Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-29 / 33. szám

2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 29, 1968, Mint fényes üstökös tűnt fel szülőhazánk egén. Báraulatot-csodálatot, de egyesekben egyben félel­met is gerjesztett. Tündöklése — a múlt évszázad negyvenes éveiben — egybe esik azzal a korszak­kal, amikor szülőhazánk népe a legnehezebb sor­ban senyvedett. Évszázados tragédiák következté­ben nyomasztó tespedésbe-kilátástalanságba süly- lyedt. j A középkori visszamaradott feudális gazdasági rendszerben milliónyi jobbágy és zsellér röghöz kötve, dézsmával és ingyenes robot munkával ter­helve, csak a legszükségesebbet termelte. Hiszen munkája eredményét, termése kilenced részét 4ézsma formájában nemesi földbirtokos gazdájá­nak, egy tizedét pedig a papságnak kellett beszol­gáltatnia. Annak a nemesi osztálynak kényszerült adni a dézsmát és az ingyen robotot, melyet Petőfi Sándor hiven jellemzett: "Munkátlanság csak az élet, I Van életem, mert henyélek, \ I A paraszté a dolog, Én magyar nemes vagyok." Ezt a dologialan nemességet, de egyidejűleg az elnyomott parasztságot akarta Petőfi lángoló hév- yel megmozgatni, uj életre ébreszteni. A vérig- zsarolt jobbágynak odakiáltja: "De mit tűr a szolgaságnak népe, { Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?" A reformoktól irtózó nemességet megfenyegeti égy újabb véres parasztlázadással: "Nem hallottátok Dózsa György hírét? i Izzó vason őt elégetétek. De szellemét a tűz nem égeté meg Mert az maga tűz: úgy vigyázzatok Ismét pusztíthat a láng rajtatok." Petőfi szüntelenül ösztökéli-ostorozza hazája né­niét. Tulharsogja a lassanként megindult reform követeléseket. A pozsonyi nemzetgyűlésen — me­lyen csak a nemesség képviselői vehettek részt — ekkor már hosszadalmas viták folytak a reformok mérvéről. A jobb szárny: gróf Széchenyi István vezérlete alatt, a megszületendő tőkés rendszer érdekében a jobbágyság — váltság ellenébeni — felszabadítását követelte. Hogy igy a röghöz kötött jobbágy és zsellérekből szabad bérmunkásokat biz­tosítson a tervezett ipari termelés számára. A bal- szárny: a nagyszerű államférfi és szónok: KOS­SUTH LAJOS vezetésével tulmenve a mezőgazdasá­gi reform-követeléseken, alkotmányos jogokat és felelős magyar kormányt követel, a Habsburg- monarchia keretében. A reform-pártok szellemi élcsapataként szerepel­jek a nagy nyelvújító költők: KÖLCSEY és KA­ZINCZY, a magyar nemzetté-válást sürgető VÖRÖS* MARTY MIHÁLY. Valamint Petőfi leghívebb köl­tő társa, a nagy epikus: ARANY JÁNOS, ki mint áz irodalomtörténet vallja: “nyelvünk alig ismert bájait tolmácsolta.” * De Petőfi Sándor nemcsak szülőhazánk szépsé­gét és az iránta való hüséget-szeretetet énekelte meg. Egyidejűleg tántoríthatatlan harcos is volt. ^ belső és külső elnyomás alatt senyvedő véreinek teljes felszabadulásáért, szülőhazánk függetlensé­géért. Nemcsak szűk nemzeti méretekben, hanem világpolitikai távlatban vizsgálta az eseményeket. Együtt rezgett a ’48-as tavaszi forradalmakkal. Tudta, érezte, hogy a közép-európai “forradalmi tavaszok” a magyar márciusi forradalomnak elő- futárjai. Hogy a francia márciusi forradalom, az olaszországi nemzeti felkelés és végezetül az 1848. március 13-i forradalmi utcai harcok Bécsben, be­vezetői voltak a szükségszerűen kirobbant dicsősé­ges pesti március 15.-ének. Forradalmi lelkülettel, még csak csirájában levő szocialista hitével várta­óhajtotta a világforradalmat. Bizonyítéka ennek “Egy gondolat bánt engemet” költeményének eme sorai: "Ha majd minden rabszolganép Jármát megunva sikra lép. Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: VILÁGSZABADSÁG" (Szobra leleplezése alkalmából augusztus 25-én a Kanadai Niagara Fa!!s-i Petőfi Parkban) Reménye — sajnos — nem vált be. A reakciós világhatalmak — élükön a gyűlölt Habsburg-mo­narchiájával — letörték a polgári és nemzeti forra­dalmi mozgalmakat Európa-szerte. Annál nagyobb gyűlölettel fordult Petőfi Sándor az idegen német- osztrák hatalom és maga a királyság intézménye ellen. Mert magyar vonatkozásban ez nem csak az alkotmányos függetlenség elvesztését, hanem gaz­dasági téren gyarmati kizsákmányolást is jelentett. A fejletlen magyar mezőgazdaság termékeinek po­tom áron való felvásárlását a fejlődöttebb osztrák ipar- és kereskedelem javára. Lényegében tehát, a magyar dolgozó osztályok vérveszteségét. Ezért volt mindvégig — még jóval a debreceni detroni- záció előtt — az Ausztriától való elszakadás hive. Tántorithatatlanul a magyar köztársaság hirdetője. Ezért mennydörgött verseiben a királyok ellen. Ez­ért követelte “Akasszátok fel a királyokat.” Szinte megszállottsággal irta egy másik versében: "Itt a nyilam, mibe lőjjem? Királyi szék áll előttem. Belelövöm bársonyába, Hogy csak úgy porzik kínjában. Éljen, éljen a köztársaság." Verseivel lángra lobbantotta az egész pesti fia­talságot. A március 15-i pesti forradalmi megmoz­dulás szive-Ielke: Petőfi Sándor volt. Nemcsak a történeti emlékű “Talpra Magyar” költője. Hanem a hires 12 pont kezdeményezője is. A népi-nem­zeti forradalom eme minimális programjában a gazdasági jellegű követelések mellett: mint az úr­béri terhek eltörlése és a közös teherviselés el­vén kívül, égjük legfontosabb programpont az ön­álló magyar hadsereg: a HONVÉDSÉG megszerve­zése volt. Az óvatos pozsonyi nemzetgyűlés a márciusi pesti forradalom hatása alatt szinte órák leforgása alatt törvényerőre emelte a 12 pontot. De osztály- beállitottságának megfelelőleg, megnyirbálta a sajtószabadságot, és csak váltság ellenében Ígért felszabadulást a jobbágyságnak. Egy lépést sem tett a földnélküli parasztság földhözjuttatása ér­dekében. Továbbra is a bécsi kormány rendelkezé­se alatt hagyta a magyar katonaságot. Petőfi Sán­dor ismételten mozgósította forradalmi élcsapatát: a pesti fiatalságot a tul-óvatos pozsonyi nemesi tör­vényhozás ellen. Utcai tüntetésekkel száll szembe a meghamisított 12 pont törvényhozóival. A mara­diak, a Habsburgok uralmának meghosszabbítását akaró árulók ellen irta: "Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek, S egy közülök százakat ront el mint A pohár bort az egy cseppnyi méreg." A további események ismeretesek. A külpoliti­kai változott helyzetben az addig még bizonyos en­gedményekre hajlamos bécsi uralkodóház — ma­gyar áruló arisztokraták sürgetésére, elhatározta a magyar márciusi forradalom teljes felszámolását. Jellasics horvát bán parancsnoksága alatt ellen- forradalmi zsoldosokat vonultatott föl a felelős magyar kormány ellen. Erre alakult meg a HON­VÉDELMI BIZOTTMÁNY. Ennek elnöke: KOS­SUTH LAJOS lángoló szavaira szinte napok alatt toborozódtak hősi honvédcsapatok. Jellasics zsol­dosait véres fővel verik vissza. Petőfi nemzeti büszkeséggel hirdeti: "Fut Bécs felé Jellasics a gyáva, Seregének seregünk nyomában." A “muszkavezető” magyar főnemesek és nagy- birtokosok biztatására, az osztrák császár fegyve­res segítségért könyörgött az orosz cárhoz. A száz­szorosán erősebb ellenség súlya alatt, a magyar forradalmi ellenállás Összeroppant. Petőfi Sándor a szabadságharc idejében, a legendás hirü BEM tábornok hadsegédjeként — mint vateszként meg­jövendölte — a segesvári csatatéren, ismeretlen katonaként halt hősi halált. Még a végleges össze­omlás, a világosi fegyverletétel és az azt követő véres bosszuállás előtt. De még jóval előbb, “A HAZÁRÓL” szóló költe­ményében megsejtette a bukást és látnoki szemmel előrelátta a feltámadást következő soraiban: "Vagy üstökös vagy, óh magyar Dicsőség, mely jött s távozék Hogy századok múltával újra Lássák fényét a népek s rettegjék?" Amikor ma — száztizenkilenc évvel halála után —a.Kanadába szakadt, szülőhazáját-szerető magyar ság, szobrát leleplezi, csak kegyeletét rótta le a felejthetetlen nagy magyar költővel szemben. Szi­vében, már jóval előbb, ércnél maradandóbb em­léket emelt a magyar szabadságharc forradalmi költő-vezérjének. A mai ünnepség alkalmából, egy­idejűleg örömmel látja felszabadult szülőhazánk feltámadását. Azt, hogy a magyar dolgozók már eltakarították az összeomlás utáni romokat és tö­retlen erővel épitik az uj, boldogabb szocialista Magyarországot. ★★★★★★★★★★★★★★ TORKIG VAGYOK A DÉL-VIETNAMI TÁBORNOKOK KORRUPCIÓJÁVAL... HOGYAN VEZETIK FÉLRE A HADVEZÉREK AZ AMERIKAI HIVATALOS KÖZEGEKET? A N. Y. Times riportere beszélgetést folytatott Pleikunál egy délvietnami őrnaggyal, akinek névét nem hozta nyilvánosságra. Húsz éve van a katona­ságban, harcolt a Vietminh, a Vietcong és az ésZak- vietnamiak ellen. Fiatal korában öt évig harcolt Burmában és Kínában a francia Idegen Légióban. Elege volt már a háborúból. Elkeresedetten beszél a katonaságról, a fennálló nemtörődömségről és korrupcióról. Az amerikaiakat pártolja, de az a véleménye, hogy saját tapasztalata szerint a dél­vietnamiak mindenütt becsapják őket. “Mi a véleménye önnek olyan generálisokról, akiknek három autójuk van otthon és főhadiszállá­sukról soha nem mennek el?” “Ismerek ilyen ge­nerálisokat. Mit gondol olyan generálisokról,, alak repülőgépeket saját kedvtelésükre használnak, de a katonák a harctéren emiatt nem kaphatnak mu­níciót, vagy élelmet?” “Olyan tisztjeink vannak, akik 15 évet töltenek Saigonban, kitüntetik, előléptetik őket. Vannak katonáink, akik tiz esztendőt töltenek Dakto- ben és semmit sem kapnak. Attól függ, mi­lyen összeköttetései vannak és kit tud lekenyerez- ni...” “A Vietcongnál a parancsnok egyenlő a katonák­kal. Ha a parancsnoknak szandálja van, a közkato­nának is az van. A parancsnokok ugyanazt a kosz- tot eszik, mint a katonák. Náluk minden egyforma. Nálunk tulnagy különbség van — mondotta a tiszt — A vietnami katonának nagy gondot okoz a csa­ládja. .. mihelyt a katona elmegy otthonról, a családjával senki sem törődik.” “önöket, amerikaiakat, olyan könnyű becsapni... Tegyük fel, hogy megyei elöljáró vagyok és ön a tanácsadó. Pénzt ad nekem a háború áldozatai ré­szére. Nagy ünnepséget rendeznek és az ön jelen­létében 20—30 személynek pénzt adok. ön ezt le­fényképezi és nagy megelégedéssel távozik, de csak húszán, vagy harmincán kapnak pénzt. A többi pénz a megyei elöljáró zsebébe kerül.” Elmondta a tiszt azt is, hogy a fizetési jegyzék­be nem létező neveket tesznek és ezekért is felve­szik a pénzt. Ha az amerikaiak gyanút fognak, 40- 50 katonát rendelnek ki a faluba a népszámlálás­hoz. Másnap a másik faluba rendelik ki ugyaneze­ket, mielőtt az ellenőrök odaérkeznek. New York, N. Y. — 10—15 millió dollárra be­csült értékű részvények vesztek el szállítás közben, melyeket a Bankers Trust Co. különböző bostoni pénzintézetekhez küldött ki. A/Y\eRlKAI r-/pfatfifczr* éSxcy Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 136 East 16th Street, New York, N. Y. 16003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the ^ct of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre §10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi ország- 84 ba egy evre 12 dollár, félévre $6.50Gss£^^Jt£^u- n,-.£Í6-...*»■ - - rí >'kí Rácz László: Petőfi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom