Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-20 / 12. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 20, 1969. ✓ ' =■■ ' " \ ■ - • ' : Munkás és szakszervezeti hirek , ’ < \ Lezárják a gyár kapuját NEW YORK, N. Y. — Az ország egyik legnagyobb gyógyszergyára, az E. R. Sqpibb tulajdonosai elhatározták, hogy lezárják a Brooklyn Heights-i gyárat. A határozat 700 munkást foszt meg munkájától. A gyár igazgatói uj üzemet épitettek New Brunswick, N. J.-ben. A brooklyni üzemet csak ez év júliusában óhajtották lezárni. Tárgyalások folytak az üzemvezetők és a szak- szervézet képviselői között, hogy mennyit fizessen a munkáltató a munkájukat elvesztő munkásoknak? A munkáltató makacs magatartása ülősztrájkra késztetett 320 munkást. Az üzem vezetősége rendőri közreműködéssel eltávolította a munkásokat az üzemből, 32-őt letartóztattak és lezárták az üzem kapuit. Mikor a második műszak munkásai megérkeztek, szelvényt nyomtak kezükbe: “Az üzem zárva van. Senkinek nincs munka. Ne jelentkezzen munkára, amig nem értesítjük.” Aláírva: Az üzem vezetősége. A munkások nagy része hosszú évek során dolgozott ebben az üzemben. Most, amikor már közel állnak a nyugdíj korhatárhoz, senki sem fogja ókét alkalmazni. Ez a munkás sorsa ebben a “tejjel-mézzel folyó” országban. üdvözöljük a bányászok győzelmét West Virginia puhaszén bányászai évtizedek óta szenvedtek a szénpor által beállott “fekete tüdő” betegségben. A bányabárók szívtelen nemtörődömséggel a legelemibb védő intézkedések bevezetését is megtagadták. Az állami törvényhozók elszabotálták a munkások követelését egészségügyi törvények beiktatására. A szakszervezeti vezetők összeszürték a levet a munkáltatókkal és az őket támogató törvényhozókkal. Közben a munkások ezrei szenvedtek a “fekete tüdő” betegségben. Legtöbbjük idő előtt sírba került. A bányabárók, a törvényhozók és a szakszervezeti vezérek összeesküvése mindeddig lehetetlenné tette még azt is, hogy a “fekete tüdő” betegségben szenvedők betegsegélyt kapjanak. A bányászok haragja végre az egész államra kiterjedő sztrájkban csúcsosodott ki. 40,000 bányász letette a szerszámot és kijelentette: nem dolgozunk mindaddig, amig az állam törvényhozó testületé nem fogad el olyan törvényt, mely egészségügyi intézkedések bevezetésére kényszerűi a bányabárókat és elismeri a “fekete tüdő” betegséget; az abban szenvedő bányászoknak pedig megadja a betegsegélyt. A négy heti sztrájkot siker koronázta. Arch A. Moore Jr. kormányzó aláírta a törvényhozók által megszavazott és a bányászok által követelt törvényjavaslatot. A bányászok e hősies harca példaként szolgálhat arra, hogyan vívhatják ki a munkások jogos követeléseiket. Az érem másik oldala Miközben az autóvállalatok a munkások ezreit bocsátják el munkahiány következtében, a Chrysler autóvállalat közzétette, hogy Lynn Townsend, a vállalat igazgatója 1968-ban 630,700 dollárt kapott fizetés és mellékkedvezmény (bonusz) formájában. James Roche, a GM autóvállalat igazgatója még ennél is többet kap: 708,300 dollárt. A Chrysler vállalat 52 magasrangu vezetője 7.8 millió dollár fizetést és bonuszt kapott. Ezenkivül hárommillió dollárt tettek zsebre azáltal, hogy a vállalat részvényeit alacsony, a tőzsdei áron alul vásárolták fel. Munkanélküliség a munkások részére és nagy fizetések, bónuszok, kedvezmények a vállalat igazgatói részére. Sok hűhó semmiért... A Ford autóvállalat nagy hűhóval harangozta be, miként adott munkát a nyomortanya többezer lakójának az elmúlt két esztendőben. A vállalat szószólói azt a benyomást kívánták kelteni, hogy ha minden nagy vállalat követné a szép és jó példát, a munkanélküliség, a nyomor, a gettók, valamint a feketék és fehérek közti viszony megoldható lenne. Igen ám, de jött 1969 tavasza és egyre több eladatlan autó maradt a kereskedők raktáraiban. Túl sok az autó, túl kevés a vevő. Egyik autgyáros a másik után kénytelen csökkenteni a termelést. Először lezárták az üzemeket hetenként egy napra, ami egy időre megoldotta a helyzetet, de nem hozta létre az egyensúlyt a kereslet és kínálat között. Nem volt más hátra, el kellett bocsátani több ezer munkást. A szakszervezeti szabály szerint azokat lehet elbocsátani, akiket utoljára vettek fel. vagyis a legkevesebb rangidősséggel rendelkező munkásokat: ezek a nyomortanyák lakói. Százával bocsátják el a munkásokat Wixon, Mich., Metu- chen, N. J., Mahwah, N. J., Wayne, Mich., San Jose, Cal., Detroit, Mich, és a többi Ford gyárakból. A "nagylelkű" Ford Ken Bannon, az autómunkások szakszervezetének szószólója javaslatot tett a Ford vállalat vezetőinek: nagyobb rangidősséggel rendelkező fehér munkások hajlandók lelépni és módot adni az újonnan felfogadott fekete munkásoknak, hogy munkában maradjanak, ha a vállalat vezetői ebbe beleegyeznek. Bannon nem kapott választ javaslatára. Itt ugyanis arról van szó, hogy ha a vállalat elfogadja a szakszervezeti javaslatot, akkor a nagyobb rangidősséggel rendelkező munkások munkanélküliségük idején jogosak nemcsak a szövetségi munka- nélküli biztosításra, hanem a vállalat által fizetett pótbiztositásra is. Amikor pénzről van szó, akkor azonnal megszűnik a Ford vállalat nagylelkűsége. Elvégre is a profit a fontos, nem az ember. Bírói döntés - a munkások ellen NEW YORK, N. Y. — A Fellebbezési Bű-óság úgy döntött, hogy a munkáltatónak jogában van bezárni üzemét és áthelyezni azt egy másik városba, ha munkásai csatlakoznak egy szakszervezethez és ez a szakszervezet titkos szavazattal elnyeri a munkások szavazatának többségét. ' A bíróság döntése érvényteleníti a Szövetségi Munkaügyi Hivatal eredeti döntését. Olyan fegyvert ad ez a munkáltatók kezébe, mely káros lehet olyan üzemben, ahol szervezetlen munkások dolgoznak, akiket a szakszervezet próbál megszervezni. Mind a Szövetségi Munkaügyi Hivatal, mind a szakszervezetekmegfellebbezik a döntést és e fontos kérdést a Legfelsőbb Biróság elé viszik. IMMOLATION öngyilkosság valamely cél érdekében, sok szó esik most róla. Prágában egy diák agyonégette magát a megszállás miatt — ha ugyan igy volt, mert sok az érthetetlen és az ellentmondó az erről szóló hírekben. Utána a nyugati sajtó rémhírei jöttek: egy tucat diák követi példáját — nem volt igaz. Különböző országokból jöttek aztán a hirek ilyen öngyilkosságokról, ahová nem vonult be a szovjet hadsereg, máskor is megtették ezt életuntak, különböző okokból. Budapesten is öngyilkos lett ilyen módon egy lelki egyensúlyát vesztett fiú, mire —mint Prágáról — Pestről is azt jelentette a “világsajtó”, hogy ott nagy az izgalom. Röviddel utána a vezető francia lap, a Le Monde végigjárta a keleterópai szocialista országokat és Pestről azt jelentette, hogy ez a legnyugodtabb ország, mindenki elismeri a magyar politika békeszerető mérsékletét és Kádár népszerűbb, mint valaha. Az amerikai sajtóba pedig még érkeznek a levelek, a világ “lelkiismeretéről”, amely teljességgel a prágai eset hatása alatt van, hivatkoznak a vallásra, Istenre, a hazafiaságra. Nem mindig hivatkoznak azonban minden-e. Febr. 3.-án az UPI 5 pici sorban jelentette, hogy Joe Garza munkásember, aki “nyilván nem is tudta, micsoda Vietnam és hol van” nem birt belenyugodni, hogy fia ott elesett és halálra égette magát. Ezzel passz! Senki se hívta a bosszúálló Istent, hogy szegény fiukat odaküldenek gyilkolni és elesni egy távoli kis országba, senki se hívta tetemre a világ lelkiismeretét. Egy nappal később már csak 4 rövid sor tudósított róla (N. Y. Times febr. 5), hogy Bienhoa-ban egy buddhista szerzetes gazolinlánggal megölte magát, kétségbeesve hazájának pusztulása miatt. És miért lett volna felzúdulás ? Hiszen febr. 14.-én közölte a Le Monde Saigonból, hogy Nui Dat-ban ismét egy másik szerzetes ölte meg magát ily szörnyű módon és hozzátette: 1963 óta ez a 29.-ik önégetés Vietnamban és ez azután következett be, hogy az összes pagodákban felolvasták a buddhisták főpapjának,, a nagv- tiszteletü Tinh Khiet-nek “békefelhivását.” Kit érdekel ez, hiszen nem kommunista országban történt ! Az emberek szótfogadóan akkor háborodnak fel, esnek kétségbe, éreznek részvétet, ha erre mértékadó helyről jelet és utasitást kapnak. Aki más miatt háborog, az kommunista. Mint 1944- ben, a német megszállás alatt a jobb emberek eltagadták, eltiltották, ha elszomorította, kétség- beejtette őket a zsidóság végzete. Féltek, hogy “zsidóbarátnak” mondják őket. Peregrinus NYUGAT-BERLINI ÜZEM HADITERMELÉSÉNEK HIVATALOS LELEPLEZÉSE A nyugat-berlini főügyész bejelentette, hogy vizsgálatot indított egy helyi cég ellen azzal a váddal, hogy hadianyagokat gyártott, s ezzel megsértette azt a törvényt, amelyet még a szövetségesék hoztak. A gyanúsított cég, amelynek nevét a főügyész nem közölte, mintegy 20,000 lövedéket gyártott egy Pittsburgh! vállalat számára. A lövedékeket a nyugatTberlini hatóságok közvetlenül a szállítás előtt foglalták le. Alig, kilenc nappal ezelőtt tették közzé azt n szovjet jegyzéked. amely leleplezte, hogy Nyugát- Berlinben törvénysértő módon hadianyagot állíta- ; nak eIő..A nyugat-berlini és elsősorban: az NSZK-, illetékesek^aiaptalan vádnak nevezték és cáfolták a szovjet leleplezést- ■ VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK «—«"k KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MACYARORSZAGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részéress felveszünk TOZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK USMELWFPARCmSEmiCEINC. Phoiw LE 5-353Ó — 243 EAST «Ott» SÍMÉT—NCW YORK, N.Y. V0021 HKACS MIKLÓS, igazgató Bejárai »‘Second Aranae-ré
