Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-20 / 12. szám
Thursday, March 20, 1969. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: SÁNDOR DEZSŐ — Megvan itt mindenük, amire szükségük van, igazán boldogok lehetnének. .. — mondotta az egjrik szociális otthon kissé merev tartás u gondozónője, amikor a gondozottak hangulata iránt érdeklődtem. E szavak egy régi problémára emlékeztettek. Ha már az óvodákban pedagógiai képzettségű óvónőkre bízzuk gyermekeinket, az is kívánatos lenne, hogy a gondozónőnek, akik öreg emberek gondozását választják hivatásuknak, ugyancsak alapos pszichológiai, gerontológiai kiképzésben részesítsék. A magányossá vált öregek közül ugyanis egyre többen válnak depresszióra hajlamossá, sőt nemzetközi statisztikai adatok szerint, növekedőben van az éledtől önként megváló öregek arányszáma is. Az öregség tehát az anyagi problémáknál is nehezebben megoldható, lélektani és társadalmi problémákat is felvet. Növekvő életkor Az öregek számarányának rohamos növekedése századunkban következett be. Tudományos források szerint ugyanis az átlagos életkor nemcsak az ókori Athénban volt mindössze 18 év, hanem — Haranghy professzor adatai szerint — ez az átlag még 120 évvel ezelőtt, közvetlenül az 1848- as szabadságharc előtt Magyarországon sem érte el a 25 esztendőt. A fejlődő országokban ma sem sokkal kedvezőbb a helyzet, pedig ezekben él ma a föld lakosságának mintegy kétharmada. Indiában a férfiak átlagos életkora 1954-ben 34 év körül volt, Latin-Amerika vagy Közép-Afrika egyes országaiban pedig még ennél is alacsonyabb (31,6 év). A cári Oroszországban 1896-ban 32 év volt az átlagos életkor, a Szovjetunió ipari és szociális fejlődése következtében 1959-ben már 68 év; Budapesten az átlagos életkor 1938-ban még 51 év alatt volt, 1960-ban a férfiaknál 66 év, nőknél pedig 72. Bármennyire örvendetes az átlagos életkor meghosszabbodása, szembe kell néznünk azzal a ténynyel, hogy ez az eredmény uj, és nem is könnyen megoldható problémákat is okoz. A legújabb korban hazánkban — dr. Kiinger és dr. Szabady adatai szerint — a 60 év felettiek arányszáma egykét emberöltő alatt több mint kétszeresére nőtt. Száz lakos közül 60 évesnél idősebb volt. 1900-ban ........................ 7.5% 1930-ban ........................ 9.8% 1960-ban ......................... 13.8% 1967-ben ......................... 16.1% Budapest egyes kerületeiben (VI., VII., VIII.) az öregek számaránya ma már a 17 százalékot is túlszárnyalja, ami azt* jelenti: kereken minden hatodik ember nyugdijkorban van. A nagy kivételek Az öregek számarányának növekedése miatt természetesen szaporodnak azok az egészségügyi és társadalmi feladatok is, amelyeknek rendszérezésére és megoldására külön tudományág fejlődött ki: a gerontológia. A gerontológia kérdéseivel korántsem csupán orvosok, biológusok, antropológusok foglalkoznak. Egyre inkább bekapcsolódnak ebbe a munkába sziciológusok, jogászok, törvényhozók és egyes társadalmi szervezetek is. Az orvosok tudomá- nyos tevékenysége még némileg el is különült: az úgynevezett geriatria kutatja az öregek munkatelj esitménveinek beható vizsgálatán kívül a biológiai elöregedés okozta szellemi változásokat* is. Hajlamosak vagyunk annak feltételezésére, hogy az emberek testi és szellemi képességeinek erősebb hanyatlása már 60 év felett törvényszerűen bekövetkezik. Egyes megállapítások szerint a nehéz testi munkára való alkalmasság valóban csökken már az 50. életév elérése utón, a szellemi képességek azonban — a gyakran fellépő me- moriazavarok ellenére — sokszor éppen 60 és 70 év között emelkednek a legmagasabb színvonalra. Greppi, a jeles gerontológus számítása szerint az átlagos életkor idővel elérheti a 105 esztendőt is! Egyes nagy kivételek már évszázadok óta és a jelenkorban is jópéldákat mutatnak a tevékeny életalkonyról: Tizian 99 éves korában,Michelangelo 89, Csók István pedig 90 éves korában még festett, Lev Tolsztoj, Goethe, Verdi, Kodály, Pavlov, Toscanini, Bruno Walter, Bernard Shaw 80 év felett még alkotott és Sztravinszkij, Rubinstein, Casals, Stockowski még alkok is. Szociális problémák Miután az öregség biológiai problémáinak megoldása során az orvostudomány megkétszerezte, sőt megháromszorozta az öregek arányszámát, a társadalom világszerte egyre inkább feladatának tekinti, hogy tudományos alapossággal mérje fel az öregek megváltozott életkörülményei miatt felmerülő társadalmi feladatokat, E felmérésre nagy nemzetközi szervezetek alakultak: 1963-ban az ISCA (Öreg Emberek Nemzetközi Szervezete) Los Angeles székhellyel, 1964-ben pedig az EURAG (Öregek Európai Munkaközössége) Luxemburg központtal. Azok a módszeres vizsgálatok, amelyeket e szervezetek az öregek problémáinak megoldásáért folytattak, s amelyek kongresszusaikon — legutóbb 1967 szeptemberében, egyes szocialista országok küldötteinek részvételével, Grazban — reális határozatokkal igyekeztek inspirálni az országok törvényhozásait, alkalmasaknak látszanak arra, hogy korrigáljanak egyes felületes megállapításokat. Elsősorban azt a hamis tételt, hogy az öregség problémája — kizárólag pénzkérdés lenne. Alapvető persze az anyagi kérdések ésszerű megoldása, de nemcsak anyagiakról van szó. Hun Nándor dr. egyik tanulmányában elemezte a különbségeket, amelyek az öregek helyzetében a tőkés és a szocialista rendszer viszonyai között kialakultak. A kapitalista országokban kisebb a nyugdíjasok száma, s igy aiz egyén kénytelen — ha tud — tartalékok gyűjtésével felkészülni öreg napjaira. (Ezért jelenti a sajtó egy-egv tőzsdekrach után öregek tömeges öngyilkosságát: néhány perc alatt elúszik az a kis pénz, amit egy élei! munkájával gyűjtöttek.) A szocializmus körülményei között a termelésű eszközök köztulajdonban vannak, ezért korlátú« zottak is a pénz felhalmozásának lehetőségei, da — a termelés és a szocialista társadalom fejlettségétől függően — egyre több nyugdijat kapnak az öregek, és igy csökken a gyűjtött vagyon jelentősége. Magyarországon 1952-ben még csak 560 ezer nyugdíjas volt, 1963-ban már 983 ezer. Államunk 1963 óta is több jelentős erőfeszítést tett: megnövelték a nyugdijjogosultak körét, felemelték a legalacsonyabb nyugdijakat, újabb sz&vj ezreket vontak be a társadalombiztosítási szolgáltatásokba. (Csak aki tőkésországokban járva beteg emberekkel, főleg beteg öregekkel beszélgetett, az értékelheti, mit jelent az öregek számára az ingyenes orvosi, kórházi, sőt szanatóriumi ellátás, az olcsó gyógyszer...) Költségvetésünk szociális otthonok fenntartására évente 380 millió forintot fordít. Az állami szociális otthonokban 1966-ban 24,232 személy kapott helyet. Mindez persze nem elég. Baranya és Csongrád megyében például tízezer lakosonként jelenleg 44,1 ember számára tudnak helyet adui szociális otthonokban. Borsodban ez a szám a ti zet is alig haladja meg. Hevesben pedig csupán 13,4. Még a kedvezőbb helyzetben levő megyék is kénytelenek az igénylők egy részét hely hiányában visszautasítani. Hivatalos megállapítás szerint országszerte mintegy 6,000 elintézetlen felvételi kérelmet tartanak nyilván. Uj megoldások A népi ellenzőrzés hazai vizsgálatai is megerősítik azokat a nemzetközi tapasztalatokat, amelyek szerint a gondozásra szoruló öregek bizonyos kategóriáinak ellátása — anyagi helyzetükről füg« getlenül — ma már nem oldható meg csak a hagyományos családi keretek között. A problémák) azonban többé nem orvosolhatók egyedül azzal sem, ha szaporítjuk a szociális otthonok férőhelyeit. Ez is fontos, sőt változatlanul elsőrendű feladat, de egyre jobban növekedik majd azoknak) a magányos öregeknek a száma, akik nagyobb nyugdijat élvezve, színvonalasabb gondozásra tartanak igényt és e gondozás költségeit maguk) képesek fedezni. , Az utóbbi években két uj gondozási forma is kialakult nálunk: az öregek napközi otthona és a szociális gondozás. Az öregek napközi otthonát« ban étkezést, kulturált szórakozást kapnak; a há« zi szociális gondozónők pedig otthonukban keresik) fel az öregeket és segítenek nekik. Az országban, jelenleg 198 öregek napközi otthona működik é& 20 szociális gondozónő van. Mindkét módszer jól bevált, kiterjesztésük és általánossá tételük folyamatban van. Az öregek érdekében és a társadalom érdekében az eddiginél jobban hasznosítani lehet és kell majd a fiatalos öregek népvagyont jelentő tapasz« talatait. Ezen a téren módszeresen tanulmányozni kellene a határon túl eredményeseknek bizonyult, egyes sikerült kísérleteket is. Anglia egye» városaiban például 1949 óta kísérleteznek nyugdíjasok szervezett továbbfoglalkoztatásával. Jelenleg mintegy 200 ipari műhelyben kizárólag öreg szakmunkásokat foglalkoztatnak — kedvező anyagi és lélektani hatással. Eindhovenben (Hollandia) 19Ő9 óta kísérleteznek egy “univerzális műhellyel’’, amelyben nyugdíjas szakmunkások napi háromórai munkával kielégítő mellékkeresethez jutnak és a műhely aktiv mérleggel dolgozik. Az “öregkérdés” nem oldható meg egyik napról a másikra. A kitűzött célok megközelítésére azonban nemcsak pénz kell, nem is “csak szív”, hanem sok tapasztalt ember jó átgondolt, okos kezdeményezésére van szükség. • Meghalt egy lottó-milliomos. — Méghalt a legújabb magyarországi lottó-milliomos: Morav- szki János, 64 éves nyíregyházi lakos, akit kilenc gyermeke és 15 unokája gyászol. Moravszki november 15-én 1,782,000 forintot nyert a lottón. Az izgalmak következtében régebbi betegsége kiújult és ez halálát okozta. A majd kétmillió forintos nyereményt az örökösök részére a hag.vatéki eljárás befejezéséig letétbe helyezték. r*-***x**************** ******★*★■*■**★★★***< A Magyar Szó tájékoztat az óhazáról, csatlakozzon Ön is az olvasók táborához! Nagyméretű üvegfestmény disziti majd a Korányi Szanatórium uj előcsarnokát A Korányi TBC Szanatórium uj előcsarnokának díszítésére különös alakú átlátszó üvegkupolát tervezett Bolmányi Ferenc festőművész. A tucatnyi színben játszó kompozíció derűs színeivel kellemes hatást kelt a szemlélőben. Képünkön: A négy méter átmérőjű kompozíció Bolmányi Ferenc műtermében. ÖREGEK A MODERN TÁRSADALOMBAN _____9.
