Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-09-05 / 34. szám
Thursday, September 5, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Itt született Amerikában, valamelyik West Virginia-! bányásztelepen. Szülei, Bálint Ferenc és Be- recki Amália egy Tisza-menti faluból jöttek Amerikába még a század elején. Gyermekkoruktól ismerték egymást és sokszor titokban házasságról beszéltek. Ez azonban lehetetlennek bizonyult, mert Bálint Ferenc szegény fiú volt, mig Amália szülei dúsgazdag parasztok, akik leányukat ugyancsak gazdag embernek szánták, akit Amália sohasem szeretett. így azután elhatározták, hogy kiszöknek Amerikába. Gondos tervezgetés után sikerült is földijeik által küldött cimre kijönniök. Ezek szivesen fogadták a fiatalokat. Meg volt a paraszt-lakodalom, a leány szüleinek beleegyezése nélkül. Bálint Ferenc, az ifjú férj, a bányában kapott munkát, ahol nehezen, de szivesen dolgozott. Közben tervezgetett és esténként megbeszélte terveit fiatal feleségével. Spórolni akart, hogy az útiköltségre felvett adósságukat kifizethessék. Ha lesz sok pénzük, hazamennek. Amáliának ilyenkor könny szökött a szemébe. Másnap Feri már nem szólt semmit, de amikor Amália faggatta, mégiscsak elmondta, hogy arra gondolt, ha lesz egy fiuk, azt Yankee melléknévvel látják el, ami azt jelenti, hogy száz százalékos amerikai. És ha hazamennek és a fiút magukkal viszik, akkor a szülök bizonyára megbocsátanak nekik. De hiszen mindez még korai — mondta Bálint Ferenc — hiszen sem fiunk, sem a szükséges pénz a kis birtokocskához nem áll rendelkezésünkre, tehát hiába tervezgetünk. S különben is, ha hamarosan hazamennénk — folytatta engem mint katonaszökevényt letartóztatnának, mert elmulasztottam jelentkezni a katonai szolgálatra. Egyik este Amália azzal fogadta férjét, hogy az ő Yankee-je talán már útban van. Feri nagyon megörült. Az idő telt és tovább tervezgettek. Egyszer Feri azzal a szomorú hirrel jött haza, hogy a bánya három hónapra lezár. Most mi lesz? — sóhajtottak mind a ketten. Vagy egy hónap múlva egy nem messze fekvő bányában kapott munkát, de azt is félidőre. Vagy öt hét múlva az is lezárt. Három hónap elteltével a régi bányatulajdonos értesítette a vidék bányászait, hogy az 5-ös számú bányában a következő hónapban ismét megindul a munka, de a rossz üzleti forgalom miatt 15%-os bérle vágással veszi csak vissza a munkásokat. Feri megértette ennek a jelentőségét, de mivel a környék bányászai szervezetlenek voltak, kénytelen volt ő is olcsó bér mellett visszamenni a munkába. Ez a körülmény azután kiváltotta a küzdelmet a jobb bérért, amit csak a bányász szakszervezet segítségével tudtak kiharcolni. Bálint Ferenc is derekasan kivette a részét ebből a küzdelemből, tisztelték is érte bányásztársai. Egyszer azután megtörtént a várva-várt szaporodás. A munkaviszonyok kissé megjavultak. Bálint Ferenc még sok évig dolgozott, közben sokat gondolt a kis földre, amit odahaza meg akai’t vásárolni, a kis házzal együtt, a Tisza partján. Egy nap borzalmas dolog történt. Futótűzként terjedt el a hir, hogy az 5-ös bányában robbanás történt és 63-an, akiket nem tudtak megmenteni, életüket vesztették. Köztük volt Bálint Ferenc is. Az asszonyok és gyermekek körülvették a bánya kapuját, a hivatalos közegek azzal vigasztalták a--------ÚJBÓL KAPHATÓ!-------ORSZÁGH LÁSZLÓ Angol-magyar és magyar-angol ZSEBSZÓTÁR két kötetben Ára kötetenként $2.50 és 25 cent posta- és csomagolási költség Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalában, 130 E. 16th Street, New York, N. Y. 10003 siró asszonyokat, hogy Isten akarata volt és bele kell nyugodniok. Bálintné képtelen volt belenyugodni sorsába, állandóan sirt, nagyon szivére vette férje halálát. Majd elhatározta, hogy hazamegy fiával együtt, hátha sikerül szüleit kibékíteni és élete jobbra fordul. C-KS Férje öreg szülei szeretettel fogadták Amáliát és a szépen fejlődő nyolc éves fiúcskát, ifjú Bálint Jánost. Hamarosan kitört az első világháború. Nagy változások történtek a faluban. A fiatalokat sorba behívták katonának, a mezei munkát az öregek és serdülő gyermekek végezték. Közben Amália megbetegedett, talán azért is, mert konok szülei nem békültek ki vele. Az Amerikából hozott unoka sem puhította meg a szivüket. Az orvosok már lemondtak Amáliáról, akit a szive és a búskomorság ölt meg. C*J Ifjú Bálint János közben megszerette a falut, ahol szülei születtek, az iskolát, ahová beíratták, de főképpen megszerette a Tiszát. Egyszer arra kérték nagyapját, hagyja, hogy az unokája fürösz- sze meg az urasági lovakat a Tiszában. A fiú vállalkozott erre, keresztül úsztatta az uraság lovait kétszer is a folyón. A háború még javában folyt, rokkantak és sebesültek jöttek hazafelé, munkaerőben nagy hiány volt. Nagyapja kivitte széna- gyűjtésre. Befogott két bivalyt, megrakták a szekeret, őt a rakomány tetejébe ültették és mondták, hogy hajtsa haza, ott az asszonyok majd segítenek lerakni, azután vigye vissza az üres szekeret, hogy még egy fordulót csinálhassanak. Minden jól is ment, mig a tisza-parti útra nem értek. Ott a két bivaly összenézett és egy alkalmas helyen szép lassan befordultak a Tiszába a szekérrel és a fiúval együtt. Ott óvatosan lefeküdtek és két órán át csak az orruk hegyét mutatták, hiába noszogatta őket a fiú a vasvillával. Azután szép lassan, óvatosan kihúzták a szekeret a Tiszából. Sok ehhez hasonló, szép emléke volt már ifjú Bálint Jánosnak, amikor elhatározta, hogy visszatér Amerikába. Az öregebbek közül sokan már apja sorsára jutottak, de akik még éltek, azok emlékeztek szüleire és őt szivesen fogadták. A bányában nézett munka után, de nem sok jóval biztatták. Egy barátja, rokon-féle mondta, hogy egy 1,500 akkeros mintafarmon keresnek munkásokat szezonidőre. Kapott az alkalmon, elfogadta a munkát. Zöldséget szedtek, amit teherautóval szállítottak naponta a piacra. Az ősz beálltával a munka lelassult, igy más munkára helyezték, ahol disznókat neveltek. Ebből vagy 500 darab volt a farmon. Ott látta, hogyan kell igazán gazdaságosan disznót nevelni, hizlalni. Egyszer behoztak egy csorda kiéhezett disznót, hogy hizlalják fel őket. Nagyon érdekesnek találta, hogyan viselkedik a disznócsorda. A nagy, erős disznó elveri a kisebbet, a gyengébbet, hogy neki több jusson, mert nem tudja, hogy nincs többre szüksége, mint amennyit kap. Különösnek találta, hogy bár az ember tudja, hogy nem viheti a földi javakat magával, mégis hive a mértéktelen gyűjtésnek. Ezen a munkán az ir származású Tómmal dolgozott, akitől sokat tanult angolul. Mikor az megtudta, hogy magyar, elmondta, hogy sok jót hallott már a magyarokról, hogy Kossuth is járt Amerikában és sok városban utcát neveztek el róla. Amikor az üzlet lelassult, elbocsátották. Hazament és munkát vállalt a bányában. Az első csákányütésnél képzelődés vett rajta erőt, arra gondolt, hogy talán éppen ott halt meg az apja, a szénréteg alatt. Sokszor úgy tűnt neki, mintha apját látná bányászruhában és lámpással. Sokáig dolgozott a bányában és elég messzire kellett gyalogolnia naponta. Egyik nap uj deszkabódéra lett figyelmes, később látta, hogy nem messze onnan emberek dolgoznak. Gondolta, hogy valami nagy dolog készül, mert a területet drótsövénnyel vették körül. Azután irodahelyiséget építettek és mindig több és több embert látott dolgozni. Egyszerre nagy tábla került az épületek elé, a következő felírással: Ez a bánya Eugene Brown és Társai Pittsburgh, Pa. tulajdona. Üzletvezető Eugene Brown. Érdekelte a dolog és felment Pittsburghba, ahol megtudta, hogy Mr. Brown többszörös millomos, olajrészvények tulajdonosa, miáltal könnyen tűd versenyezni a kisebb cégekkel. A bánya olyan lesz, mint valami gyár és célja, hogy a gépeket leeresz sze a szénrétegekig és onnan száz tonnás egységekben emelje ki a föld felszínére, mi által olcsóbbá teszi a szenet és tönkreteszi a kis bányatulajdonosokat, a munkásokról nem is beszélve. Összehasonlította Mr. Brownt a hizlalásra karámba vitt disznóval, melyet ketten is alig tudtak rendre utasítani, mert mindent fel akart falni a többiek elől. De a többi disznó is disznó volt, azok is verekedtek az élelemért és a kapitalizmus is azt teszi: összeharácsol mindent, bár a kapitalistának személyileg nincs szüksége reá. Világos dolog tehát, hogy társadalmunk vezető emberei és a körülöttük taposó pénz- és vagyon- imádók szellemileg betegek, sőt gonoszok, mint a disznó, amelyik nem akarja, hogy elvegyék tőle az eledelt, hanem inkább ő veszi el a másiktól és ha az megkísérli visszavenni, akkor megtámadja. Egyszer a szakszervezet a bányaplész közös temetőjében gyászünnepélyt rendezett. Bálint János ezeket mondta: 20 évvel ezelőtt itt bűnös hanyagság következtében bányaszerencsétlenség történt, melynek 63 halálos áldozata volt, köztük az én apám is elpusztult. Teteme szintén itt fekszik ebben a temetőben. Figyelmeztetlek benneteket, hogy vonjátok felelősségre a bűnösöket és gátpl- játok meg, hogy ilyen gaztettek megismétlődhes- sennek. Ezekről a halottakról pedig a történelem meg fog elmékezni. Szovjet óriástávcső — Chilének A pulkovói csillagvizsgáló munkatársai megegyeztek a chilei csillagászokkal, hogy közösen kidolgozott munkaterv keretében feltérképezik az északi, illetve a déli éggömb nagyon halvány csillagait. Ebből a célból Leningrádban nemrégiben elkészítettek egy 1 méter átmérőjű, 2,1 méter fókusztávolságú, úgynevezett Makszutov-rend- szerü tükrösteleszkópot, amely főként fényképezésre szolgál. A 28 tonnás óriástávcsövet a santiagói Obszervatóriumban állították fel. A műszerhez egy 20 centiméter átmérőjű, 2,5 méteres gyujtótávolságu, vizuális megfigyelésekre szolgáló lencsés távcső is hozzátartozik, ennek nagyítása hatvanszorostól kétszáznegyvenszeresig változtatható. ÜDVÖZÖLJÜK AZ 1969-ES MAGYAR NAPTÁRT! Közeledik az idő, amikor az Amerikai Magyar Szó 1969-es NAPTÁR-át a nyomdába kell küldenünk. A NAPTÁR szines, tartalmas és tanulságos lesz. Kellemes szórakozást nyújt majd olvasóinak téli estéken át. örökítse meg nevét a több ezer példányban kinyomtatott NAPTÁR-ban! Kérjük olvasóinkat, küldjék be üdvözletü- kat lapunk Kiadóhivatalába lehetőleg augusztus 31. előtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East lóth Street New York, N. Y. 10003 Én is szeretnék hozzájárulni az 1969-es Naptár előállításához és ide mellékelem adományomat $..............összegben. Kérem, nyomtassanak részemre .................... példányt a naptárból, hogy ismerőseim és barátaim körében terjeszthessem. Név:..........r........................................................... Cim: ...................................................................... Város: ......................................Állam: ................. Zipszám:.............. Yankee Bálint János Irta: Kocsis Lajos
