Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-19 / 25. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 19, 1969 SAFEGUARD “Az első komoly politikai döntés és mindjárt az első komoly hiba.” Eugene McCarthy, az 1968-as elnökválasztási kampány egykori hőse kommentálta igy Nixon elnök döntéseit a Sentinel rakéta- elháritó rakétarendszer kiépítéséről — és McCarthy koránt sincs egyedül véleményével. Volt, vagy jövendő riválisa Edward Kennedy, aki a szenátusi “whip” — a demokrata pártcsoport helyettes vezetője — bizonyos súlyt jelentő tisztének birtokosa, már a riadót is megfujta a “galamb” szenátorok számára, arra szólítva fel őket, hogy mutassák meg: nagyobb felelősséget éreznek az ország sorsa iránt, mint a republikánus elnök. Aligha kétséges, hogy a Sentinel-vita a Nixon- kormány első komoly politikai problémája lett — az elnök felkészülhet arra, hogy a “mézeshetek” elmúltával alapos csata várható az elnök és a kongresszus furcsa házasságában. Rakétaelháritás Miről robbant ki tulajdonképpen a Sentinel-vita? Az ügy egyike az uj kormányzat terhes politikai örökségének. Elsőnek a Johnson-kormány állt elő azzal a tervvel, hogy az Egyesült Államok létesítsen olyan rendszert, amely alkalmas egy rakétatámadás elhárítására. A rendszer három alapvető eleme: egy távolfelderitő radarhálózat, amelynek feladata a támadó rakéták felderítése és pályájának meghatározása; egy nagyobb hatósugarú rakéta, a Spartan, amely a felderített támadó rakétát elvben mintegy hat-hétszáz kilométerrel a cél előtt semmisíti meg és egy “vésztartalék”: a rendkívül nagy indítási sebességű Sprint rakéta, amely az esetleg életben maradt támadó rakétát közvetlenül a célkörzetben hivatott elfogni. Ez a rendszer a johnsoni tervekben kétféle változatban is szerepelt: egy “vékony” ABM (Anti- Ballistic Missilej-szisztéma formájában, amely elsősorban az Egyesült Államok nagyobb lakókörzeteinek rakétaelháritására volt hivatott és egy “vastag” rendszer formájában, amely a Pentagon szerint “teljes védelmet” nyújthatna mindenfajta támadás ellen. A “vékony” ABM-rendszer 15 körzetbe osztotta volna az országot, mindegyik körzetben, a nagyvárosok közvetlen közelében kiépítette volna a nukleáris robbanófejü Spartan és Sprint kilövőállásait. A program megvalósítási költségét a szakértők előbb öt-, később mintegy hétmilliárd dollárra becsülték. Ahhoz persze kezdettől fogva nem fért kétség, hogy a rendszer nem nyújt védelmet teljes mértékben, különösen akkor, amikor egy-egy rakéta minden valószinüség szerint több — különböző célok leküzdésére programozott — robbanófejet juttathat a célkörzetbe. (Ez az úgynevezett MIRV rakéta, amellyel mind a két nukleáris nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok is kísérletezik.) Még kevésbé hatásos az ilyen szisztéma az úgynevezett FOB (Fractional Orbital Bomb) MEGJELENT Rev. Gross A. László történelmi jelentőségű könyve: “HANGFOGÓ NÉLKÜL” Huszonöt esztendő (1943—1968) alatt megjelent válogatott írásaiból. 231 oldal Ára: $2.50 Rendelje meg azonnal az alábbi szelvényen AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Kérem küldjék meg részemre Rev. Gross A. László uj könyvét. Mellékelek érte $2.50-t Név: .................................................................. Cim: .................................................................. Város:..................................Állam:................ Zip Code:........ — AZ ELSŐ KONFLIKTUS rakéták ellen, amelyek részben a mesterséges holdak pályájához hasonló utón haladnak a Föld körül és mintegy “hátulról” jutnak el a célhoz. (A Szovjetunió korábban már bejelentette, hogy vannak Uyen orbitális rakétái.) Ezért az amerikai ABM -rendszer hívei azzal akarták kezdettől fogva a “vékony” rendszert, hogy az részleges védelmet nyújthat főként egy kínai rakétatámadás ellen. Az indoklás az volt, hogy a Kinai Népköztársaság, amely már jelenleg is nukleáris fegyverek birtokában van, kb. ’75-re kifejlesztheti támadó interkonti nentális rakétafegyverét, amely eljuthat amerikai célokhoz. Harc az "őrszemért" Az ABM-rendszer katonai jelentősége igy mesz- szemenően kétséges az Egyesült Államokban, költségei csillagászati számokat jelentenek, olyan megterhelést, amelyet csak a sürgetően megoldásra váró otthoni problémák újabb elodázásával lehet vállalni s ráadásul kétségkívül uj szakaszt jelent a fegyverkezési versenyben. Ez indította harcra a Johnson-kormányzat által Sentinel (őrszem) néven ismertetett rendszer ellenfeleit. A küzdelem két sikon is folyt: egyrészt az érdekelt városok társadalmi szervezeteinek jó része közvetlen formában is tiltakozott a rakéták telepítése ellen, hiszen ez városaikat célpontokká tenné s emellett nukleáris robbanófejet helyezne el a városok közvetlen közelében —, másrészt a törvényhozásban a szenátorok nem hagyták véglegesen jóvá a Sentinel pénzügyi terveit, ezzel átmenetileg megakadályozva a fejlesztési programot és az építkezéseket. A Johnson-kormányzat idején már nem került végső döntésre sor, igy a Nixon-kormányra hárult a felelősség azért, hogy milyen utón haladjanak. A “galambok” — Edward Kennedy, J. William Fulbright, Eugene McCarthy, sőt számos republikánus szenátor is — azt követelték, hogy Nixon teljesen hagyjon fel a tervvel, a pénzt fordítsa a belső problémák megoldására s ha valóban szivén viseli az amerikai nép megvédését, akkor újabb rakétaprogram helyett kezdjen érdemi leszerelési tárgyalásokat. Hozzá kell tenni, hogy szovjet részről még a Johnson-kormány idején hangsúlyozták: készek megvitatni a nukleáris leszerelés aktuális kérdéseit az Egyesült Államokkal, s ezt a javaslatot mindjárt Nixon hivatalba lépésének napján megismételték. A helyzet igy különösen kedvezett az olyan döntés számára, amely a sutba dobta volna az újabb fegyverkezési programot. A másik oldalon persze nem kevésbé jelentős erők sorakoztak fel: a hadiipari-katonai komplexumnak képviselői. A Pentagon számára a Sentinel-program feladása politikai vereséget jelentett volna, a hadiipar pedig olyan milliárdos rendelésektől esett volna el, amelyeket megítélése szerint nem nélkülözhet. Laird hadügyminiszter és különösen első helyettese, David Packard, aki sok milliós vagyonát hadiipari rendelésekből szedte össze, előterjesztették hangzatos ellenérveiket: az ABM-rendszer elhagyása “védtelenné tenné az országot” és különben is, a Szovjetunió már rendelkezik egy korlátolt ABM szisztémával. Nixon először igyekezett kitérni a válasz elől, majd saját magát kergette kényelmetlen helyzetbe: előre bejelentette, hogy nagyjából mikor hozza meg döntését. Az európai ut bizonyos haladékot adott az uj elnöknek, de visszatérte után nyilvánvalóvá vált: a nyugat-európai villámlátogatáson elhangzott szép szavak kevés érdeklődést keltettek odahaza, a fontos kérdésekben viszont a közvélemény döntést vár az elnöktől. (A Sentinel-döntés várható politikai hullámverése még mindig kisebb bajt okozhat, mint egy esetleges vietnami döntésé, az elnök igy először ezen a területen akarta felmérni a politikai erőviszonyokat.) A határozat tipikus a Nixon-kormányzat eddigi időszakának tapasztalataira: bizonyos fajta kompromisszum, amely inkább a “héjáknak” kedvez, azonban olyan pirulába csomagolva, amelyet esetleg a “galambok” is hajlandók lenyelni. Nixon “módosította” a Sentinel-rendszert: a kilövőhelyeket a városok közvetlen közeléből a támadó fegyverek kilövőhelyeinek közelébe telepítette át. Hogy leszerelje a közvetlen ellenállást, lelassította a prog ram megvalósítását. Hogy kedvezzen azoknak, akik a költségeket kifogásolták, átalakította az ezzel kapcsolatos egész elméletet, hogy szélesebb bázist teremthessen magának (a rendszer “kevésbé provokativ”, mert “teljesen defenzív” jellegű az elnöki érvelés szerint). Kilátásba helyezte a rendszeres évi revíziót, hogy a Sentinel-rendszer hívei és ellenfelei előtt egyaránt megcsillogtassa egy későbbi kedvező döntés lehetőségét — de ugyanakkor lényegében egy kibővített rendszer mellett foglalt állást, amelynek végső költségei meghaladják a johnsoni “vékony” rendszer költségeit is, igy a Pentagon és a hadiipar megnyugodhat az elnöki ítéletben: tulajdonképpen minden marad a régiben, hiszen a rendelések csak elodázódnak, de nem szűnnek meg. Montana és Észak-Dakota Azonnal hozzákezdenek két kilövőhely építéséhez, egy montanai és egy észak-dakotai Minute- man-támaszpont körül. Ezek már 1973-ra elkészülnek. A szakaszban további tiz kilövőhelyet létesítenek, ezek közül kilenc a Minuteman állásokat védelmezi, biztosítva az Egyesült Államokban a stratégiai fegyverek védelmét, a tizedik Washington közelében épül, “a politikai és katonai döntések központjának védelmére.” Maga az a tény, hogy elsősorban az offenzív kapacitás megőrzésére törekednek, erősen kétségessé teszi azt a nixo- ni érvet, hogy a lépés “kifejezetten defenzív” jellegű. Az elnök sajtókonferenciáján állandóan arról beszélt, hogy az uj, általa Safeguard-nak (Oltal- mazónak lehetne talán legjobban fordítani) nevezett rendszer végső fokop közelebb hozza a csucs- szintü szovjet—amerikai tárgyalásokat. (Nixon egyémként hangsúlyozottan a fegyverzet ellenőrzéséről és befagyasztásáról beszélt leszerelés helyett.) Az előadás azonban ezúttal igen vegyes kritikát kapott s a vezető kritikusok jó része igencsak elégedetlen maradt, kilátásba helyezve azt is, hogy esetleg bojkottálja a produkciót... A bojkott módja végső fokon egyszerűnek látszik: a törvényhozás nem szavazza meg a pénzt a Sentinel-Safeguard kiépítésére. Amig azonban Washingtonban az ABM-rendszer- ről folyik a vita, Vietnamban változatlanul folyik a háború. Aligha téved, aki úgy véli, hogy az ABM-vita inkább csak főpróba, bár kétségkívül igen jelentős. K. Cs. New York, N. Y. — Lindsay polgármester nagy cécóval bejelentette, hogy a szövetségi kormány 70 milüó dollárt irányzott elő a newyorki “Minta- Város” fölépítésére. 29 milliót Közép-Brooklyn, 21 és fél milliót Dél-Bronx és 14.5 milliót a harlemi építkezésekre fordítanak, mig ötmillió dollárt család-tervezés (family planning) és kétnyelvű (spanyol és angol) tanításra használnak fel. Ez csak egy kis csepp a nagy tengerben. Egyesek azt állítják, hogy a szövetségi kormány e lépéssel óhajtja elősegíteni Lindsay kampányát. SOBELI OVERSEAS CORP. j IKKA FÖÜGYNÖKSÉG, (í. S. A. i 210 East 86th Street, New York, N. Y. 10028 ^ (Second és Third Avenuek között) Telefon: 212-535-6490. Vámmentes küldemények és gyógyszerek j MAGYARORSZÁGRA | CSEHSZLOVÁKIÁBA IKKA-TUZEX IBUSZ hivatalos képviselete $ SZÁLLODÁK FOGLALÁSA — FORINT UTALVÁNYOK, VÍZUMOK MEGSZERZÉSEI \ LÁTOGATÓK KIHOZATALA 1
