Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-07-03 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 3, 1969. Az alkirály a provinciákban A vezető francia lap a Monde elismeréssel ir a Szovjet mozlem köztársaságairól, Uzbekisztánról, Turkmeniáról, Tádzsikisztánról. Amig őrzik és fejlesztik ősi kultúrájukat, modern civilizációt építenek rá. A sivatagból paradicsom lett, a nomádok komputert gyártanak, a telefonon képernyő van, az egyetemeken franciául, angolul beszélnek, a nép elégedett és büszke. Erre gondoltam az Alkirály délamerikai útja idején. És Mongóliára. hol nemrég nyereg alatt puhították a h'ust és ma női rektor van az egyetemen, pazar opera a fővárosban. Észak-Koreára, amit az U. S. “a kőkorszakba bombázott” és ma bonyolult gépeket exportál. Hanoira, hol a svájci Vörös Kereszt szerint bámulatosan fejlődött a közegészségügy. Nem kaptak amerikai segítséget a háborúk után, sőt óriási költséggel fegyverkezniük kell a fenyegető támadás ellen — mégis igy fejlődtek. Rockefeller az U. S. latinamerikai domíniumát járta. Huszonegynéhány ország van itt, hol a "Monroe-elv szerint (aminek nincs nemzetközi jogalapja, egyoldali U. S. kijelentés) külhatalom- nak nincs szava. A csatlósokat az U. S. a maga érdekében vezeti, katonai-külpolitikai gyámság alatt vannak. Természeti kincsekben a leggazdagabbak, gyéren népesültek, külső támadás nem fenyegeti őket, legfeljebb az U. S. részéről. Minden megvan a jóléthez, várni lehetett, hogy a Nagy Fehér Főnök alteregoját, kinek neve a világtőke szimbóluma, a hálás bennszülöttek körtánccal f ogadj á k. De a népek hálátlanok. Már 1958-ban majdnem agyonverték Nixont, most meg három ország nem fogadta a Kormányzót, a többiben súlyos zavargások törtek ki, rendőrterror — amely sok áldozatot követelt — védte a tömegtől. Csak a legsötétebb diktatúra országában, Paraguayban üdvözölték a i-epülőtérre kirendelt tanulók és detektívek. Az Alkirályt bankárok, gyárosok, professzorok illusztris csoportja kisérte, akik a villámlátogatáson minden információt megadtak neki. Talán nem figyelt rájuk az izgalomban, igy mondta hogy csak nyilván Kubából szervezett kis csoport volt ellene. Erre Galo Plaza, az OAS (amerikai- országok szervezete) főtitkára, azt felelte, hog-v egész Dél-Amerúka el van keseredve az U.S. politikája miatt. És talán már elvesztette a fejét Rockefeller, amikor útja sikerével dicsekedett, holott egész nemzete nevetett rajta. Különös hogy a szakértők ismerték a State Department, a követségek, missziók, CIA, OAS jelentéseit, a rengeteg könyvet, mégis — mint Kina, Korea, Kuba, Vietnam esetében — bedőltek a saját propagandájuknak, meglepte őket a kudarc — hiszen különben el sem indultak volna. Ez a propaganda húsz év óta azt hirdette, hogy az U. S. a “szabad világ” jótevője. Hogy 120,000 millió dollárt ajándékozott külföldre — és igaz, hogy egyes országoknak — a nyugat-európaiaknak a Marshall- terv keretében — segített. De a propaganda egészében félrevezető volt s akiket itt félrevezetett, azok a külföld “hálátlanságáról” panaszkodnak. A külföld segítése Ezeket most felvilágosithatták az uj események. Jóideje egyre erősebb Latin-Amerikában az U. S. elleni panasz és tiltakozás hangja. Chile ki akarja sajátítani a rézbányákat, Peru már kisajátította a Standard Oil ottani vállalatát, Mexico tiltakozik paradicsom-exportjának megfojtása ellen, Columbia fel van háborodva, mert az U. S. akadályozza rizs-kivitelét, az U. S. halászhajóit lefogják a védett tengersáv megsértéséért — és mindezek csak a forrongás felszínét mutatják. A pánamerikai gazdasági és szociális tanács trini- dadi konferenciáján a 21 kormány leszögezte gazdasági követeléseit az U. S.-val szemben, ennek képviselője azonban már ott helyben elutasította azokat. Erre ezek magának Nixonnak kifejtették érveiket. Előadták, hogy a Kennedy elnök által inaugurált “Alliance for Progress” csődbe ment (ezt Nixon is mondotta), mert nem kapták meg az ígért összeget s amit kaptak, abból nem sok haszon volt. Eloszlatták a tévhitet az U. S. segítségéről. kimutatván, hogy ők maguk tízszer anynyit fektettek be, mint az U. S. ígért. , Leleplezték, hogy az U.S. segély számadatai meg tévesztők, mert az U. S. beleszámítja a magas kamattal együtt visszatéritendő kölcsönöket s az U.S. vállalatok profitért eszközölt beruházásait. E beruházásoknak országaikból kivitt óriási profitja, a kölcsönkamatok és törlesztések okozták, hogy 15 év alatt az U. S. 11,300 millió dollárt kapott Délamerikából, de csak 3,800 milliót fektetett be; a 7,500 millió különbségről ezek azt mondják: “nem az U. S. segit minket, mi segítjük őt.” Külföldi kölcsöneik évi terhei 36%-át emésztik fel annak, amit ők kivitelükkel keresnek. Ami segélyt pedig kapnak, abból levonandó a nagyszámú U. S. személyzet magas fizetése és dologi kiadása, s ami marad, azt kizárólag U. S. áruk vételére kell forditaniok, amit máshonnan sokkal olcsóbban kapnának. Ez árukat nagyrészt U.S. hajókon kell szállítani, amelyeknek tarifái magasabbak, mint más országok hajóié. És nem ők, hanem Washington állapítja meg, mit vásárolhatnak. Egyrészt fegyvereket, amiket az U. S. nem külső ellenség ellen ad el nekik — ezek nem fenyegetik őket — hanem saját népeik szabadságmozgalma ellen. Másrészt olyan anyagokat, amelyek megkönnyítik az ottani U. S. vállalatok működését, pld. a bányáikhoz vivő utak épitésé- vel. Ez országok szeretnék a maguk iparát felépíteni, először is bányatermékeik feldolgozására — de ezt tiltja az U. S., amelynek célja mennél olcsóbban megszerezni a délamerikai agrár és bányatermékeket ; az utóbbiak termelése kevés munkaerőt igényel s a hatalmas munkanélküliséget nem enyhíti. Az U. S. akadályozza termelésük szétágazását, támogatja a “monokultúrát”, ami azt jelenti, ezen országok főleg csak azt termeljék — réz, ón, stb. — ami az U.S. iparának kell, vagy banánt, cukrot stb. — amit az U. S. fogyasztók olcsón vásárolhatnak. S amit kivisznek, azért egyre kevesebbet kapnak. Az “árolló”: a nyerstermékek áresése, az ipari termékek drágulása a világ népességének %-át kitevő “fejletlen” országokat sújtja, ez árolló mindinkább kitágul, mint a cukor, kakaó stb. mutatták : ez országoknak mind gyorsabban kell futniok, hogy egy helyben maradhassanak. Ez a gyarmati kizsákmányolás mai fő formája, bár ezt az — egyébként reakciós —- délamerikai kormányok nyíltan nem mondták ki. így minden erőfeszítés dacára népük életszínvonala alig vagy egyáltalán nem emelkedett s ebben az Egyháznak is része van, amely akadályozza, hogy a vakbuzgó nép csökkentse a gyermekáldást. P»ár itt a csecsemő-halandóság óriási, mégis itt a leggyorsabb a szaporodás és a nép nagyrészének nincs — vagy csak időnként van — munkája. Kialakultak egyes ipari gócok Braziliában, Argentínában, Venezuelában stb, de a városok nyomorkerületei tovább nőnek, a népgazdaságból kizárt, sivár vidékekre szorított indiánok éhsége nem enyhül, az agrárbérek mind alacsonyabbak, az ipari bérek nem nőnek a több országban dúló inflációval arányban. Ez nyomta a küldöttek szivét a Fehér Házban, de — mint a Monde Írja — itt a süketek diskurzusa folyt. Nixon csak azt hajtogatta, hogy az U.S. tőkének Dél-Amerikába áramlását meg kell könnyíteni és kockázatát csökkenteni — holott ez a politika hozta e világrészt mai súlyos helyzetébe. Alig hihető, hogy Rockefeller más, mélyreható reformokat fog ajánlani és hogy az U. S. nagytőke és kormánya erre hajlandó lenne. Az sem valószínű, hogy a latinamerikai kormányok ellenállása tartós, egységes és céltudatos lesz. Nagyrészük nyílt vagy burkolt, az U. S. által kormányra segített és támogatott katonai parancsuralom, amely a nagybirtokosokra, a komprádor burzsoáziára és az Egyházra támaszkodik. Sehol nem nagyobbak a vagyoni különbségek, mint itt sehol nem bitorolják a nagybirtokosok a föld nagyobb hányadát, mint itt és az uralkodó osztályok az U.S. támogatásával tartják féken a nép elégedetlenségét. Az U.S. képezi ki tisztjeiket az ellenforradalomra — maga is tart ott bázisokat — U.S. fegyverek lövik és napalmozzák a lázadókat, a CIA mozdítja el a nem tetsző kormányokat, U.S. propaganda ködösíti az agyakat. Csak mérsékelt reformok elnyomására is ellenforradalmakat szervezett, mint Brazíliában, Argentínában, Kubában, Guianá- ban, vagy maga vonult vonult be egyes országokba, mint Dominikába. Csak hosszú, céltudatos szervező és felvilágosító munka készítheti elő itt az igazi reformokat és teheti lehetővé a felszabadulást az U.S. nyomása alól. Az U.S. segítségével terjesztett hamis propaganda ezt nem pótolhatja. Éppen ezért az U.S. közvéleményének is tudnia kellene, mi ebben a kérdésben a valóság. Nem áll az, hogy innen áramlik a legnagyobb arányú segítség a külföldre. U Thant szerény kívánságát, hogy a gazdagabb országok jövedelmük egy százalékát fordítsák a szegényebbek segítségére, az U.S. megközelítette Truman idejében, ma már csak a brutto nemzeti termelés negyed százalékát kéri ehhez a kormány, de ezt sem fogják megszavazni. Franciaország nemzeti jövedelmének több mint 1%-át fordítja e célra, sok más ország is nagyobb arányban segíti a külföldet, mint az U.S. A kimutatott külföldi segélyeknek majdnem a fele nem segély, hanem kamatozó kölcsön, ami nem ajándék. A tényleges segélynek majdnem egyharmada az U.S. politikai céljait szolgáló katonai kiadásokat fedez, ahogyan itt kifejezték: olcsóbban tart fenn divíziókat Kina és a Szovjetunió ellen. A kiutalt összegek is mutatják ezt. Korea annyit kap, mint India, Vietnam ötször annyit. A legtöbb segélyezett országban csak évi egy dollár vagy csak néhány cent jut egy lakosra — a segítés jelentőségét tehát akkor is felfújnák, ha annak értékét nem csökkentené mindaz, amit feljebb előadtam. És nem képzelhető, hogy az U.S. mai valutáris helyzetében a segítség összegét felemelnék. Az sem valószínű, hogy az U.S. tőke engedné a dél-amerikai olcsóbb áruk nagyobb méretű beáramlását. Nyilván tehát érvényben marad Teddy Roosevelt jelszava: talk softly and carry a big stick. Akkor sem igen változnék ez, ha Rockefellernek ideje lett volna komolyabb tanulmányokat folytatni Dél-Amerikában. Peregrinus ROMÁNIAI HÍREK A KOLOZS MEGYEI fémáru és vegyszerkereskedelmi vállalat bővitette választékát. A fotoama- tőrök számára olcsó áron előhívó dobozokat árulnak a Szabadság-téri szaküzletben, az autósok portaszitó anyaggal átitatott törlőruhákat vásárolhatnak az autószaküzletben, a háziasszonyok részére lengyel gyártmányú Lucky-nevü varrógépet hoztak forgalomba, amellyel a szokott műveleteken kívül a szegéshez használatos zig-zag varrás is elvégezhető. A villannyal működő varrógép kezeléséről a szaküzlet hetente bemutatót rendez. Az újdonságok közé tartozik többféle bútor és fémtisztitószer, az ablaküveg tisztítására használatos Sticlin és az üveget a bepárásodás ellen védő Transpan. • A NAGYVÁRADI METALICA üzemben hozzáláttak három uj termék — Rapid-4 főzőrezsó, a Favorit nevű padlótisztitókefe, valamint a kézi- hajtású fúrógép — gyártási technológiáinak elő- készitéséhez. Az uj termékek az eddig készített elődeiknek sokkal tökéletesebb változatai. • CSÍKSZEREDÁBAN a közeljövőben nyílik meg a Hargita megyei helyiipar kiállítása, amely szemléltetni akai’ja a helyiiparnak az utóbbi években megtett útját, számot adni a megyei helyiipari vállalatok tevékenységének sokrétűségéről. Ugyanakkor közvéleménykutató szerepe is lesz a kiállításnak. • AZ IFJÚSÁGI TURISZTIKAI HIVATAL utján több mint 40,000 diák és fiatal dolgozó jut el idén különböző hazai és külföldi helyiségekbe. Kirándulásokat szerveznek az észak-moldvai és bukovinai kolostorokhoz és emlékmúzeumokhoz, az erdélyi és olténiai ősrégi diák-római településekhez, valamint a Kárpátok festői szépségű tájaira. Társasutazásokra kerül sor a nyár folyamán a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, Jugoszláviába, Lengyelországba, Bulgáriába, Franciaországba, Németország szövetségi Köztársaságába, Ausztriába, Nagy-Britanniába, Svájcba. Ugyanakkor számoa külföldi fiatal turista érkezik. Romániába, ,
