Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-08-15 / 31. szám

Thursday, August 15, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 KÉT ÚJSÁG VKTHAWtÓL I. A vezető francia lapban, a “Le Monde”-ban Phil- lippe Devillers, a vietnami kérdés legjobb ismerő­je ezeket Írja a vietnami hatalom alkotmányossá­gáról: — A vietnami problémát 14 évvel ezelőtt Fran­ciaország és Vietnam pontosan megfogalmazták a genfi egyezményben. Az Egyesült Államok meg­ígérte, hogy ezt respektálni fogja, a valóságban azonban Franciaország engedte, hogy az ő helyé­ben az U.S. helyezze befolyása alá Dél-Vietnamot. Ezt az országrészt azután fokozatosan átalakították külön állammá, ahol a behelyezett kormány politi­kája a robbanásig feszitette a helyzetet és 1958— 59-ben egy fegyveres felkelést provokált. Ez a pa­raszt-felkelés, miután az U.S. beleavatkozott a saigoni oligarchia védelmében, nemzeti független­ségi háborúvá fejlődött. Devillers azután pontos magyarázatát adja an­nak, hogy miért Ho Chi Minh kormánya az egész — északi és déli — Vietnam egyetlen alkotmá­nyos és törvényes kormánya és kifejti, hogy ennél­fogva a párizsi fegyverszüneti tárgyalásoknak sem lehet más célja, hogy megállapítsa az amerikai csapatok kivonulásának és a genfi egyezményben előirt (az Eisenhower-kormány által megakadályo­zott) általános választások módját. n. És hogyan értelmezi az U.S. kormánya Vietnam függetlenségét? Erről ir újból a vezető német heti­lap, a “Spiegel” “Amerika a néphalált akarja” címmel. Ebben közöl egy beszélgetést Peter Weiss német Íróval és ennek svéd nejével, valamint rész­leteket a jelentésből, amelyet a házaspár észak­vietnami utazásáról irt. Peter Weiss a hitlerizmus elől Svédországba menekült iró, ma is ott él és ott irta drámáit az Auschwitz-perről és a portugál gyarmati politikáról. A beszélgetésben Weiss elmondja, hogy Észak- Vietnamban nincs egyetlen négyzetméter föld, ahol nem látszanának a háború nyomai. Csak Hanoinak és Haiphongnak egyes részei maradtak meg, min­den más város, helység és falu elpusztult a bom- zásában: Vietnamban nincs többé felépítmény; és amióta Johnson elnök márc. 31-én bejelentette a de-eszkalációt, azóta a bombázás ereje megsokszo­rozódott. Utukon nem volt egyetlen óra, amikor a légben ne láttak volna repülőgépeket és ne hallót ták volna a robbanásokat. Minden polgári cél: is­kolák, kórházak, templomok, műemlékek elpusz­tultak, valamint minden egyéb is, amit az ameri­kaiak hadicélnak neveznek: hidak, villanymüvek, gyárak, repülőterek, mert az amerikaiak lakhatat­lanná akarják tenni az emberek számára az orszá­got, a megélhetést lehetetlenné tenni. A legki­sebb falvakat, amelyek közelében semmi sincs, egyedülálló kolostorokat elpusztítottak és az utak mentén minden fa megszenesedett. Ha itt hadicél­ról lehet beszélni, ez csak annyi lehet, hogy az U.S. várja: a tönkretett Vietnam kényre-kedvre meg­adja magát. Egyébként a fogoly pilóták, akikkel a házaspár beszélt, nem tudják, mi a háború oka és célja, az sem érdekli őket, mi a bombák hatása, amiket ledobnak. Hogy mindezek ellenére az or­szág élete — szinte teljesen a föld alatt — tovább folyik, hogy a közoktatást, egészségügyet kultúrát fejlesztik, ez a század csodája, amivel az U.S. nem számolt. A jelentésben pedig példának okáért ismertet­nek egyetlen megyét, amit meglátogattak. Itt az összes gátakat lebombázták a sós viz tönkretette a földeket. Dong Hói várost két hét alatt 40-szer bombázták, Quang Binh-et a tengerről két hétig egyfolytában lőtték. Amit célbavesznek, azt éj­jel-nappal állandóan pusztítják. Egy kis falu 100 házacskájára 20,000 golyóbombát, 350 robbantó- bombát, 300 foszforbombát és rengeteg rakétát dobtak, a lakosok nagyrésze és minden háziállat meghalt. Van olyan falu, amit már ezerszer bom­báztak, olyan is van, amely már 3,000 támadást szenvedett. Ennek természetesen katonai célja már régen nincs, de igy akarják — az ország tönkrete- vésével — a lakosságnak a lelkét is megölni. . . Talán feltűnt a Magyar Szó olvasóinak, hogy jó idő óta az a néhány komolyabb amerikai újság, amely reális jelentéseket közölt és a háború bor­zalmait illusztráló fényképeket Vietnamról, hall­gat minderről. Csak akkor kezd kiabálni, amikor Sikerrel végződtek a vietnami béketárgyalások Ez a fejeim bizonyára szembetűnik minden olva­sónak. Hiszen sem a rádió, sem a tv nem jelentet­te. S ha a hir igaz, miért nem teszi a lap nagy, pi­ros betűkkel az első oldalra? Hadd magyarázzuk meg, miről van szó. New York állam Westchester megyéjének Yorktown, Lakeland, Montrose és Croton városkái­ban a középiskolai tanulók, tanáraik felügyelete alatt vietnami és amerikai megbízottakat jelöltek ki, akik “tárgyalást” folytattak a vietnami háború felszámolására. Pénteken, augusztus 2-án, már megállapodásra jutottak a Cooper Beach Middle School konferencia-termében. A protokol minden kívánalmának eleget tettek, beleértve diplomáciai jegyzékeket is. A béketárgyalások befejezését illő módon megünnepelték, amikor vendégül látták az iskolaszék Délkelet-Ázsiai Intézetének tagjait, ázsiai táncokkal, ennivalókkal kedveskedtek nekik és ázsiai művészeti tárgyakat állítottak ki. Joseph P. Fletcher történelemtanár javasolta a diákok közt a “béketárgyalások” megszervezését, amikor látta, hogy milyen sokan hordanak politi­kai jelvényeket. Hat heti előkészítő munka után dolgozták ki a “megoldást”. Az egyik 15 éves fiú, Edward Hersh megjegyezte: “Senkinek sem osztot­tak szerepet, hanem mindenki maga jelentkezett a delegációkba.” Edward, aki az amerikai delegá­ció tagja, mondotta, hogy az ő csoportja egy komp­romisszumos ajánlattal jött a konferenciára, me­lyet sok vita után, az általa vezetett liberális és a konzervatív csoportok között dolgoztak ki. A vég­ső U.S. javaslat a következő négy pontból állt: 1. Fegyverszünet. 2. A Genfi Konvenció összehívása. 3. Az ország egyesítésének létrehozatalára szava­zások Észak- és Dél-Vietnamban. 4. Csapatok kivo­nása. Nagy engedmény volt az U.S. részéről a csapatok kivonása, mondotta Edward. Amal d’Heurle, az­előtt az amerikai delegációhoz tartozott, de disszi­dált és utóbb a Hanoi és NFF erők képviselőihez csatlakozott. A Hanoi—NFF delegáció, mely “a szigetország érdekében egyesült”, felolvasott Ho Chi Minh 194;8-ban kiadott dokumentumából és a jegyzőkönyvbe iktatta az akkori szenátor, Lyndon B. Johnson 1954-ben elmondott beszédéből: “Elle­ne vagyok annak, hogy amerikai katonákat küld­jünk Indokinába, hogy ott a sárban és mocsárban vérezzenek el, a gyarmatosítás érdekében és ho^y a fehér ember kizsákmányolhassa Ázsiát.” Az észak-vietnami delegáció szóvivője határozot­tan követelte a szabad választásokat Saigonban. “Dél-Vietnam báb-állam és nincs törvényes alapja” — mondotta. Azt is mondotta, hogy a tárgyalások alatt az ellenségeskedések megszűntek. Fletcher tanár nagy megelégedését fejezte ki a “béketárgyalás” sikeres munkájával kapcsolatban. “Ezek nem tökkelütött gyerekek — mondotta. — Több tájékozottsággal fogtak neki, mint amennyit az átlag polgár az újságokból elsajátítani képes.” Sokat olvastak és adataikat különböző, közvetlen forrásokból szerezték be. Talán jó lenne felváltani a 75 éves Harriman által vezetett amerikai delegációt a tizenöt éves gyermekek delegációjával; igy sokkal hamarabb tudnánk nemzetünk érdekében komoly eredményt felmutatni. A SZÖVETSÉGI KORMÁNY 5.3 MILLIÁRD DOLLÁRT IRÁNYZOTT ELŐ OJ LAKÁSOK ÉS HÁZAK ÉPÍTÉSÉRE Johnson elnök augusztus elsején aláirt és ér­vénybe helyezett egy 5.3 milliárd dolláros lakás- építési tervet, melyből kifolyólag 1.7 millió ala­csony, vagy közepes házbérü lakást építenek, vagy renoválnak az országban a következő három év fo­lyamán. A lakásépítkezésen kívül módot adnak a szegényeknek, hogy a kormány szubvenciójával ol­csó családi házat vásárolhassanak. Tiz év alatt hat­millió olcsó lakást létesítenek. A lakásépítési és családi ház-vásárlási program­nak az a lényege, hogy a szövetségi kormány szub­vencionálja a jelzálogkölcsönöket, úgyhogy azok csak 1 százalékot tesznek ki. Jelenleg 6 százalékot fizetnek ilyen kölcsönökért. Lakóház vásárlásnál jövedelmének 20 százalékát fizeti a vásárló. A kormány fizeti a piaci ár szerin­ti kamatlábnak megfelelő havi törlesztés különb­ségét, beleértve adókat, biztosítást is. A szubven­ció a vevő jövedelme szerint váltakozik, de semmi­esetre sem lehet több mint a fennálló kamatlábas kölcsön és az egy százalékos kamatláb közötti kü­lönbség. Csak azok a családok jogosultak olcsó la­kásokra ennek értelmében, amelyeknek jövedelme legfeljebb csak 35%-nyira haladja meg a középit- kezésü lakások lakóinak megengedett maximális jövedelmet. A példa kedvéért, egy Chicagóban lakó négytagú családnak maximálisan évi 7,080 dollár jövedelme lehet, hogy ilyen szubvencionált házkölcsönt kap­hasson. Az évi 3,000 dollár jövedelmű családok is kaphatnak kölcsönt, de csak ha nem drágább, mint 12,000 dolláros házat vásárolnak. Ha ilyen háznak a havi törlesztése, 63/4%-os kamatlábbal 99.66 dol­lárt tesz ki, az évi 3,600 dollár jövedelmű család havonta 60 dollár törlesztést fizet, vagyis havi jö­vedelmének 20%-át. A $39.66 különbséget a kor­mány fizeti. Ha ugyanilyen házat évi 3,000 dolláros jövede­lemmel rendelkező család kíván megvásárolni, eb­ben az esetben a havi fizetés $50, és a kormány: a törlesztésből $45.72-t fizet. ' Lakásoknál az építtető, ill. befektető kapja a szubvenciót és a házbért is ennek megfelelőleg re­dukálják. A program jövőbeli kivitelezéséhez a jövőben, megválasztott kongresszusnak kell a pénzt előte­remtenie. A program szerint a jelzálogkölcsönök 40 évre terjednének ki. Ezen idő alatt ez a szub­vencionálás a kormánynak 50 milliárd dollárjába kerülne. Ha a programot a jövőben kiterjesztik, mondjuk a jelenleginek ötszörösére, amint előre­láthatólag a szükség megkívánja, ez a következő négy, vagy öt évtizedben meghaladná a 200 milii- árd dollárt. Karlovy Vary. — Walter Ulbricht, a Német De­mokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke és Alexander Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára tárgyalást folytattak. A cél: közős külügyi politikát folytatni a Német Szövetségi Köz­társasággal szemben. C+-5 Párizs. — Nguyen Than Lee, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság küldöttségének szóvivője éle­sen elitélte a Republikánus Párt vietnami program­ját és azzal vádolta Richard M. Nixont, a párt el­nökjelöltjét, hogy kész atombombát igénybeveirni a vietnami nép ellen. j C'f-S Los Anqeles, Cat. — A rendőrök megöltek h** rom négert, 42 polgárt megsebesítettek és 35-öt- letartóztattak a helyi lázadás következtében. A, szemtanuk szerint a rendőrök oktalan erőszakossá« sa okozta a lázadást. í UMwtfWUWVWMJVVUVWWVVUVVUVUVVtMVVVMI í/** Saját érdekedben cselekszel, ha a Magyar Szót terjeszted! a Felszabadító Front az U.S. és bábjának saigoni főhadiszállását lövi, amikor egyes polgári szemé­lyek is az áldozatok között vannak; de akkor is el­felejti megemlíteni, hogy Saigon nagyrészét az U.S, bombázta le, ezernyi polgári áldozatot okozva. Peregrinus

Next

/
Oldalképek
Tartalom