Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)

1969-09-25 / 37. szám

Thursday, Sept. 25, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 SÍRJUNK, vagy nevessünk? Nem lehet az amerikaiakat azzal vádolni, hogy hem leleményesek. Szimatjuk elsőrangú, különö­sen, amikor pénzről van szó. A nikkel-bányászok több hete sztrájkolnak. Megszűnt a kanadai bányákban a munka: nikkel­hiány állt be. A nikkelt a sztrájk előtt fontonként egy dollár húsz centért vásárolhatták a gyárosok. Most, hogy a sztrájk következtében hiány van, a fekete piacon a nikkel ára $5.50-re szökött fontonként. íme itt az alkalom, nikkelt kell szerezni, mert nagy a kereslet. Megkezdődött a gyárosoknál felraktározott nik­kel ellopása. A nikkel-rablás pár hét alatt üzletté fejlődött. A tolvajok minden nehézség nélkül túl­adnak a lopott nikkelen, mert a vásárlóknak szük­ségük van rá. Nikkel nélkül veszteséget mutatnak fel. Nikkellel viszont hasznot. A vevő is jól jár, a tolvaj is jól jár, csak a biztositó társaságok ve­szítenek. Mondanunk sem kell, hogy intézkedéseket lép­tettek életbe a rablás ellen, az “üzlet” felszámolá­sára. Indianapolis, Ind. közelében egy nagy sze­mélyszállító repülőgép összeütközött egy magán- tulajdonban lévő kis géppel, és a nagy gép 82 uta­sa halálát lelte. Nem nagyon megnyugtató az a hir, hogy az Egyesült Államokban 750,000 egyén rendelkezik pilóta diplomával és ezenfelül jelenleg 250,000-en pályáznak annak elnyerésére. A pilóta-iskola elvég­zése 750 dollártól 1,000 dollárba kerül és “gaz­dag” társadalmunkban sok ezren megengedhetik maguknak ezt a luxust. C+J> Alig érték el életük tizedik esztendejét. Az ál­talános iskola ötödik osztályába járnak, tanítónő­jük Patricia Siegfried. Amikor a gyermekek tudo­mására jutott, hogy az “Apollo 11” utasai a Hold­ra szállnak, elhatározták, hogy zászlót készítenek és felkérik az Űrrepülőket, vigyék azt magukkal és helyezzék a Hold felületére. Az elhatározást tett követte. A zászlón a négy fajhoz (sárga, rézvörös, fehér és fekete) tartozó gyermekeket látunk, kéz a kézben. “A gyermekek •— mondja Siegfried tanítónő — az emberiség egy­ségét kivánták a zászlón ábrázolni.” Amint elkészült a zászló, megírták a tervezett levelet és elküldték az Űrrepülőknek, kérve, hogy vigyék a zászlót magukkal. Neil Armstrong, az Apollo 11 kapitánya vála­szolt a Chappaqua (Westchester megye) iskola ta­nulóinak. Megköszönte a szép gondolatot és a ne­mes cselekedetet, de sajnálatának adott kifejezést, hogy ezúttal nem teljesíthetik kérésüket, nem vi­hetik magukkal a zászlót, de gondolatban egész Útjukon együtt lesznek a gyermekekkel. Kétségtelen, hogy az emberiség egyik legször- nyübb átka a rákbetegség. Ennek a betegségnek a gyógyítása, vagy megelőzése, kiküszöbölése az emberiség egyik legelső kívánsága. A Washingtonban lévő Nemzeti Rákkutató In­tézet beható kutatást folytat. A kutatók keresik a rák okozóját, ami kulcsot adna a betegség gyó­gyításához, annak megelőzéséhez. Mivel a majom az emberhez legközelebb álló élőlény, az intézetben majmokat olyan vírusokkal oltanak be, amelyek — a tudósok véleménye sze­rint — rákot okoznak az emberben. A beoltott majmok életük ötödik évében mutatják először a Victor Perlő: GAZDASÁGI FEJLŐDÉS A NEHÉZSÉGEKKEL SZEMBEN A zürichi repülőtér éttermében elbeszélgettem egy asszonnyal, aki három gyermekével visszaté­rőben volt Kelet-Németország-i látogatásáról. El­mondták thüringiai rokonlátogatásuk alkalmával szerzett tapasztalataikat. A gyermekek nagyon jól érezték magukat és jól megértették egymást a né­met gyermekekkel. Az anyának dicsérő és bíráló megjegyzései voltak. Az utóbbiak a kisebb meny- nyiségü tartós árucikkekre és a mosodákban a hosszabb várakozásokra vonatkoztak, mint amihez ő otthon hozzászokott. De azt is hozzátette: “Tudja, van sok mindenféle abban az ország­ban, amire nekünk is, New Yorkban nagy szüksé­günk lenne. Különösen olyan helyeken, mint Harlem.” A hatvanas évtizedben Kelet-Németország fon­tos gazdasági fejlődést ért el. 1960 és 1968 között az ipari termelés több mint évi 6%-kal, az orszá­gos jövedelem több mint 4%-kal és a reálbérek majdnem 3%-kal emelkedtek. Különösen gyorsan megnövekedett a kőolajvegyészet fejlett termékei­nek és az elektronikai termékeknek a gyártása, melyek nagyon fontosak a további fejlődéshez. Az életviszonyok lényegesen megjavultak a nagyméretű házépítkezésekkel, a lebombázott te­rületek újjáépítésével, a szolgálatok különböző há­lózatainak kiterjesztésével és sok más, statiszti­kailag kimutathatatlan módon. A jobb életviszonyokat még az ellenséges nyu­gati megfigyelők is elismerik. A Nyugat-Németor- szággal való határok elzárása 1961-ben véget ve­tett a képzett munkaerő kiszivárgásának és lehe­tetlenné tette az amerikaiak és nyugatnémetek pénzügyi üzérkedéseit az azelőtt nyitott városban. Ezért támadják annyira a “Fal” felépítését Kie- singerék és Nixonék, nem a “szabad” közlekedés megszűnése miatt. De a haladás ellenére, a Német Demokratikus Köztársaság vezetői távolról sincsenek megeléged­ve. Országuk eredményeit a nyugattal'különösen Nyugat-Németországgal összehasonlítva kell meg­ítélni. Ott van a szocializmus és a kapitalizmus közötti vetélkedés fő szintere az európai földte­kén. A fejenkénti jövedelem jelenleg Kelet-Német- országban kb. 25%-kal alacsonyabb, mint Nyugat- Németországban. Ugyanilyen különbség mutatko­zik az átlagos életnívóban is. Mi ennek az oka? N Nyugat-Németországban hagyományosan úgy a termelés, mint az életszínvonal magasabb volt, mint Kelet-Németországban. A nyugatnémet mun­kásokat fokozottabb termelésre serkentik a kapi­talista társadalom bizonytalanságai, versengései és a nagyvállalatok termelés felgyorsító szakértői. A keletnémet munkásoknak rövidebb munkahetük van, több vakációt és fizetett ünnepnapot és hosz- szabb, jobban fizetett betegségi felmentést kap­nak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Nyugat-Né­metországban nagyobb a fejenkénti évi termelé­kenység. A nyugatnémet kapitalistáknak nagy segítségük­re van a Törökországból, Olaszországból, Jugo­szláviából és más, nagy, munkanélküliségben szen­vedő országokból odaözönlött 1.4 millió munkás Ezekből a kétszeresen kizsákmányolt munkásokból még nagyobb profitot húznak és ez a termelést is jelentősen növeli. Ugyanakkor a jobban fizetett munka a nyugatnémet munkásoknak marad. is Az U.S. a második világháború után óriási összeget tömött Nyugat-Németországba és jelen­leg is még évi ötmilliárd márkával segíti a nyugat­német imperializmust, legfontosabb szövetségesét, az európai reakció legfőbb bástyáját. Befektetései­ken kívül, az amerikai vállalatok a legelőrehala- dottabb technikát is bevezették Nyugat-Németor­szágba, mellyel nagyobb termelékenységet ér­tek el. ^ Washington megakadályozta a Szovjetuniót és Hitler által lerombolt más országokat, hogy be- kollektálhassák a nekik járó hadi kárpótlást Nyú- gat-Németországtól. Az agresszió áldozatai kárpót­lást csak Kelet-Németországtól tudtak beszedni Emiatt Nyugat-Németország a versengésben előbb­re tudott jutni. Ezt a tényt fejtetőre állítja J. H. Huzienga egy tipikus szovjet-ellenes kijelentésben, a N. Y. Times szept. 7-i magazinjában: “A Marshall-segélynek köszönhető, hogy Nyugat-Németország fejlődésben megelőzhette keleti vetélytársát, amelyet orosz pártfogója kifosztott és kizsákmányolt egészen az ötvenes évek közepéig.” Ha a Szovjetunió az egész Németországot telje­sen kifosztotta volna minden tulajdonából és áru­jából, az sem kárpótolta volna mindazért a pusztí­tásért és kifosztásért, amellyel a behatoló német hadak tönkretették az országot. A valóság az, hogy a Szovjetunió, veszteségeinek csak egészen kis ré­szét kapta vissza hadi kárpótlásként. Közvetlenül a háború után fontos cikkek szállításával hozzá­segítette a kelet-német gazdaságot, hogy újra élet­képes legyen és élelmezni tudja a lakosságot. Az igazi rombolást és fosztogatást az U.S. és Nyugat-Németország követte el. A második vüág háború végső hónapjaiban az U.S. mindazokat a nagyvárosokat, amelyek később a szovjet megszál­lás alá estek, telitett bombázásnak vetette alá. így gyilkolta meg a polgárok százezreit. így tette tönkre Drezda, Magdeburg és más nagyvárosok központjait. Ennek semmiféle katonai jelentősége nem volt, csupán a kezdődő hidegháború céljait szolgálta, mivel ezek a területek, várhatólag a szocialista kormányzat fennhatósága alá kerültek. Utána az U.S. és Nyugat-Németország a legke­gyetlenebb gazdasági háborút kezdte meg a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Nyugat-Berlinen keresztül valutamanőverezésekkel, csalásokkal, technikai és más vezető személyek megvásárlásá­val aláásták az ország gazdaságát. A gazdasági há­ború a határok lezárásáig, Kelet-Németország gaz­dasági jövedelmének 10 százalékos veszteséget je­lentett. Washington és Bonn biztosra vették, hogy el­pusztíthatják a Kelet-Német szocialista államot, területét az imperialista Nyugat-Németországhoz csatolhatják, mint az egész szocialista tábor szét­törésének első lépését. — Folytatjuk rákvirus okozta tüneteket. Az Intézet 1,400 maj­mon folytatja a kísérleteket. A minap Nixon elnök rendeletére 20 százalékkal csökkentették a Nem­zeti Rákkutató Intézet részére kiutalt összeget. Ez VÁMMENTES INKA-CSOMAGOK ÜÜÜÜÍÍÜ5E KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenue-rő! arra kényszeríti az Intézet igazgatóságát, hogy 380 majmon hagyják abba a kísérleteket, noha e maj­mok eddigi nevelése, táplálása kétmillió dollárt emésztett fel. “A költségvetés csökkentése hátráltatja, szinte megbénítja a munkánkat” — mondta dr. Frank J. Rauscher, Jr., az Intézet igazgatója. A polgári erkölcs védelmének nincs kiválóbb lovagja, mint Strom Thurmond, Dél-Karolina ál­lam demokratából átvedlett republikánus szená­tora. A múlt évben az állami Útépítő Bizottság szá­mos dél-karolinai lakos telkét sajátította ki. mert szükség volt rá országút építésére. A Life folyóirat nyilvánosságra hozta, hogy Strom Thurmond szenátor ur kétszer annyit ka­pott egy-egy acre földért, mint a többiek. A szenátor ur $14.35-t fizetett egy-egy acre föld­ért és 492 dollárt kapott egy-egy acre-ért az állam­tól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom