Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-29 / 22. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 29, 1969 Ai ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. PHILADELPHIA, Pa. — Nagyon szépen köszönöm Rev. Gross könyvét, minden szava aranyat ér. Elizabeth Blatt Üdvözlet az óhazából Küldök egy magyar babát BUDAPEST. — 1969 április hóban kelt kedves levelét megkaptam. Közlöm, hogy az Amerikai Magyar Szó című újságot rendszeresen megkapom. Ezúton fejezem ki köszönetemet úgy magam, mint több más olvasótársam nevében, hogy t. Lusztig ur rendszeresen küldi részünkre az Amerikai Magyar Szó cimü újságot. Tekintettel arra, hogy az ön által küldött újságokat összegyűjtjük és azok minden év végén, évfolyam szám szerint bekötésre és könyvtárba kerülnek. Kedves levelében irt tényeket megértettem és mindjárt igyekszem is annak eleget tenni olyan formában, hogy küldök az ön címére egy “Magyar babát”. Ez egyben kifejezi a magyar- nép jellegzetes népviseletét, amely úgy gondolom az önök körében is népszerűségnek fog örvendeni. Nagyon szeretnénk, ha ez az újság továbbra is rendszeresen érkezne meg címünkre, mert azt szívesen olvassuk tartalma, eszmei mondanivalója és felvilágosító munkájára való tekintettel. Rajky István Rev, Gross könyvéről LOS ANGELES, Cal. — Megkaptam Rev. Gross könyvét és annak elolvasása után pontosan úgy éreztem, amint azt Rácz László megírta a Magyar- Szóban Rév. Gross-ról és Írásairól. Ezenkívül melegen ajánlom Rev. Gross könyvét, különösen az amerikai magyar papságnak, mert ezen keresztül talán eszükbe jut Krisztus tanítása és nem lesznek gyűlölettel a magyar népet szolgáló magyar kormány ellen. Mivel tudom, hogy a könyv sokkal többe kerül, igy $10-el járulunk hozzá a kiadásokhoz. Bacsóék • HOMEWOOD, 111. — Küldünk öt dollárt Rév. Gross könyvéért. Mi mindig nagyon szerettük az írásait és mint régi olvasók, soha sem mulasztottunk egyet sem elolvasni. Most ismét felelevenítjük azokat, amelyek a könyvben megjelentek. A naptárt is nagyon szeretjük olvasni, fogadják érte köszönetünket. Azért is 5 dolllárt küldünk. Elizabeth és George Jámbor • TOLEDO, 0. — Rev. Gross könyvét megkaptam és küldök érte $5-t. Nekem annyit megér, bár még egyszer olyan nagy volna. Szeretném, ha máskor is ki tudnának ilyen érdekes könyvet adni. J. Benkő • COURTLAND, Ont. — Rev. Gross könyvét már elolvastam, úgy a naptárt, mint a könyvet odaadtam másnak is olvasni. Igen jó a könyv. Amikor az ember elkezdi olvasni, nem is tudja letenni, amig a végére nem ért. Ilyen könyvet ritkán lehet kapni. Igen tanulságos. Mary Fistrovici • BURLINGTON, Ont. — Én is megkaptam Rév. Gross könyvét és elkezdtem olvasni. Nekem ez a könyv annyit ér, mintha uj bibliát kaptam volna. Itt küldök érte öt dollárt, ha tehetném, annyi dolAMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York, N. Y. 10003 Tisztelt Kiadóhivatal! Mivel lapom előfizetése lejárt, ide mellékelve küldök megújításra $..............-t. Név: ........................................................ Cim: .................................................................. Város: .................................... Állam: .......... Zip Code:.................. lárt küldenék érte, ahány betűt leirt ebben a drága értékes könyvben Rev. Gross. Megérdemli ez a könyv, hogy amikor elkezdem olvasni, megcsókoljam és amikor leteszem, ismét. Nick Szabó. MISKOLC. — Üdvözletemet küldöm a Magyar Szó szerkesztőségének, munkatársainak és olvasótáborának, valamint mindazoknak, akik a lap fenntartásáért fáradoznak. Köszönöm, hogy elküldték címemre az 1969-es Magyar Naptárt, melyet nagyon értékelek. Molinári Berta “EZEK A FEGYVEREK EZEKBEN A KEZEKBEN” (Tom Wicker cikke a N.Y. Times ápr. 22-i számában) Azok a mindenütt látható fényképek, amelyek a Cornell Egyetem fekete diákjait ábrázolják, amint puskával és más lőfegyverrel a kezükben távoznak abból az épületből, amelyet megszállva tartottak, lehet, hogy eddig a legmegrázóbb példái (legalább is a fehérek számára) annak a szakadásnak, amely az amerikai népet ellenséges, majdnem háborús erőkre osztotta. Lehet, hogy ennek a fényképnek nagyobb utóhatása lesz, mint az igen őszinte Kerner Bizottság Jelentésé-nek, mely több mint egy évvel ezelőtt figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok “megosztott ország’’ lett. Bizonyára nehezebb tudomásul venni ezeket a fiatal, felfegyverzett feketéket, mint a newarki, a washingtoni és a detroiti zendülések hirét; mint ma már tudjuk, ezeken a helyeken a legtöbbet a katonaság és a rendőrség lövöldözött, amelyet a rend helyreállítására rendeltek ki. Az erőszak lehetősége De most itt van a bizonyiték, a lapok első oldalain, hogy amitől legtöbben féltek, a feketék azon végső meggyőződése, hogy fegyverkezniök kell, ha jobbá akarják tenni sorsukat, vagy esetleg, ha egyáltalán élni akarnak Amerikában. És mivel bárki, aki bármilyen céllal fegyvert fog, azt valamikor használhatja is, ez itt most világosan olyan erőszak lehetőségét mutatja, amelyhez képest Detroit és Newark gyermekjátéknak tűnik. Nehéz megítélni a diákok helyzetét a Cornell Egyetemen olyannak, aki nem ismeri annak történelmét és fejlődését és nem ismeri a fényképen lévő fekete fiatalokat. De nemcsak a fehérek, hanem egyes fekete vezetők is ezt az egyetemet tekintették eddig a megértőbb és legelőrehaladot- tabb intézmények egyékinek a fekete diákok problémáinak kérdésében. S mi több, a tizenhét puskából álló arzenált, amit a Straight Hall-ba vittek, aligha tudták egy éjjelen át, vagy akár néhány nap alatt is összeszedni. így tekintet nélkül arra, hogy mi okozta a jelenlegi provokációt, az érzelmek, melyek a fekete diákok felfegyverkezésére vezettek, már régóta fejlődőben voltak. Ezért fontos, hogy ezekre a hátborzongató fényképekre ne egészen úgy reagáljunk, hogy mi helyes és mi helytelen abból, ami a Cornell Egyetemen történt és hogy ezeknek a fegyvereknek á látványa, ezekben a kezekben a nagy megbotránko zásban ne homályositsa el az ebből eredő nagyobb kérdéseket. A Cornell Egyetemnek úgy kell kezelnie ezeket a diákokat ebben a bizonyos esetben, ahogy az igazság megkívánja; minden amerikainak, a Cornellen és másutt el kell gondolkodnia azon, amit azok a. fegyverek azokban a kezekben valóban jelentenek. Nem jelentik feltétlenül azt, hogy a fekete diákok mindenütt fegyverkeznek. Azt sem jelentik, hogy a fekete közösség — amely mint általában minden más közösség, többnyire diákjai útmutatásait követi — most menthetetlenül megindult a terror és erőszak utján. Végül pedig a felfegyverzett fekete diákok a Cornellen még azt sem bizonyítják, hogy valami jelentős, megszervezett mozgalom van közöttük, vagy más politikai csoportokban, a fehérekkel való fegyveres ösz- szeütközésre. De ezek bármelyikét, vagy mindegyikét jelenthetik azok a fegyverek azokban a kezekben. Sem ezeken a borzalmas fényképeken, sem másutt. nincs bizonyiték arra, hogy ezeknek a diákoknak igazuk volt és a feketéknek valóban ninca más választásuk, mint felfegyverezni magukat. A fehér teljes bizalommal állíthatja, hogy általában sem az egyetemen, sem a társadalomban, nem olyan reménytelen a helyzet. Van haladás. Ezzel csak egy baj van: ha a feketék azt gondolják, hogy reménytelen a helyzet, akkor akár az is lehet. Tetteiket és viselkedésüket valószinüleg az fogja befolyásolni, amit igaznak tartanak és nem az, ami a fehérek állítása szerint igaz. Lehet, hogy a Cornellen lévő puskáknak az ä legborzalmasabb jelentőségük, hogy ahol úgy tudták, hogy haladó szellem uralkodik, ahol jóindulatot tanúsítottak, ahol elértek valamit, ott sem tudták magukat megértetni. Nem tudtak kölcsönös megértésre jutni, legalább is nem azokkal, akikkel a legfontosabb, sőt életbevágóan fontos lett volna. Ha ez a jelentősége a Cornellen történteknek, akkor mit gondoljanak a feketék délen, a'gettóidban, a nyomortanyák iskoláiban, a munkaközvetítő hivatalban, a romladozó házakban, amelyeknek helyettesítésére bárhol, bármikor kevés a lehetőség ? Ezek a fegyverek ezekben a kezekben — bármennyire igazolatlanok, vagy józanságot nélkülözök is — azt jelentik, amivel fehér amerikaiaknak szembe kell nézniök; nem mintha olyan sokan lennének, hanem mert ők a jelképei annak a mélységes és alapjában véve vészteljes nemzeti ku darcnak, amely nem teszi nyilvánvalóvá elég világosan és érthetően feketéknek és fehéreknek egyaránt azt a mindent legyőző nemzeti kötelezettséget, amely ezt a sötét, mindenkit fenyegető szakadékot áthidalja. Ha van ilyen kötelezettség, a feketék közül nem elegen tudnak róla. A bizonyítás pedig nem az ő feladatuk. Santiago. — Eduardo Frei Montalva, Chüe elnöke követeli, hogy az amerikai rézbányatulajdonosok nagyobb összegeket adjanak Chilének a rézbányák kiaknázásának jövedelméből. Ha az Anaconda Copper vállalat vezetői nem hajlandók erre, lehetőség van arra, hogy államosítják az amerikai érdekeltségeket. J------------------------------------1—V OR. BOGNÁR JÓZSEF közgazdász, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Magyarok Világszövetsége országos elnöke beszédet tart azok részére, akik eljönnek a Magyar Társaskör meghívására vasárnap, junius 1-én, délután 2 órakor az Irving Plaza Hall (17 Irving Place, az East 15. utcánál) harmadik emeleti helyiségébe. Dr. Bognár beszél majd a magyar nép jelenlegi helyzetéről, milyen jövő felé halad Magyarország 11 milliós népe, milyen a magyar fiatalság magatartása, valamint a Magyarok Világszövetsége tevékenységéről. Az összejövetel egyik legérdekesebb része lesz, amikor a megjelentek kérdéseket tesznek fel Bognár professzorhoz, melyekre ő megadja á választ. A kérdéseket akár magya- ! rul, akár angolul lehet feltenni. Hivjuk fel barátaink, ismerőseink figyelmét erre a rendkívüli összejövetelre. A rendező bizottság mindenkit szívesen lát. s_______________________________________r
