Amerikai Magyar Szó, 1969. július-december (23. évfolyam, 27-49. szám)
1969-09-11 / 35. szám
Thursday, Sept. 11, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Falu alatt jár a csorda, buzatarlón. Már behord- ták a kereszteket, de. a tarló még nincs fölszántva. Nem nagy a csorda, lehet vagy nyolcvan-száz tehén, meg egynéhány aprócska borjú. A tagok háztáji jószága. Van külön elkerített legelő az állatoknak, nyaranta ott legel a csorda, igy ősz fele, amikor már nincs a legelőn semmi, hajtja a pásztor tarlóföldre, ide-oda, ahol még valamit legelhet az állat. A teheneket Jóska őrzi; tizenöt év körüli szőke siheder. Ezen a nyáron láttam először. Nem idevaló a faluba, vagy csak én nem ismerem, mert azóta cseperedett legénnyé, amióta vendégnek járok haza. Nem ismer ő se, de köszön. — Jó napot! — mondja ,és az egyik ujját felviszi egész a kék svájci sapkája széléig. Nézem az arcát. Most már tudom, nem ismerhetem sehonnan ezt a legényt. Idegen, nem hasonlít senkire, nem tudnám elhelyezni egy jánk- majtisi családba se, — Nem idevaló vagy, ugye? — Ä! — legyint. — Dehogy! Sapkáját jól behúzta a fejébe. Tetejére, a kis fityegőre lyukas kétfillérest akasztott. Vörösbarna haja úgy lóg ki a nyakára, fülére, mintha parókát viselne. Tavasz óta aligha volt borbélynál. Pásztor, hát egész nap kint van a mezőn. De az arca nem piros, nem üde, nincs rajta a mezei elevenség. A termete sem erős. Tizenöt évéhez elég magas, de a válla keskeny, lapos, a nyaka is feltűnően vékony. Délben leülök a szőlő végéhez a patakpartra. Odajön a fiú is. Barátkozunk. — Maga hon szokott lenni? hogy sose látom it... Csak tegnap volt itt meg mama. — Áhá! Ülök a szülőföld végében a parton, ő meg áll előttem. Nézzük, nézegetjük egymást. — Nem ismersz, ugye ? — kérdem. Nem szól rá, egy kicsit elmosolyodik, aztán a fejével nemet int. — De maga se éngem! — mondja egy idő múlva. A jószágra rá se kell nézni. Innen a patak, túlról a nagy tábla szántás. Tegnap, meg ma éjjel szántotta egy lánctalpas, duruzsolt a gép egész hajnalig. Innen, a szőlőtől nem is láttam, öt vagy hat ekefejet húzott. Reggel megnéztem a szántást. Ahogy felmértem szemmel, apám a két legjobb ökrével két-három hét alatt ha szántott volna hajdan ekkora táblát. Jóska reggel a traktorostól cigarettát kapott. Most előveszi, meglapogatja ujja közt, aztán rágyújt. A földre nem ül le. A botjára ül. Megdüti a botot, egyik vége a földön, másik a kezében, aztán igy, a bot lejtőjén kucorog mintha guggolna. — Hogy hívnak? — Jóska. — Biztatóan mondja, mint akinek nem esik terhére a beszéd. — Hát a másik neved ? — Jóska! — Jóska, Jóska! Dehát van másik neved is... a vezetékneved. — Nekem csak az van, hogy Jóska — ismétli makacsul. — Nem létezik — mondom —, ide figyelj! Mindenkinek két neve van! Hallgat, aztán egyszerre megcsillan a szeme. — Ez a bolond Guszti szokta néha azt is mondani nékem, hogy Laci! Én meg csak kacagom, mért módja nekem azt, hogy Laci, mikor én Jóska vagyok! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: .................................................................. Cim: ................................................................ Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. FALUSZÉLEN Irta: VÉGI! ANTAL A falu végén mindig akad egy-egy gyerek, amelyikre eleinte azt szokták mondani, hogy gyenge, később, hogy hibás. Ezekből majd mindig pásztor lesz. Igen, csakhogy Jóska nem hibás. Nem amolyan ütődött, akire a baromnál egyebet nem lehetne bizni. Tekintete, mozdulata még a nyomát se mutatja, hogy kevesebb lenne neki egy kerékkel. Hogy került hát ide? Ha nem is a faluba való, mért őrzi a tagság háztáji jószágját. Azt mindig egy-egy félcigány, félpásztor család vállalja. — Gusztit ismeri ? — most ő kérdez. Persze. Kása Guszti ott lakik hozzánk a harmadik házban a falu legvégén. Persze hogy ismerem. ő éppen abból a pásztori nemzetségből való. Fiatal, nős ember. Ide nősült a faluba, meg is ragadt. Jónáséktól vett lányt, minden évben van ott egy, még most is, amelyik eladósorba kerül. Kása Guszti erős, megtermett fiatalember. Külsőre nem annyira, de életmódját tekintve cigánypásztor ő is. De a pásztorkodás mellett dolgozni is eljár. Igen, most már értem. Jóska a Kása Guszti bojtárja. Felfogadta, ha neki érdemesebb munkája akad, akkor legyen, aki a csorda után néz. —Ott is laksz náluk? — Ott hát! Adott helyet is! Kása Gusztiéknál nem tudom hány gyerek van. Kettő, vagy három? A ház, amelyikben laknak, legkisebb a faluban. Középen a pitvar, jobbról- balról egy-egy kis lyuk. A pitvar közös. Az alsó helyiségben laknak Gusztiék, velük Jóska, felül Guszti feleségének egy nénje — Gizi, négy gyerekkel. Az ő férje Cigány Elemér, szintén pásztor. A tagság háztáji disznóját őrzi. Tavaly felmászott egy nagy tölgyre száraz gallyat szedni. Leesett, mentő vitte el, majdnem meghalt. Már lábadozik. — Velük is eszel ? — Aháí — Aztán mit? — Amit Teri főz. — Mindig főz? — Főz! — Jót? — Mikor hogy! '< — Kihozzák? — Á! — legyint —, nappal szárazát adnak, este van főtt étel. — Ma hogy van ? — Máma ? Máma nincsen főtt, mert Gusztiék elmentek vendégségbe Csegöldre. Estig lesznek, mára ideadták . Csakugyan, ma vasárnap van. — Aztán mára mit adtak? — Kenyeret, meg paprikát. — Elég lesz? Szája szélét elhúzta, mintha mintegy lenne, ha nem is adtak volna semmit. — Elég hát! Mindig volt ezelőtt is, hogy egy család a rokonságból hozott valahonnan egy ilyen bojtárgyereket, mint ez a Jóska. Tartották, adtak neki ruhát, meg még valamit. Nem volt ez szolgaság, csak ahhoz hasonló. Gondolom, Jóska is igy került Kása Gusztihoz. — Neked ez a Guszti rokonod? — Nem rokon az ! — Hát akkor hogy kerültél mégis ide hozzájuk? — Egy embernek hajtottam be a tehenét Gyarmatra a nagyvásárba. Ott volt Guszti is. Azt mondta, jöjjek el vele, én meg eljöttem. Azóta itt vagyok. Jóska néha feláll a botról, nézi a csordát. Ha valamelyik tehén, vagy borjú szökik, kiált a kutyáknak. Visszacsapatja velük az állatot. — Már nem kérdez? — mondja —, mert ha nem kérdez, akkor én megyek. — De. Kérdezlek. Aztán mit ad neked ez a Guszti, hogy őrződ itt helyette a csordát? — Azt mondta, ruhát vesz. — Mást nem ad? — Nem tudom! — felelt tétován. — Lehet; hogy ad. Jóskán a ruha szakadt és rongyos. Inge piszkos, szürke, több mint egyhetes. Vagy az is lehet, hogy nem több. Ormótlan nagy gumicsizmát visel, kétszer is beleférne a lába, vastag vászonkapcával tömte ki. Nadrágja vastag, csikós posztó. Derekán korhadt, széles sárgaréz csattos szij. Vékony combján nadrágja szára lötyög. Derékban akár még egy Jóska is beleférne. Néha feláll, farigcsálja a botot. — Hát a szüleid? — Csak anyám van,.— feleli. Aztán elmondja, hogy ő Tunyogmatolcsról karült ide Gusztihoz — Majtisra. Iskolába nem járt, csak néhány napot. Az apja a faluszélen lakott, a gazdákhoz járt dolgozni. Jó ideje meghalt, a tüdejével volt baj. Van egy nagyobb testvére is. Megnősült, az 5 házuk akkoriban rogyott össze. A bátyja odament lakni ahhoz a családhoz, amelyikbe nősült. Most velük van az anyja is, ő is lakott ott egy ideig, de nem volt elég hely. — Te, Jóska — mondom neki —, iskolába nem jártál ugyan, de hát te mégiscsak értelmes ember vagy! Ha ez a Guszti egyebet se ad neked, csak télire ruhát ígér, nem jobb lenne, ha inkább a csoportban dolgoznál? Ott se csinálnál mást, csak marhát őriznél. Rendes fizetésed lenne. Jóska végiggondolja. Feláll a botról, maga elé támasztja, két öklét az álla alá teszi, úgy mondja: — Igen ám, csakhogy akkor hon laknék? A bátyámékhoz nem mehetek vissza mert ott nincs hely... Guszti meg ad helyet... A csoportban enni se adnak .. Guszti azt is ad! Igen, Jóskának van igaza. Enni mindig kell, helyre is szükség van éjszakánként Kása Guszti sose rongyos, nagyon elhasznált ruhában már nem jár. így aztán akad az övéből Jóskának ia néha egy-egy darab. De ha Kása Gusztinak már nem kell Jóska, akkor hova megy? Hol alszik akár az első éjszaka* vagy mit eszik akár ma este ? Ülünk az árokparton a kertek alatt, a szőlő végében. Most már nem tudok mit kérdezni Jóskár. tói... de még nem megy, ül, néha átnéz a teh»* nekre. — Hát a gazdák? Adnak-e néha valamit? — Adnak! Gusztinak mindig kiadják a bért rendesen. — Neked? — Van úgy, hogy nem akarják engedni a te* henet a csordára, mert azt mondják, úgyis éhen megy haza. De én beszólok, hogy máma engedjék ki, mert nem a legelőre megyek, hanem a lóheretarlóra. .. ott jóllakik. Ha csakugyan jól tartom a tehenet, valamit nekem is adnak. (Folytatás a 12-ik oldalon) ■ új a cs> SE ui rsa 1969. OKTÓBER 12-én, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemények, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék'" Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek dijtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-ig, onnan 4 block a Powell Ave.-ig, és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — ! G c a 30 m ü S3 a I sas m S 09 30
