Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-10-31 / 42. szám
Thursday, October 31, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Ferdinand Lundberg a kitűnő közgazdász, társadalomtudós és humanista hatalmas terjedelmű könyve a közelmúltban jelent meg a könyvpiacon. The Rich and the Super-Rich cimen. Ez a könyv nem regény, amely egy esemény, vagy történet keretében felvonultatja a hősöket és az intrikusokat, hanem ezernyi kutforrásra támaszkodó, hosszú, fáradságos vizsgálódásra és adatgyűjtésre épitett tanulmány. Izgalmas, érdekes és tanulságos könyv, amelyben az iró bátran és kertelés nélkül, egy tudós alaposságával és egy humanista igazságérzetével rántja le a leplet a ha- halmas vagyonok tulajdonosainak súlyos visszaéléseiről, a társadalommal szemben elkövetett bűneiről. Az iró bemutatja az amerikai társadalom réte- geződését, éles logikával zúzza szét a mitológiát az amerikai lehetőségekről. (“The American Dream”) Matematikai képletekkel mutatja be, hogy a széles tömegek milyen parányi mértékben részesednek a nemzeti vagyonból, a nemzeti jövedelemből. Majd bemutatja az uj gazdagok feltörését és rávilágít arra, hogyan szerezték mérhetetlen vagyonukat. Egy másik fejezetben a gazdagság és bűnözés kapcsolatait tárja fel. A legális üzleti cégér alatt meghúzódó bűnözést, a nagy vállalatok monopol törekvéseit, a piac egyeduralmának biztosítását, az árak diktatórikus rögzítését, stb. A könyv egy másik fejezetében a hatalmas tőkecsoportok óriási befolyását, sőt uralmát festi le nem csupán gazdasági, hanem politikai síkon is. A hatalmas korporációk az ország igazi urai és gazdái. Ezek szabják meg az ország bel- és külpolitikáját. A vagyonszerzés egyik módját az ország adózási rendszerében látja, amelyet igy jelöl meg: “The great tax swindle.” Beszél az adómentes alapítványok létesítéséről, amely a nagyközönség előtt jótékony köntösben jelenik meg, de valójában félelmetes gazdasági fegyver a “nagyok” kezében. Majd az amerikai szabadvállalkozás világmegváltó szerepének kihangsulyozását vizsgálja és megállapítja,. hogy elavult politikai gépezetével Amerika még saját belső problémáit sem képes megoldani. Ezekkel a témákkal foglalkozik a tanulmány és érdekes tükörképet ad a legfejlettebb tőkés ország belső és külső bajairól. Megmutatja, hogy hová vezet az ut á tőke koncentrációja nyomán, hogyan lesznek á gazdagok még gazdagabbak és a széles dolgozó tömegek helyzete miként lesz egyre sivárabb és reménytelenebb. Az iró nem foglalkozik és nem is kíván foglalkozni a problémák megoldásával, semmiféle társadalmi forma bevezetését, vagy reformálását nem ajánlja. Mint polgári közgazdász természetesen a polgári közgazdaság terminológiáját használja és ha rá is mutat a vagyonok bűnös eredetére, sehol sem említi a dolgozók kizsákmányolását, sehol nem beszél a társadalmi munka által létrehozott érték- többletről. Nyilván nem ismeri el a vagyon eredetének marxi meghatározását és a szocialista társadalom életformáját sem tartja alkalmasnak a problémák megoldására. A könyv a maga nemében gerinces és bátor kiállás. A Magyar Szó kitűnő szerkesztője. Lusztig Imre munkástárs felvetette a gondolatot, hogy a rendkívül értékes tanulmány megérdemli a lap olvasóinak érdeklődését. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy folytatólagos cikkekben ismertessem a lap olvasóival F. Lundberg könyvét. Igyekezni fogok, hogy a könyv tartalmát a szerző elgondolásainak szellemében tárjam az olvasók elé, még olyan esetekben is, ahol a meghatározások, vagy összehasonlítások a mi szemszögünkből nem kedvezőek. Természetesen nem fordításról van szó, hanem ismertetésről, tehát az olvasók érdekében kerülni fogom a statisztikai adatokat, táblázatokat, ahol az elkerülhető. Ne felejtsük el azonban, hogy tanulmánnyal állunk szemben, ahol az összehasonlítás egyetlen módja egy-egy számadat bevetése. Fentiek szellemében tehát az újságban majd megjelenő cikkek előbb a szerző gondolatait vizsgálódásainak eredményeit fogják rögzíteni, majd a “megjegyzések” c. alatt az elmondottak kommentálására kerül sor és a nincstelenek, kisemmizettek érzéseinek, gondolatainak feltárására a félelmetes arányú, koncentrált nagytőke sötét árnyékában. Remélem, hogy a cikkek nem csupán az olvasók érdeklődését fogják kiváltani, hanem tág teret PRÁGA? A megszállás atrocitásai “A várost megszálló katonaság parancsa alapján a lakosság este 8 óra után nem hagyhatta el lakását. Ennek az volt az oka, hogy 400 iskoláslány zöld uniformisban a főtérre ment és egy másik ország államfőjének képét emelte a magasba; előzőleg már az iskola udvarában tüntettek naponta és kórusban kiabálták: mi mind ellenállók vagyunk! Mikor azután kövekkel dobálták a megszálló katonákat és leköpdösték őket, ezek magas nyomású fecskendőkkel kergették szét a kislányokat. Már kora délután kihaltak a város utcái, bunkós katonák cikáltak az üres utcákon és ráorditot- tak a nőkre, akik az ablakokból kitekintettek. A katonai rendőrség dzsipjei követték őket. Már jóideje nők és iskolásleányok tüntettek a megszállók ellen más városokban is és a megszállók szerint a külföldről izgatták őket.” Felháborodva olvastam a New York Times okt. 24-i számában a hazafias kislányok elleni durvaságról, csak csodálkoztam, hogy ezúttal a Times minden rosszalás nélkül, szárazon számolt be a fejleményekről és nem dicsőítette az ellenállók hősiességét; nem tiltakozott a KID-ek brutalizálása ellen, nem is fényképezte le a tankokat és vizsuga- rakat. De a végén megértettem a sajtó mérsékletét: hiszen mindez NEM Csehszlovákiában, Prágában és más városokban történt — ott nem öntözték és bunkózták le a tüntetőket, hanem Izrael ben, Ramallahban. Nablusban és Jenin-ben. Már pedig felháborodni csak a szocialista országok hadereje ellen szabad! Nemcsak szabad, hanem kötelező, még ha őket semmilyen atrocitással sem lehet vádolni. Lovas (Löwy) György a newyorki magyar “szabadságharcosok” csoportjának főtitkára azonban a N. Y. Times okt. 20-i száma szerint kevesli a hazafias felháborodást. Azt A Pentagon “héjái” világkatasztrófát készítettek elő a kubai válságban (Folytatás az első oldalról) A vezérkari főnökök egyesitett bizottságának egy tagja azt javasolta, hogy “indítsanak preventív háborút Oroszország ellen.” Azon a reggelen, amikor a Kubában elhelyezett védelmi rakéták ügyében realizálódott a megegyezés, egy magas beosztású katonai tanácsadó azt javasolta, hogy ennek ellenére is támadást kell intézni Kuba ellen. Az amerikai vezérkari főnökök bizottságának egy másik tagja azt indítványozta, hogy egy összecsapás esetén az Egyesült Államok alkalmazza elsőnek a nukleáris fegyvereket. Kennedy elnököt aggasztja az atomháború következménye Robert Kennedy megírja, ő maga egyike volt azoknak, akik leghatározottabban ellene szegültek a Pentagon ultráinak. így Írja le saját érzéseit, miközben a katonai tanácsadókat hallgatta: “Arra gondoltam, amig hallgattam őket, hogy milyen sokszor hallottam már őket olyan álláspontot elfoglalni, amelynek, ha hibásnak bizonyul, egy előnye megvan: hogy mire a dolgok véget érnek, ezt már senki sem tudja meg.” Hasonló gondolatok foglalkoztatták az elnököt, aki elvben nem ellenezte volna a leszámolást Kubával de tisztában volt a súlyos kockázattal, amelyet nem volt hajlandó vállalni, s ezért kompromisszumra törekedett. Ez különösen tisztán mutatkozott meg akkor,, amikor a kubai blokád időszakában egy U—2-es felderitőgépet lenyitnak az olvasók gondolatainak, meglátásainak közlésére, amely komoly mértékben növelné aa érdekesnek Ígérkező vállalkozás sikerét is. • SZERK. MEGJEGYZÉS: Sajnálattal tudatjuk olvasóinkkal, hogy eredeti tervünket nem tudjuk megvalósítani, mert a könyv kiadója nem adott engedélyt a cikksorozat közlésére. így Somogyi Zoltán külmunkatársunk más cikkekkel fogja szórakoztatni olvasóinkat. mondja, csoportjának már csak 400 tagja van és az ifjak inkább tanulmányaikkal mint tüntetésekkel foglalkoznak. Nem követik Lovas (Löwy) példáját, aki 1956-ban teatrális, illetve cirkuszi akciókkal szolgálta a magyar szabadságot, pl. felmászott az ENSZ előtti zászlórudra, hogy letépje a magyar lobogót (jutalmul a Szabad Európa Rádió egy pár hétig finanszírozta egy kis lapjának a kiadását, amit azonban nem olvasott senki). Miért Írom ide zárójelben Lovas ur előbbi zsidós hangzású nevét? Nem antiszemitizmus okán, hanem azért, mert Löwy urat a hazafias hév annyira elragadtatta, hogy dacára zsidó eredetének együtt tüntetett Magyarország ellen mindenféle antiszemitákkal, nácikkal, akár csak szellemi vezére, az azóta elhunyt Fábián Béla volt képviselő. R. IMfVIMMAMWWWMViWWWUWWWWWMVWIAMWWU» Jeruzsálem. — Az izraeli és egyiptomi ágvuüte- gek ismételten tüzet nyitottak a Szuezi-csatornán keresztül. 15 izraeli katona életét vesztette. Az izraeliek több arab “terroristát” lelőttek, akik az általuk elfoglalt területre behatoltak. Odd Bull al- tábornok szerint az egyiptomiak kezdték a tüzelést • New York, N. Y. — Mind a rendőrök, mind a tűzoltók feladták a “betegjelentést” és békés utón próbálják rávenni a városi hatóságokat, hogy jobb szerződést adjanak részükre. Saigon. — A szabadságharcosok megtámadták az egyik amerikai katonai támaszpontot Quanloi közelében, mely 50 mérföldre fekszik északi irányban Saigontól. A támaszpontot az amerikai hadsereg 28. gyalogezredének második zászlóalja védi Mindkét részről többen megsebesültek. lőttek a szigetország felett. Az elnök katonai tanácsadói csaknem teljes egyöntetűséggel sürgették a lééi csapást Kubára. John Kennedy viszont ezt mondotta: “Nem az első lépés az, ami izgat engem. Csakhogy, ha mindkét szemben álló fél továbblép az eszkaláció utján a negyedik és az ötödik lépésig, akkor nem jutunk el a hatodikig, mert nem lesz, aki ezt a lépést megtegye.” A tények, az első kézből származó információk megdöbbentő drámai erejével mutatnak rá az emlékiratok az amerikai politikai elhatározások meghozatalában részt vevő militarista körök növekvő lehetőségeire. Ez a következtetése napjainkban —■ amikor a Pentagon s a mögötte álló hadigazdasági komplexum a döntések meghozatalának még közvetlenebb részese — különösen időszerű. És a memoár lapjairól előrevetíti árnyékát az a sors, amely az ultrákkal a reálpolitika jegyében szembeszálló elnökre és az emlékiratok szerzője is várt. (Robert Kennedy 1967 őszén jegyezte le emlékiratait.) Az emlékiratok rövidített változata egy embert nevez néven az elnök katonai megoldást sürgető tanácsadói közül: LeMay tábornokot, a légierők vezérkari főnökét. Tőle származott az a javaslat, hogy támadjanak Kubára. LeMay nyugalmazott tábornok jelenleg a fajüldöző Wallace harmadik pártjának alelnökjelöltje, a közelmúltban fejezte be dél-vietnami körútját: Saigonban az amerikai katonai parancsnokság díszvendége volt. És egykét órával azelőtt, hogy az emlékiratok kikerültek az amerikai lapok első oldalára. LeMay a bombázások folytatását, kiterjesztését s az Észak-Vietnam elleni totális háború továbbfolytatását javasolta. v0 A Magyar Szó harcol az igazságért, a dolgozók javáért! Somogyi Zoltán: Egy könyv margójára
