Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-12-11 / 48. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 11, 1969 SPORTHÍREK WWWVWWWWWWWVWVWWWVVWVWWWWVWVWWWWWWWVWViniWW#MWWVVWW»#WWWWVVWVWWWWVWVWVWWW»/VWWIl LEGÚJABB SPORTEREDMÉNYEK U. Dózsa—Eger 2:0 Vasas—Pécs 3:2 Diósgyőr—Szombathely 0:0 Salgótarján—Bp. Honvéd 2:0 Komló-MTK 1:0 (0:0) A komlói vezetők a Hungária úti pálya kispad- ján ültek ugyan, de a zsebrádiókon keresztül, gondolatban a többi pályán éltek. Elsősorban ar­ra voltak kiváncsiak, mi történik a Népstadion­ban, Diósgyőrött és Tatabányán, azaz, a többi ki­esőjelölt mérkőzésén. A játékosok ugyanakkor minden erejükkel arra törekedtek, hogy kapuju­kat megmentsék a góltól. S ez sikerült is... A Komló biztonságos védekezésre törekedett, de volt ereje — legalábbis az első félórában —, néhány veszélyes ellentámadásra is. Az első ve­szélyes helyzet is az MTK kapuja előtt adódott a 8. percben. Az újonc Prockl szorongatott helyzet­ben mellé lőtt. Tíz perccel később viszont az MTK szerezhetett volna vezetést, de Takács lövését a kapufa mentette. A 21. percben Egri elől szerelt szögletre az utolsó pillanatban Csetényi. Ezt kö­vetően nem sok érdemleges történt a pályán. Mint ha összetévesztették volna egymást a két csapat játékosai, (a hazaiak tiszta kékben, a vendégek pedig kék-fehérben játszottak), megszámlálha­tatlanul sok volt a pontatlan átadás. Helyenként valóságos paródiának illett be a mérkőzés, s a mintegy háromezer szurkoló joggal fütyülte ki a két csapatot az első félidő végén. Nem változott sokat a játék szünet után. sem. Sokszor úgy tűnt, mintha eszük ágában sem len­ne gólt rúgni a két csapat játékosainak. Feljegy­zésre méltó esmény nem is nagyon akadt a máso­dik 45 percben, talán csak annyi, hogy az 55. perc ben Török—Sárközi akció után az összekötő az oldalhálót találta el. Majd Erdősi Sárközi gyen­gén helyezett 11-esét védte. Az utolsó előtti percben váratlanul gólt ért el a Komló, egy ártatlannak látszó támadás végén Prockl talált a hálóba. A Komló 1:0 arányban nyert, megmenekült a kieséstől. Dunaujváros-Ferencváros 2:1 (0:0) A Ferencváros irányította a játékot és az első nagy lehetőség az 5. percben Branikovits előtt nyitott, amikor egy csellel becsapta Csepczet, de a beadással késlekedett és Oláh jó ütemben köz­belépett. Két perccel később Szőke húzott el, de Németh rosszul elfejelte a labdát a mögötte jobb helyzetben álló Branikovits elől. A ferencvárosi nyomás tovább erősödött, azonban a csatárok a 16-osnál rendre megtorpantak és a sokszor két­ségbeesetten küzdő dunaújvárosi védők közbe tudtak avatkozni. A félidő legnagyobb gólhelyzete Katonáé volt, aki tisztán tört előre az 5-ösön, de a jól védő Aczél kitünően helyezkedett és lábbal védte a balszélső jobb sarokba küldött lövését. A félidő utolsó öt percében is Aczél bravúrja mentette meg két eset ben a dunaújvárosiak hálóját a góltól. A félidő végén füttyel fejezte ki nemtetszését a közönség és ennek a jele a játék további részé­ben egyre többször hangzott el. Különösen nagy füttykoncert fogadta a dunaújvárosiak gólját, ugyanis a ferencvárosi védők egy ártatlannak tű­nő támadás végén fedezetlenül hagyták Véghet, aki senkitől sem za%rartatva magát a kivetődő Gé- czi mellett a kapu bal sarkába helyezte a labdát (1:0). A mérkőzés további részében a Dunaújváros támadott többet, és jó néhány újabb gólszerzési alkalom nyilt a kohászok előtt. A 75. percben is­mét Végh lövése szállt a bal kapufa mellé, a78. percben pedig Aczél kétszer is bravúrosan men­tett. A mérkőzést eldöntő gól a 83. percben esett, amikor a balszélen kitörő Simon lábát Géczi el­húzta, és a megítélt büntetőt Simon védhetetlenül lőtte a bal felső léc mellé (2:0). A befejezés előtt néhány másodperccel Andris­ka öngólja állította be a végeredményt (2:1). Hazatéri detektor Egy szovjet filmriporter, Ivan Mikheyev 1967 de­cemberben szovjet filmtechnikusok csoportjában Angliába ment és ott menedéket kért. Most Moszk­vában a Szovjet Újságíró Klubban, a szovjet kül­ügyminisztérium egy tisztviselője kíséretében nyi­latkozott a tagok és külföldi riportereknek. El­mondta, hogy disszidálása előtt összekülönbözött felettesével a filmirodában, ahol dolgozott és eb­ből eredt haragjában igyekezett Londonban min­den rosszat elmondani hazájáról, elefántnak tün­tetve fel a bolhát. De egy szovjet emigráns csak igy élhet jól Angliában, igy tanították meg őt a brit kémiroda ügynökei, akárcsak Kuznecovot, a disszidált orosz irót (aki példátlanul gyalázza ha­záját), akivel egyébként nem engedték meg, hogy találkozzék. A Szovjetunió rágalmazásából kell megélnie a menekült sajtó-embereknek és Íróknak, mint azt ő a Daily Telegraph-nál (amely legvadabbul rágal­mazza a szocialista országokat), a BBC-nél látta, amelyek mind — őszerinte — az amerikai Cen­tral Intelligence Agencyt szolgálják. Mégis, a BBC hamar kitette őt, azután volt utcaseprő, edénymo­sogató és sok más. Miután igy kitapasztalta, mit jelent a “sajtószabadság” nyugaton, kérte, hogy engedjék haza. Természetesen, a “Telegraph” azt felelte rá, hogy Mikheyev beteg ember. Ezt mondják mindenkire, aki nincs elragadtatva a Nyugattól. Notre-Dame-du-Lac, Kanada e kis városában tűz áldozata lett egy aggház. Ötvennégyen halálukat lelték a lángokban. A PENTAGON HATALMA (Folytatás a 3-ik oldalról) bábkormány semmiképp sem akar békét és min­denkit börtönbe vet, aki mást gondol. 1968-ban újabb 16,000 embert tartóztattak le. J. WILLIAM FULBRIGHT, a Szenátus külügyi bizottságának elnöke: — A kormány azt akarta, hallgassunk, mert titkos tárgyalások folynak, de erről szó sincs. Hihetetlen, hogy a tapasztalatok után az uj kormány követi a régit. WILLIAM WALLACE FORD, ny. tábornok: — Nevetséges, hogy az ABM “nem provokálja a Szov­jetet”. Előbb azt mondták, ez Kina ellen kell, most a Szovjetet fenyegetik: előbb a városokat akarták védeni vele, most már csak a kilövőket. DON EDWARDS képviselő: — A katonai költ­ségekről 300 embert hallgattunk ki; mind a Pen­tagon embere volt. A Szovjet költségvetése fele a mienknek. GALORD A. NELSON szenátor: — Dean Rusk (v. külügyminiszter) azt mondta, Vietnamban Kí­nát kell feltartóztatnunk; de egyetlen kínai katona sincs ott. Ahányszor beszélt, utána mindig, előállt McGeorge Bundy (államtitkára), hogy uj érveket szolgáltasson a háborúhoz. így az intézmények, amiket felépítettünk, lehetetlenné fogják tenni az életet az egész világon. SCHULTZE: — Az a baj, hogy az U.S. közvéle­ménye mindent bekap, ami a csillagos lobogóba van csomagolva. Fel kell világosítani, hogy a Pen­tagon nem orákulum. LARSON: — Minden, amit itt hallottunk, bizo­nyítja, hogy a Kongresszusnak alaposan felül kell vizsgálnia katonai-politikánkat és a Pentagon sze­repét, hogy az népünk valódi érdekeit szolgálja. A SZERKESZTŐK zárószavukban idézték George Wald Nobel-dijas Harvard-fizikust: “Minden kor­mány kötelessége az életet védeni; a mienk min­dent az ölésre alapit, hogy mi gyilkoljunk és ben­nünket gyilkoljanak.” A nép kell, hogy ezt meg­mondja a kormánynak, amig nem késő. Közölte: Peregrinus A SZABAD SZAKSZERVEZETEK HETEDIK VILÁGKONRESSZUSA (Folytatás a 4-ik oldalról) perialista hadsereg sem képes többé Vietnam né­pét visszaszorítani, ahová szeretnék, a kőkorszak­ba. A vietnami nép nem adja meg magát. Ugyan­akkor értékelik az amerikai nép békeharcát és kérik a Szakszervezetek Világszövetségét, hogy úgy mint eddig is tették, tegyenek meg mindent továbbra is a vietnami nép támogatására. Öt világrész szakszervezeti vezetői szólaltak fel Mahdjoub Ben Seddik az Össz-Afrikai Szakszer­vezeti Szövetség elnöke is beszélt. Köszönetét mon­dott a meghívásért a Világszervezetnek és az egész magyar népnek a szives fogadtatásért. Majd foly­tatta: “örömmel üdvözlöm az SZVSZ-t kezdeményezé­séért, amely lehetővé tette, hogy minden szakszer­vezeti áramlat résztvehessen és kidolgozhassa a szükséges feltételeket, amelyek megteremthetik a munkásegységet, utat nyithatnak a világ munká­sainak közös akciói számára, szemben a monopóli­umokkal, a tekintélyuralmi, fajgyűlölő és neokolo- nialista politikai rendszerekkel. Ibrahim Zakaria, az SZVSZ titkára tartotta be­számolóját a 3. pontról. A kongresszus vasárnap sem tartott pihenőt, hanem teljes mértékben foly­tatta munkáját. 153 millió dolgozó nevében Messze földről jöttek össze a delegációk, hogy elmondják több mint 153 millió szakszervezeti tag­juk nevében azok keserveit, törekvéseit. Sürgönyök rezoluciók A VII. SZVSZ sürgönyileg követelte a yemeni arab köztársaságtól, hogy bocsássa szabadon a be­börtönzött szakszervezeti vezetőket. Hasonlóan cselekedett Saudi Arábiával, Indonéziával, Portu­gáliával a gyarmatok felszabadításáért, Okinawa felszabadításáért, stb. A delegátusok száma 600, 46 nő. Általános kor 41. Legöregebb az alelnök 76 éves. a legfiatalabb 23 éves. Az utolsó ülésen a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság jelentett. Utána a Jelölő Bizottság jelentése követ­kezett, előadó: Somoskői Gábor, a SZOT titkára. Az SZVSZ elnökévé Enrique Pasterinót, tiszte­letbeli elnökévé Louis Saillant-ot, az SZVSZ alel- nökeivé B. Franchont, Shafie Ahmed L. Sheiket, S. A. Dangét, az SZVSZ főtitkárává Pierre Gen- soust választották meg, nagy lelkesedéssel. Az SZVSZ tiltkárai: Mahendra Sen (India), I. Zakaria (Sudan), I. Cserednyicsenko (Szovjetunió), S. Stimilli (Olaszország). A főtanács jóváhagyta, hogy Latin-Amerikát a főtitkárságban Chile képviselje. Az SZVSZ főtanácsa a Palesztinái Szakszerveze­tek Ált. Szövetségét felvette tagjai közé. Az SZVSZ záróülését az uj elnök, E. Pasterino vezette. Beszámoltak a bizottságok munkájáról. El­fogadták a “szakszervezeti orientáció és akció” cimü okmányt, a különböző javaslatokat és felhí­vásokat. Záróakkordként a sokféle anyanyelvű küldöttek ajkán felhangzott az Internacionálé. Este Magyarország Elnöki Tanácsa fogadást adott a Parlamentben a Szakszervezeti Világkong­resszuson részt vett küldöttek tiszteletére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom