Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-10-09 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 9, 1969. ÜNNEPRONTÁS smmcm A két kontinens közötti távolság gátolt meg abban, hogy korábban kerüljön kezembe a lap aug. 7-i száma melyben némi nosztalgiával olvastam az Ünneprontás cimü Írást. Nem a vitatkozó kedv, hanem egyfajta meglepődés és szomorúság adja kezembe a tollat amikor ezzel az Írással kicsit szem beszállnék, illetve néhány megjegyzést fűznék hozzá. A szerző tudat alatt is eltalálta ennek az írásnak a hangulatát, a hangulatot, amit egyáltalán kelthet, amikor Ünneprontás-t irt címként cikke fölé. Számomra megvallom őszintén igazi ünneprontásként hatottak a sorok. Ezért is kívánok megjegyzést fűzni a cikkhez. Üres frázis .., ismétlés Üres frázis lenne azt hangoztatni, amit már any- nyiszor és annyi helyen hangsúlyoztak a tudományos szakkörök, hogy tudniillik az ember Holdra lépésének pillanata történelmi pillanat volt. Ismétlés lenne méltató szavakat keresgélni az ember e hatalmas és látványos teljesítményéhez, az ezredéves álmok megvalósításához és felidézni a megdöbbenéssel és meghatódással vegyes érzést, mely akkor ébredt bennünk, amikor a televízió képernyőjén nyomon követhettük az első emberpár első lépéseit egy idegen égitest felszínén és azt hiszem a cikk szerzője sem lehetett mentes ezeknek az érzéseknek átélésétől. Az APOLLO űrhajók Föld—Hold közötti útja valóban Hidavatás volt a szó legszorosabb értelmében. Az emberiség történelmének eleddig leghatalmasabb hidját avatta itt sok száz éves tudományos munka és kutatás eredményeként az emberiség. Nem értek egyet Arany Jánossal Én azonban Arany Jánossal sem értek egyet akkor, amikor a Margithid felavatásakor nem a két part között közlekedő sokszázezer és millió ember örömét és kényelmét énekli meg, hanem azt a hídon közlekedők számához elenyészően kisebbségben maradt “szerencsétlen” tábort idézi fel víziójában, akik majd arra használják ezt a hidat, hogy minden más normális embertől eltérően innen ugorjának halálthozó ugrással a vízbe és forduljanak háttal az életnek. Sokkal inkább nem érthetek egyet azokkal, akik a Föld—Hold hid felavatásán annak esetleges “nem áldásos” kihatása felett elmélkednek. Igaza van a szerzőnek, amikor a lőpor világtörténelemváltoztató hatását említi. Meggyőződésem azonban, hogy lőpor hiányában is találtak volna az “illetékesek” olyan anyagot, amellyel a puskák megtölthetők lettek volna. Mit tehet erről szegény Schwartz Bertold. Ő előtte a mérgezett nyíl és a kő töltötte be a lőpor nem áldásos szerepét. Amerika felfedezése is rossz irányba befolyásolta a történelmet, nem vitatom a szerző megállapításait, de az a kontinens Kolumbusz előtt is megvolt, és ezen az alapon az egész földkerekség alkalmassá vált a gyarmatbirodalmak megteremtésére és ha nem tévedek, a fajok gyűlölete és irtása a legszégyenteljesebb körülmények között az emberiség eddigi történelme során nem is Amerika, de a kulturált Európa területén ütötte fel a fejét. Mindannyian átéltük ezeket a borzalmakat. Igen sok igen jelentős felfedezés alkalmas az előrehaladásra éppen úgy, mint a pusztításra. Mindenek előtt azonban az ember maga mutat olyan kettősséget, amely megdöbbentő, mert ugyanaz az ember, aki mindennél jobban kedveli a békét és nyugodalmat, semmi sem áll hozzá oly közel, mint a kiegyensúlyozott élet iránti törekvés, teremti meg magának és társainak a háborúk és viszályok legnagyobb borzalmait. A hiba nem a tudatunktól függetlenül létező és a természet rend jéhez tartozó törvények hatályosulásában és nem a Föld fellelhető és kiaknázható energiáiban, hanem az emberben van. A földi élet létalapját szolgáltató Nap a leghatalmasabb és legpusztítóbb tűzgolyóvá válhat, ha túlságosan megközelítjük. A kezünkben lobbanó gyufa meleg otthont és üszkös romokat eredményezhet. Az éltető viz (majdnem teljes egészében mi is vízből állunk), milliók halálát hozta már az emberiség történelme alatt. Alkalmas a Hold katonai célokra? Nem róható fel természetesen az Ünneprontás szerzőjének, hogy aggodalommal szemléli a Hold elérésének a többi nagy felfedezéshez hasonló hátrányos hatásait. De valójában igaz-e, hogy a Hold alkalmas azoknak a katonai céloknak megvalósítására, melyre az írás céloz? Aligha. Még akkor sem, ha katonai szerzők ilyen bázisként emlegetik ezt a távoli, kietlen, már emberjárta égitestet. Mindenekelőtt azok a rakéták, amelyek az APOLLO és a hozzá hasonló űrhajók Holdra juttatásához szükségesek, messze túllépnek a katonai célok megvalósításához szükséges rakéták méretem. Ekkora rakétákra földi célpontok megsemmisítéséhez már nincs is szükség. Sokkal kisebbek is megteszik azt. (Sajnos éppen elegendő van belőlük készenlétben.) Senki sem vádolhatja a tudományt ezek megléte miatt, mert jóval az APOLLO űrhajók indulása előtt bő készlet állt rendelkezésre a kontinentális célrakétákból ezen a Földgolyón. Alkalmatlan a Hold az ilyen célokra — konkrétan a Föld bármely országának elpusztítására — azért is, mert a szerző is meggyőződhetett arról, hogy a Holdról a Földre ma még — és még igen nagyon sokáig — nem kevesebb, mint 58—64 óra alatt vezet egy a Földre irányított rakéta útja. Három nap vagy még esetenként ennél is több idő áll az érzékeny földi bemérő műszerek rendelkezésére ahhoz, hogy idejekorán elpusztítsanak egy ilyen esetleges Holdról indított ellenséges rakétát. Földet érni egy sem tudna. Az csak természetes, hogy a militaristák a Holdnak is háborús jelentőséget tulajdonítanak. Vagy tud-e a szerző mindani bármit is, aminek nem tulajdonítanának ezek a fajta emberek háborús jelentőséget? A békeszerető embereken, az emberiség jobbik részén múlik, hogy e hiú ábrándjaikból mielőbb kiringassák magukat. Szó esett a cikkben a szovjet—amerikai ürver- senyről is. Nem kétséges, vált egyfajta egészséges verseny jellege a két nagyhatalom ezirányu tevékenységének, erről a szerző is olvashatta Blagon* ragov szovjet akadémikus igen reális nyilatkozatát. Azt azonban senkisem hitte komolyan az amerikai tudósok között sem, hogy az APOLLO program amolyan “majd megmutatjuk a Szovjetuniónak” program volt, mert akik alapos ismerői voltak ennek a programnak és a műszaki kérdéseknek, maguk is jól tudták és tudják, hogy a Szovjetunió tudósai kezében is megvannak és megvoltak kezdettől azok az energiák, amik az ilyen utakhoz szükségesek. Nem hallottam olyan szovjet tudós nyilatkozatot, mely szerint a Szovjetunió “kilépett volna a Hold-turisták versenyéből.” A Luna—15 az APOLLO 11-el egyidőben végülis a Hold körül keringett és a szovjet tudósok nagy sikereket érnek el a bolygóközi térség és a Naprendszer távoli térségének felkutatásában. Az lenne a helyes megálla- pitás, hogy ott kevesebbet kockáztatnak és kevéssé törekszenek a nagy látványosságokra, mint nyugaton. A cikk többi megállapítására nem akarok részleteiben reagálni, mert a két utolsó bekezdés teljességgel politikai szempontból mérlegeli az amerikai ürsikert. Ez a beállítás pedig megítélésem szerint, még akkor is helytelen, ha valóban nagy számmal vannak olyanok a tengeren túl, akik csak ilyen szemszögből mérlegelik a kérdést. Hamarosan rá fognak ébredni, hogy a Hold katonai kiaknázásának fizikai törvények állják útját. Ezeket egyelőre akkor sem tudná áthidalni senki, ha háromszor akkora anyagi alappal rendelkezne, mint Amerika. A Holdutazás emberi, erkölcsi aspektusait egy az 1970-es Magyar Naptár részére irt cikkben foglaltam össze, ezért e helyen csak érintem ezt a kérdést, amennyiben leszögezni kívánom: sajnálatos az a tény, hogy önkéntelenül is a dolgok rosz- szabbik oldalára gondolunk ahelyett, hogy a jobbik oldalán kezdenénk a mérlegelést. Minden igazsága ellenére ezért hat valóban ünneprontásnak az Ünneprontás cimü irás. (Egyébként nem ez az első irás a Holdutazással kapcsolatban a lapban, amiben ezt az oldalt ragadták meg a szerzők.) Érdemes elgondolkodni Néhány dolgon azonban érdemes elgondolkodni. Sokfelé megfogalmazták már a lap korábbi cikkeiben is megpendített kérdést: nem fényüzés-e a Holdutazás? Tudomásom szerint igen sok amerikai is nehezményezte a Hold-program költségeit. Csakhogy a történelmet lapozgatva már az egyiptomi piramisok építési költségei sokkal nagyobb anyagi erőfeszítést igényeltek az akkori életszínvonalhoz viszonyítva, mint a mostani Hold-program. A felfedezők legtöbbjét bolondnak tartottak a kortársak, igy ma sem várhatjuk a Holdprogrammal való teljes egyetértést. Az én szememben nem a várható veszélyek dominálnak a Holdra lépő em- (Folytatás a 6-ik oldalon) ***************************************** i Látogasson el | | Magyarországra j í A MAGYAR TÁRSASKÖR (HUNGARIAN CULTURE CLUB) TAGJAIVAL * * , , , ? Fodor Nagy Árpa d elnök vezetésével 4c jr ' -k * Két csoportutazás: J HÁROM HETES 1970 május 5-i indulással ^ HAT HETES 1970 május 30-i indulással í BUDAPEST—NEW YORK 285.00 DOLLÁR t í .....................................................—:—- . í Az útiköltségen felül be kell fizetni 35 dollárt, ami fedezi az autó- 4* buszjáratot a repülőtérről a szállodába és vissza, egy napi 4* szállodát és a magyar vízumot £ ^ További felvilágosításért írjon a következő címre: í * X Fodor Nagy Árpád — 130 East 16. Street, New York, N.Y, 10003 ^ _1_
