Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-08-07 / 30. szám

Thursday, August 7, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Sikerültek a Mariner-6 Mars-képei A pasadenai ürlaboratóriumban közölték, hogy a Marined—6 űrszonda infravörös spektrométe­rének hűtőberendezése elromlott, amikor az ür- laboratórium elhaladt a Mars mellett. Ennek kö­vetkeztében a szonda nem tudja megállapítani, van-e kénsavanhidrid a vörös bolygón. A zavar nem érinti a vizgőz, az ammóniák, a metán és a szénsav jelenlétének kiderítésére előirányzott vizsgálatokat. A Mariner—7 hasonló műszerekkel van felsze­relve, azonban vele kapcsolatban ugyancsak zavart jelentettek Pasadenában. A második, öt nappal ké­sőbb felbocsátott ürlaboratóriummal ugyanis hét órán át megszakadt a kapcsolat. Később viszont — ismét csak ismeretlen okokból — az állomás felvette a kapcsolatot a Földdel. A Mariner—6 ürlaboratórium 1500 méföldre megközelítette a Marsot és felvételeket készített ebből a távolságból a “vörös bolygó” felszínéről. • Róma. — Tovább tart a kormányválság. Mario Rumor képtelen uj kormányt alakítani. RÖVIDEN New York, N. Y. — Letört a Con. Edison egyik legnagyobb villanyáramfejlesztője. Ennek követ­keztében a vállalat áramszolgálata 20 százalékkal csökkent. Felszólították a város lakóit: csak a leg­szükségesebb áramot fogyasszák, mert fennáll a veszély, hogy a város egész villanyáram-rendszere letörik. A megrongált dinamó kijavítása egy hó­napot vesz igénybe. • Hanoi. — A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság kormánya Ígéretéhez híven szabadon bocsá­tott három amerikai hadifoglyot: Wesley L. Rum­ble légi-flotta kapitányt, Robert F. Frishman had­nagyot és Douglas B. Hegdahl tengerészt. Mindhár­man útban vannak az Egyesült Államokba hét amerikai békeharcos kíséretében. A szabadonbo- csátottak szülei és rokonai nagy örömmel várják szeretteiket. New York, N. Y. — Theodore C. Sorensen, Ken­nedy elnök volt tanácsadója, pályázik New York szenátori tisztségére. Róma. — VI. Pál pápa Ugandába utazott. Láto­gatásának egyik célja békét teremteni Nigéria és Biafra között. Küldetése nem járt sikerrel. • New York, N. Y. — Nagy ünnepség között meg­kezdték a “Model City” első háztömbjeinek építé­sét a város East New York terén. A háztömbök 622 családnak adnak lakást. Tokió. — Shigetsugu Hamaoka 21 éves japán ifjú merényletet akart elkövetni William P. Ro­gers amerikai külügyminiszter ellen, amint az amerikai diplomatától búcsút akartak venni a to­kiói repülőtéren. A merénylő késsel a kezében Rogers felé tört, de útját állta Armin H. Meyer amerikai követ, akit Hamaoka a földre terített. Mielőtt Rogers külügyminiszterhez ért volna, a fiatalembert rendőrök vették körül és letartóz­tatták. Ha nem huzom be, hanem lágyan tartom az ök­löm: pontosan akkora almát látok a csarnokban. Alma... Régen tisztelem az almafákat, milyen szép lát­vány, amikor karók támasztják alá a gazdag ága­kat, nehogy letörjenek a sok gyümölcs terhe alatt. De még előbb szebb látvány, amikor a fa virág­zik, s szép ősszel, amikor törzse körül a gyümöl­csös zöld füvén a hullott alma piroslik — a termé­szet ékesíti magát. De legszebb ez az alma; most itt tartom a ke­zemben. Hófehérke kapott ilyen gyönyörű almát a mesék gonosz boszorkányától, akinek gonoszsá­ga annál nagyobb, mert ilyen pirospozsgás szép­séges almába ojtotta irigysége mérgét. Milyen alma! Gonddal színezték ki két orcáját rózsaszinpirosra s megmaradt kis szára felé pasz- tellzöldre, ahol meg ül az alma, ott sárgazöld — nagyon szép nő készíti ki magát ilyen harmoniku­san; gyönyörűséges. S milyen az ize: édes zamat ölelkezik benne a kellemes savanykás Ízzel, kicsit kesernyés is a pikantéria kedvéért, kicsit borízű, hogy a férfiak is kedveljék, parfümje van: párlata napfényből, az elmúlt tavasz felhőiből, a termőföld erejéből, az éjszakai csillagokból, a vidám szélből, méh, bo­gár zümmögéséből. Az alma... Az alma nagy ügy, lásd Évát a kígyóval, lásd Párizs almáját a görög mitológia istennőinek ver­senyében és a mesében — én meg külön hálás va­gyok minden almának, Jonathánnak, Londonpepin- nek, korcs almának vagy nemesitettnek. Az alma, bizony. .. Én az életemet köszönhetem nékik, s majdnem halálomat okozták a sárga, apró karinthiai almák, amelyekből az osztrákok különben méla szinü al­mabort készítenek. De előbb megkérdezem: mennyire lehet éhes valaki? Leírni igazán csak orvosilag lehet: a sző­lőcukor rohamosan csökken a vérben, az izmok elernyednek, a nyelv kiszárad, a szív néha feldo­bog, különben alig ver. Amikor a nácik karmában olyan éhes voltam, hogy már az utón elfutó macs­kát is megettem volna — talán —, de rágondol­tam szégyenkezés és undor nélkül. Akkor jutott eszembe, sok minden közt az' is, ha túlélem ezt az iszonyatos éhezést, miképpen kellene megírni ? ítéletül és okulásul. Aztán arra gondoltam: Knut Hamsun, aki ki­Köszönetnyilvánitás Mivel személyesen képtelen vagyok mindenkinek külön-külön megköszönni, igy ezúton mondok hálás köszönetét azoknak, akik betegségem idején a kór­házban felkerestek, kártyáikkal, leveleikkel jókíván­ságaikat kifejezték. Weinstock Jenő, New York, N. Y. MEGEMLÉKEZÉS Szeretettel emlékszem meg drága férjemről, aki 1965 augusztus 7-én hagyott itt örökre. Emlékét min­dig megőrzőm. Jessie Péter, Dorchester, Ont. Canada EGY KOSÁR ALMA Irta: BODó BÉLA tűnő iró létére, de már az öregkor szenilis zava­rával a nácik szekerét tolta, fiatalabb korában irt egy remek könyvet Éhség címmel. Talán emlékeznek, a regény magyarul is meg­jelent, s benne az, hogy a mü főhősének — a mo­dell maga az iró — nincs állása s éhezik. Éhezik, mert — igy Írja Knut Hamsun — szegény csak vajaskenyérhez jut, egyre csak vajaskenyeret eszik a haja csomókban hull ki a sok vajaskenye­res éhezéstől. Vajaskenyér! Hajtottak az országúton sokad- magammal a nácik — vajaskenyér?! A repce sárga, olajos virágját szakítottuk le az országút szélén a táblákból, ha nem látták. A rövid pihe­nőkben vad sóskát szedtem, csigákat — ha talál­tunk s este megfőztük rőzselángon. Csalánból só nélkül főtt étel, csigából, leves. Vajaskenyér? Jó lett volna egy elhullott ló, a szemétből kikapart kenyérhéj... Sűrűn gondolok most is erre s álmaimban utol­ér az éhezés gyötrelmeinek emléke — fizikai fáj­dalom volt ez az éhezés, s egyben szörnyű meg­aláztatás is. Ha Shakespeare egy országot ígérhet egy lóért — mi, hajtott vadak, fél életünket ad­tuk volna egy falat kenyérért, de volt, aki talán ölt volna a falatért, mert idáig buktunk le emberi méltóságunkból, gyötrelemben és megalázásban. Almák... Egy napon eltűntek az őrök, vagy az országúton mi szakadhattunk el a hajtott fő­csoporttól. Most éhes varjak vagyunk, krumpliföl­dön kuporgunk, hátha akad a rögök közt egy-két ottfelejtett krumplidarab, nyersen is jó lesz, akár­hogyan jó lesz, csak rágni, enni, nyelni. Körülnézünk. Ahol termőföld van, falu is van. Nagy sóhaj: hát koldulunk, mielőtt még lehul­lunk itt a földre, mielőtt megáll a szivünk. Hát kolduljunk! Az első házat én látom meg. S a rémült osztrák parasztot is — rémült, hiszen rongyos had köze­ledik mögöttem, fel fogja falni a kerítést, a te­hénistállót, a ház oldalát, a rongyos had lenyeli még a ház tetejét is... A rémült paraszt akkor nagy hirtelen hoz egy kosár almát — sápadt, sárga almát, felém zuditja. A többi röviden ennyi: fekszem a földön, ha­sam alatt az összekapkodott almák, egy napi me­nekvés az éhhaláltól. De az almák csak egy szem- villanásig az enyémek. Érthető: megrohannak a többiek, a huszonegynéhány éhező, fülembe csimpaszkodnak, a hajamat rángatják, rúgnak, taszítanak. Az almák: az életünk — de én most már meg­halok, annyi a verekedő test fölöttem, agyon­nyomnak, eltaposnak, az iszonyú éhezés vadálla­tokká változtatta őket s engem, mindannyiunkat. Kukacos esett almát sem adhatnék már vergődő életemért, testvéreim megfojtanak, megölnek. A jóságos szerencse járt aztán velem az almák képében: a parasztbácsi újabb kosár almát zúdí­tott ki a kerítésen, a tülekedő éhesek azonnal ott­hagytak: tovább verekedni a szétszóródott al­máért. Én meg ültem a porban kábán, és erőtlenül, s faltam a meghagyott almákat. Nem voltak ilye­nek, mint ez a piros-pozsgás, amelyet most a ke­zemben tartok. Sápadt almák voltak — mintha azt mondták volna színükkel: csak ennyi jár a ná­cik foglyának!. .. Almák. Valahányszor beleharapok egybe, ezek­be a Pesten árultakba, pirosakba', zöldekbe, akár­milyenek legyenek is — most legszívesebben min­dig köszönnék nekik . . Almák... A műtétek olykor órákig eltarthatnak, és a sar­kától a feje búbjáig beöltözött, maszkot és sapkát viselő sebésznek a nagy teljesitményü lámpák fényében bizony melege van. A hőséget az idegfe­szültség még elviselhetetlenebbé teszi. — Az egyik angol feltaláló különleges hütőinggel sietett a se­bészek segítségére. Az inget vékony nyloncsövek hálózzák be, s a csövekben, ugyanúgy, mint a ra­diátorokban, viz kerint. Az első kísérletek South- amptonban sikeresek voltak. Az eredeti hütőöltö- zék iránt az olvasztárok és a hengerészek is érdek­lődnek. ÜDVÖZÖLJÜK AZ 1970-ES NAPTÁRT! Az 1970-es Magyar Naptár szerkesztő bizottsága munkában van, hogy az uj Magyar Naptárt idejé­ben olvasóink kezébe adhassa. A naptár megjele­nése egybeesik szülőhazánk felszabadulásának 25. évfordulójával, ezért kérjük olvasóinkat, hogy küldjék be üdvözletüket minél előbb és örökítsék meg nevüket az Üdvözöljük szülőhazánkat felsza­badulásának 25. évfordulója alkalmából fejeim alatt. Ugyanakkor már jóelőre tudnunk kell, hogy mennyi naptárt nyomassunk, ezért kérjük, hogy rendelésüket küldjék be az alábbi szelvényen. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Én is üdvözölni kívánom szülőhazánkat fel- szabadulásának 25. évfordulója alkalmából. Mellékelek: $...................... Kérem nyomtassanak részemre pél­dányt a naptárból. Ezért küldök $ -t Név: ...................................................................... Cim:........................................................................ Város: .................................. Állam: ............ Zip Code: ......................

Next

/
Oldalképek
Tartalom