Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-12-05 / 47. szám
Thursday, December 5, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Svédek közt „ A csaknem félmillió — pontosan 449,793 — négyzetkilométeres területén a mindössze hét és fél milliós lakosságával Svédország Európának egyik legtágasabb, legszellősebb hazája. A svédek pedig a földkerekségnek közismerten legmagasabb termetű népe. Első látásra ez bizonyos egyensúlyt teremt a fogalmak között. Mintha a természet ezt a módot választotta volna, hogy egy ilyen irdatlan nagy területet valahogy mégis betöltsön. Már a vasúti kocsi ajtaja góliátokra van méretezve; jó, ha fölnyujtott kézzel elérem a szemöldökfáját. A kocsi belseje egyetlen hatalmas, csupa ablak terem, ritkásan elhelyezett öblös zsöly- lyékkel. Bejön három olyan szálfasudár gránátos, hogy másutt igy együtt mutatványnak is beillettének s a nagy tér valóban nem hat többé üresnek. ★ Vonatunkat hatalmas — mesebeli arányú — vascsónak hozta át a tengeren. Eddig némán suhant mellettünk a parti táj. A visszatért kerékzörej érzékelteti, hogy ismét szárazföldön szaladunk. Ez itt Malmö. És belép — szinte a hajdani rim jóvoltából — pontosan az az ur és az a fiatal nő —, akit Kosztolányi játékos verse varázsával nekünk, magyar versolvasóknak mind a mai napig azon frissen megtartott az időben, az emlékezetben. ★ Adósai vagyunk ennek az országnak..Kosztolányi életét három évvel toldotta meg, Karinthyét kettővel. Halálra Ítélve vonatoztak-hajóztak ide egy kis haladékért. Ez Karinthynak a fő müvét jelentette, az Utazás a koponyám körült; Kosztolányinak pedig az utolsó versremekléseket, a Hajnali részegséget, az Ének a semmirőlt. Hálát érzek s tetejébe külön egy kis jó érzelmet azért, hogy első mondandóm még itt, a küszöbön, a köszönet. ★ Nincs jobb mozi, mint a vonatablak. Mert- mivel tudja legjobban lekötni szemünket a mozivászon? A heti híradóval. Annak is a külföldi részével. Kifogyhatatlanul suhantatja kockáit az ablak üvegén a legfrissebb dokumentumfilm. Amely egyben a leghitelesebb. Ez a vonatablakfilm ugyanakkor a legjobb vizs- gáztatóeszköz, a legjobb teszt ahhoz, hogy megismerjük — ismereteinket. Évtizedek távolságából miért épp itt elevenedik meg fülemben ez a beszélgetés; — Arra a pusztára se szegődtem volna szívesen. — Miért? — A lyukas fazék meg bögre mind a szeméten hevert. Nem muskátlit ültetek beléjük, nem virágos padra rakták sorba őket. A tapasztalt szemnek egy vonatsuhanásnyi idő is elég, hogy a házkörnyék — az udvar és a szérű — gyors áttekintése révén belásson az istállókba, a magtárakba, az éléskamrákba; de még a háziasszony szivébe is. Csinos és szerény, mosolygó képű városkák között nem falvak, hanem tanyák és tanyák és tanyák. Olyan távolságra egymástól, hogy egyet- egyet negyven-ötven hold övezhet. A gabonane- mü törpe, de a rét, meg mind a kapásnövény; smaragdzöld. A szinte félóránként váltakozó erős boridat és gyenge napsütés fentről is jelzi a tengeri, az északi éghajlatot. A tanyákon annyi a melléképület, hogy középen jókora udvart hagyva önmagukat kerítik. Központi vízszolgáltatás. De egy helyütt,nicsak: gémeskut? Igen, gé- meskut. Fehér-fekete szinü tehenek, öt-hatos csoportban. De nem pásztor, se nem puli, hanem drótfonál kerítés őrzése alatt. ★ Az utasok szinte állomásonként, illetve a ritka megállásonként cserélődnek. A tébolyultan iramló vonat mintha kedvünkért kapna ki minden tartományból mustrapéldányul néhány bennszülöttet, annyi időre, hogy szemügyre vehessük őket az általános kép kedvéért. Az óriások folyamatában jönnek hovatovább mindössze száznyolcvanra százkilencvenre nyúlt korcsok is, szerényen, csaknem szégyenkezőn. Közép-európai szivünk akaratlanul is ezekhez húz. 9 Illyés Gyula: VILÁGJÁRÁS Hozzájuk fordulunk — és nem a behemótokhoz—' valahányszor kérdeznivalónk akad. Mindenki — termetre való tekinte nélkül — olyan előirásosan szőke, mintha valami olyan hajfestő műhely parancsuralma alatt állnának, mely az aranysárgán túl nem ismer barna szint. A bolondos gondolatot csak az zavarja, hogy mindenki éppoly előirásosan kék szemű is. Van vélemény, mely szerint ez a legboldogabb ország a világon. Ha az emberi civilizáció az emberi boldogsághoz vezet. A fizetés duplája a franciaországinak. A társadalmi ellátottság az angliaival vetekszik. A béke egynapi megszakítás nélkül 1814 óta tart. Az Aranysárkány Írójának szavaival az országnak azért nincs ismeretlen katonája, mert ismert katonája sincs. Miniszterelnökeik csaknem oly sokáig maradnak állásukban, akár királyaik: a mostani — aki szociáldemokrata — huszonhárom éve tartja székét. ★ Jobban odafigyelve, nem egy tanya előtt fölfedezek egy mtifát is. Úgy értve, hogy frissen, mesterségesen odaültetett, sudár jegenyét, koronájáig lecsupaszítva, de ott annál gazdagabban földi- szitve, fölpántlikázva. Pontos mását annak a fának, mélyet a mi eldugottabb vidékeinken, igy az én szülőpusztámon is — május első hajnalára a lányos házak elé volt szokás fölállítani, majd néhány hét múlva kitáncolni. Mit lát meg ezen át a tapasztalt szem? Hogy azokban a keresztül-kasul gépesített házakban érintetlenül virul több ezer éves — pogánykori — hagyomány; hogy van eset, lám, amidőn a civilizáció és népművészet nem halálos párbajra találkozik össze. A gémeskut után másodikul ez a fölszalagozott fa adta a mérhetetlen távolságon át is a sziveslá- tás valamiféle közösségi jelét. És még valamit. Ez irodalmi emlékeimből tűnt elő. Másfél százada Svédország parasztsága oly nyomorúságos állapotban élt, amilyennek a magyar Móricz Zsig- mond és Eötvös József ábrázolta. ★ Stockholm példás — már-már tulságba vitt — tisztán tartását a természet látja el. Az utcákat unos-untalan lezuhanyozza egy futó zápor, fürgén a csatornába söpörve a netán földre ejtett villamosjegyet, majd elősuhan a szél és a nap, nem hosszabb időre, mint hogy mindent pohárfényesre töröljön. Aztán újra idecsap a tenger felől egy friss felhő; egy cigarettavég nyilván megint leej- tődött. De az eső több, mint a nap; az esernyő itt ruhatartozék : vagy a karon van vagy a fej fölött. Piciny alakban ott a gyermekkocsikon is. Különösképpen a város ettől csak városiabb. Mi a jó város ? Ahol az utcán is oly otthonias vagyok, mint a lakásomban. A Lästmakergatan és Bibliothekgatan találkozásánál képződött kis téren szives vezetőm figyelmeztet, hogy az egyik — épp tisztára törölt — pádon egy hires szinész ül kartársnői körében. A másikon, arcát behunyt szemmel az épp működő hőforrás felé fordítva, ősz hajú dáma oldalán államtitkári eleganciáju gentleman bóbiskol, nem másként, mint kandallója előtt. Az utcai padok itt tehát nem a szíegények pihenői. A város több pontján is ötös-tizes sorban úgy állnak, mint a színházban a zöllyék; közönség rájuk a Nap sosem elég hosszú föllépteikor tolong. ★ Növeli a város tisztaságát, hogy a falakon sehol egy vonásnyi sem azokból a firkálmányokból, a többé-kevésbé illendő rajzokból és tőmondatos óhajokból, melyek másutt a házakat és palánko- kat ékítik. Egyik társadalomtudósuk tanácsa nyomán ezek számára különleges táblákat szereltek föl. Anyagukat bizonyos időközökben összeszedik, állítólag teljesíthetőségük mérlegelése céljából. Jelenleg- nincs kint ilyen közvéleménykutató tábla. A falak mindazonáltal makulátlanok. Az érze- lemszólaltatók fegyelmezetten visszatartják — addig magukban alakítgatják — közlendőiket. 'A Figyelemre méltó vívmányuk az is, hogy a hírlapokban közzétett gyászjelentések, eljegyzési és házassági tudósítások fölött ott látható az érintettek fényképe Az olvasó eljátszhat a gondolattal, hogy a fiatalok egymáshoz illenek-e, s hogy milyen is lehetett a megboldogult élete. Együttérzésünk az ismeretlenek iránt is ettől észrevehetően növekszik, magam is tanúsíthatom. < Kinyomtatva és kipingálva ilyen szavakat olvasok; växa, feytta, tráffa, utfart. Aztán ökar, ami ökörnek s vigsel, ami vikszelként akar szájamra jönni. Mintha nyelvünk érthetősége csak egy-két betű helyretevésétől függne. A söndagar, mintha a mi halandzsa versünk vildagarja mellől került volna ide. Itt azt jelenti: vasárnap. Varda- gar, az a hétköznap. ^ ★ Sóvárgásuk a meleg, a fény, a tűz iránt megható. Az est leszálltával városszerte kisebb-nagyobb máglyák kezdenek lobogni. Gáztáplálta, néha hatalmasan fölnyuló lángok, van, hogy husz-harminc méteres szélességben. Nem szolgálnak egyébre, mint nálunk hajdan a kiakasztott forgácskötegek. Vendéglőcégérek; addig égnek, mig csapon a sör* befütve a konyha. ★ Ez a j ól-mosolvgó, szőke asszonyka pötyög magyarul ; lelkesül a magyarokért; magyarhoz ment férjhez; büszkén vallja, hogy leánykája félmagyar. Töltött egy nyári hónapot a magyar Alföldön; elragadtatással beszél róla. Mi tetszett neki ? Minden! De legjobban mégis ? A kiégett, a vörösre sült határ! A porzó tarlók. Mintha a föld alatt is nap tüzelt volna. Hogy egy; tenyérnyi zöld sem emlékeztetett az örök esőkre, pokoli ködökre! Az a szüntelen, gyönyörű tücsök- szó! . Magyar Stockholmban ezer él; egész Svédországban tízezer. Csaknem mind szellemi foglalkozású. A magyar név itt jól cseng, akár Norvégiád ban. Az elhelyezkedéssel nincs baj. Azzal soha. — Hanem mivel? — Hogy úgy mondjam: a behelyezkedéssel; a társadalomba. Uppsala felé száguldunk egy éppilyen, jól helyet lelt honfitársunk kocsiján. Ezt mondja: — Idegenben nem lehet gyökeret verni. A gyermekek, igen; ha lelkileg nem érzékenyek. De házastárs révén is legfeljebb a lányok. Ha gyorsan és oly tökéletesen megtanulják a nyelvet, hogy soha egy lebecsülő mosolyra nem adnak okot. — És akik megnősülnek ? Benősülnek ? — Az se könnyű. Másképp nem járnának annyi csak azért haza, hogy onnan hozzanak feleséget. így, szigetet képezve még a legtürhe- tőbb. Mert az nem élet, hogy ne legyen valaki mellettem, aki fél szavakból is úgy megért, mint az anyám; aki ne azon a nyelven álmodjék, amelyen én. Elengedni magunkat csak az anyanyelvűnk csöndjében lehet. Anélkül pedig nincs pihenés. Emigránsnak lenni örök idegfeszültség. Minden emigráns szed valami lelki zsongitót. Már ha nem tompa lelkű eredendően. — Mi hát a megoldás? — Hazajárni. Nemcsak “látogatóba”. Nemcsak fizikailag. Megteremteni bármi módon azt a lelki egyensúlyt, hogy voltaképpen onnan látogatunk ide ki. ★ Nem jó túl sokat sem tudnunk egy városról. Olvasmányemlékeink szembeszállnak a valóság adta élményekkel. Gyanakodva szemléltem a barbárán hatalmas tróntermet, amelyben Krisztina királynő lemondott; csak nem tudtam fölcserélni azzal, amely emlékezetemben évek során oly hatásossá épült. Nem hiszem el, hogy ebben a Rákóczi utón is lehetséges falatozóban ülve Uppsalá- ban vagyok. RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva
