Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-11-06 / 43. szám
Thursday, November 6, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: VÁSÁRLÁSI ÖSSZEHASONLÍTÁS AZ NDK ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÖZÖTT sírjunk, vagy nevessünk? Louisiana szenátora, Russel B. Long, a szenátus pénzügyi bizottságának elnöke. E tisztség oly hatalmat helyez a kezébe, hogy főleg tőle függ az ország adórendszerének módosítása. A lakosság (kis- és közép-keresetüek) a saját bőrén érzi, hogy az adóteher nagy része az ő vállán van, mig egyes iparok nagy adókedvezményben részesülnek. Az ország olajbárói például 27 százalékos adó- mentességet élveznek az olajkutakba befektetett összeg után. A magas adóteher alatt nyögök remélték, hogy változtatni fognak az olajbárók eme kiváltságos helyzetén és eltörlik a 27%-os adómentességet. A képviselők az adómentességet 20%-ra szállították, de a szenátus pénzügyi bizottsága sokallta ezt és Long szenátor ösztökélésére 23%-ra emelte. Felmerül a kérdés: miért védi Long szenátor az olajbárók érdekeit az adófizető milliók rovására? Azért, mert Long szenátor olajrészvényei 1964 óta 300,000 dollár adómentes jövedelmet jelentettek részére, mely összeg nagyobb, mint szenátori fizetése. Valamikor nem is olyan régen, a John Birch Society szelleme uralta Ohio állam kis városának, Granville-nek lakosait. A lakosság azon része, mely véleményét hangoztatta, Johnson, majd Nixon vietnami politikáját támogatta. E kis 'városban lévő Dennison Egyetem 2,000 hallgatója szintén semleges magatartást tanúsított. Mindez azonban ez év október 15-én megváltozott. A változás minden bizonnyal nem egyik napról a másikra történt, de tény az, hogy a diákok és a tanárok nagy része, az egyetem igazgatóságának jóváhagyásával, résztvett a Vietnami Moratóriumban és azok a diákok, akik becsöngettek a kis városka lakosainak ajtaján, a legnagyobb meglepetésre többnyire a vietnami háború elleni véleményeket hallották. C'KS A “Fortune” az ország legtekintélyesebb folyóirata. Egy példányszám ára $1.50 és nem kell attól tartani, hogy a munkástömegek olvassák. Az ország egyik nagy vállalata, az “Olin” kétoldalas hirdetést helyezett el a folyóirat 1969 nov.-i számában. Az egyik oldalon Marx Károly képét közük. A másik oldalon a hirdetés azt mondja, hogy nem lehet Marx Károlyt okolni azért, ha Afrika, Ázsia és Latin-Ameriká népei a kommunista rendszert választják. E kontinensek lakóinak helyzete, a nagy nyomor, a hosszú munkaórák, a 75 centes napi bér az oka ennek, Írja továbbá a hirdetés szerzője. Majd rátér arra, miként vállalta az “Olin” cég egy papírgyár átszervezését Brazília Igaras nevű városkájában, ahol a munkások heti 84 órát dolgoztak éhbér mellett. Az átszervezés rövidebb munkaidőt, magasabb bért, jó lakást, orvosi és kórházi kezelést — vagyis jólétet hozott a munkásoknak, a város lakosainak — a hirdetés szerint. Már szóval: Afrika, Ázsia és Latin-Amerika éhező millióit az amerikai nagyvállalatok mentik ki nyomorúságos helyzetükből — a Fortune folyóiratban megjelent hirdetés szerint. Hogy ennek épp az ellenkezője az igaz, az nem bántja sem az Olin vállalatot, sem azt, aki a hirdetést nagy fizetés ellenében megírta, sem a Fortune folyóiratot, mely szintén nem ingyen közölte ezt a hirdetést. Ha a hirdetés igaz volna, akkor mi a magyarázata annak, hogy itt az Egyesült Államokban, ahol az amerikai gyárosok, bankárok uralkodnak — 30 millió amerikai él nyomorban??? Olvassuk a N. Y. Times-ban, hogy nagy sikert aratott Petrovics Emil magyar zeneszerző legújabb operája, mely Dosztojevszkij “Bűn és bünhődés” c. regényének témáját dolgozza fel. A nagysikerű operát a budapesti Operaházban mutatták be. Olvassuk a new York Timesban: A newyorki Metropolitan Operaház még most is zárva van, mert nem jött létre megegyezés az énekesek, zenészek és a többi alkalmazottak szakszervezete és az intézmény igazgatósága között. Washington, D. C. — A Joint Committee on Huszonnégy nap alatt széliében, hosszában bejártam a Német Demokratikus Köztársaságot — a nagyobb és kisebb városokat, falvakat, az uj, nagy, ipari és mechanizált mezőgazdasági területeket, a turista attrakciókat. Láttam a második világháború szomorú emlékű helyeit, a háború és forradalomtól alig érintett területeket. Az emberek mindenütt jól öltözöttek, jól tápláltak és a hét végén kellemesen töltik szabad idejüket. A nyomornak és szennynek sehol nyoma nincs. Az életszínvonal az átlagos amerikai színvonal alatt van, de állandóan emelkedik és az amerikaiak nyomorban élő egyharmada már most is megirigyelhetné. Az átlag kereset havi 700 márka. Többnyire a férj és a feleség is dolgozik, igy az átlag családi kereset 1,400 márkára rúg. A kétgyermekes család társadalombiztosítási és jövedelmi adóra kb. 240 márkát fizet, ugyanakkor 20 márka illetményt kap minden gyermek után. így a nettó jövedelem kb. 1.200 márkát tesz ki. Ezentúl, az összehasonlítás megkönnyítésére dollárban fejezem ki az összegeket. Az ezerkétszáz márka $300-nak felel meg, sokkal kevesebbnek, mint az átlagos amerikai munkáscsalád reálbére. De várjunk csak! Az átlag házbér nem több havi 15 dollárnál. Mindenütt jó közjármű hálózat van, amelyen 5 cent a viteldij. A 10 százalékos társadalombiztosítási adó minden egészségügyi költséget fedez, sőt még a gyermektáborok költségeit is, melyekre nagy számban mennek a gyermekek minden nyáron. A rendes kereset 90%-át fizetik betegség esetén hat hétig és a dolgozók sok más javadalmazásban is részesülnek. A dolgozók minimálisán három heti vakációt kapnak, sokkal többet, mint nálunk. A diákok, nemcsak hogy tandíjmentesen tanulnak, hanem még fizetést is kapnak a tanulmányaik alatt. Ezek után, ha a valóságos költségekre maradt összegekről van szó, kevés különbség van az átlagos kelet-német és amerikai munkáscsalád között. Könnyű megállapítani, miben van hátránya a kelet-német munkásnak: autókban. Keveset termelnek és abból is a legtöbbet exportra. Autóra a várakozási idő háromtól öt évig terjed és egy kis kocsi, amit 1,200 dollárért exportálnak, belföldön 4.000 dollárba kerül. A gazolin ára gallononként 1 dollár. De mindezekért sok kárpótlás van. A jó közjármű hálózat. A kevesebb légszennyeződés és a biciklik és a motorbiciklik elterjedt használata. Meglepő felfedezés az is, mennyivel jobbat tesz az idegeknek olyan nagyvárosban élni, amelyben nem hallatszik állandóan a sokezer autó ro- bogása és nincsenek az ezzel járó állandó forgalmi zajok. De más fogyasztási cikkeket mindenütt lehet kapni, általában magasabb árakon, mint az Egyesült Államokban. Különösen áll ez mosógépekre és hűtőszekrényekre. A ruházati cikkek árának KAAAMWVAAMA/VWUVWVtAMWAnAnMWWn Mental Health for Children szervezet kutatása feltárta azt a tényt, hogy 10 millió 25 éven aluli gyermek szorul elmegyógykezelésre. “Ez hazánk tragédiája”, mondja a szervezet jelentése. Évente 6—10 milliárd dollárt igényelne e gyógykezelés. összehasonlítása váltakozó képet ad. Az ingek kétszer annyiba kerülnek, mint itt, de jóminőségü cipőt fele annyiért lehet kapni. Egyik utitársunk egy kiváló minőségű gyapjú öltönyt vett magának 40 dollárért, átalakításért $1.25-öt fizetett. Szupermarketban A házbér nagyon olcsó, de olyan lakásínség van, hogy sokan összezsufoltan laknak, vagy háborúban megviselt épületekben. Élelmiszer bőven van. Egy délelőttöt egy Magdeburg-i szupermarketban töltöttem, ahol az árakat összehasonlítottam. Ezen a bevásárlóhelyen tilos volt az autóforgalom és a széles utca mindkét oldalán mindenféle szép, nagy üzlet van. Csak villanyos jár oda, a messziről jövő bevásárlók számára. Ez a szupermarket valamivel kisebb, mint amiben mi vásárolunk otthon, de az áruk ugyanolyan változatát tartja, azzal a különbséggel, hogy kevesebb különféle gyártmány, vagy védjegy szerint. A lejegyzett árakból a következőket említem meg: A különböző fajtájú kenyér ára fontonként 3 és 10 cent között váltakozik. Mi itthon kenyérért átlagban ötször annyit fizetünk! A csontnélküü round roastnak $1.16, a húsos sertésszeletnek 91 cent, báránylapocka szeletnek 68 cent a fontja. Más húsok többnyire olcsóbbak, mint nálunk. Általában a friss hús valamivel olcsóbb, mint amit mi fizetünk a négy évi vietnami háború után. A tojás nagyon drága, de a tejtermékek negyedanv- nyiba kerülnek, mint otthon. A németek sok kolbászfélét esznek és ezek mind a mieinknél sokkal jobb minőségűek. Fontja átlagban annyi, mint amennyit otthon egy negyed fontért fizetünk. A gyümölcs és zöldségpiacon minden prima minőségű, kivéve a zöldbabot. Na és az árak! Fontonként a nagy, friss paradicsom 9 cent, a burgonya 4 cent, szilva 4 cent, kajszibarack 23 cent, egy csomó apró hagyma 10 cent. Az átlag árak a mi árainknak kevesebb, mint felét teszik ki. A konzerváruk a mieinkkel kb. azonosak, ugyanígy a szeszesitalok is, melyeket a szupermarketokban árulnak, de a cukorkák háromszor olyan drágák. A kávé fantasztikusan drága, mert importcikk, melyért nyugati valutát kell fizetni. Fontja 7—9 dollár. A halasnál is voltam. Nem úgy, mint nálunk, a hal ott még mindig a legolcsóbb étel. A legolcsóbb halakat fontonként 11 centért, a legfinomabb fiiéket 43 centért árulják. Útközben betértem egy önkiszolgáló étkezdébe, ahol már megkezdték a meleg ételek feltálalását. A meleg ételek között a legnépszerűbb volt a töltött káposzta burgonyával, 40 centért. Más főételek ára — hús, főzelék és burgonya — 34 cent és 55 cent között váltakozott. A sütemény és desszert 10 cent, a tej és jogurt szintén 10 cent. Egészben véve alig egyharmada az amerikai kafeteriai főétel árainak. M^ég sok mindent felsorolhatnék — de úgy hiszem, az olvasó már ezekből is láthatja, hogy meglehetős jól élnek az emberek az önbizalommal telt, fejlődő országban, amelynek- létezéséről az U.S. kormány nem hajlandó tudomást venni.-fr**************************************n "LAPODAT SEGÍTED, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATOD!" VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK ''iíüüíiHíí KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TOZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 i BRACK MIKLÓS, igazgató ____________________________________Bejárat a Second Avenue-rol