Amerikai Magyar Szó, 1969. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-01 / 18. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 1, 1969 Munkás és szakszervezeti hírek L ' : ' ‘ • ' - - ,\ '■ PROXMIRE SZENÁTOR A KATONAI KÖLTEKEZÉS ELLEN A “LABOR" SZAKSZERVEZETI LAP MÁRCIUS 22-1 VEZÉRCIKKE Amerika katonai költekezése teljesen “féket vesztett” lett. Ez a konklúziója William Proxmire (D., Wis.) szenátornak. Miután egy sorozat kihall­gatást tartott erről a tárgyról, Proxmire azt mond­ta a szenátusnak, hogy “a katonai-ipari kom­plexum most már maga szabja meg a saját költség- vetését ... mely rendkívül magas árakra, egyre terjedelmesebb katonai költekezésekre és botrá­nyos teljesítményre vezet.” Proxmire például idézett egy volt magasrangu Pentagon hivatalnokot, aki ezt mondta: “Az ame­rikai közönségből kevesen tudják, hogy a honvé­delmi minisztérium által megrendelt nagyméretű fegyver-rendszereknek kb. 90 százaléka a végén legalább kétszer annyiba kerül, mint amennyibe eredetileg számították.” “Azonkívül — mondta a szenátor —, s ez talán még nagyobb botrány, hogy gyakran nem azokat a fegyvereket kapjuk, mikért a felfújt árakat fi­zetjük.” Példának megemlített egy tanulmányt, amely kimutatta, hogy “a hatvanas években meg­kezdett nagyméretű fegyver-rendszerekben, a 11 elektronikus alkatrészt közül csak kettő felelt meg az előirt standardnak... “De ez még nem minden. Ezek a rendszerek ti­pikusan, a Pentagon számításainál 200—300 száza­lékkal többe kerülnek és a megígért időnél két évvel később kerülnek leszállításra. Azoknak a vál­lalatoknak van a legnagyobb profitjuk, amelyek­nek a legrosszabb a teljesítményük... a kompu­terekről, a radárról és gyroszkópokról beszélünk — melyek a nagy fegyver-rendszerek működésé­hez a legfontosabbak.” Proxmire idézett olyan számításokat, amelyek kimutatták, hogy $9 vagy $10.8 müliós felesleget nyugodtan lehetne lefejteni az évi 80 müliárd dol­láros katonai költségvetésből, “anélkül, hogy a honvédelem meggyengülne.” 10 milliárd dolláros redukálás a 60 milüó adófizető között egyenlően elosztva fejenként majdnem 170 dollárt tenne ki. Évenként Természetesen 30 milliárd dollár a vietnami háborúra megy. Sokan azt hiszik, hogy ha a vietnami háborúnak vége lenne, az 30 milliárd dolláros megtakarítást jelentene, melyet az adók leszállítására, vagy fontos polgári szükségletekre lehetne felhasználni. De, mint Proxmire megje­gyezte, a katonai-ipari komplexumnak más tervei vannak. “Számos uj, óriás fegyver-rendszereket terveznek a jövőre” figyelmeztetett a szenátor és a katonai költekezés “könnyen még sokkal rosz- szabb lehet.” Egyike ezeknek, mondotta Proxmire, a vitás Sentinel rakéta-elháritó löveg rendszer. • A wisconsini szenátor ezt a “fékevesztett” hely­zetet különböző tényezőknek tulajdonította. Töb­bek közt a katonai költségvetés nagyságának, a hadi megrendelésekben a versenyző pályázatok elkerülésének, de különösen “a katonai-ipari kom­plexum sokféle elágazó működésének.” Mondotta például, hogy “a legnagyobb vállala­toknál tucatjával vannak nyugalmazott generáli­sok s más magasrangu tisztek a vezetőségben. A honvédelmi minisztériumban a legmagasabb civü pozíciókat azokkal töltik be, akik privát foglalko­zásukban a hadi-iparral, vagy olyan nagy bankok­kal, jogi vállalatokkal álltak összeköttetésben, melyek a legnagyobb ipari komplexumokat képvi­selik.” Ez megnyitja az utat a mindenféle “kéz- kezet-mos” üzletre, az adófizetők rovására. Proxmire kilenc különböző reformot ajánlott, mellyel “a katonai hálózatot, szerződéseit és pénz­ügyi eljárásait ismét normális méretekre lehet hozni.” Nem tudjuk, hogy ezek a reform-javasla­tok megteszik-e mindazt, ami kell, de egyetértünk Proxmire konklúziójával, amikor azt mondja: “Véget kell vetni annak, hogy szabad kezet adjunk katonai költekezésre és ellenőrizni kell a katonai költségvetést.” ötven dollár órabér Dél-Carolina Charleston nevű városában a Col­lege és a Megyei Kórházak munkásai immár har­madik hónapja sztrájkolnak. A sztrájkolok követelik a szakszervezet elisme­rését és a $1.35-ös órabér felemelését. Mindkét kórház vezetősége megtagadta a munkások jogos követelését és bírói tiltó paranccsal akarják meg­állítani a tömegpiketelést. A munkások azonban ennek ellenére tömegesen piketelik a kórházakat és a letartóztatások napi­renden vannak. A két kórház vezetőségének magatartását egy fiatal ügyvéd, Knox-Haynsworth befolyásolja, aki­nek tanácsáért a két kórház kasszájából ÓRÁN­KÉNT 50 dollárt fizetnek. Arra nincs pénz, hogy a munkások órabérét $1.35-ről felemeljék, de arra van, hogy a sztrájk­törő tanácsadónak 50 dolláros órabért fizessenek. Lezárjuk az üzemet, ha... A Swift & Co. az ország egyik legnagyobb hús­feldolgozó vállalata. Évente több mint 2 müliárd doüár értékű árut ad el 48,300 munkást foglal­koztat. A váüalat üzemeket tart fenn az ország különböző városaiban. Van egy üzeme Fort Worth, Texasban is, mely­nek üzletvezetője kijelentette az ott dolgozó 1,130 munkásnak: “Lezárjuk az üzemet, mert nem tudjuk felvenni a versenyt; ez az üzem nem hoz profitot. Lezárjuk az üzemet, ha a munkások nem hajlandók elfogad­ni bérlevágást.” A munkások gyűlést tartottak, hogy megvitassák a helyzetet. Legnagyobb részük ebben a gyárban dolgozik 30—35 éve. Életkoruk 50 és 60 körül van. J. Herschel Morris, a szakszervezet helyi cso­portjának elnöke mondta: “A döntés a kezetekben van. Tőletek függ, meg­tagadjátok e a bérlevágást és feladjátok munkáto­kat, vagy elfogadjátok a bérlevágást és továbbra is munkában maradtok.” Hosszú vita követte az elnök szavait. A fiatalok ellenezték a bérlevágást, az idősek viszont azt mondták: ki ad nekünk munkát a mi korunkban? Ez eldöntötte a kérdést. Szavazásra került a sor és a többség úgy dön­tött, hogy elfogadják a bérlevágást csak hogy munkában maradhassanak. Ez azt jelenti, hogy a munkások bérét óránként 20 centtel azonnal csökkentik; ez év szeptemberé­ben nem kapják meg a szerződésben előirt 11 cent órabéremelést és 1970-ben sem lesznek jogosul­tak béremelésre. Nem ez az első alkalom, hogy nagy vállalatok üzemlezárással fenyegették a munkásokat és igy kényszeritették őket bérlevágás elfogadására. HÍREK AZMTÓVÁROSBÓL A középiskolai diákok nagyon szomorú és meg­ható verset Írnak arról, hogy 1969 tavasza nem a szerelmet jelenti számukra. A vietnami háborúról írnak és a nyomortanyákon látottakról. A jómó­dúak gyermekei most először látták a szegények játszótereit, a szemétdombokon és a döglött pat­kányok között. Elszörnyülködve írnak erről a meg­rázó látványról és hogy szeretnének békében élni, de szüleik nem értik meg őket. Egy fiú a tanárnőjéhez irt verset, melyben pa­naszolja, hogy nem tud apjával beszélni, de remé­li, hogy egyszer talán majd mégis megérti őt és akkor tudnak majd közeledni egymáshoz. Nem akar hadi érmeket, se-élve, se halva, csak élni akar, testvériségben, nem törődve azzal, hogy ki­nek mi a színe. A szegényt is barátjának akarja fogadni és nem kérdezi honnan jött, csak magát az embert tekinti. Több megye iskoláinak tanulói vesznek részt a versenypályázaton, melyből a leg­jobbakat a Detroit News fogja leközölni. “Ebben az évben látom a gyermekekben a nagy elkeseredést”, mondotta Mrs. Ethel Fincher, a detroiti iskolák oktató rádióprogramjának veze­tője. • A Bureau of Labor Statistics kimutatása hely­telen, mondja az UAW vezetősége, mert az autó­gyárosok meghatározott órákra alapozzák a terme­lésüket és nem darabszámra. Michigan államban be akarják vezetni a meghatározott, normális mun­kaidőt, mert a sok túlórázás tönkreteszi a munká­sok egészségét. Túlóra nélkül több ember jutna munkához. Meg akarják szüntetni, hogy kötelező legyen a túlórázás és az UAW is emellett van. • Dearborn polgármestere azt mondja, hogy a vá­rosban nincs faji megkülönböztetés. De Hubbard polgármester csak egy fekete munkást vett fel a szemétszedők sztrájkja alatt, azt is sztrájktörő­nek. • A Ford Motor Co. újra felvesz un. “hard core” munkanélkülieket. A mexikói amerikaiak is köve­telik jussukat és többé nem elégszenek meg mor­zsákkal. A fekete nép már elért valamennyi ered­ményt a tüntetésekkel, de a mexikói amerikaiak­ról megfeledkeztek. Rose Pavloff “KELLEMES SZABADSÁGOM VOLT> 312 napos tengeri utazás után, a 30 éves Robin Knox-Johnston hihetetlen frissességgel lépett part­ra az angliai Falmouth kikötőjében, ahol több száz imádója nagy lelkesedéssel fogadta a fiatal tenge­részt földkörüli útjáról való szerencsés visszatérte alkalmával. Knox-Johnston 20,000 mérföldes utat tett meg 32.4 láb hosszú “Suhaili” nevű kis hajóján. Ő volt a negyedik, aki ilyen kis hajóval körülhajózta a Földet. Knox—Johnson előre meghatározott szigorú sza­bályok betartásával teljesítette feladatát. A sza­bályok előírták: senki nem segíthet neki, az elin­dulás után nem szabad vizet, élelmet, vagy mást felvenni a hajóba, az utazást abban a kikötőben kell befejezni, ahonnan elindult. Knox-Johnston betartotta ezeket a szabályokat. New Zealand közelében nagy viharral kellett meg- küzdenit az önirányitó szerkezet eltört, majd megrongálódott a vitorla, megsérült a kályha és lyuk támadt a friss viz tartályon. Amikor a kockázatos utazás bef~:eztéyel partra lépett, az újságírók kérdésére, he. y miként töl­tötte az utolsó 312 napot, igy szá\ ..... t “Kellemes szabadságom volt.” - • VÁMMENTES INKA-CSOMAGOK mb®»™* KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PAR CEL SER VICE IN( Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Btiárat a Second Avenue-ro

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom