Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-11-28 / 46. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, November 28. 1968 NYOLCVAN ÉV A MAGYAR SPORT ÉLVONALÁBAN Ünnepélyes küldöttközgyűlés a jubiláló MTK-nál Ma már sporttörténelem: 1888. november 16- án, egy Teréz körúti lakásban, néhány lelkes sport­barát megalapította a Magyar Testgyakorlók Körét. Nyolcvan, a sportban gazdag és eredményes évet idéztek vissza nov. 15-én a KPVDSZ tanács­termében, az ünnepélyes küldöttközgyűlésen a kék-fehér klub egykori versenyzői, a ma sportoló fiatalok és az egyesület kitartó hivei. Sok-sok emlék, küzdelem, győzelem és vereség szinte végigkísérte utján az MTK-t, a harc még­sem volt hiábavaló. Az egyesület együtt haladt a magyar sport fejlődésével és egyik pillérévé vált. Orth és társai Már az első lépés nehéz volt. A századforduló előtt, amikor a hárombetűs klub “a sport minden­kié” jelszóval a küzdőtérre lépett, nem nézték jó szemmel a riválisok. De hiába. Tornászok, atléták, kerékpárosok, súlyemelők, úszók, birkózók sora­koztak fel a kék-fehér színekben, s néhány év le­forgása alatt tekintélyt szereztek az egyesület­nek. Csak néhány példa. Halmay Zoltán úszó Weisz Richárd birkózó olimpiai bajnokok. Rajz Ferenc 500 méteres futásban az első magyar atléta, aki világrekordot állított fel. Aztán a Millenárison megjelentek az MTK-lab- darugók is. És később a nagy tudásu játékosok, Orth György, minden idők legnagyobb labdarugó­Nyíltabbak lettek az ellenforradalmi erők módszerei a legutóbbi hetekben Csehszlovákiában. Tévedés volna azonban ebben erejük növekedését látni; ellenkező folyamat zajlik le, bár a helyzet még nem jutott túl a veszélyponton. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a kommunisták, a baloldal erői mindinkább magukhoz térnék, a jobboldal hónapok óta érvényesülő erkölcsi terrorja kezd összeomlani és vele a nemzeti egység gyökeréig hamis jelszava: Ezt látják a jobboldali ellenforradalmi erők, és még mielőtt teljesen kicsúszik a lábuk alól a talaj, megpróbálnak olyan helyzeteket teremteni, amelyekkel újra felszit- hatjá-k a hisztériát. Csakhogy most már olyan nyil­vánvalóan provokációs tüntetésekkel, amelyeket nyílt antikommunista, szocialista- és szovjetellenes jelsza­vakkal folytatnak. Most aztán sokan azok közül is, akik eddig a maguk találmányának szerették volna feltüntetni az “emberi arcú” szocializmust, megdöb- bcnten tapasztalhatják az embertelen atrocitásokat. Különböző hírügynökségi jelentések, szemtanuk be­számolói. dokumentumok alapján röviden összefoglal­juk a legutóbbi hetek néhány eseményét, amelyek felvillantják az ellenforradalmi erők valódi arculatát. Célzatos hírközlések nyomán Október 28-ára, a csehszlovák államalapítás 50. évfordulójára — mint azt több csehszlovák lap előzetesen hírül adta — tüntetést készítettek elő a fiatalok. A célzatos hírközlés nyomán néhány száz fiatal csoportosan elindult a prágai óváros tér felé. Útközben a menet egyre dagadt. A tüntetés szervezői, ahogy haladt a demonstrá­ció, egyre ellenségesebb jelszavakat dobtak be. Kezdték az állam vezetőinek éltetésével, meg olyan szocialista országok vezetőinek üdvözlésével, ame­lyeket szívesen használnak arra, hogy úgy tüntes­sék fel magukat, mintha a szocializmusért tüntet­nének. De aztán mind vadabb nacionalista, szovjet­ellenes jelszavakra tértek át. Miután az Óváros té­ren, á Húsz-szobornál elénekelték a csehszlovák himnuszt — hányszor zenditett a himnuszra 1956-ban a magyar ellenforradalom? —, folytatták útjukat a Hradzsinhoz, ahol ugyanebben az időben folyt a jubileum hivatalos ünnepsége. A tüntetőket nyugati “turisták”, újságírók tu­catjai kisérték, fümfelvevő gépekkel, mikrofonok­kal. A vár főkapujánál az akció újabb szakaszába lépett: “Nyissák ki!” — üvöltötték a hangadók a egyénisége, s társai, Schaffer, Molnár, Opata, Kropacsek és a többiek. Elismerés az elődöknek — Nyolc évtized távlatából csak a legnagyobb elismeréssel adózhatunk az elődöknek — mondta ünnepi beszámolójában Bánhalmi Ferenc elnök. — Büszkék vagyunk mindazokra, akik a sport (hőskorában világszerte ismeretté tették egyesü­letünket. Az egyre izmosodó klub tevékenysége már a második világháború kitörése előtt szemet szúrt a fasiszta sportvezetésnek, amely végül is felosz­latta az egyesületet. A felszabadulás után az MTK életében is uj sza­kasz kezdődött, a bombatölcséres Hungária utón megjelentek az egyesület leglelkesebb tagjai, s nehéz körülmények között újra talpra állították az MTK-t. A labdarugócsapat itthon és külföldön egyaránt ismét hirnévre tett szert, megismerték a sportvilágban a többi MTK-sportolót is. • Két Kovács-bravúr Még élénken él a sportemberek emlékezetében az az atlétikai verseny, amelyhez fogható azóta sem volt a Népstadionban, amikor Kovács József az 5,000 méteres síkfutásban legyőzte a két olim­piai bajnok, világrekordért, a szovjet Kueot, majd egy évvel később a 10,000 méteren a cseh­lezárt kapu mögött álló rendőröknek. “Árulók!” “Kollaboránsok!” — ordították, sőt megpróbálták betörni a kaput. Ez persze nem sikerült. Erre a kordont vont rendőröket kezdték inzultálni. Itt már egyre többször hangzott el az újabb jelszó: “Le velük, le a kommunistákkal!” A rendőrség végül is gumibotokkal oszlatta szét a randalírozó csoportokat. Igaz, egy idő múlva újra csoportosultak, ez alkalommal a Nemzeti Szinház körül. Egy 200—300 főből álló hangadó és különö­sen vad csoport itt a rendőrökre támadt. Újabb összecsapásra került sor: a rendőrség 85 személyt őrizetbe is vett, akiket -— “igazoltatás és a jegyző­könyv felvétele után szabadon bocsátott.” Másnap és harmadnap folytatódott az erőszakos­kodás és rendbontás a csehszlovák fővárosban. Hasonló események játszódtak le ezen a napon Pozsonyban is, ahol — hivatalos személyek meg­állapítása szerint — a hangadók csoportjában bű­nöző elemek is részt vettek. "Inkább a nácikat!" Másnap Cesky Tesinben, ebben az északmorva kisvárosban különösen jellemző incidensre került sor. Itt a népi milicia 55 képviselője a karvinai já­rás egyéb szerveinek a képviselőivel együtt, októ­ber 29-én részt vett a szovjet hadsereg egységei­nek a búcsúztatásán. Amikor az ünnepség véget ért, az egységek elmentek, hirtelen egy több száz íőből álló feltüzelt tömeg jelent meg a búcsúztatók körül. Először csak kiabáltak, ilyeneket: “Kommu­nista disznók, csókolóztok az oroszokkal?” Aztán lökdösni kezdték őket. A milicisták el akarták ke­rülni a konfliktust, szétoszlottak. A tüntetők ekkor elkezdték kergetni, majd ütni a búcsúztatáson részt vett pártbizottsági tagokat, köztük a nőket. Többen filmezték ezt a jelenetet és ezt kiáltották: “Most már megmarad a pofátok az emlékezetünkben!” Egy megvadult csoport fel akarta fordítani a milicisták gépkocsiját, de ezt megakadályozták. Két milicistát már csak akkor sikerült kiszabadi- tani az elienforradalmárok és a felhecceit kama­szok karmaiból, amikor már a földön feküdtek, az egyik összeverve. Ilyeneket kiáltoztak a provoká­torok: “Inkább a nácikat, mint benneteket!” “Ki szlovák Zatopeket. Aztán jöttek a kajakozok, akik Maconból hozták haza az aranyérmeket. Ma busz szákosztályban több mint ezer fiatal sportol a kék-fehér színekben. Közülük a labdaru­gók — akik ugyan nincsenek ott a bajnokság él­vonalában — megnyerték a Magyar Népköztár­sasági Kupát, a vízilabdázók majdnem egy évti­zed után újra felkerültek az első osztályba, a férfi röplabdázók, a cselgáncsozók ismét az I. osztály­ban versenyeznek. A női kosarasok a bajnoki cim várományosai, a kajakkenusok, női evezősök je­lentékeny szerepet játszanak a magyar sportélet­ben. — összehasonlíthatatlanul mások a feladatok, s azt szeretnénk, ha a centenáriumkor ugyanilyen baráti hangulatban, újabb eredményekről számol­hatnánk be — fejezte be Bánhalmi Ferenc. A küldöttközgyűlés részvevői ezután az egyesü­let alapszabályát fogadták el, majd a felszólalók közül sokan kifejezték azt a reményüket, hogy azj MTK a jövőben is a régi, nagy hagyományokhoz méltó eredményeket ér el. , M. J. LEGÚJABB SPORTEREDMÉNYEK Vasas—Csepel 3:0 Ferencváros—Egyetértés 2:0 Tatabánya—Dunaújváros 2:1 Diósgyőr—Pécs 2:1 Győr—Salgótarján 4:1 Videoton—MTK 2:0 Honvéd—Szombathely 1:0 Újpesti Dózsa—Szeged 4:2 • NB )-B bajnok: Eger. 2. helyen: Komló. a kommunistákkal!” “Se oroszokat, se kommunis­tákat!” A provokációk következő szakasza nov. 7-évei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordu­lójával kezdődött. A nyugati lapok, rádiók ezúttal is “jelezték” a készülődést, s mint egyebek között a Szabad Európa rádió “hírül adta” — várhatóan nagy tüntetést “jósolnak.” Most is néhány száz siivöivény kezdte Prágában a külkereskedelmi minisztérium előtt. Ám ez alka­lommal még nyíltabb célzattal: “Le a vörös zász­lóval!” — hangzott el a kiáltás mindjárt a demons­tráció elején. A minisztérium homlokzatát diszitő zászlóról volt szó, a nemzetköziség lobogójáról. Miután a minisztériumban tartózkodók ennek a felszólításnak nem tettek eleget a hangadó cső: rt- ból néhányan odaugrottak és letépték, földre ta­posták és elégették a vörös drapériákat. A jelen­tések szerint ezután több ezres tömeg vágott a vá­rosnak és útközben mindenütt letépte és elégette az elérhető vörös zászlókat. A rendőrség többször is szétoszlatta az egyre vandálabb csőcseléket, de az a város más és más pontjain ismét gyülekezett Támadás az ünnepi gyűlés részvevó'i elten Folytatódtak a tüntetések akkor is, amikor az októberi forradalom évfordulójának tiszteletére a Vencel tér közelében, a Lucerna teremben mint­egy ötezer részvevővel ünnepi nagygyűlést tartot­tak a Csehszlovák—Szovjet Baráti Társaság rende­zésében. A zászlcégető tüntetők itt is megjelentek, pontosan abban az időben, amikor az ünnepi gyű­lés véget ért és részvevői elhagyták a termet. Gya­lázkodó üvöltés fogadta az ünneplőket, majd dula­kodás kezdődött: “Disznó kommunisták, kollabo­ránsok!” Főleg a gyűlésen részt vevő nőket lök- dösték, ütötték, majd amikor a kommunisták a vé­delmükre keltek, szabályos ökölharc alakult ki. Két csehszlovák lányt, akik a meghívott szovjet tisztek társaságában léptek ki a kapun, a tömeg megrohant. Egy részük a szovjet tisztekre támadt, mintegy kétszázan pedig üldözőbe vették a lányo­kat. Amikor utolérték a két lányt, leköpdösték őket, leszaggatták ruhájukat. • Veszélyes akciók ezek, valóban, de az is bizo­nyos: abban a mértékben, ahogy az ellenség valódi arculata előtűnik, megítélhetővé válik mindenki számára, mi a tét Csehszlovákiában, s mit akarnak azok a sötét elemek, amelyek ellen a szocialista erők mindig is felléptek. Szabó László Álarc nélkül Adalékok a csehszlovák elleni orr ad al­mi erők legutóbbi tevékenységéhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom