Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-12-04 / 47. szám

’ Ent. as Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of. N.Y., N.Y. Vol. XXIII. No. 47. Thursday, December 4, 1969. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. AZ EMBERISÉG ÓHAJA ÉS REMÉNYE Az Egyesült Államok arzenáljában van elegendő atom- és hidrogén-bomba, mely elpusztíthatja a Szovjetuniót. A Szovjetunió fegyvertárában van elegendő atom- és hyd­rogen bomba, mely elpusztíthatja az Egyesült Államokat. 2 A két nagyhatalom ráeszmélt, hogy egy atomháborúból egyik sem kerülhet ki győztesen. Atomháború esetén mind­két fél csak veszíthet. Egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy minden további fegyverkezés csak elpazarolt pénz, mert ha az egyik fél ki­fejleszti, felfokozza a haderejét, a másik — szükségből — követi azt. Az ilyen fegyverkezési versenynek se vége, se hossza. Az ilyen fegyverkezési verseny csak hozzájárul az orszá­gok belső problémáinak elhanyagolásához. Mindkét nagyhatalom érdeke tehát, hogy véget vessenek az őrült fegyverkezési versenynek és megegyezzenek a már meglévő fegyverek leépítésében. Ezt kívánja mindkét ország legelemibb érdeke. Ezt óhajtja a két ország lakossága. Ezt óhajtja az egész emberiség. Ezért a világ közvéleménye most Helsinkire összpontosít- ja figyelmét, abban a reményben, hogy az amerikai—szovjet stratégiai fegyverek korlátozásának tárgyalásai eredménnyel végződnek. Minden további fegyverkezés nem emelné, hanem csök­kentené a két nemzet biztonságát. KIRE SZAVAZZUNK? Az ország szervezett szénbányászai vezetőséget válasz­tanak december 9-én. A United Mine Workers Union jelenlegi országos elnöke, Tony Boyle elhanyagolta, figyelmen kívül hagyta a tagság legégetőbb problémáit; nem harcolt a bányászok egészségét védő törvény beiktatáséért, a szervezetlenek megszervezésé­ért, a nyugdíjas bányászok és családtagjaik jólétéért. Ezeknek a sérelmeknek helyrehozatalát Ígéri az országos elnök tisztségre pályázó Joseph "Jock" Yablonsky, a szerve­zet Végrehajtó Bizottságának egy tagja. Yablonsky programja visszatükrözi a szénbányászok kí­vánságait. Javasoljuk, hogy a bányászok Yablonskyra adják szava­zatukat a december 9-i választáson. “SZöVETSÉOESEiNK” Az erkölcstelen vietnami háború kezdete óta az ország elnökei Kennedytől, Nixonig, többek között azt próbálták el­hitetni az amerikai néppel, hogy a vietnami nép ellen foly­tatott embertelen háború nem amerikai kaland, hanem több ázsiai ország ÉS az Egyesült Államok "szent háborúja". Be­szédeikben felsorolták Thai-Földet, Dél-Koreát, a Fülöp-szige- teket, New Zealandot, Ausztráliát, mint szövetségeseket. Most jutott az ország és a világ tudomására, hogy Thai- Föld csapatai 1965-ben csak úgy voltak hajlandók résztvenni a vietnami harcokban, ha minden hadiköltséget az U.S. fedez. Biztositani kellett ezermillió dollárt Thai-Föld részére, mielőtt hajlandóságot mutatott volna résztvenni a "szent há­borúban". Ez egyszerű nyelven azt jelenti, hogy Thai-Föld csapatai, mint zsoldosok vesznek részt a vietnami háborúban. Noha a jelen pillanatban nincsenek adatok, amelyek bi­zonyítanák, hogy a többi ázsiai ország csapatai hasonló szere­pet játszanak, nem lennénk meglepve, ha a közeli, vagy távoli jövőben felszínre kerülnének ilyenek, amelyek rávilágítaná­nak e tényre. Ha figyelembe vesszük, hogy az összes ázsiai országok, beleértve Ausztráliát is, 72,700 katonával képviseltették ma­gukat, mig az Egyesült Államok egyedül több mint 500,000 katonát küldött a vietnami harctérre, akkor kristálytisztán láthatjuk, hogy a vietnami háború kizárólag amerikai, a wash­ingtoni kormány által kitervezett és végrehajtott bűncselek­mény. Nem véletlen, hogy ezt a háborút nem nyerhetjük meg. Zsoldos csapatokkal nem lehet egy a szabadságáért, füg­getlenségéért küzdő, minden áldozatra kész népet legyőzni. Inflációt okoz az adéengedmény? WASHINGTON, .D C. — Nixon gazdasági tanácsadói j kinyilvánították: “A tervbe •éétt adóengedmények inflá- t ciót okoznak.” E kijelentésüket éppen akkor tették, amikor a sze­nátus készen áll szavazni az adótörvény módosításai fe­lett. A tanácsadók e kije­lentése főleg7 Gore szená­tor azon javaslata ellen irá­nyul, mely adómentessé tenné a kereset első ezer dollárját minden családtag után. Gore szenátor e javasla­ta az egyetlen, amely köny- nyitene a kiskeresetűek adóterhén. Washington D. C. — Az or­szág vasutvállalatainak javító üzemeiben dolgozó munkások sztrájkra készülnek, mivel a munkáltatók nem hajlandók érdemleges béremelést adni. A munkásoknak az utolsó két évben tiz százalékkal többet kellett fizetniük mindenért, amit vásároltak az infláció következtében. Most ezt lénye­ges béremeléssel akarják hely rehozni. New York, N. Y. — Az American Jewish Congress azonnali fegyverszünetet és az amerikai hadsereg Vietnam­ból való haladéktalan kivoná­sát javasolja. • Kairó. — Az Egyesült Arab Köztársaság csapatai megtá­madtak több izraeli támasz­pontot a Szuezi-csatona men­tén. Izraeli repülőgépekről bombázták az EAK erődíté­seit. SAIGON. — fTeHmndiqla- ni börtönre Ítélték Vu Ngoc Nha államférfit, Thieu ‘elnök volt tanácsadóját. A vád Nha ellen az volt, hogy informá­ciót adott a Nemzeti Felsza­badító Front részére. A tár­gyalás folyamán Nha bevallot­ta, hogy tisztségét arra hasz­nálta fel, hogy békét hozzon létre a vietnami nép részére. “Büszke vagyok békére irá­nyuló tevékenységemre. És, noha most börtönbe megyek, nincs messze az idő, amikor mi leszünk a kormány élén, mert a nép minket támogat” — mondotta, amint kivezet­ték az őrök a tárgyaló terem­ből. Nha-n kívül harminckilenc tekintélyes személyt helyeztek vád alá és mindegyiküket bű­nösnek minősítették, 6 hónap­tól 20 évig terjedő börtön- büntetést kaptak. A Thieu—Ky-kormány sze­mében nincs nagyobb bűn, mint a békéért küzdeni. Wallace katonai győzelmet sürget WASHINGTON, D. C. — George C. Wallace, Alaba­ma volt kormányzója, aki most tért vissza Dél-Vietnamból, ahová a Nixon-kormány kül­ügyminisztériuma engedélyé­vel látogatott el, sajtónyilat­kozatban kinyilvánította: “Nixon nem kap szavazat- többséget 1972-ben a déli ál­lamokban, ha nem viszi kato­nai győzelemre a vietnami há­borút.” Wallace javasolta, hogy ki kell terjeszteni a háborút Laoszra és Kambódiára. Washington, D. C. — A Munkaügyi Hivatal jelentést tett közzé, melyben azzal vá­dolja W. A. (Tony) Boyle-t, a bányászok szakszervezetének országos elnökét, hogy lazán kezelte a bányászok nyugdíj­alapját és a szervezet tisztvi­selői aránytalanul magas fi­zetést kapnak. • Washington, D. C. — A pol­gárjogokat kivizsgáló egyik bizottság azt a vádat emelte a mezőgazdasági minisztérium ellen, hogy az általa alkalma­zott feketék elleni diszkrimi­náció felülmúlja még a déli államokban alkalmazott meg­különböztetést is. A 4,100 al­kalmazottból csak négy fe^ kete. New York, N. Y. — Sztrájk­ba léptek az üzletektől és egyéb privát cégektől szeme­tet eltávolító vállalatok mun­kásai. A sztrájkot követően majd felemelik pár dollárral a munkások fizetését és ma­gasabbra rug a szemételtaka- ritás költsége, ami az inflációs folyamat újabb fokozatához vezet. • Washington D. C. — Az uj törvény értelmében ezután sorsolás utján döntik el, kiket soroznak be. A besorozottak részére természetesen ez nem jelent előnyt. *•★★**★+★★★*★*★★★★★★*★*****★**★**★***★*★**★**★***★*★*★****★★★************** Uj nácizmus? Nem, a régi! A második világháború ide­jén a Szövetséges Hatalmak kötelezték magukat, hogy a nácik és szövetségeseik hábo­rús bűneit rhegtorolják. En­nek megfelelően a háború után a nürnbergi nemzetközi törvényszék ítélkezett a né­met háborús főbünösök felett és a felszabadult országok népbiróságai is törvényt ül­tek a maguk bűnösei felett. Ez megerősítette a reményt a népekben, hogy ilyesmi töb­bé nem fordulhat elő. De a népek, mint mindig, most is csalatkoztak. Már maga az a tény, hogy a nyugati — különösen az amerikai — megszállók rövi­desen kegyelmet adtak a leg­nagyobb gonosztevőknek (igy a magyar zsidóknak Eichman- nál is gonoszabb ellensége, Veesenmayer 20 éve élvezi miniszteri nyugdiját) mutatta ezt, éppen úgy, mint az az ab­szurdum, hogy Nyugat-Német- országban a kommunista pár­tot betiltották, de nem az uj náci pártot. De a népirtás, tömeggyilkolás is rögtön újra kezdődött, illetve folytatódott. A Japánra dobott atombombák 200,000 embert öltek meg, bár Japán már meg volt verve és békét kért — hogy a Szovjet­uniót megfélemlítsék. A nyu­gati hatalmak vissza akarták foglalni, vagy megőrizni gyar­mataikat és a régi kegyetlen­séggel kinozták és ölték a szí­nesek százezreit, polgárokat s foglyokat is, a hollandok In­donéziában, a franciák Indo­kínában, Madagaszkárban, Al­gériában, az angolok Kenyá­ban, Malayában, Ciprusban, Chiang Kai-shekék Formózán. Ölték a feketéket Dél-Afriká- ban, Namíbiában, Mozambik- ban, Angolában, Szudánban, Nigériában, Kongóban, az in­diánokat Latin-Amerikában és a baloldaliakat mindenütt, In­donéziában, Iránban, Irákban, G u a temalában, Dominikán, Kubában, Haitin. A nácik 12 millió polgárt és hadifoglyot öltek meg, évente átlag 2 mil- (Folytatás a 8-ik oldalon) ÁRA 20 CENT Börtönbe veti a béke híveit Thieu elnök Wallace győzelemre serkenti Nixont

Next

/
Oldalképek
Tartalom