Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-07-31 / 29. szám
Thursday, July 31, 1969. 5 NIXON "UJ KORSZAKA” Nixon visszatért Coolidge és Hoover “hagyományos” gazdasági politikájához és Edwin L. Dale Jr., a N. Y. Times cikkírója szerint feladta a Keynes elméletet: nem próbálja ezentúl adózáson és költekezésen keresztül manipulálni a gazdaságot. Közgazdászai ehelyett a “rendes, normális” közgazdasági többletet helyezik előnybe. Azt is javasolják, ne próbálja a Federal Board a kamatlábakat megváltoztatni és a hitel feltételeket szigorítani, vagy enyhíteni. Ehelyett azt ajánlják, hogy egyre több pénz és hitel álljon az üzletemberek rendelkezésére, a “normális” gazdasági növekedésnek megfelelően. Röviden összefoglalva — ne legyen gazdasági politika — menjen minden a maga természetes utján. De miért? Nixon közgazdászai azt mondják, az U.S. gazdasága most nagyon egészséges, nem ingadozik, nincs kitéve a fellendülés vagy pangás viharainak. “A kormány beavatkozása nélkül, a modern amerikai gazdaság a viszonylagosan állandó növekedés irányában halad... és aligha van szükség arra, hogy igy, vagy úgy változó költségvetési vagy pénz ügyi politikával a kormány a gazdasági irányzatokat befolyásolja.” Erről az 1920-as évek “Uj Korszak”-a jut eszünkbe, amikor a kapitalizmus gazdasági istenének “láthatatlan keze” olyan utópia utján indi- totta el az országot, amelyben két autó lesz minden garázsban. Tudjuk nagyon jól, mi lett ebből a jóslásból. Dale vállalkozó szellemű újságíró és észreveszi mindig azt, ami uj, de vizsgálataiban nem megy a dolgok mélyére. Elfogadja Nixon valóságos politikájaként a kormány közdaszázai- nak felületes érveit. A nagyüzlet gazdasága A közgazdaság egyre nagyobb méretű szabályozása a nagyüzlet által és érdekében, állandó irányzattá vált a modern monopol-kapitalizmusban. Lehetnek kisebb hullámzások ebben az irányzatban, de lehetetlenség elképzelni, hogy a huszas évek viszonylagosan szabad gazdálkodási politikájára térnének vissza. Ez ugyanúgy áll a republikánus, mint a demokrata adminisztrációkra, csupán lényegtelen, árnyalati különbségekkel. Változások vannak időről időre abban, hogy milyen irányban befolyásolja a kormány a gazdaságot, az ország pénzügyi hatalmai változó kívánalmainak megfelelően. Ezek mindig is arra figyelnek lel, miként növelhetik legjobban profitjukat, hogyan használhatják ki jobban a munkásságot és hogyan tudják a profithajhászásból eredő és gazdasági katasztrófával fenyegető ellentmondásaikat valamennyire korlátok között tartani. Ebben a pillanatban a vietnami háborúból eredő gyors gazdasági növekedést akarják lelassítani. Növelni akarják a munkanélküliséget, mert ez csökkentené a munkásság egyezkedési-tárgyalási erejét. így a bér ja vitásokat minimális szinvonalon tarthatnák, ugyanakkor az áremeléseket a jelenlegi szinvonalon folytatnák. így remélik javítani külföldi kereskedelmi mérlegüket is, mivel a lelassult gazdasági növekedés állítólag az importálás lelassítására is vezet, amelyből kifolyólag külföldre megy a pénz. A kormány úgy reméli megvalósítani ezt a lelassítást, hogy csökkenti a tömegek vásárlóképességét, a dolgozók még nagyobb megadóztatásával, a kevés népjóléti költekezés még további csökkentésével, a bérek és a munkaalkalom redukálásával. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD De valóságos céljukat úgy rejtik el, hogy a költekezés “általános” csökkentéséről beszélnek. A kormány a gazdagokat segíti, a szegények adóján A Keynes gazdasági teória hívei egészen helytelenül, a költségvetést mindig a többletek és deficitek szerint Ítélik meg s a költségvetés osz- tálybeállitottságát nem veszik figyelembe. Az a fogas kérdés: ki fizeti az adót és kinek az érdekét szolgálja az állam költekezése? A szövetségi kormány jelenlegi költekezése túlnyomó mértékben a gazdagokat segíti, a hadi megrendeléseken és a nagyüzletnek nyújtott szubvenciókon keresztül, ugyanakkor az adójövedelem túlnyomó részét a dolgozóktól szedi be, a modern amerikai történelem legegyenlőtlenebb, fordított irányú adórendszere révén. Nixonnak semmi szándéka sincs ennek a megváltoztatására. Sőt ellenkezőleg, úgy ő, mint az iparbárók, akiket ő képvisel, még messzebb akarnak menni. Ezért van most a nagy vita az ABM körül és emiatt nem valósítják meg az igazi adóreformot. De a dolgozókat sújtó óriási, inflációs árdrágulás, a rendkívüli összegű katonai költekezésből és a sokféle adókibuvók révén a gazdagok óriási meg nem adóztatott jövedelméből ered. Azért nem akar a kormány a kamatlábakhoz sem hozzányúlni, mert a bankároknak sohasem ment olyan jól, mint most, a jelenlegi uzsora kamatlábak mellett. Mindig vannak teoretikusok, akik bármilyen politikát igazolnak. Paul W. McCracken, a Council of Economic Advisers elnöke, a Kennedy—Johnson költségvetési politikához ragaszkodik. Ez az un. “teljes alkalmazási többlet” politikája. Mikor nagyon alacsony a munkanélküliség (ezt “teljes al- kalmazás”-nak nevezik) — akkor kell, hogy a költségvetésben többlet legyen. Mérsékelt (“normális”) munkanélküliség idején kell, hogy a költségvetésben deficit álljon be. Sok ellentmondás van Nixon tanácsadói között. Korábbi tanácsadói a költségvetés rendszeres többletét jósolták és a jelenlegi fellendülés folytatódását. McCracken a gazdasági mérleg rendszeres kiegyensúlyozását és a növekedés lelassulását jósolja. De az állandó növekedést ezek mind feltételezik. Pedig nem igy van. Az U.S. kapitalizmus “normális” állapotát mindeddig is és ezentúl is a veszedelmes inflációs nyomások és egyre nagyobb nyomort terjesztő lanyhulások váltakozó korszakai jellemzik. Eisenhower is többletet és kiegyensúlyozott költségvetést ígérve foglalta el az elnöki széket s a Fehér Házból békeidőben rekord deficittel távozott. Nixontól ugyanezt, vagy még rosszabbat lehet várni, hacsak nem lesz képes az országot négy évi elnöksége alatt állandóan háborúban tartani. A dolgozók problémái változatlanok maradnak — továbbra is küzdeniök kell a legszükségesebbekért, magasabb bérek, alacsonyabb monopóliu- mi árak és adók, régóta esedékes népjóléti szolgálatok formájában és a militarizmus csökkentése, a háború és a fajgyűlölet megszüntetése mellett. Az uj kormányzat érveinek az a célja, hogy elejét vegye az ilyen küzdelmeknek, mondván, ezek megrázzák a nemzetgazdaság alapjait. Elsősorban is, ez a gazdaság nem a nép gazdasága, hanem a kizsákmányolok és elnyomók érdekeit szolgálja. Az uralkodó bankárok gazdasági szilárdsága nem jelenti szükségszerűen ugyanezt a dolgozóknak. Másodsorban, a gazdaság szilárdságát a monopóliumok állandó profithajhászása és nem a dolgozók ellene való küzdelme rázza meg. Harmadsorban, a nép jóléte az, ami igazán számit a lakosság 90 százaléka részére és nem a Dow Jones iránymutatója, vagy a nagyvállalatok profitja. Polgármester-jelöltet állít fel a Kommunista Párt NEW YORK, N. Y. — A Kommunista Pált Ras- heed Storey-t jelölte a polgármesteri tisztségre. 20,000 szavazó aláírására van szükség, hogy a szavazó listára kerüljön. A Párt tagjai a következő hat hétben házról házra járnak a munkásnegyedekben aláírások szerzésére. A Párt kijelentette, részt vesznek a polgármesteri választásban, hogy módjukban legyen a Párt programját a város lakosai elé tárni. Indira Gandhi győzelme: Deszai meghátrált Morardzsi Deszai volt indiai miniszterelnök-helyettes Uj-Delhiben, az uralkodó kongresszus párt parlamenti csoportja előtt kijelentette, hogy továbbra is támogatja Indira Gandhi miniszterelnök kormányát. Megnyílt az indiai parlament ülésszaka. Az alsóház ülésén Indira Gandhi miniszterelnök-asszony hangoztatta beszédében, hogy a bankok államosításával a kormány az indiai nép nemzeti érdekeit, szükségleteit és vágyait tartotta szem előtt. Az intézkedés egyúttal az ország fejlődésének meggyorsítását, a szegénység és a munkanélküliség problémáinak megoldását is szolgálta. Az államosítás jelentős előrelépés a pénzügyek állami ellenőrzés alá vonásában — jelentette ki Gandhi asszony. Egy hirmagyarázó írja: Még nehéz megítélni, hogy Indira Gandhi bejelentése 14 indiai kézben levő nagybank államosításáról milyen mértékben a miniszterelnök sakk- huzása jobboldali politikai ellenfeleivel szemben, s milyen tényleges változtatásokat hoz az indiai gazdaságpolitikában. Az kétségtelen, hogy ezzel a lépéssel Nehru lánya mattot adott volt miniszterelnök-helyettesének és pénzügyminiszterének, aki mindeddig a monopóliumok kirendelt ellenőre volt kormányában. Az Indiai Kongresszus Párt parlamenti csoportja a miniszterelnök mellé állt — még azok is kénytelenek voltak elismerni jogát arra. hogy döntsön kormánya politikájának alapkérdéseiben, akiknek ez legkevésbé sem tetszett. Nem merték a nyílt szakítás kockázatát vállalni, nem merték a bizalmatlansági kérdést elvetni, nyilvánvalóan tudták, hogy alulmaradnak. Ennek az oka kézenfekvő: a nagybankok államosítása ellen fellépni Indiában eleve népszerűtlen, gyakorlatilag védhetetlen pozíció. Houston, Tex. — Ingraham szövetségi biró jóváhagyta az alsóbb bíróság döntését Cassius Clay, volt ökölvívó világbajnok ellen, mely szerint öt évi börtön- és 10,000 dollár pénzbüntetést róttak ki rá, mert megtagadta a katonai szolgálatot. • Párizs. — Háromezer patkánymérget tartalmazó kenyér került forgalomba. A rendőrség eszeveszett módon próbálta a mérgezett kenyeret visszaszerezni a vásárlóktól. • Minneapolis, Min. — McCarthy szenátor kijelentette, hogy nem pályázik 1970-ben a szenátusi tisztségre. Nyilatkozatát többen úgy magyarázzák, hogy nyitva tartja az ajtót arra az eshetőségre, hogy 1972-ben egy harmadik párt égisze alatt pályázik az elnöki tisztségre. • Atlantában holtan találták A. D. William King lelkészt, a meggyilkolt polgárjogi vezető fivérét. King este későn érkezett haza és a kerti medencében akart úszni egyet. Holttestét reggel három gyermeke találta meg a medencében. Madrid. — Don Juan, volt spanyol király 31 éves unokáját, Juan Carlost herceggé avatták. Franco diktátor őt jelölte a királyi trónra, mint utódját. VÁM MENTES IKKA-CSOMAGOK üüüüftülií I KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK I U.S. RELIEF PARCEL SER VICE ING Phone: LE 5-3535 — 245 EAST EOth STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-ről
