Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-13 / 7. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of. N.Y., N.Y.

Vol. XXIH. No. 7. Thursday, February 13, 1969. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397.

HE HALLGASSUNK AZ EGYSÉGBONTÓKRA!

A szabadság, egyenlőség gondolata fokozottan előtérbe kerül ezen a februári nemzeti ünnepen, Lincoln születésnapján. Az általa győzelemre vezetett polgárháború, mely megmentette az ország egységét, olyan folyamatnak a kezdetét jelezte, amely nemcsak fogadott hazánk további fejlődését biztosította, hanem lefektette alapját annak a nagy küzdelemnek, melyet az Egyesült Államok fekete lakosai a mai időkben folytatnak. Hosszú, lappangó, néha kitörő, de alapjában elfojtott harcok után a fekete nép elkeseredése egyszerre hirtelen, ellenállhatatlan erővel tört előre. A fiatal fekete nemzedék volt az, amely felemelte az ellenállás zászlaját és büszke öntudattal vallja, hirdeti: Mi is emberek vagyunk! Egyenlőséget akarunk! Feketének lenni szép!

Ez a történelmi megmozdulás serkentő hatást gyakorolt a jobb életért, a békéért és haladásért folyó minden más mozgalomra. Megindított, magával ragadott fiatalokat és másokat, kisebbségeket és jcérzésü embereket, akik idáig csak meggyőződésükben tartoztak az egyenlőségért harcolók táborába. Csatlakozott harcukhoz a zsidó kisebbség is, mely hagyományosan, saját üldöztetésén okulva többnyire a haladó ügyek érdekében foglalt állást. Az amerikai zsidó intézmények elől jártak a fekete lakosok egyenlőségi harcának felkarolásában s ennek a harcnak természetes szövetségeseiként álltak melléjük. Számtalan zsidó szervezeti vezető és rabbi szólalt fel más szervezetekkel, protestáns, katolikus papokkal együtt, a fekete népet ért igazságtalanságok ellen és hivta fel tagjait, hiveit, hogy vegyék ki részüket a feketék küzdelmeiben.

Az utóbbi időkben diszharmonikus, széthúzó hangok, tettek, érzések és események zavarják meg ezt a természetes szövetséget, amely a fekete és a zsidó kisebbségek között fennáll. Egyes szélsőséges, lelkiismeretlen, vagy meggondolatlan egyének az antiszemitizmus lángját próbálják szítani a fekete nép között. Elterelik népük figyelmét az igazi ellenségről és haragjukat a zsidók ellen próbálják irányítani. Ez csak nagyon kis mértékben sikerül, mert a fekete nép túlnyomó többsége józan és emberséges érzelmű és nem hagyja magát demagógok által félrevezettetni.

Sajnálatos, hogy a szórványosan és elszigetelten, csak egyes szélsőségesek részéről megnyilvánuló antiszemita uszításokra a zsidó lakosok közül sokan oktalan és túlzott, soviniszta megnyilvánulásokkal reagálnak. Elfelejtik ők is, hogy a mindent elnyomó reakció a közös ellenség és a széthúzó, egy- r'gbontó provokátorokra hallgatnak.

Reméljük, hogy a zsidó lakosok túlnyomó többségének józansága, megértése és emberbaráti érzése kerekedik felül, hasonlóképpen reméljük, hogy a fekete nép sem hajlandó egy fajta fajgyűlöletet egy másik fajtával orvosolni.

Van elég hitünk a tömegekben, a mindennapi emberekben, úgy feketékben, mint zsidókban, hogy felismerik azokat a széthúzó, ellentétet szitó, megzavaró erőket, amelyek soraikban az együttműködés, az egységes harc megbontására törekednek. Nem szabad, hogy elfeledjék a mindenkori elnyomók jelszavát “Oszd meg az egységet és hódíts!"

A zavaró, széthúzó mesterkedéseken tu! kell, hogy előtérbe törjön annak a felismerése, hogy csakis egységes erőfeszítéssel juthat győzelemre a fehér, a fekete és mindenfajta elnyomottak küzdelme az egyenlőségért, a békéért, a jobb életért, mint ahogyan annak idején Lincoln országot egyesitő harca is győzelmet aratott.

FIZETÉSEMELÉST KAPNAK A TÖRVÉNYHOZÓK

Nixon elnök százezer dollár évi fizetésemelést kapott. Ezt a jó példát követik most az ország törvényhozói.

A szövetségi képviselők évi 12,500, a szenátorok évi 35,- 000, a Legfelsőbb Bíróság tagjai évi 20,500 dollár fizetésemelésben részesülnek.

E fizetésemelések azt jelentik, hogy a képviselők évi $42,500-t, a szenátorok és a Legfelsőbb Bíróság tagjai évi $60,000-t fognak kapni. Ehhez még hozzá kell fűzni azt a tényt, hogy a törvényhozók 32 évi szolgálat után évi $24,000- rel mennek nyugalomba és évi $34,000-el azok, akik 5 év múlva érik el a 32 éves szolgálatot.

Ez azután valóban visszatükrözi az amerikai "jómódú" társadalmat. A baj csak az, hogy ez a "jómód" csupán egy kis csoportra szorítkozik.

Abban az esetben, ha a képviselők és szenátorok megváltoztatnák a társadalombiztosítási törvényt és a nyugalomba ment munkásnak is keresete 80%-át adnák nyugdíj fejében,

Milliókat loptak a betegektől a gyógyszergyárosok

50 centet zsaroltak ki egy piruláért, melynek gyártása 2c-be került

Az ország öt legnagyobb gyógyszergyára felajánlotta, hogy 120 millió dollárt hajlandó kifizetni panaszosainak kielégitésére. A panaszosok a szövetségi kormány, államok, városok és privát egyének. Az American Cyanamid, a Chas. Pfizer és a Bristol Myers vállalatokat a szövetségi esküdt- biróság 1967-ben bűnösnek találta bizonyos antibiotikum gyógyszerek, mint a tetracycline, terramycin, aureomycin és más hasonlók, manipulációval felvert áron való árusításáért. Sok esetben 50 centet zsaroltak ki egy piruláért, melynek gyártása mindössze 2 centbe került. Az ország szegény betegeinek millióit igy | fosztották ki ezek a nagyvál- j lalatok. A jelenlegi kártérítést í a gyógyszergyárak az 1964-ben New York város által ellenük j inditott perből kifolyólag aján i lották fel.

Most sem a saját jóérzésiik- , bői és belátásukból hajlandók fizetni 120 millió dollárt, hanem azért, mert ha fellebbez- | nének és a bíróság mégis helybenhagyná az Ítéletet, a panaszosok háromszoros kártérítést követelhetnének. Jobban járnak tehát, ha kiegyeznek, mintha pereskednek.

A 120 millió dollárból 60 milliót a városi és állami kórházak kapnának meg, 20 milliót konkurrens gyógyszergyárosok, privát kórházak, állattenyésztők és más követelők. 40 millió dollárt pedig az államokban helyeznének letétbe s ebből fizetnék ki az egyéni gyógyszer vásárlókat, akikkel többszörösen megfizettették a gyógyszereket a kapzsi gyárosok. Igen ám, de nagyon sok utánjárásba kerül majd a gyógyszerekért ellopott pénzt visszakövetelni. Nem lesz oly könnyű dolguk, mint a kórházaknak és a konkurrens gyógy szergyárosoknak, melyek egy szerre megkapják követeléseiket.

Nyugtát kell felmutatni

A betegeknek, akik az em- I litett gyógyszereket vásárolták, a vásárlásról nyugtát kell I felmutatniok és a gyógysze- ! résztől a recept másolatát kel1 ! elkérniük. Nagyon vigyáznak l majd a hatóságon:, nehogy “csalás” történjen a kártérítési kifizetésekkel kapcsolatban. De ami a csalást illeti, a gyógyszergyárak, melyeknek nagy tapasztalatuk van ebben, mindenkor gondoskodnak érdekeik megvédéséről.

A három elitéit gyógyszer- gyáron kívül az Upjohn és a Squib Beechnut vállalat is hozzájárul a kártérítésekhez, valószínűleg későbbi kompliká ciókat elkerülendő.

Harminc napon belül kell az ajánlatot elfogadni minden

felperesnek, különben az alperesek “m e g gondolhatják magukat.”

A kártérítésből New York állam kapna 4 millió dollárt, N. Y. város 5.6 milliót, Kalifornia 10 milliót és a többi államok. melyek pert indítottak, hasonló arányban részesülnének. Az 50 állam közül eddig csak Alaska, Maine, Montana, Nebraska, Nevada. Vermont és Wyoming nem inditott pert.

Egyesült Nemzetek, N. Y.—

Jordán kérésére tanácskozásra ült össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa. Izrael arra akarja kényszeríteni a jeruzsálemi kereskedőket, hogy az izraeli hatóságoktól vegyék ki engedélyüket. Ez azt jelenti, hogy Izrael véglegesen csatolni akar ja az 1967-es 6 napos háborúban elfoglalt területeket.

•

New York, N. Y. — 14—20

incses hó esett a múlt hét vé- vén New Yorkban és környékén. A nagy hózivatar megbénította a város életét. Hétfőn úgyszólván minden közlekedés megszűnt, a legtöbb üzlet, üzem, iroda, gyár zárva maradt, mert az alkalmazottak képtelenek voltak nunkáha menni. Csak egyedül a T n- penzee hídon több mint egyezer autó vesztegelt és utasait a közeli templomokban, iskolákban stb. helyezték el.

LAIRG HADÜGYMINISZTER TERVEZ, AZ AMERIKAI NÉP AKARATA DÖNT

WASHINGTON, D. C. — Mervin R. Laird, a Nixon-kor- mány hadügynúnisztere, tisztsége átvétele után azonnal kiadta a parancsot a Pentagonnak, hogy vásároljon telket New York, Boston, Phüadel- phia, Chicago, San Francisco, Los Angeles közelében a Sentinel rakétarendszer-hálózat

(ABMS) felállítására. Amikor elterjedt a hir e városok lakosai között, demokraták és republikánusok, fehérek és feketék, férfiak és nők, öregek és fiatalok, munkások és értelmiségiek egyhangúan kinyilvánították: ellenzik a Sentinel tamászpontok felállítását. A levelek ezreit küldték

lelkesedéssel támogatnánk a politikusok és birók fizetésemelését.

Most, miután a törvényhozók megszavazták sajátmaguk- nak a nagy fizetésemelést és a 80%-os nyugdijat, az ország munkásainak — azoknak, akik még dolgoznak és azoknak, akik már nyugalomba mentek — közösen kell követelniök, hogy a nyugdíjba ment dolgozók is a legmagasabb keresetük 80%-át kapják nyugdíj fejében.

Az olasz munkások általános sztrájkkal követelték a szövetségi nyugdij felemelését. Ha az amerikai munkásság kész hasonló lépésre, akkor remény van arra, hogy az alamizsnához hasonló szövetségi nyugdijat olyan szintre emeljék, ami nem válna szégyenére e gazdag országnak.

Washingtonba képviselőikhez és szenátoraikhoz, akik Joseph S. Clark, volt pennsylvania-i demokrata szenátor vezetésével nyomást gyakoroltak a Pentagonra és Laird hadügyminiszterre, aki képtelen volt ellentállni és óhaja ellenére egy hónapra elrendelte a Sentinel támaszpontok építésének felfüggesztését.

Ez a lépés nagy győzelmet jelent a békére törekvő amerikaiak számára, akik két fő okból ellenzik a Sentinel támaszpontok felállítását: 1. Az erre elpazarolt dollármüliárdokat a nép problémáinak megoldására kell fordítani; 2. a Sentinel támaszpontok felállítása gátolná az egyezményt az U.S. és a Szovjetunió között a lefegyverzésre.

m 20 CENT