Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-08-28 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD HéTVéGí fcvéc Puffogó elnöki frázisok Kezd mindjobban kiviláglani, hogy elnökünk nem tud, vagy nem akar vigyázni a nyelvére. Már pedig aki ilyen fogyatékosságban szenved, az nem való az elnöki székbe... Én ugyan nagyon meg­becsülöm azt a kvalitást, amit szókimondásnak ne­vezünk, de csak akkor, ha az harmonizál a józan ésszel és az igazsággal. Felelőtlen, üresen puffogó frázisok talán beleillenek egy elnökjelölt kortes­beszédeibe (és az ilyen frázisok túltermelését al­kalmunk volt megfigyelni tavaly a Nixon-kam- pány során!), de “a világ leghatalmasabb országa” fejének — aki még a tetejébe’ “a szabad világ” vezetőjének játssza ki magát — alaposan meg kel­lene rágnia minden szót, mielőtt azt kiejti, mert egy-egy meggondolatlanul kiszalasztott szóval száz­milliókat elidegenithet magától, más százmillió­kat pedig tévedésbe ejthet. Mindkét lehetőség ki­számíthatatlan veszedelmet hordoz a méhében. A legkisebb veszedelem az, hogy még a komolyan átgondolt mondanivalóit sem veszik készpénz­nek. .. Aki ilyen könnyelműen dobálózik a nagyotmon- dó frázisokkal, annak nem volna szabad rögtön­zött beszédeket mondani — jobban tenné, ha fon­tosabb mindanivalóit tanácsadói által gondosan átfésült papírlapról olvasná fel... De Nixon sze­ret magának hízelegni, hogy ő egy brilliáns ex­tempore szónok, akinek jegyzetekre nincs szük­sége. Hát az elmúlt hét hónap alatt — de kivált a közelmulti világjárása során — fényesen bebizo­nyította, hogy nem az a ragyogó impromtu orátor, akinek tartja magát... Az Apollo—11 szerencsés visszatértekor példá­ul ilyen kijelentésre ragadtatta magát: “Ez a tel­jesítmény a történelem legnagyobb eseménye a világ teremtése óta!” (Tyü, az angyalát, ennél messzebbre igazán nem mehetett volna vissza a múltba!) De a buddhisták, mohammedánok, zsidók, keresztények és kommunisták millióinak nem vol­na nehéz a saját történelmi ismereteikből előrán- cigálni egy-két olyan eseményt, amely az ő hitük és meggyőződésük szerint jóval nagyobb és sokkal jótékonyabb befolyást gyakorolt az emberiség sor­sára, mint az Apolló—11 sikeres vizitje a Hold fe­lületén . .. Utjának egyik pontján imponáló határozottság­gal és eréllyel tudtára adta a vüágnak, hogy “az Egyesült Államok soha többé Vietnam-féle köte­lezettségeket nem vállal magára,” s 24 órán belül hasonló eltökéltséggel biztosította Thai-föld kor­mányát, hogy “ünnepélyesen vállalt kötelességünk­nek tartjuk bármilyen külső vagy belső ellenség­gel szemben megvédeni.” Kurta emlékezőtehetsé­ge van az elnök urnák: sem arra nem emlékszik, mit mondott 24 órával korábban, sem arra, hogy a vietnami bonyodalom is úgy kezdődött, hogy "a belső ellenség" (vagyis a vietnami nép) elnyomá­sához nyújtottunk segítséget egy általunk kreált bábkormánynak. Most ugyanezt Ígérjük a thai­földi kormánynak. Mivel pedig a most még kezde­ti állapotban lévő gerilla-népfelkelés idővel viet- cong-méreteket ölthet, ebben az országban is szá­míthatunk egy uj Vietnam kibontakozására... Hiszen nekünk kutyakötelességünk minden reak­ciós kormányt megvédeni a saját, elégedetlen né­pe ellen — nemdebár? A meggondolatlan kijelentések netovábbja az volt, amikor Dél-Vietnamban — az egyik amerikai tábor katonáihoz intézett beszédében — ilyetén­képpen vetette el a sulykot: “A történelem meg fogja állapítani, hogy a mi itteni szerepünk or­szágunk ‘legdicsőbb órája’ volt.” (Winston Chur­chill, akitől elnökünk ezt a klasszikus mondást “kölcsönvette,” nyugtalanul forgolódhatott a sír­jában . ..) Hát hogyha a mi vietnami szereplésünk az U.S. “legdicsőbb” történelmi ténye, akkor mi a csudának biztosítja Nixon az amerikai népet és az egész világot, hogy neki már elege van ebből a dicsőségből és készen áll arra, hogy ettől a “dicső­ségtől” a lehető legrövidebb időn belül megszaba­dítsa Amerika népét?! Ha az elnök ur azt mondta Miben egyezik, miben különbözik Sisco amerikai külügyi államtitkár nemrég le­zajlott moszkvai tárgyalásai kapcsán érdemes ösz- szehasonlitani a közel-keleti válság rendezését kí­vánó szovjet és az amerikai elképzeléseket. A Szov­jetunió lényegében a Biztonsági Tanács 1967-es határozata alapján áll. Ezt a határozatot az EAK és Jordánia is elfogadta. Izrael azonban konokul elutasítja a BT határozatát és az Egyesült Államok, noha elfogadta a határozatot, megpróbálkozott an­nak Izrael javára való módosításával. A libanoni sajtó értesülései szerint a két nagyhatalom állás­pontját a következőkben lehet egybevetni: KÉRDÉS: Izraeli csapatok kivonása Szovjet álláspont: Izraelnak ki kell ürítenie va­lamennyi megszállt arab területet. Amerikai álláspont: Kisebb módosítások a hatá­rokon Izrael javára, vagyis izraeli területhóditás, amelynek mértékét Izrael az arabokkal külön ha­tározza meg. Demilitarizált övezetek Ebben egyetértés van a két nagyhatalom között. ENSZ-csapatok Szovjet álláspont: Az érdekelt országok bele­egyezésével kb. ötévi időszakra ENSZ-csapatok ál­lomásozhatnak a két fél területén, de felhívásuk­ra távozniuk kell. Amerikai álláspont: Az ENSZ-csapatok a világ- szervezet ellenőrzése alatt addig maradnának, mig a BT jónak látja és csak a Biztonsági Tanács uta­sítására távoznának. Palesztinái menekültek Elvi egyetértés az ENSZ-határozatok érvényes­ségében, vagyis a menekültek azon jogának elis­merésében, hogy vagy hazatérhetnek, vagy kárta­lanításra jogosultak, de: Moszkva szerint ezt a jogot valamennyi arab me­nekültre ki kell terjeszteni. Washington korlátozni kívánja a hazatérők szá­mát. Hajózás Egyetértés a hajózás szabadságában a Tirani- tengerszoroson és a Szuezi-csatornán át, de: Szovjet álláspont: Az EAK-nak jogában áll meg­tiltani az izraeli hajók áthaladását a konstantinápo­lyi egyezménynek megfelelően, ha biztonsága ve­szélyben van. Amerikai álláspont: Bármiféle korlátozás, vagy feltétel nélkül. A rendezés Egyetértés abban, hogy a problémát egészében kell rendezni, de: Szovjet álláspont: az arabok az ENSZ-nél letétbe helyezik a hadiálla­potnak véget vető nyilatkozatot azon a napon, amelyen Izrael megkezdi a kivonulást; a nyüatko­volna, hogy a vietnami sikertelen beavatkozás az Egyesült Államok történetének egyik legdicstele­nebb órája, hát közelebb járt volna az igazsághoz! Walter Trohan, a Chicago Tribune washingtoni főtudósitója, Nixon egyik leglelkesebb hive és tá­mogatója, ilyenformán “összegezte” az elnök vi­lágjárásának az eredményeit: “Szomorú, de való, hogy Nixon elnök 12-napos világkörüli útja igen csekélyke konkrétumot pro­dukált ama megszokott, semmitmondó közhelye­ken és kegyes szólamokon kívül, amelyek elnöke­ink külföldi túráit egy félévszázadon át rendsze­rint jellemezték.” Különösen érdekesnek találom Mr. Trohan-nak Nixon romániai látogatására vonatkozó megjegy­zéseit: “Az elnököt a román tömegeknek az U.S. zászlö- lengetése annyira elragadtatta, hogy beugrott a “hóra” nevű nemzeti tánc lejtésére a táncolok so­ot szovjet és az amerikai álláspont?Á zat akkor lép életbe, ha a kivonulás megtörtént. Amerikai álláspont: A felek közvetlen megegyö» zése alapján. Tárgyalások j Szovjet álláspont: Nem szükségesek a felek között. Amerikai álláspont: Jarring elnökletével Izrael az arab országokkal közvetlenül tárgyaljon. A béke védelme Szovjet álláspont: Biztosítani kell a tartós békét a BT határoza­ta alapján. Amerikai álláspont: Az arabok hozzanak intézkedéseket a paleszti- nai ellenállók, mint “békebontók” ellen. Mint ebből a vázlatos párhuzamból is látható, az álláspontok sok fontos kérdésben igen táyol állnak egymástól. A válság gyors rendezésére nem lehet számítani. A nagyhatalmak azonban folytatják az erőfeszítéseket, annál is inkább, mert a frontokon, katonai eszkaláció folyik és a harcok ismét fellán ­golhatnak. New York, N. Y, — A teherszállító munkások szakszervezete Mario A. Procaccinot, az autómun- kások szakszervezete John Lindsayt támogatja a polgármesteri választásokban. “Ellenzem azokat a jelölteket — mondotta Wal­ter Reuther, az autómunkások országos szerveze­tének elnöke — akik a város fehér lakóit a város fekete lakói ellen uszítják. Lindsay polgármester nem szitja, hanem egyengeti az ellentéteket, ezért támogatja őt az autómunkások szakszervezete.” FlfiYELEM HEWYORKI OLVASÓK! A Magyar Társaskör és lapunk Ügyvezető Bizottsága SAJTÓ-BANKETTET rendez vasárnap, szeptember 28-án.f, a Palm Casinoban, 85 East 4th Street délután 1 órai kezdettel. Felhívjuk olvasóink ás barátaink figyelmét erre a fontos eseményre Ünnepi szónok: LUSZTIG IMRE Finom házilag készült ételek. Részvételi dij $2.50 Legyünk ott mindannyian! KIOLVASTAD A LAPOT? ADD TOVÁBB! MAS IS TANULHAT BELŐLE! raiba. Holott tudhatta volna, hogy Romániában amerikai zászlót egyáltalán nem lehet vásárolni, tehát azokat a kormány bocsátotta a tömegek ren­delkezésére; az a kormány, amely kereskedelmi és egyéb természetű előnyöket próbál tőlünk el­nyerni. Azt is tudhatta volna az elnök, hogy a tö­megek nem lettek volna jelen, ha nem lettek vol­na mozgósítva....” Nixon-nak egy másik lojális bámulója, John S. Knight, a nevét viselő ujsághálózat tulajdonosa, miután nem a legszelídebb hangon megdorgálja az elnököt a körúton elkövetett baklövéseiért, cikkét ezzel a barátságos tanáccsal fejezi be: “Nem gon­dolja, elnök ur, hogy omst már ideje volna mun­kához látni?!” Mire Nixon fogta magát és családjával együtt — egyhónapi vakációra — lerepült Kaliforniá­ba... Jó “munkát” kívánunk neki! _______2_ Thursday, August 28, 1969 KÖZEL-KELET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom