Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-30 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 30, 1969. 2 ----Miért szavazzunk Lindsay-re? A newyorki szavazók fontos választás előtt állnak. El kell dönteniök, hogy ujraválasszák-e John V. Lindsay polgármestert, vagy a demokrata gépezet jelöltje Procaccino, vagy a konzervatív és republikánus Marchi között válasszanak. A Republikánus Párt nem tartotta ajánlatosnak Lindsay-t újra jelölni, szálka volt a szemükben a polgármester liberális álláspontja, független magatartása és az a körülmény, hogy következetesen ellenezte a vietnami háborút. így Lindsay csak a Liberális Párt és a köréje csoportosult, újonnan szervezett Független Párt jelöltjeként szerepel majd a szavazógépeken. Mint már jelentettük, lapunk a Magyar Szó, ebben a választásban Lindsay polgármester újraválasztását javasolja. Miért? Mert Lindsay újraválasztásával vereséget szenvednének az előre törő reakciós erők és mert Lindsay városi kormányzata kedvezőbb körülményeket teremtene New York város számos problémájának megoldásához, a há- boruellenes, a fajgyűlölet-ellenes, a jobb jövőért küzdő egyének és csoportok együttműködéséhez. M|ilyen feltevésre alapozzuk ebbeli reményünket? Részben arra a teljesítményre, amelyet Lindsay polgármester hivatalba lépése óta kimutatott, részben azokra az erőkre, amelyek köréje csoportosultak és New Yorkban a kedvezőbb politikai éghajlat kibontakozását lehetővé teszik. Igaz, Lindsay polgármester nem baloldali és mégcsak nem is haladó szellemű. De következetesen harcolt a város rendkívül súlyos pénzügyi helyzetének megjavításáért. Albanyban, az állami törvényhozó testület és a kormányzó előtt követelt igazságosabb elbánást a városnak az állami költségvetésben. Ezzel szemben Marchi Albanyban következetesen a város érdekei ellen szavazott. Lindsay országos színvonalra emelte a városok problémáit és hangoztatta ezeknek univerzális jellegét. Adminisztrációja alatt, a fekete nép egyre elkeseredettebb harcai közepette, nem a szokásos elnyomó taktikához folyamodott, hanem amennyire politikai helyzete megengedte, igyekezett az igazságos követelményeknek eleget tenni. Nem meglepő, hogy Mrs. Martin Luther King is Lindsay pártolását ajánlotta, mint aki valóban igyekszik a szegény lakosok érdekeit felkarolni. Lindsay polgármester jobban szeretné, ha a vietnami háború helyett New York város adófizetőinek pénzét a közlekedési szolgálat feljavítására a viteldij emelése nélkül, uj, olcsó lakóházak, uj iskolák, kórházak építésére, napközi otthonok fenntartására, a munkanélküliek szakképzésére, a közoktatás feljavítására, mindenki számára elérhető ingyenes egyetemi oktatásra, az utcák tisztántartására, a kábítószerek áldozatainak gyógyítására, a közbiztonság megjavítására, a szegénysorban élő öregek jövedelmének emelésére és más hasonló népjóléti célokra fordítanák. Lindsay polgármester nemrég kijelentette: “New York város adófizetőinek pénzéből minden évben 3 milliárd dollár megy el a vietnami háborúra. 6 milliárd dollár megy minden évben a katonai-ipari komplexum költségeire. Az ilyenfajta elsőbbség őrület és itt az ideje, hogy ezt bátran ki is mondjuk... New York és minden más város az országban évente eszeveszetten kapkod, hogy előteremtse a szükséges pénzt. A költségek emelkednek. Az adók emelkednek. De annak a sok nagyon szükséges szolgálatnak, ami New Yorknak életszükséglete, nem tudnak anyagi támogatást adni. Miért? Mert New York adófizetőinek pénze nem marad itt New Yorkban. Ezt a vietnami háború céljaira, a Pentagon szertelen, pazarló programjaira fordítják.” Ezért mondjuk, hogy a vietnami háború befejezése érdekében, New York város lakosai életének megjavítása érdekében, a liberális, a haladó szellemű és általában a jóérzésü emberek együttműködési lehetősége érdekében, a fajgyülölet-szitók megdöntése érdekében, szavazzunk John V. Lindsay polgármesterre. Szavazzunk rá a Független Párt keretében, hogy ezzel az uj politikai kialakulást is elősegítsük. Növekszik a folvajlás New Yorkban New York ruhakészítő műhelyeinek környékén a tolvaj lás óriási módon megnövekedett az utóbbi két hónapban, jelentették a biztositó társaságok. Azt mondják, éppoly rossz most a helyzet, mint mielőtt a rendőrség februárban növelte az egyenruhás és titkos rendőrök és a cirkáló rendőrkocsik számát a környéken. Többnyire teherkocsiról, szállítás közben, lopják el a ruhákat, de a raktárokból is sok kész ruhanemű tűnik el. A rendőrség azt is jelentette, hogy a Kennedy repülőtéren 500,000 dollár értékű nemesfémet lopott el két tettes. Két gyanúsítottat ezzel kapcsolatban letartóztattak. Teherautókról az év első hét hónapjában 8.2 millió dollár értékű árut loptak el, 5.9 millió értékűt a múlt évben. Ebből kifolyólag a biztositó társaságok megszigorították feltételeiket. Ha a ruhagyáros nem hajlandó betörés elleni riasztóberendezést felszerelni, mely a falon keresztüli vibrálásokat is jelzi, nem adnak biztosítást. Azonkívül csak 100—500 dolláron felüli veszteséget fizetnek meg. NE A VIETNAMI HÁBORÚRA, HANEM A VÁROSOKRA KÖLTSENEK - MONDJA LINDSAY POLGÁRMESTER “A valóság az, hogy New York város lakosai nem egymásnak az ellenségei”, mondotta Lindsay polgármester a Liberális Párt évi bankettjén, az Americana Hotelben. “A Bay Ridge-i családi ház tulajdonosa, a Forest Hills-i tanító, az állás nélküli ifjú a Bedford-Stuvvesant vidékről — ezek nem engesztelhetetlen ellenségei egymásnak. De mindegyiknek megvan a saját, külön panasza. Kell,, hogy az ezeket összeegyeztető városi kormányzat mindezeket az érdekeket tudomásul vegye. Ha ezt nem teszi, az ebből eredő kiábrándulás ellenséges hangulatot szül, az ellenséges hangulat konfliktusokra vezet...” Lindsay polgármester, aki mind a Liberális, mind a Független Párt jelöltje, emlékeztette a hallgatóságot New York város “haladó szellemű hitvallására” s hogy ennek megfelelőleg milyen vezetőségre van szüksége a városnak a következő négy évben. A legnehezebb négy évnek voltunk a szemtanúi a város történelmében, mondotta, de “ez mégsem vezetett pánikra, elnyomatásra.” Mindamellett “még sokkal többet kell tenni” ezután. Lindsay választási kampányában nem az előítéletekre épit, hanem a reális kérdésekkel foglalkozik. Korteskedésének egyik központi témája a vietnami háború, amelyet a polgármester határozottan elitéi. Azt mondja, a vietnami háborúra való költekezés megfosztja New York várost, mint más városokat is, a nagyon szükséges népjóléti szolgálatoktól. A banketten Lindsay polgármester négypontos programot jelentett be, amit az ő “Összeegyeztető kormányzata” követni fog: 1. Kell hogy megszűnjön a versengés a város különböző környékei között az általánosan szükséges szolgálatokért. 2. Kell hogy a kormányzat éreztesse a környékekkel a -lehetőség érzetét”, vagyis hogy nem kiszolgáltatott bábjai a kormányzatnak. Ez, mint mondotta, azt jelenti, hogy kapcsolatnak kell létrejönnie a különböző környékek és a városi kormányzat között s vissza kell adni az autonómiát a környékeknek helyi tervezőbizottságokon keresztül és módot kell adni arra, hogy a környékek maguk határozhassák meg, mi számukra a legfontosabb. A harmadik programpontban a polgármester kifejtette, hogy a városi kormányzatnak aktivan kell képviselnie az egyén érdekeit. Meg kell védenie a polgárok környezetét, meg kell javítania az életét és bizonyságot kell adnia arról, hogy a vezetőség az ő oldalukon van és nem ellenségük. A program negyedik, legfontosabb pontjában — mondotta Lindsay — a városi kormányzatnak napról-napra, hónapról-hónapra kell küzdenie azért, hogy New York város pénzét a város szükségleteire fordítsák és ne a vietnami háborúra tékozolják el. Befejezésül azt is mondta a polgármester, hogy az ő programja “egy összeegyeztető kormány reális munkája”, nem a félelemre építők hisztérikus propagandája, mely a polgárokat egymás ellen sorakoztatja fel. “Földalatti” utón szöknek Kanadába a katonaköteles fiatalok A polgárháború előtti időkre emlékeztetőén uj “underground railroad” jött létre a mai időkben. Háboruellenes csoportok hálózata, amely minden hónapban sokszáz amerikai fiatalnak segít átszökni Kanadába a katonai szolgálat elől. Ez a földalatti hálózat különböző baloldaliakból, pacifistákból, vallásos szervezetek tagjaiból, radikális egyetemi if jakból, sorozás elleni tanácsadókból, hivatásbeliekből, üzletemberekből és katonák különböző rendű és rangú ismerőseiből, barátaiból áll. Hajlékkal, tanáccsal, hamis igazolványokkal, pénzzel látják el a civil és egyenruhás fiatalokat, akik megtagadják a katonai szolgálatot. A kanadai városokban egyre nagyobb számmal lehet látni a kis kézitáskával érkező fiatal amerikai katonákat és más amerikai ifjakat. Szeptemberben közel 160 katonaság elől menekülő, újonnan érkezett ifjúnak talált ideiglenes lakást a “földalatti” hálózat. Annyian ellenzik ma már a vietnami háborút, hogy sokan a katonaságban nem tartják erkölcsbe vágónak, ha megszöknek. A New York Times sze-* rint (október 5} ez évben 73,000-et tesz ki a katonaszökevények száma, az 1967. évi 40,227-hez képest. Közrejátszik ebben az is, hogy a kanadai közönség erélyes tiltakozása után, a kanadai kormány megváltoztatta bevándorlási rendeletéit és most szívesen látják az elmenekülő amerikai katonákat. Kanadában 26 szervezet jött létre, amely tájékoztatja és segíti a katonai szolgálat elől menekülő amerikaiakat. Belföldön is egyre többen készek segíteni a katonai szolgálatot megtagadókat. A katonaságon belül is szájról szájra adják a földalatti hálózat hírét és a katonák között terjesztett nyomtatványokban közük velük, hogy lehetséges Kanadába menekülni. Ki a felelőtlen? Maine állam demokrata szenátora, Edmund S. Muskie javasolta, hogy szüntessék be a (MIRV) több atombombát hordozó rakétákkal való kísérletezést és ezzel egyengessék az utat a megegyezésre a Szovjetunióval. Alig hangzott el Muskie szenátor javaslata, a Nixon-kormány fullajtára, Agnew alelnök felhorkant: “Az egyoldalú (unilateral) kísérletezés be szüntetése nem egyéb, mint életveszélyes játék az ország biztonságával. Csak felelőtlen egyén tehet ilyen javaslatot.” Kérdezzük: ki a felelőtlen? Az, aki megegyezésre törekszik, hogy elhárítsa az atomháború kitörését, vagy az, aki homlokegyenest rohan a mindent elpusztító atomháború meredeke felé? A/WCRSKAI w Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003. Telephone: AE 4-0397. fint. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, NY. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10 00, félévre S5.50. Minden más külföldi ország- ha eev évre 12 dollar,- felevre $6.56
