Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-07-24 / 28. szám
Thursday, July 24, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Rácz László: A MOSZKVAI NEMZETKÖZI TANÁCSKOZÁS JELENTŐSÉGE Ez év júniusában két héten át nemzetközi tanácskozásra ültek össze Moszkvában 75 ország kommunista- és munkáspárti vezetői. Azzal a célkitűzéssel, hogy egységes haditervet dolgozzanak ki az imperialista osztályellenség ellen. Tudvalevő, hogy az imperializmus — a dolgozó osztályokat kizsákmányoló tőkés termelési rend utolsó szakasza — a második vüágháboruban szenvedett megroppanása dacára is —, legveszedelmesebb ellensége a felszabadult és szocializmust építő országoknak. De ugyanakkor legfőbb veszedelme a világbékének is. Lehető kirobbantója az egész emberiség végzetes pusztulásával fenyegető atomháborúnak. Eltagadhatatlan tehát, hogy történelmi jelentősége volt a kommunista pártok vezérkari tanácskozásának. Mert megállapitá- sai és az elhatározásai nemcsak a nemzetközi proletáriátus jövőbeli sorsát befolyásolják, de megremegtetik és átcsoportositásokra kényszerítik az imperialista tábort is. Ez utóbbi abban látta legfőbb reményét, hogy a moszkvai kongresszuson hiányoztak a hatalmas NÉPI-KINA, a 700 milliós kinai népet jelenleg kormányzó Mao- csoport képviselői. Ezek, visszautasitva a tanácskozásokban való részvételt, ismételten a leghevesebben támadták a Szovjetunió élcsapatának vezetőit. Mint a polgári világsajtó világgá kürtölte, azzal az átlátszó és képtelen váddal, hogy a Szovjetunió kormánya egy gyékényen árul az amerikai imperializmussal. “Hogy kölcsönösen megosztották egymás közt a világ feletti hatalmat.” A polgári világsajtó erre alapította azt a vágyálmát, hogy a nemzetközi tanácskozás Moszkvában a világ kommunista mozgalmának kettészakadását fogja eredményezni. Mindjárt elöljáróban elégedjünk meg azzal a ténnyel, hogy ez esetben “a disznó makkal álmodott.” Mert a moszkvai kongresszus majdnem egyhangúlag elfogadta a nemzetközi tanácskozás “fődokumentumát.” Ez marxista-leninista kiértékeléssel vázolta fel az imperialista ellenfél jelenlegi hadállásait. Megcáfolhatatlan statisztikai adatokkal mutatott rá a felszabadult 14 szocialista ország erőforrásaira. Arra, hogy ezek ma már a földkerekség 18%-át képezik. Hogy gazdasági egységbe tömörülve, már ma is a világ ipari termelésének egyharmadát produkálják. Az uj szocialista rendszerre való áttéréssel szükségszerűen felmerülő nehézségek dacára is, már bebizonyosodott, hogy a szocialista szükségletre termelő tervgazdálkodás Összehasonlíthatatlanul felette áll a munkanélküli jövedelemre: profitra irányuló tőkés termelésnek. Legnagyobb jelentősége a nemzetközi tanácskozásnak éppen a födokumentumban felsorolt elvi jelentőségű megállapitások, melyeket a jelenlevők— egy kivétellel — elfogadtak. Dacára a Mao-csoport leplezetlen aknamunkájának, a világ kommunista pártjai egységesek maradtak az imperializmus ellepi harc taktikájában is. Ez az egység mégnyilatkozott a különböző határozati javaslatok egyhangú elfogadásával. A kommunista pártok kiküldöttei nem fejbólintó jánosok, hanem osztálytudatos, országuk dolgozóinak felelős vezetőiként, egyes részletkérdésekben különböző véleményeket hangoztattak. A román KP vezetője például — mindjárt a kongresszus kezdetén — azt inditványozta, hogy ne göngyöljék fel a tanácskozások során a Mao-csoport vádjait, mert ezek távol maradtak a tanácskozásoktól. De jellemző, hogy az ajánlott struccpolitika dacára, a felszólalók legnagyobb része szükségesnek látta a Szovjetunió vezetői ellen igaztalanul emelt demagóg vádakat a legerélyesebben visszautasítani. Rámutattak arra, hogy 1917- ben a Szovjetunió dolgozóinak forradalma volt az a szikra, mely lángralobbantotta az imperializmussal szembeni küzdelmet világszerte. Továbbá arra a páratlan hősi küzdelemre, mellyel a második világháború során, a Szovjetunió — húszmillió hősi halott árán — megsemmisítette a náci köntösbe bujtatott német imperialista zsoldos hadsereget. Ugyanakkor, amikor Hitler egész Nyugat- és Közép-Európát könnyűszerrel * hajtotta. a ->- -í -- Mq1 „QrriKon hoíj .zovietunió “megalkuvó” vezetői tárgyalásokat folytatnak az Egyesült Államokkal, a felszólaló delegátusok kihangsúlyozták a Vietnamban évek óta folyó nemzeti felszabadulást célzó harc jelentőségét. Rámutattak arra, hogy a vietnami hősi ellenállás az amerikai imperializmus több mint félmilliós, a hadi- technika legmodernebb eszközeivel felszerelt zsoldos hadseregével szemben csak azért győzhetett, mert a Szovjetunió dolgozói önmegtagadó módon segitségükre siettek. De nincs olyan ország népe, mely az imperialista igából szabadulni igyekszik, mely ne számíthatna a nemzetközi proletár szolidaritásra és elsősorban a hatalmas szovjet állam segítségére. A tanácskozások során a testvéri egyetértés, a delegátusok teljes egyenjogúsága jutott kifejezésre. A parányi San Marino kommunista pártjának képviselője egyenlő joggal szólt hozzá a határozatokhoz, akárcsak a nagy ipari országok pártjainak kiküldöttje. Mint a lengyel delegáció vezetője: Go- mulka találóan jellemezte, a Szovjetunió kommunista pártja “csak első az egyenjogú társak között.” A megértés jegyében folyt le a cseh kérdés vitája is. Tudvalevőleg az elmúlt évben a varsói paktumban egyesült öt szocialista ország, szükségesnek tartotta, hogy fegyveres demonstrációval erősítse meg a Novotny-uralom lerázása során meggyengült testvéri cseh kommunista pártot. Akik távolra láttak, pülanatig sem kételkedtek abban, hogy ez a beavatkozás csupán a csehszlovák KP érdekét szolgálta. Megakadályozta az imperialisták előretolt hadállásának, a bonni kormánynak ravasz uj taktikáját. Azt, hogy a varsói tömb szilárd katonai- és gazdasági egységét fellazítsa. Diplomáciai kapcsolatot teremtve Prágával, megerősíteni szándékoztak a nagyszámú csehszlovák soviniszta, jobboldali elemeket, hogy ezek túlsúlyba kerüljenek a kommunista élcsapattal szemben, mely pedig egyedül hivatott a szocialista rendszert építeni. Hogy ez volt az imperialista elgondolás, bizonyítja az a felhorkanás is, mellyel a polgári világsajtó a katonai demonstrációt kisérte. Sajnos, a jóhiszemű anti-imperialista rétegek egy részét is megtévesztette a fegyveres akció. Az olasz KP képviselője még a tanácskozások során is, a csehszlovák dolgozók “nemzeti önrendelkezési joga megsértését” látta ebben. Bizonyítéka ez annak, hogy vannak még jóhiszemű baloldali elemek is, kik nem látják a nemzetköziség eisőbbcé- gét, a beidegzett nemzeti túlérzékenységgel szemben. Elfelejtik, hogy a varsói paktumban összefogott szocialista országok csorbítatlan katonaidiplomáciai- és gazdasági egysége ma az egyetlen gát. melyen megtörik az ugrásrakész imperializmus minden fondorkodása. Elsősorban a soviniszta, újra világhatalommá erősödött nyugatnémet imperializmusé. De e kérdésben is testvéri kimagyarázkodással a helyes marxista-leninista álláspont győzött. Mint az uj csehszlovák kommunista főtitkár dr. Husak záróbeszédében mondotta: “beismerem, hogy a volt vezetőség nem értékelte a fennálló veszedelmet helyesen és nem volt egységes az ellenrendszabályok alkalmazását illetőleg sem.” Ez a felszólalás is bizonyítéka volt annak, hogy a varsói tömb egységének megvédelmezése kötelessége a szocialista szövetség minden tagállamának. De ugyanekkor a fődokumentum kihangsúlyozta, hogy mindén szocialista ország a maga nemzeti sajátosságának megfelelőleg építheti a szocializmust, szemelőtt tartva a forradalmi nemzetköziség követelményeit. Teljes egység jellemezte a tanácskozás megállapításait, az imperializmus rákfenéinek megítélésében is. Egységes volt az elhatározás, hogy fokozott mérvben növeljék a vietnami dolgozók elleni amerikai imperiahsta támadás elleni nemzetközi proletár segítséget. Egységesen ítélték el a Kuba- és Észak-Korea elleni imperialista zaklatásokat. Határozatot hoztak, hogy Ázsiában, Afrikában, de főként a forrongó Latin-Amerikában testvéri szövetségben működnek közre az imperialista igát lerázni készülő munkás- és paraszt tömegek politikai és katonai kü^oiméveL A megbonthatatlan egységnek legékesebb bizonyítékát mutatta a tanácskozás, a közel-keleti imperialista háború kiértékelésében. Amikor Izrael kommunista pártjának négytagú delegációja megbélyegezte hazája imperialista zsoldos cionizmusának hadjáratát. Követelte az elfoglalt arab területek visszaadását és testvéri egy be munkálkodást — a saját uralkodó osztályai részéről külön is kizsákmányolt — arab dolgozó osztályokkal. A tanácskozás rámutatott arra a tényre is, hogy az imperializmus minden erőfeszítése, színváltozása dacára is magában hordozza pusztulása kórokozóit. A hatalmas amerikai imperializmus nem tudja megoldani belső problémáit máig sem. A. huszonötnűllió fekete lakossága különállását. De éppoly kevéssé a mindinkább osztálytudatra ébredt értelmiség, főként diákok, aktiv ellenállását. Ez nemcsak a gyilkos vietnami háború, hanem maga a fenékig rohadt imperialista államrendszer ellen irányul. A mind szélesebb polgári rétegeket — főként nőket és fiatalokat felölelő békemozgalom — világméretekben ismerte föl az imperializmus to- meggyilkos jellegét. Ugyanekkor az évezredeken, át a reakciót és dolgozók elnyomását szolgáló ka tolikus egyház kebelében reformtörekvések búk kannak fel. Sok helyütt — mint Latin-Amerikában. — forradalmi megmozdulások is. Nemcsak az alsó papság, hanem magas egyházi méltóságok részéről, is. Nemcsak az egyház szervezetének gyökeres átalakítását követelve, hanem a tőkés társadalmi termelés megváltoztatását, a túltengő nagybirtokok kisajátítását is hirdetve. Mindezeket a különböző mozgalmakat közös nevezőre hozni és a kommunista pártok vezetés» alatt az imperializmus elleni küzdelem segítőiként felhasználni, tűzte ki célul a moszkvai nemzetközi tanácskozás fődokumentuma. Ha — mint remélhető — a jobbsorsra érdem«« kinai dolgozók lerázzák magukról a szuper-sztali- nista-demagóg Mao-csoport terrorját, egy egységes antiimperialista front a kommunista élcsapatok vezetése alatt meg fogja teremteni világméretekben az uj szocialista rendszert. Rácz külmunkatársunk a fenti cikket junius hő 26-án irta és a lap kiadásának két heti felfüggesztése miatt közöljük azt mai lapszámunkban. i AZ AMERIKAI VÁROSOKAT “BOMBÁZZÁK” AZ AMERIKAI HADVEZETŐK “Főleg azért jöttem erre a gyűlésre — mondta Lindsay polgármester —, hogy felszólaljak azon város nevében, amely érzi a katonai erő hatását, azon város nevében, amely nap-nap után szenved katonai hatalmunktól.” “Ez a város nem Berlin. Ez a város nem Hiroshima. Ez a város nem Hanoi. Ez a város New York.” “New York minden évben hárommilliárd dollárt küld a tarthatatlan vietnami háború folytatására. Ezen felül New York hatmilliárd dollárt küld a hadikiadások fedezésére, a hadsereg felépítésére. A newyorki lakosok kilencmilliárd dollárját fordítják évente az Élet elpusztítására.” “Ez a fajta elsőbbség őrültség.” “Itt az ideje, hogy ezt bátran megmondjuk.” Ez volt a lényege Lindsay polgármester beszédének a haladó demokraták és republikánusok által a Rakéta Elhárító Rendszer felállítása ellen New Yorkban rendezett nagygyűlésen. Ugyanezen a gyűlésen Albert Gore, Tennessee állam demokrata szenátora többek között ezeket mondta: “Nincs szükség a Rakéta Elhárító Rendszerre. A fegyverkezési verseny felfokozása nem erősiti, hanem gyengíti biztonságunkat.” “Nem azoktól kell félni, akik kritizálják hazánk politikáját, hanem azoktól, akik terrort alkalmaznak itt hazánkban és világszerte.” A newyorki összejövetelen Dustin Hoffmaa, Paul Newman, Tony Randall, Lauren Bacall és George Segall színészek szatírában pellengérezték ki a katonai hatalmat (establishment). A gyűlésen megjelentek 65,000 dollárt adtak össze, hogy a színészek előadását televízión is Laadják és lehetővé tegyék, hogy azt milliók megtekinthessék.
