Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-27 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 27, 1969. Ai ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjává!. A pénzszerzés lehetőségei HOLLYWOOD, Fia. — Johnt már a délelőtti órákban értesítették, hogy ma csak félnapot fog dolgozni, de egész napra kapja a fizetését. Ezt a formán újságolta neki. Ma délután a Mr. Hall vendége lesz. “Na, de minek ez a nagy megtiszteltetés?” — kérdezte John a formántól. “Hát nem tudja, hogy ma van 35 esztendeje, hogy ennek a társaságnak dolgozik?” “Hogy eltelik az idő — mondta John — és ezért leszek a Mr. Hall vendége? “Ezért bizony — mondta a formán. Itt az irodában, a kényelmesen berendezett konferencia teremben, hogy megköszönje magának azt a 35 évet, amit, mint szorgalmas és megbízható munkás a társaságnak adott.” A formán már menni készült, de gondolkozva visszalépett: “Majdnem elfelejtettem, John, a kezét jól megmossa, mert Mr. Hall kezelni akar magával.” Persze John úgy gondolta, hogy majd utólag fogja a kezét megmosni, amikor már kezet fogott Mr. Hallal, akit a munkások úgy ismertek, mint a gyárvezetőség elnökét és talán mint a világ legravaszabb és leggonoszabb emberét, aki nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell a munkásai bizalmába befurakodni. John még gondolkodott egy ideig, hogy elmen- jen-e, vagy nem, de úgy döntött, hogy elmegy. Szembe akart nézni azzal a ravasz emberrel. A találkozás pontos időben és a megjelölt helyen meg is történt. A formán bemutatta őket egymásnak. Erre ugyan nem volt szükség, mert ők jól ismerték egymást. Mr. Hall úgy ismerte Johnt, mint aki állandóan az unió érdekében agitál jobb fizetésért és jobb munkaviszonyokért. Ez felbőszítette Mr. Hallt, de nem merte Johnt elbocsátani, mert félt, hogy a munkások sztrájkba mennek miatta. Hall intett a formánnak, hogy hagyja el a termet, aztán megkezdődött a társalgás. Hall kivett a zsebéből egy kis dobozt, amiben egy óra volt és azt levél kíséretében átadta Johnnak. A levélben a gyár vezetősége kifejezte jóindulatát John iránt és megköszönte a 35 évet, amit John a társulatnak adott, majd azon véleményének adott kifejezést, hogy reméli, John is meg volt elégedve a társulat igazságos és jóindulatú viselkedésével. John mindent megköszönt. Hall azzal kezdte a társalgást, hogy John családja iránt érdeklődött. Az elmondta, hogy felesége sokat betegeskedik és bizony alig győzi az orvost, meg az orvosságot Két fia közül az egyik már egyetemre jár, de nem tudja még, befejezheti-e, mert nagyon sokba kerül évente a tandij. Mr. Hall félbeszakította és elmondta, hogy a múlt héten ott volt abban a college-ban, ahol John fia tanul és hallotta, hogy a fiú az egyik legjobb tanuló az iskolában. Ne féljen John, — mondta — gondoskodunk arról, hogy a fiú zavartalanul végezhesse az iskoláit. E célra szívesen adunk kölcsönt, sőt, ha befejezi a tanulást, munkát is adunk a fiúnak és a keresetéből majd visszafizeti a kölcsönt. Szívesen segítünk, de ahogy mondják a kéz-kezet mos elv alapján. Aztán megkérdezte Johnt, igaz-e, hogy az AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ire mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: ................................................................j| Cim: .................................................................. j Város: .................................... Állam: .......... j Zip Code: . ;.............. unió meg akarja szervezni a gyárat és John mit szól hozzá? John erre azt felelte, ő úgy tudja, hogy ez szabad ország, mindenki azt csinál, amit akar. Ha a munkával meg is vannak a munkások elégedve, de a fizetés bizony kevés. Még szegényesen se lehet belőle megélni. Mr. Hall erre kifejtette, hogy a munkások nem tudják mint kell élni. Spórolni kell. A szép élethez, kényelmes élethez csak úgy juthatunk, ha spórolunk. És, ha bajban vannak, ne az unióhoz forduljanak, hanem a gyárvezetőséghez. Ők értenek a pénzkereséshez. “Értse meg John — mondta Mr. Hall —, ahhoz, hogy valakik legyünk, meg kell gazdagodni és ehhez Amerika igen sok segítséget nyújt. Én is felkínáltam magának egy jó alkalmat, mondja meg a barátainak, mondjanak le a gyár megszervezéséről, hiszen az úgyis csak sztrájkra vezetne. A fia, a mi segítségünkkel még szenátor is lehet és akkor maga boldog ember lesz, hiszen pénzzel mindent, még a boldogságot is meg lehet vásárolni.” A törvény nem tiltja a meggazdagodást, sőt ellenkezőleg. Aztán atyai tanácsokkal látta el. Mindennap munka után próbáljon pénzt keresni, Mindegy, hogyan, csak pénzt keresni. Aztán a pénz megint keres pénzt. Ezzel aztán a tekintély is növekszik ismerőseink között. John minderre azt felelte, hogy nem pályázik az ilyen utón szerzett tekintélyre és nem fogadhatja el Mr. Hall tanácsait, mert akkor áruló lenne. De azért a gonosz gondolkodásért nem a Mr. Hallt tartja felelősnek, hanem a mai társadalmat, amelyben élünk. Valamikor majd felszabadul az emberiség a pénz járma alól. Mr. Hall szerint, ha pénz nem lenne, az lenne a legnagyobb tragédia. Mire John csendesen csak ennyit felelt: “Nem az lenne a tragédia, Mr. Hall, ha a pénz megszűnne, hanem az, ha a nap megszűnne melegíteni a földünket, ha a tengereink kiapadnának, ha az asszonyaink nem szülnének. De ha az emberiség legnagyobb ellenségétől, a pénztől megszabadulna, az nem tragédia lenne, hanem áldás. A pénzszerzés bűnös emberi hiúság, főképp, ha azt embertársaink kihasználására fordítjuk. Azért a pénz szerepének meg kell szűnnie és helyét a bölcsességnek, a józan észnek kell átvennie.” Mr. Hall idegesen kezet nyújtott Johnnak és eltávozott. John besietett a mosdóba, szépen tisztára mosta a kezét és a nála lévő néhány unió felvételi kártyát szétosztotta a munkások között. Kocsis Lajos Hogyan lehel megélni havi $151 -bél? ELSINORE, Cal. — A helyi újságban (Readers Open Forum) olvastam egy érdekes levelet, melynek lényege a következő: Nagy megértéssel olvastam Dirksen szenátor kijelentését a $12,500 fizetésemeléssel kapcsolatban a múlt hónapban. Többek között legfontosabb érve az volt, hogy “enni kell.” Ezt száz százalékban elismerem. 59 éves, magammal tehetetlen ember vagyok, havi $151.50 járulékból tartom fenn magamat feleségemmel együtt. Nagyon hálás volnék, ha valaki megmagyarázná nekem, vagy kitanitana, hogy miként lehet ebből emberségesen megélni? Ugyanis “nekünk is kell enni.” Évi jövedelmem $1,800.18. Megtisztelő alázattal kérdezem a szenátor urakat, hogy ha ők nem tudnak harmincezer dollár évi fizetésből megélni, hol keressem én azt az isteni sugallatot, ahonnan megtudhatnám, hogyan lehet havi 151 dollárból megélni, két embernek; abból adót, háztörlesztést, stb. fizetni. Ha valaki kiváncsi és tudni akarja, hogy jelenleg hogyan élünk, azt igen egyszerűen meg lehet tudni és érdemes megszívlelni a szenátor- uraknak. Naponta egy étkezés délben, a reggelit elfelejtjük. este korán megyünk aludni. Elég időnk marad arra, hogy imádkozzunk, hogy éhen ne haljunk, amig a legközelebbi csekk megérkezik. Ez a mi sorsunk az utóbbi négy évben. Ami az egészségünket illeti, 151 dollárból nem telik orvosra, igy hát azt is elfelejtjük. Valószínű, hogy ezen idő óta már meggyőződött a három nagyon tisztelt szenátor ur, hogy nagy szükségük volt a fizetés- emelésre, én azonban sajnos nem vagyok képes magamat meggyőzni, hogy miért kell ennek igy lennia. Aláírás: Tom Nelson, Mira Loma, Cal. J. Schubert Uj olvasó levele AKRON, O. — A lapot nagyon szeretem és nagyon örülök, amikor megkapom. Isten áldását kérem önökre. Rose Csengeri Második generációs olvasók MICHIGAN. — Küldjük lapunk megújítását. Bár mindketten itt születtünk ebben az országban, nagyon szeretjük a lapot és olvassuk. > Bert és Rose Bécsi Kellemes szórakozás Elsinoreban ANAHEIM, Cal. — Március 6-án négyen elmentünk Elsinoreba Paczierékhez: Erdődy Pista, Jehn Ferenc, Bartha Sámuel és e sorok írója. A sok esőzés után az Elsinoreba vezető ut le volt zárva, de már márc. 6-ra kinyitották. Azért még sok helyen állt a viz, de az autóval már át tudtunk menni. így azután reggel 9 órakor ott is voltunk. Erdődy Pista egy pár darab nyers szalonnát hozott magával füstölésre, mert Paczieréknél még füstölő is van. Flori testvér mindjárt be is rakta a szalonnát és estefelé hazavittük a jó füstölt szalonnát. Mindjárt megérkezésünk után Erdődy és Paczi- er szalonnát sütöttek, mi pedig jó száraz kolbászt ettünk, amit a-kedves Paczierné hozott nekünk. Azután elvitt bennünket Flori testvér Szárnyassy munkástárshoz narancsot vásárolni. A fáról szedtünk narancsot. Bartha munkástárs 30 fontot, én pedig 25 fontot vittem haza. Ilyen jó édes narancsot még nem ettem Kaliforniában. A felét odaadtam az unokáimnak. De van ilyen jó édes narancs Paczieréknél is, ők azonban csak ajándékba adják az ismerősöknek. Grapefruitot és citromot is adtak. Majd jó gulyáslevest ettünk ebédre, narancslével. Egy dollárt hagytam az asztalon, akárcsak a vendéglőben szokás, de Mrs. Paczier azt nem fogadta el, hanem odaadta Jehnnek a Magyar Szó javára. Köszönjük Paczierék kedvességét, a jó ételt, italt, ugyancsak köszönet Lusztig munkástársnak azért a négy lapszámért, amit a Los Angelesi Munkás Otthonban kértem. Steve Halász iS Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••** 1 megkapható j 5 KÉKESDI GYULA: 2 f NÉGY ORSZÁG VIHARAIBAN I cimü könyve (Bebrits Lajos élete) • • A könyv Bebrits Lajos jegyzetei, visszaemlékezé- g • sei, a családtagoknak, barátoknak, egykori mun- • g katársaknak elbeszélései nyomán készült. Sok képpel, kemény kötésben, 404 oldalon g 2 ARA 2 DOLLÁR g 2 Rendelje meg még ma a Magyar Szó Kiadó- g g hivatalától, 130 E. 16th St, New York N. Y. 10003 • 5 * I ...- --RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 3-8484. j Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- | Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország j minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva 6
