Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-10-02 / 38. szám

Thursday, October 2, 1969.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

9

Egymás mellett mentek a sáros utón. Hideg szél fújt, mégis esett az eső. Nyakukat behúzták az intézeti kabát gallérjába. Sapkájuk ellenzőjéről egyenes csikká olvadva gurultak le a vizcseppek. A falu fokozatosan hátrált mögöttük. Lassan megvastagodtak rajta a novemberi köd szürke rétegei.

— Te beszélsz vele? — kérdezte a kisebbik. Bátyjára emelt szeme nedvesen csillogott.

— Hát... — felelt vontatottan Jóska. Az “á” betűt hosszan elnyújtotta. Mindjárt utána felszívta az orrát. Az erős. horkantó elszántan, szinte férfiasán szólt és megnyugtatta Imrét. Előrehajolva taposta a bakancs talpa alól puha bodrokban ki- türemlő sarat. Merev keze fejét minduntalan kiemelte zsebéből, a kesztyű mellől, és elhúzta az orra alatt.

— Ebédre visszatérünk? — kérdezte megint, jókora szünet után a bátyját.

— Visszatérhetünk éppen — mondta latolgató tűnődés után az idősebb. — De ha anyánk meghallgat bennünket, akkor nem kell sietni. Akkor, lehet, nála ebédelünk.

—Az... — bólintott Imre. Az egytagú szónak az ő szájában most mélyen egyetértő, minden kétséget lezáró kondulása volt.

Előrehajoltak. Egyforma mozdulattal feküdtek neki a szélnek. A másik falu, a szemközt levő, lassan, de egyenletesen közeledett. Templomtornyai, fái, kéményei óvatosan nyomultak elő a ködből. Eleinte még bizonytalanul remegtek, ringtak, de amint a sártól barna föld is előbukkant, szilárdon és véglegesen megálltak rajta.

A faluszéü házakból kutyaugatás, tyukkárálás hallatszott. A kéményfüst hol erre, hol arra csavarodott a szél szorító markában, hogy azután, kiszabadulva eltűnjék a ködben. A két fiú megállt egy fehérre meszelt ház előtt. Alacsony, korhadó kerítés választotta el az udvar sarát a kintitől. A szemétdomb szélén szárnyasok ütögették csőrüket a szétterített hamuba. Az ól kifutójában láthatatlan disznó röfögött. A másik oldalon galambdúc nyúlt felfelé. A tető fölött galambok röpködtek, azután egyetlen, rövid villanással behussantak a dúc fél tojás formájú ablakán.

A konyhaajtó előtt középkorú sovány asszony állt, rövid ujju kartonbluzban, ráncos posztószoknyában. Félredőlve, éppen akkor zúdította ki a két kézzel emelt mosdótálból a vizet. Hosszú orrú arca piros volt, látszott, hogy a tűzhely mellől ugrott ki. Szeme megakadt a befelé néző fiukon. Nem mutatott meglepetést. Sem az arca, sem a tekintete nem változott, nem adott jelet.

— Menjünk be... — súgta bátortalanul Imre

Jóska lenyomta az ajtó kilincsét. Benn keskeny

téglajárda vitt a házig. Jóska ezen lépkedett, Imre szorosan mellette a sárban.

— Hát tik? Mit kerestek itt? — kérdezte az asz- szony. Fél kézzel lógatta az üres lavórt. Hangjában, arcán nem nyílt ki a kíváncsiság. Alakja, igy közelről, eltorlaszolta a konyhaajtót.

■

s

u

C3

C/3

SE

LU

3

rsi

co

1969. OKTÓBER 12-én,

vasárnap egész nap a

Castle Harbour Gasino- és Parkban,

1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y.

(Esős idő esetén zárt helyiség) ★

Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék'" Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak

Belépődíj előreváltva 75 cent,

az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★

ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington

Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. —

c/>

IM

G

i

i

90

m

EE

S3

3B»'

cr>

■y ▼ t t ▼ ▼ t ▼

Bihari Klára:

GYALOGLÁS A KÉS SUGÁRÉRT

— Hát... — kezdte Jóska, s az egytagú szó most lebegőn és bizonytalanul hangzott — mink csak azért, hogy. .. ezután is szeressen bennünket.

Hogy kimondta a legfontosabbat, mélyet és rövidet sóhajtott, mint aki ledobta a terhét. Pislogott. Nem a csepergő eső, a bőrére, szempilláira tapadt nedvesség miatt. Hanem mert a szikár nőben nem ismert rá a benne élő asszonyra. Arra, aki egy ideig az apjával meg velük élt, sütött, főzött, mosott rájuk és aki kétszer is megsimogatta a fejét. Azután, hogy eltűnt mellőlük, dobta őt be a részeg apja a kútba. Hogy kihúzták és életre keltették, megint vissza kellett mennie Imrével együtt az intézetbe.

— Mit mondasz? — kérdezte az asszony. Szemét elsötétítette a bosszúság. — Hogy szeresselek benneteket? Elmúlt már az az idő. Csúnyán becsapott engem a ti apátok. Odacsalt a falutokba, házasságot Ígért, de csak cselédjének tartott. Hát most maradjatok magatoknak. Nem leszek én többet a mások bolondja.

— Igen, de. .. — kezdte Jóska határozatlanul. Karján érezte Imre karjának nyomását, mégse tudta folytatni. Váratlanul érte az asszony szemrehányás. Ő semmi összefüggést nem látott a kétszeri simogatás meg az apja viselkedése közt. Az emlékezés csak a kedveskedő nőt vetítette eléje az intézeti hálószobában meg iskolateremben. És amikor Tóth Lajos arról beszélt, hogy őt nagyon szereti az anyja és nemsokára véglegesen hazahívja, akkor ő meg Imre felemlegették az asszonyt. Homályos, sokat sejtető célzásokkal beszéltek róla, anyjuknak nevezték és ettől valahogy megnőtt, sokkal közelibb lett.- — Igen, de. .. — kezdte újra Jóska —, ha maga idefogadna bennünket nem kéne visszamenni az intézetbe. Nem rossz ott, csak hát... — Én most végzem a nyolcadik osztályt. Utána beálla- nék dolgozni. Imre meg egy évvel későbben. De akár ott is hagyhatná a tanulást, hogy dolgozzon, ha anyám is úgy akarná.

Kimondta a kikivánkozó szót, azt, hogy “anyám ’ hátha attól újra kedves és ismerős lesz az asszony.

Az láthatóan meghökkent, szemöldökét, homlokát ráncba húzta, mintha latolgatna valamit. De azután csak legyintett:

— Elmúlt már ennek az ideje. Házasságot ígért nekem a ti apátok, de nem tartotta be a szavát. Pedig minden megtettem érte. Szakadásig dolgoztam, sertéshizlalást vállaltam, egyedül ástam fel azt a nagy kertet, elnéztem a részegségét...

Hirtelen megmerevedett, a levegőbe emelte orrát és felkiáltott:

— Még elforr a levesem!

Beszaladt a konyhába. Onnan edényzörgés hal- lasztott ki meg a szenesládába nyomuló vaslapát és a nyiló-csukódó tűzhely ajtajának fémes csi- kordulása. Amikor ismét az udvarra lépett, jósza- gu gőzök párája vette körül, s nyomult ki utána az ajtón. Ránézett az egymás mellett ácsorgó fiukra. Szeme éppen olyan sötét volt, mint az imént.

— Eleget kínlódtam én a magam gyermekeivel, még azok se hálálták meg. Elegem van már nekem ebből, nem kezdem újra — mondta. — Bolond lennék, ha élőiről kezdeném. Nincs nekem most már hozzátok közöm.

— Igen, de apánk nem ad enni. — Jóska a másik nagy érvet mondta ki, amivel közelebb próbálta húzni az asszonyt. — Pedig havonta egyszer jövünk csak haza az intézetből. Ha meg egyszer se jöhetünk, mit mondunk odabenn a fiuknak? Csak háromnak nincs hová menni, se vasárnap, se ünnepen. Mink nem akarunk azokkal közösködni.

— Azokkal nem — szólalt meg Imre. Nyomatékos hagsullyal ejtette ki a két szót és még közelebb szorult a bátyjához.

—■ Mindent az apátoknak köszönhetek—válaszolt az asszony. — Házasságot Ígért nekem. De becsapott, megcsufolt. Azt hitte, hogy mert iparos, meg

háromablakos kőháza, nagy kertje van, mindent tehet velem.

— Nővérünk, Juci, ad nekünk enni, amikor hazaeresztenek bennünket — mondta Jóska. — De ötét ezért megüti az ura. Mert sógorbácsit az apja meg az anyja avval uszítja, hogy nem a mi hasunkra keres. Etessen bennünket az apánk. De az meg nem ád semmit. Ha anyánk lenne megint, mink dolgoznánk magára.

— Becsapott engem a ti apátok — mondta az asszony.

Mintha közben széltében-hosszában kiterjedt volna, alakja még inkább eltorlaszolta a konyha bejáratát. — Kihasználta az árvaságomat. Eleinte hizelgett, csókolgatott, azután már csak parancsolt, tedd ezt, tedd azt, akár a cselédjének szegődtem volna. Kért engem egy három gyermekes özvegy is, egy favágó az erdészetből. De én nem neki hittem, hanem az apátoknak, mert mézeske- dett, nyájaskodott, azután meg...

A két fiú összeérő vállal, leengedett karokkal állt az asszonnyal szemközt. Nem értették pontosan, miért ismétli el újra meg újra a sérelmét, hiszen annak semmi köze nem volt az ő dolgukhoz. De ezt nem tudták neki megmagyarázni. Hallgatták az egyformán pergő beszédet és nem szólaltak meg. Valahogyan eltűnt a hangjuk és az a belső nógatás is, hogy legyőzzék az asszony ellenkező sét. Fejüket, mintha a sebes szavak súlya nyomná behúzták a válluk közé. Azután Jóska hátrálni kezdett. Bakancsos lábával óvatosan tapogatta ki maga mögött a követ. Imre, szorosan mellette, a latyakban lépkedett visszafelé. Csak az ajtónál fordultak meg s sziik keretében meghajolva, együtt bújtak ki az utcára.

A határban most már hátulról nyomta őket a szél. Nyakukba csapta a sűrűsödő, kövér esőcseppeket. Homlokukba húzták az ellenzős intézeti sapkát. Előregörnyedtek, s egyszerre, egy ütemben taposták a sarat. Mögöttük egyenletes ringás- sal távolodott a ködbe takarózó, semmibe foszló falu.

H—U—M—O—R

— Nem értem a postát. A 60 filléres bélyeget 60 fillérért árusítják. Hol itt a kereset? — Megmagyarázom. 60 filléres bélyeggel csak bizonyos súlyhatárig szállítja a posta a levelet. Sok küldemény az engedélyezett súlynál könnyebb. Ez a differencia a posta keresete.

C-KS

— Kérek egy kanárit.

— Tessék.

— Énekel ?

— Rögtön rákezdi! Tetszik hallani ?

— Szép a hangja! De nini, csak egy lába van.

— Már bocsánatot kérek, mit akar ön tulajdonképpen. Énekest, vagy táncost?

c+J>

A vádlott, aki borhamisítás miatt kerül a törvény elé, megkérdi a bírótól:

— Tetszik érteni a kémiához ?

— Nem. Én jogász vagyok.

A vádlott a szakértőhöz fordul:

— Ért ön a törvény előírásaihoz?

—Nem, én kémikus vagyok.

— És tőlem, a szegény termelőtől azt várják, hogy mindkettőhöz értsek?

C+-»

—Mondja kérem, jó ez a viz a reumának?

— De még milyen jó! Én is ettől kaptam.

— A bejárónő panaszkodott, hogy goromba voltál vele telefonon.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003

Tisztelt Kiadóhivatal!

Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $

..............-t.

Név: ..................................................................

Cim: ..................................................................

Város: .................................... Állam: ..........

Zip Code:..................