iró helyzete Kolumbusz világrészében. Mert nem szabad azt hinni, hogy Latin-Ameri- kában az Írónak minden Írását kiadják, csak annak színvonalát tekintve és hogy ott könnyű szabad és tiszta Írónak lenni! Hogy ne említsek több országot, igazán nem ilyen a helyzet Argentínában, Pa- raguayban, Brazíliában és Nicaraguában. Hosszú a névsora az eszméikért bebörtönzött és meggyilkolt íróknak. Mi latin-amerikai Írók ismerjük a problémákat, ha olyat akarunk Írni, ami a kormánynak nem tetszik. M. Kuznecov problémái abból eredtek, hogy olyat irt, ami nem tetszett kormányának — de Nyugaton is ilyen a helyzet. Franciaországban, Angliában, Svájcban más a helyzet — de ez nem mutatja, milyen a nyugati világ: gondoljunk csak Pécs-Ferencváros 1:0(1:0) Pécs, 18,000 néző. Vezette: Zsolt — hibákkal. Fülledt, meleg időben 18,000 néző előtt kezdődött a találkozó. Az első percekben óvatos játék alakult ki, a leadások sorra célt tévesztettek, a kapuk ritkán kerültek veszélybe. Tiz perc eltelte után ritmust váltottak a csapatok, ha a színvonal nem is emelkedett, az iram annál inkább. Szaporodtak a kemény összecsapások, élesedett a küzdelem. Ferencvárosi rohamok közepette váratlanul a Pécs szerzett vezetést. Ártatlannak látszó adogatás során Hernádi elő- reivelt labdáját Novák senkitől sem zavartatva elvétette. a labda Dunai dr. elé került, s a pécsi csatár hét méterről a jobb felső sarokba bombázott (1:0). A gól után a Ferencváros átvette az irányítást, sorozatban vezette támadásait, de Németh, Szőke labdáit Rapp remek védésekkel hárította; az ellen- támadások során Rádi és Dunai dr. veszélyeztette a ferencvárosiak kapuját. Ismét szabálytalanságok szakították meg a játékot, először Novák sérült meg: egy ideig ápolták a partvonal mellett, majd később lebicegett a pályáról, helyette Bra- nikovits jött be és a csatársorban foglalt helyet, mig Juhász középpályás lett. Horváth Á, pedig jobbhátvéd. A 28. percben Rádi Dunai dr.-t szöktette, aki kecsegtető helyzetben mellé lőtt, majd a ferencvárosi jobbszélső, Szőke ravaszul nyesett szögletrugása foglalkoztatta Rappot. A félidő befejezése előtt még Branikovits labdáját is bravúrral hárította. A szünetig már nem változott az eredmény, a pécsiek megtartották egygólos előnyüket. A második félidőben is erőteljesebben és töbfelelősek. Nem kis mértékben osztják a felelősséget a bányász szakszervezet vezetői, akiknek módjukban állna a bányabárókat hathatós védő intézkedések bevezetésére kényszeríteni. Csalnak, lopnak a szakszervezeti vezérek A szakszervezet országos vezetői bűnösök nemcsak azért, mert nem tettek lépéseket a bányászok épségének kellő védelmére, hanem azért is, mert a nyugdíjalapból rájuk bízott dollármilliókat nem kezelték a tagság érdekében. Ezen alapból magas fizetéseket adtak a tisztviselőknek és 75,000 özvegyet, árvát fosztottak meg a nyugdíj-jövedelemtől. 75 tagú bizottság folyamodott a bírósághoz és bírói döntéssel kívánják jogos sérelmeiket orvosolni. A védelem nélküli bányászok helyzete és az özvegyek, árvák panasza füti Joseph A. Yablons- kyt, hogy az országos elnöki tisztségre pályázzon. A decemberi tisztviselő választások eredményének országos jelentősége lesz, ha Tony Boyle, jelenlegi országos elnök vészit és az ő tisztségére pályázó Yablonsky győz. Görögországra! Nehéz helyzetük ellenére a latin-amerikai írói nem hatoltak át a “vasfüggönyön”. Sokan lemond tak az átpártolással járó dicsőségről. Vannak ne hézségeik, aggodalmaik, megismerik a börtönt is de maradnak ott, ahova valók. Talán nem olyan bátrak mint Kuznecov — mert bátorság kell otthagyni minden nélkül az asszonyt és a gyermekei — s a hazát is, ahol az írónak oly jó volt a helyzete és ahol nem üldözték. De bizonyos, hogy ha otthon jó dolga volt, Nyugaton még jobb dolga lehet. Könyveit ezrével adják majd el az Unióban, még Hollywood is csinálhat filmet életéről. Dicső jövő vár rá, telve jutalommal és profittal. Tudta már ezt, amikor — mint írja — hajlandó volt úszva is elérni a Nyugatot; szerencsére nem volt rá szükség, nem kapott reumát. (Emlékeztetem az olvasókat Marek Hlaskóról irt, néhány hete megjelent hasonló szellemű cikkemre. Peregrinus.) bet támadott a Pécs és biztosan tartotta pozícióját. A ferencvárosiak, talán a hét közbeni ausztriai portyától, fáradtan, időnként szétesően játszottak, akcióikat nem kisérte szerencse, támadásaikon nem volt elég átütőerő. A mérkőzés megérdemelt pécsi győzelemmel ért véget, a hazai csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és tartotta most már hetek óta megszokott formáját. A Ferencváros játéka csalódást keltett. EGYÉB EREDMÉNYEK: Vasas—Rába ETO 5:1 (1:0) Egyetértés—Komló 2:1 (1:1) Eger—Salgótarján 1:0 (0:0) Szombathely—MTK 2:2 (1:1) Diósgyőr—Tatabánya 2:1 (0:0) Dunaújváros—Csepel 2:1 (1:1) ★★★★★★★★★★★★★★★★★★★★ REJTVÉNYPÁLYÁZAT i. A rejtvény megfejtésében részvevők a rejtvény megjelenésétől számított 14 napon belül kell, hogy válaszoljanak. Ez alkalmat ad arra, hogy az ország legtávolabbi részein élő olvasóink is résztvehesse- nak a rejtvény megfejtésében. Könyvajándékot sorsolunk ki azok között, akik a rejtvényt helyesen fejtik meg. Öt nyertes jogosult minden esetben a dijakra. Ha több, mint öt helyes válasz érkezik be, sorsolás utján döntjük el, kik a nyertesek. A sorsoló bizottság tagjai: Dattler Lajos, Gross Paula és Fodor Nagy Árpád, Jó szórakozást, jó fejtörést! KÖZMONDÁS Ha a kis körrel jelzett J-betüből kiindulva lóugrásban összeolvassuk a betűket, egy közmondást kapuul; megfejtésül. — Hogy szól ez a közmondás? Zala J. FORRONG A SZÉNBÁNYÁSZOK SZAKSZERVEZETI TAGSÁGA MU>A/VVVVVVVVVVV\A/VVVVWVVVVVVVVVV\MAMA/VVVV\An/VVV\A/VVVVVVVVVVVVVVVVVVVUVM/UVWW SPORTHÍREK VVVVVVWVVVVVtMVVVVVVVVVVWVVVVIMVVVVVVVMIVVIIMMIMMWVVVVVVVVV/VVVWVMWVVW/VVWt
