Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-09-12 / 35. szám
Thursday, September 12, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: TERVGAZDASÁG VAGY “PIAC” - MUNKÁS VAGY “FOGYASZTÓ” MENEKÜLJETEK! Nem tudom, terveztek-e a németek közvetlen beavatkozást Csehszlovákiában, de azt a világsajtó már az izreali háború után közölte, hogy befolyásos német körök á la Izrael villámháborut akartak inditani Berlin, Kelet-Németország és Csehszlovákia ellen; egy nap alatt akartak végezni. Felsőbb hatalmak lefújták a tervet. Most, hogy az aláakná- zás nem sikerült, jönnek a közvetett támadások: percenként újabb hazugságok. “Idézték” — semmi forrás-ból — Cernik állitólagos privát felhívását a vezető írókhoz, politikusokhoz, meneküljenek, mert le akarják őket tartóztatni, öt perc múlva ezzel is elhallgattak, de állandóan közlik a rémhíreket az emigrációról. "20,000-en menekültek Ausztriába” olvasom a Times-ben és rögtön utána hallom a rádióban az osztrák kormány közlését: a cseh emigránsok száma 553. A hires Leo Cherne, a CIA embere, az International Rescue Committee-nál újabb pecsenyét süt, mint 1956-ban a budapesti események után. (Ez a Cherne nyilatkozott 1956 októberben Budapesten, hogy az egész magyar nemzet Ausztriához akar csatlakozni és Mindszentyt akarja elnöknek.) Mr. Cherne már uj menekült-táborokat szervez Ausztriában — hogy a cseheket rémítse és izgassa. M. Johnson ehhez jobban ért. Legfőbb háborús uszitója, W. Rostow, közölte vele, hogy “turisták” 27 szovjet hadosztályt láttak felvonulni a román határhoz. Hogyan tudja ezt egy turista megszámolni, ez titok. Az azonban nem titok, hogy Mr. Johnson saját bukaresti követe közölte, hogy ebből a hírből semmi sem igazi Ennek ellenére Mr. Johnson vésztjosló arccal jelentette be a szovjet támadás veszélyét, eleve felháborodva azon, hogy mit fog szerinte a Szovjetunió csinálni — elfeledkezve arról, hogy ő már valóban megszállta Dominikát, Vietnamot, Laoszt és Thailandot és olyan bombázással pusztítja Laoszt és Vietnamot, amilyen még nem volt a világon. Meg is fenyegeti Mr. Johnson a Szovjetuniót, nem tűrheti az európai hatalmi egyensúly felbontását. Hogyan borul fel az egyensúly,, ha Csehszlovákia, amely idáig a varsói blokk tagja volt, továbbra is az marad: ezt nem árulta el Mr. Johnson. SZABADSÁGOT AZ ÍRÓKNAK Ezt követeli ma a sajtó egy távoli ország irói számára — és ha az ember olvassa, minő elnyomás alatt élnek ott az irók, maga is kiabálni kezd. Ma, aug. 31-én olvasom például a N. Y. Timesben, hogy ez országban az iró kifejezésmódját szigorúan ellenőrzik és ő el van zárva a társadalom nagy részétől. Ha nem engedelmes, hallgatást parancsolnak rá: sem nem irhát, sem nem beszélhet, nem vehet részt a politikában, “non-person” (személytelen ember) lesz belőle. Ez a sorsa a nép többségéből származó Íróknak és 46 olyannak, aki elmenekült hazájából. De külföldi írókat is betiltanak, 11,000 könyvet, köztük Faulknert, Moraviát, Sartret. El- vehetik az iró útlevelét, mint tették az ország leghíresebb írójával, mert ő a törvényes ellenzéki párt vezetője volt. Beskatulyázzák az életet és megölik az irodalmat. (Felhívom az olvasók figyelmét, hogy ez Dél-Af- rikáról szól, egyik leghíresebb írója, Nadine Gor- dimer küldte ki a levelet: az ő könyvét sem szabad kiadni. A hires iró, akitől elvették az útlevelet, Alan Paton. De nem hallom a sajtó-sirámokat Dél- Afrika fehér Íróinak szabadságáért, hogy a feketékről ne is szóljak. Dél-Afrikából, a már tilalmazott irók korábbi müveitől eltekintve, nem jön ki semmi!) Csehszlovákiából — bár ott is vannak irodalmi megszorítások — a világ legjobb filmjei jöttek ki, a prágai színházakat a külföld a legkülönbeknek tartja, a montreali világkiállításon is a legnagyobb sikerük volt. miként a cseh kiállítási pavilonnak is. Ez mindegy: aki a dél-afrikai, argentínai, guatema- lai, spanyol, portugál, görög irók elnyomását (és üldözését, néha megölését) panaszolja, az rossz hazafi, destruktiv! ök, ott fenn, szabják meg, miért kell sírni! HBKSgy' R* (Második cikk) A szocialista közgazdaság főcélja a nép szükségleteinek, igényeinek folytonosan jobb kielégítése, a termelés állandó emelkedésével, legújabb technikai vívmányok alkalmazásával. (Ezt állítja a cseh párt akció-programja is — de mint később rámutatunk — a program sok pontja ennek ellentmond.) Ahhoz, hogy az életszínvonal emelkedhessen, a nemzetgazdaság kitervezett, mindenre szétágazó fejlődése szükséges. Ez általánosan elfogadott, sarkalatos törvénye a szocializmus gazdasági politikájának. A cseh akció-program ezt nem fogadja el, hanem helyette a “piac”-ra helyezi a fősulyt. A szocialista gazdaságban a munkásosztály a vezető erő, a cseh párt programjában a “fogyasztó.” A program gazdasági kérdésekkel foglalkozó része nem is említi a munkásosztályt, hanem a kapitalista elgondolás szerinti érdekcsoportokat emlegeti. A következő szakasz ízelítőt ad az akció-programból: “A piaci kereslet kielégítésére szabad kezet kell adni a különböző intézmények vezetőinek, hogy azok maguk határozzanak az intézményt érintő minden felmerülő kérdésben. A kereslet ily módon nyomást gyakorol a termelésre, azt hathatósabbá teszi és abba egészséges változásokat hoz. A gazdasági verseny, különösen a külföldi cégekkel, a termelést emelni és a költségeket csökkenteni fogja.” (51—52. oldal.) A szocialista politika erkölcsi és anyagi ösztönzést nyújt a munkásoknak a' szakmai tudás kiszélesítésére, jobb minőségű munkára, olcsóbb és több termelésre. A jobb jövőben való hit, a következő generációk jóléte, a nemzeti és közösségi élet javulása, a szocializmus és kommunizmus előrevitele, a nemzetközi szolidaritás, ezek a főbb erkölcsi értékek. Az anyagi jutalom a magasabb bér és fizetés alakjában, bónuszokban és jó munkáért kapott külön díjazásokban nyilvánul meg. Néha az üzemek közti barátságos versengés — melyik tud többet- jobbat termelni — hozza meg ezt az eredményt; verseny ez, ahol nincs vesztes. Az akció-program a tőkés rendszerben fennálló marakodó versengésre fekteti a fősulyt. Egy másik szakaszban: “A terv határozatai, az államgazdaság politikai vonala a különböző érdekeltségek — mint üzem és alkalmazottai, fogyasztók, a társadalom más csoportjai, a nemzet, stb. — egybehangolásával jöjjön létre. Az államnak meg kell védeni a fogyasztót a — helyzeténél fogva monopolisztikus — gazdasági termelés kilengéseitől.” (56—57. oldal.) Általánosan elismert tény, hogy a szocialista országokban, mindig több és több figyelmet fordítanak a nép emelkedő igényességére, figyelmet a munkásra, mint fogyasztóra, nemcsak mint termelőre. Az uj gazdasági reformok ezirányban nagy haladást mutatnak. De mire kell fektetni a fősulyt e célok elérésében? A többi szocialista országokban a tervezés, üzemvezetés rendszerének a javítása, modernizálása a fontos, nem pedig alávetni ezeket a piaci vak áramlatoknak. Ezt a szovjet ekonomisták alaposan megtárgyalták. Véleményem szerint a szocializmusban a tervnek kell a főszerepet játszania. Az egyéni fogyasztás ennek fontos része, de nem az egyetlen eredménye. Az alapiparok kiépítése, kiszélesítése, uj, jobb felszerelés megteremtése éppoly fontos. Az anyagok helyes, arányos elosztása szintén. A társadalom szükségletei a tudományos kutatás, felfedezések, honvédelem, nemzetközi kapcsolatok terén figyelmet és intézkedést követelnek. A különböző közszolgáltatások nem tartoznak a “piac”-hoz, de az életszínvonal emelkedésével mindig nagyobb fontosságot kapnak és gondoskodni kell róluk. A külkereskedelem, mely különösen Csehszlovákiában oly nagy szerepet játszik, nem dolgozhat alapos terv nélkül. Máskülönben sem tekinthetjük a fogyasztót királynak, az csak a tőkés országok monopolistáinak hamis jelszava; a monopol határozza meg milyen le gyen a termelés, mi legyen mindennek az ára és a hadsereget helyezi a polgári szükségletek elé. > Természetesen a szocializmusban a fogyasztói keresletnek — a piac — az állam befolyása alá kell esnie a termelési lehetőségeket, egészségügyet, az azonnali és későbbi szükségleteket figyelembe véve. Ha az akció-program ennek ellenkezőjét vallja, annak oka, hogy szerzői egy amerikai egyetem gazdasági tanfolyamának engedelmes nö- vendégeiként viselkednek. A csehszlovák vezetők azon ígérete, hogy a nép maga határozhat meg mindent a termeléssel kapcsolatban, nem más, mint demagógia. Ilyen ígéretet beváltani nem lehet. Az akció-programban tisztán áll a tervezés lekicsinylése: “Változás lesz a gazdasági terv szerepében, az megszűnik rendeleteket adni, eszköz lesz belőle, mely segíti a társadalmat, hogy megtalálja a hosszabblejáratu fejlődés legmegfelelőbb útját*” Vagyis helyettesíteni a szocialista tervezést áz un. gazdasági “programming, miiiV pl. a kapitalista Franciaországban. A szocialista közgazdaság sikerei nagymértékben a tervszerű anyagelosztásnak és a fontosabb cikkek előre kijelölt termelésének köszönhetők. Természetesen tervezés lehet jó is, de rossz is; lehet tudományos vagy tudománytalan. A szocialista országok gazdasági Reformja éppen azt célozza, hogy esetleges erőszakos, bürokrata metódusokat megszüntessen és a tervezést még tudományosabbá tegye. De az akció-program, mely a tervezést teljesén meg akarja szüntetni, megsérti a szoeializmus! e fontos gazdasági törvényét. (Folytatjuk) Liberális siocializmas Hogy ez mi a fene, azt senki sem tudja, de ugyebár azért drukkolunk, hogy ez megvalósuljon Csehszlovákiában: aki ezt támogatja, az a mi barátunk, mint például állítólag a román kormány. Hogy Románia, bár külpolitikája cseh-barát, a legmerevebb szocialista rendszert tartja fenn a kelet-európai országok között, merevebb, szigorúbb rendszert, mint a cseheké volt Novotni alatt: ez nem számit, ezt nem vesszük észre. Aki az ellenségünk ellensége (akiről legalább is mi hisszük ezt) az a mi barátunk! VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK megrendelhetők KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK ÉS SZABAD VÁLASZTÁS VAGY KÉSZPÉNZFIZETÉS MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TÜZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK U.S. RELIEF PARCEL SER VICE INC. Phone: LE 5-3535 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 BRACK MIKLÓS, igazgató Bejárat a Second Avenut-ról
