Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-26 / 26. szám
Thursday, June 26, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Benyújtom a számlát NEVESSÜNK, VAGY SÍRJUNK? Az amerikai hadvezetőség néhány évvel ezelőtt tervbe vette egy légüri laboratórium épitését. A terv keresztülvitelére eddig 1.3 milliárd (1,300,- 000,000) dollárt költött, de a terv ^íem valósult még meg, vagyis nem készült el a légüri laboratórium. Egyszerre nagy takarékoskodási szellem hatja át a Pentagon urait. Elhatározták, hogy nincs szükség a légüri laboratóriumra. Abba kell hagyni a munkát, egye a fene a már elköltött 1.3 milliárd dollárt. Nem uj jelenség ez. A Pentagon bevallása szerint 1951 óta 9.3 milliárd dollárt költöttek olyan hadifelszerelésre, amit megrendeltek, de a munka befejezése előtt a szemétbe dobtak. Stuart Symington, Missuori demokrata szenátora 23 milliárd dollárra becsüli azon hadifelszerelések költségeit, melyekről lemondtak, mielőtt még a gyárosok a rendelést teljesítették volna. Ugyanakkor, amikor ezermillió dollárok elpocsé- kolásáról olvasunk, arról is értesülünk, hogy a newyorki költségvetésben 96 millió dollárral kevesebbet irányoztak elő a jövő év oktatási költségeire. Többek között ez azt jelenti, hogy a nyomortanyák gyermekeitől megvonják a díjmentes ebédet, vagyis éhezésre ítélik az általános iskolák gyermekeinek tízezreit. “Ha a Pentagon megmondaná az igazat és a kongresszus tudomására adná, mennyibe kerül az általa javasolt hadihajó, repülőgép, vagy bármilyen más hadifelszerelés, a javaslatok nagy részét a törvényhozók nem hagynák jóvá.” Ezt mondotta Gordon W. Rule, a légi flotta ügygondnoka a kongresszusi bizottság előtt tett vallomásában. William Proxmire, Wisconsin állam demokrata szenátora és a Pentagon képviselője, Barry J. Shi- lito közti párbeszédből kitűnik, hogy a Pentagon és a részére dolgozó gyárosok közti megállapodás értelmében kisebb összeget tűznek ki minden megrendelésre, mint amennyibe az valóban kerül. Ezt azzal a szándékkal teszik, hogy félrevezessék a törvényhozókat és elnyerjék hozzájárulásukat a rendelésekhez. Miután ez megtörtént, a gyárosok munkába állnak és a rendelés befejeztekor 2700 százalékkal többet tesznek zsebre, mint amennyi az eredeti összeg volt. Proxmire szenátor ezt mondta: “önök hazudtak, amikor a kongresszus elé tárták a hadifelszerelési rendeléseket és a feltüntetett árakat, mert tudták, hogy a rendelés sokkal többe fog kerülni.” A Pentagon képviselője szemrebbenés nélkül igy válaszolt: “Mi nem hazdunk... csak nem mondjuk meg az igazat.” Ezt a párbeszédet milliók hallhatták és láthatták az NBC televízió junius 10-i, kedd esti 7 órás híradásán. Csodálkozhatunk tehát, ha a társadalom pilléreinek ilyen magatartása lázongást vált ki az ország ifjúságában? GYILKOSSÁGI SZÁNDÉKKAL KÉNYSZERITETTÉK SZÖKÉSRE PANAGULISZT? Athénból visszakisérték a katonai büntetőtáborba Alexandrosz Panaguliszt, Papadopulosz miniszterelnök állítólagos merénylőjét, aki kilenc nappal ezelőtt meg akart szökni. Amióta elfogták, a főváros egyik “biztonsági börtönében” próbálták kivenni belőle a szökés részleteit — közölték egyes hírügynökségek, meg nem nevezett informátorokra hivatkozva. Az ismeretlen hírforrás azt állítja, hogy a rendőrségi kihallgatáson Panagulisz nem vallott, ezért átadták a katonai szerveknek, amelyek lefolytatják majd a maguk vizsgálatát. Panagulisz szökésének hírei éppen olyan ellentmondásosak voltak, mint amilyenek a Papandopu* lösz ellen megkísérelt merénylet vádpontjai. Sokan kétségbe vonták, hogy Panagulisz a maga jószántából szökött meg, ha egyáltalán megseökött. Tavaly november 17-én halálra ítélték dezertálás miatt és mellékesen 18 évi börtönbüntetést kiszabtak rá a merényletkisérletért. Kivégzését a világközvélemény nyomására elhalasztották. Gyönyörű nyári reggel volt. Most is, mint minden reggel, ott álltunk a kis vasútállomáson, 20 perccel a vonat indulása előtt. Az állomás épületében lévő újságárus rádióján hallottuk a hirt: az Államközi Közlekedési Hivatal elrendelte, hogy a Penn Central vasutvállalat uj kocsikat állítson be, javítsa meg a mozdonyokat, küszöbölje ki a vonatkéséseket, stb., stb. Hallottad a rádió-jelentést? — kérdezte a feleségem? Igen, hallottam — válaszoltam. Feleségem gúnyos mosolyt vélt leolvasni ábrázatomról, amire ő hasonló mosollyal válaszolt. Ez nem meglepő, hiszen már 16 esztendeje használjuk ezt a vasútvonalat és ezen másfél évtized alatt a viteldij állandó emelkedésével együtt romlott a közlekedés. Mindez egy pénteki napon történt, amikor le szoktuk zárni a lap tiz oldalát. Ezen a napon korán befejeztük a munkát és a 3.15-ös vonat helyett a 2.15-öst szerettem volna elfogni. Korán hazaérek — gondoltam — talán lesz időm levágni a füvet, amely már bokánál magasabbra nőtt és várja a nyírást. Rohantam, hogy időben ott legyek. 2.10-kor érkeztem az állomásra. A 39-es vágányhoz mentem, ahonnan a komputer-tábla jelzése szerint vonatomnak indulnia kellett. Mert a Penn Central vállalat nagyon modern. Mindent komputerek végeznek. A jegyeket komputer adja ki, az érkezéseket és indulásokat komputer jelzi. A 39-es vágány bejáratánál embertömeget találtam. Az ajtó, amely a vonathoz vezet, zárva volt. 2.15. A tömeg egyre nőtt, a vaskapu zárva. Az emberek egymást nézték. Minden bizonnyal valami baj van — gondoltam, mert a vonat, melynek 2.15-kor kellene indulnia, még be sem érkezett. A 39-es vágány bejáratához közel van a 41-es bejárata. Onnan indul a vonat Bostonba, d.u. 2 órakor, de a kivezető kapu még 2.30-kor is nyitva volt, a későn érkezők nagy örömére. No— gondoltam — a Penn Central vállalat jól reagál az Államközi Közlekedési Hivatal felhívására. Éppúgy, ahogy elképzeltem, amikor feleségemmel elbeszélgettünk erről. Megszólítottam egy várakozó utitársat: Mi baj van, miért a késés? Nem tudom — volt a válasz. Bementem az állomásfőnök irodájába és megkérdeztem, hogy mi a késés oka? — Tűz ütött ki az alagutban — volt a válasz — és ki kellett kapcsolni az áramot. Vonat nem mehet se ki, se be. amig a tüzet el nem oltják és a tűz okozta hibát ki nem javítják. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e, mennyi időt vehet ez igénybe? Nem tudom — válaszolt és máris hátat fordított és faképnél hagyott. Ekkor már elmúlt három óra. Arra gondoltam, mit csinál vajon Evelyn, a feleségem, aki hiába fog rám várni a Mt. Kisco-i vasútállomáson. Telefonáltam, hogy késve érkezem, mert tűz van az alagutban. Mikor indul meg a közlekedés? — kérdezte. Fogalmam sincs róla — válaszoltam. Felhívta a figyelmemet az autóbuszra, mely a 41. utca és Hetedik Ave.-tól indul és 3 mérföld- nyíre házunktól van megállója. Majd ő hazamegy taxival. Úgy is volt. Mire az autóbuszhoz érkeztem, már hosszú sor várt. Én is beálltam a sorba. Egy középkorú nő állt mellettem, három csomaggal. Beszédbe elegyedtünk és megtudtam, hogy Minneapolis- ból jött, férje szövetségi kormányalkalmazott. A nagy városok levegőjének, folyóknak és tavaknak megtisztítása a feladata. Férjem sokszor úgy látja, hogy feladja munkáját — mondta uj ismerősöm — mert minden igyekezete csődbe megy. A politikusok a nagyvállalatok mellényzsebében vannak s nemcsak hogy nem képes a levegőt és a vizeket megtisztítani, de még azt sem tudja elérni, hogy a helyzet ne legyen állandóan rosszabb. Munkája eredménytelen, a helyzet kilátástalan és ez boldogtalanná teszi. New Yorkban éppen olyan rossz a helyzet — mondtam. Az egy és fél órás utón sok mindenről elbeszélgettünk, amiről érdemes volna beszámolni, de helyszűke miatt erre nincs lehetőség. Végre 5 órakor Baldwin Place-ra érkeztem, innen a 3 mérföldes utat taxin tettem meg, ami két dollárba került. Vacsora után taxival Mt. Kiscoba mentem, ahol minden reggel a kocsimat hagyom. Ez a tiz mérföldes ut taxival 7 dollárba került. Este hét óra volt, mire a parkoló helyre érkeztem. Azok a2 autók, amelyeket aznap reggel a New Yorkba utazók otthagytak, még mindig ott álltak, ami azt jelentette, hogy egyetlen vonat sem érkezett New Yorkból és a közlekedés még nem állt helyre. Este fél 8 órakor végre hazaérkeztem. Az autóbusz $1.80-ba került, a taxi haza 2 dollárba, hazulról Mt. Kiscoba $7-be, tehát összesen $10.80-t költöttem, amiről a számlát elküldtem a Penn Central vasutvállalathoz. Most várom a választ. Csak azt sajnálom, hogy a napról napra rosszabbodó vasúti szolgálat által előállt bosszúságért nem nyújthatok be számlát. Tornyosulnak a vészjelek Polgármester választás volt Minneapolis, Minn- ban junius 10-én. A tisztségre ketten pályáztak: a reakciós Dan Cohen és az ultrareakciós Charles S. Stenvig. Mindketten a Republikánus Pártho.s tartoznak. A Farmer Labor Párt jelöltje kiesett a választásokból, miután a május 29-i előválasztások, alkalmával nem kapott elég szavazatot. Dan Cohen, Nixon elnök politikáját követi. Őt támogatta az 1968-as választásokban. Kiérdemelte a város fekete lakosainak ellenszenvét, mert ellene volt Ronald Edwards 30 éves fekete kinevezésének Naftalin polgármester által, az Emberi Jogok Bizottságának elnöki tisztségébe. A győztes polgármester. Charles S. Stenvig, a választási kampány folyamán mondotta: “Szava* zatok rám. Majd én leveszem a rendőrség csuklójáról a büincset és megteremtjük a rendet, visszaállítjuk a jogszabályt.” Erre a programra szavazott 75,748 minneapolisi. polgár. Cohenra 46,739-en szavaztak. Ha figyelembe vesszük, hogy az ultrareakció3 Sam Yorty csak pár héttel ezelőtt lett ismét Los Angeles polgármestere, akkor tudomásul kell vennünk a vészjeleket. A reakciónak, a népellenes erők előretörésének; csupán a munkások, a középosztály, a feketék én a diákság összefogása, közös harca vethet gátat NIGÉRIÁBÓL KIUTASÍTOTTÁK A VÖRÖSKERESZT ÖSSZEKÖTŐJÉT A nigériai szövetségi kormány nem kívánatos személynek nyilvánította dr. Auguste Lindtet, a Nemzetközi Vöröskereszt nigériai segélyszervénels összekötőjét. A döntés fő oka az volt, hogy összekötői minőségével összeegyeztethetetlen módon, politikai ügyekbe keveredett, és noha Nigériában elismerték, idejének java részét Biafrában töltötte, s több esetben nem volt joláiis a nigériai kormánnyal szemben. A nigériai külügyminiszter közölte, hogy lelőttek egy svéd vöröskeresztes gépet, miután amerikai pilótája figyelmen kívül hagyta a leszállásra adott utasítást. Az országból kitoloncolták Peter Stewartot, a BBC angol rádió- és televiziótársaság nyugat-afn- kai tudósítóját; az okot nem közölték. Washington, .D C. — Szükséges-e a vegyi és biológiai hadianyagok gyártása? Ezt vizsgálja ki most az a bizottság, melyet Nixon elnök a napokban kinevezett. • Párizs. — A Nyugat-Európai Egység Szervezete javasolja, hogy fogadják el a Varsói Egyezményhez tartozó államok indntványát és hívják össze az európai államok képviselőit a kontinens biztonsági kérdéseinek megtárgyalására. • Washington, D. C. — A képviselőház 252 szavazattal 137 ellenében döntést hozott, hogy nem kell. kényszeríteni a dohánygyárosokat figyelmeztető címkék elhelyezésére a cigaretta-dobozokon a dohányzás káros hatásáról.
