Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-01 / 18. szám
Thursday, May 1, 1969 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Kaliforniában történt Huszonheten ültek, heverésztek a San Francisco-! Presidio katonai börtön gyepén. Volt köztük fekete, barna, ázsiai-amerikai és bennszülött amerikai. Ebédszünet volt. “Úgy teszünk majd, ahogy tegnap megbeszéltük” — mondta a fekete Himphill. “Komoly baj lehet belőle” — jegyezte meg az egyik barnabőrü. “Hogy lehetne komolyabb, mint az, hogy itt élve elrothadunk” — felelt reá Walter Paulowski. “Lázadással vádolnak majd minket” — szólt közbe Stephen Howland. “A katonai törvényszék nem gyerekjáték — és arca elszánttá vált — de azért egyetértek veletek.” “Nemcsak rólunk van szó” — vette át a szót a mexikói-amerikai Zaino. “Az amerikai népnek meg kell tudnia, amit mi itt látunk, hogy nem a kormány parancsol a hadseregnek, hanem a tábornokok a kormánynak. A saját törvényeiket sem tartják be. Ki hivja fel erre az amerikai nép figyelmét, ha nem mi?” “De hogyan?” — jött a kérdés. John Colip válaszolt: “Amint tegnap megbeszéltük, megtagadjuk a szolgálatot.” Himphill felállt: “Mindenki tudja; hogy mire vállalkoztunk.” Körülnézett. “Aki akarja, elhagyhatja a csoportot. Harag nem lesz belőle.” Senki nem mozdult. “Akkor jó. Beszélni, ha muszáj, én fogok. A felelősséget én vállalom.” “Mind vállaljuk” — szólt bele a csoport több tagja. “Most csak én, majd később mindenki maga dönt. Most énekeljünk.” Felhangzott a “We shall overcome... we shall overcome”... és más szabadságdalok. Amikor a fehér katonai fogházőr sípja sorakozó- ra hivta a katonarabokat, a 27 nem mozdult, csak tovább énekelt. 12 őr körülfogta őket. “Felállni” — ordította Love, a fehér fogházőr. A fegyverek a 27-re szege- ződtek. A 27 felállt. “Mi akar ez lenni?” — ordított megint Love. “Majd a kihallgatáson megtudja” — felelte Himphill. Love felemelte rendőrbotját, a gyilkolás vágya a szemében. A 27 megmozdult. Love jobbnak látta nem ütni. “Majd kaptok ti kihallgatást!!”, majd igy szólt a többi őrhöz: “Be az őrparancsnokságra velük. Utánam!” Az őrök elvitték a fiukat. Az egész börtönudvaron zavaros zugás. Hogy a többi fogolyban a 27 viselkedése milyen érzést váltott ki, csak utólag, egy hónap múlva lehetett megtudni. Egy hónapi szigorú magánfogság, mely idő alatt még a hozzátartozók látogatása is tiltva volt, volt az első lépés a hadurak részéről. Nem az, hogy megtudják, mi késztette őket a tüntetésre. Talán ez ment volna is igy egy darabig, de a fasiszta, fajgyűlölő Love, szökési kísérlet címén, hátulról agyonlőtte a fekete Himphillt. Erre már a Kongresszus is felfigyelt, valamint a kaliforniai Ügyvédi Kamara, majd az egész ország. Cranston szenátor (Dem., Cal.), Goodell szenátor (Rep., N. Y.), Clausen képviselő (Rep., Cal.) vizsgálatot követelt. A fiatal Terence Hallinan és Joseph Manzella ügyvédek, “habeas corpus” alapján kiharcolták ideiglenes szabadságukat a förtelmes magánzárkából. (Habeas corpus: szabadonbo- csátás iránti bírósági parancs.) Azután jött a katonai törvényszék (court martial). ítélet: 16, 15, 14 évi börtön, nehéz munkával. A tábornok urak, mint kisistenek viselkedtek. A válasz: hatalmas tüntetések, sürgöny- és telefonkampány. Felzudult a börtön. Az ügyvédek fellebbezésénél a tábornok urak meggondolták a dolgot. Napfényre került a 15 affidavitból (eskü alatt tett írásbeli nyilatkozat) a kegyetlenségek, a szadista cselekedetek sorozata, a betegek dolgoztatása, a “nvul-ebéd”-büntetés, vagyis saláta és viz, mint napi eledel és itt le sem irható brutális cselekedetek, melyeket még a középkorban is elitéltek. Az emberek megmozdulása kissé észhez téritette a tábornokokat és a fellebbezések tárgyalásánál az ítéleteket 4, 3 és 2 évre szállították. Ezeket újból megfellebbezték az Ítéletek megsemmisítését, valamint a börtönőrök viselkedésének reformálását követelve. Love börtönőr, a fékét Himphill gyilkosa szabadlábon van, mint aki kötelességét teljesítette a haza védelmében: “Jogosan megölt egy szökni akaró katonát.” A népmozdulás majd ezen is fog változtatni, mert csakis igy lehet elérni, hogy az amerikai nép (katonai ruhában és civilben lévők egyaránt) jogait ne csorbíthassák meg és ne vehessék el holmi “lázadási” váddal és egyéb törvénytipró cselekedetekkel. Az amerikai nép minden mozgalmából vegyük ki részünket, fizikai, szellemi és anyagi tehetségünk szerint. Cincár Gyula A MUNKÁSMOZGALOM KEZDETE A BÁNSÁGBAN “A legjobb akarattal sem adózhattunk Önnek a kellő figyelemmel, mert nagyon igénybe vett bennünket az a háborúskodás, amelyet kénytelenek voltunk megindítani nem nagyon tisztelt városi tanácsunk és nemes kórusa, a burzsoázia ellen.” A sorok egy levél első mondatai, amelyet Temesvárról küldött 1868. október 20-i keltezéssel, négy nyelvű — magyar, német, román és szerb — levélpapíron az Általános Munkás Egylet nevében Farkas Károly. A címzett Johann Philipp Becker Polgártárs, az I. Internacionálé Genfben székelő titkára, a Vorbote cimü lap szerkesztője, Marx közvetlen munkatársa és barátja. A levél alig néhány nappal azután Íródott, hogy Temesváron gyűlésre jött össze 300 gyári és mü- helymunkás, s kimondta az Általános Munkás Egylet megalakítását. A nevezetes nap: 1868. október 11-e ünnepnapja Bánság munkásmozgalmának és sokszorosan megérdemli, hogy tisztelettel és megbecsüléssel gondoljunk azokra a munkásokra, akik — felismerve az összefogás szükségességét, dacoltak a munkaadók és hatóságok nyomásával s terrorintézkedéseivel — egyetlen szervezetbe fogták össze Temesvár magyar, román, német, szerb nemzetiségű munkásait. Nem véletlenül vált Temesvár az internacionalista gondolatban fogant szervezkedés bölcsőjévé. A történelmi fejlődés objektív és szubjektív tényezői késztették Temesvár soknemzetiségű dolgozóit a történelmi feladat elvégzésére. Mindenekelőtt az a tény, hogy Bécs gazdaságpolitikája a Bánátban mozdította elő a nagyipari fejlődést. Resica és Oravica vasipari üzemei és bányái, Temesvár gyárai és műhelyei az iparosodás gócpontjai, s a lakosság jelentős részét képezi a munkásság a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben. Igen sok szakmunkás járja meg Bécset, Berlint és a nyugat-németországi ipari vidékeket, ahonnan nemcsak kiváló szakmai ismeretekkel, hanem Lassalle, Marx és Engels Írásaival és szocialista gondolatokkal térnek haza. Maga Farkas Károly, a resicai születésű miihelylakatos végigkóborolja Európát, időzik Genfben, ahol barátságba kerül az Internacionálé vezetőivel, s uj eszmékkel, tervekkel és — könyvekkel megrakodva kerül haza Temesvárra. Az ipari fejlődés, a proletariátus számának növekedése s a nemzetközi kapcsolatok szükségszerű tényezői az osztálytudat kialakulásának. A 12—14 órát dolgozó munkások, a politikai jogokból kiszorított emberek s a kultúra lehetőségeitől elzárt emberek számára kinyilatkoztatásként hangzott a Nemzetközi Munkásszövetség Alapitó Üzenete: — a gazdasági virágzás csak a vagyonos osztályoknak hoz hasznot s a dolgozó osztályok nyomora növekszik a gazdasági harc eredményei fontosak, de nem elegendők — a munkásosztálynak meg kell hóditani a politikai hatalmat, a munkásosztályt a “szervezettség” kell egyesítse s a “tudás” vezesse, elmélettel felszerelt önálló politikai pártra van szüksége — a munkásosztálynak meg kell teremtenie a nemzetközi összefogást. Magam elé képzelem ahogyan olajmécses mellett tanulmányozzák a tudományos szocializmus írásait, előbb csak néhányan egymás között, aztán gyertyafény mellett magyarázzák az uj gondolatokat: Farkas a vasúti műhelyekben, Ungureanu a szabók között, Novotny az asztalosok műhelyeiben és Fork a nyomdászok között. És amikor elég erősnek érzik magukat, nyilvános gyűlésen jönnek össze, és megalapítják az osztályharc s nemzetköziség alapján álló szervezetüket. íme a gyűlés által elfogadott alapszabályok első pontja: “Általános munkás-egylet cim alatt s hason köriratu pecsét használatával Temesvárott egylet alakittatik, a munkások anyagi és szellemi érdekeinek úgy figyelemmel tartása mint előmozdítása céljából, melynek tehát tagja lehet minden Temesvárott vagy akár közel környéken lakó munkás az alábbi hatá- rozmányok alatt határozatlan számig, valamint az ezek javáért érdeklődő más osztálybeli egyének is”. A gyűlés határozata folytán az egylet két osztályát állítják fel. A “képző osztályban” a szellemi művelődés — ma igy mondanánk: általános kulturális és ideológiai nevelés —, a “segélyző osztályban” pedig az anyagi érdekek fejlesztése a cél. És valóban, az Általános Munkás Egylet egybekapcsolja az elméleti és gyakorlati munkát. A heti összejöveteleken az Internacionálé “havonta megjelenő füzeteit” — a Vorbote cimü lapról van szó —, az Arany Trombita és más lapok cikkeit ismertetik és magyarázzák. Hetek alatt ezerre, néhány hónap múlva kétezerre nő a tagság száma. A Temes megyei alispán és a temesvári polgármester igyekszenek akadályozni a szervezet törvényes működését. Végül mégis sikerül kikényszeríteni az alapszabályok elismerését, s azt 1870-ben négy nyelven nyomtatják ki és adják a munkások kezébe (A temesvári általános munkásegylet szabályzata. — Statuten des Temesvarer allgemeinen Arbeiter-Vereines. — Regulamentul asociatiunei generale a lucratorilor din Temesiora. — Statuti Tamis- gradszkoj obstej drustva radenika). A szervezkedés maga termékeny talajra talált. Egy alispáni jelentés 1870 nyarán már a temesvári munkások közötti “aggályos mozgalmakról, négy nyelven nyomtatott falragaszok kifüggesztéséről és számos izgató politikai népgyülésről számol be. A megmozdulásokat “communisztikus szinezetü”-eknek nevezi, s aggasztónak tartja az “international association” (nemzetközi egyesülés) itteni tevékenységének veszélyes jellegét... A hatósági nyomás fokozódik. A szervezetet feloszlatják s az internacionalisták ellen indított “hütlenségi” perben Farkas Károly az egyik fő- vádlott. A szocialista gondolat terjesztését és hatalmassá váló szervezetek kiépítését azonban többé semmi nem tudta megakadályozni. Temesvár hosszú időn át az elsők között maradt az országos munkásmozgalomban. Erős szocialista párt- szervezet alakul már a kilencvenes években, hatalmas szakszervezetek nőnek ki, német nyelven már 1893-ban adnak ki szociáldemokrata lapot (Volkswille), amely megszakítás nélkül csaknem félszázadon át terjesztette a tudományos szocializmus eszméit. S mellette az Inainte, a Népakarat és sok, rövid ideig megjelenő folyóirat hintette az eszmét. Romániának ezen a vidékén is korán kibontakozott a nemzetköziség gondolata és valósult meg a munkásmozgalomban. Román, magyar, német és szerb munkások testvéri közösségben maradtak akkor is, amikor a fasiszta, nemzeti szocialista és légionárius propaganda mételye igyekezett megbontani egységüket s a háború vérzivatara és szenvedései után együtt folytatták küzdelmüket minden ellen, ami ósdi, s együtt ünnepük ma száz év előtti úttörő elvtársaik nagyszerű munkáját. Jordáky Lajos Ötévi börtönbüntetésre Ítéltek kémkedés miatt egy jugoszláv állampolgárt a macedóniai Bitóidban. Az elitéit az albán biztonsági szervektől kapott utasításokat jugoszlávellenes tevékenységéhez. 7
