Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-10-24 / 41. szám

Thursday, October 24, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 A héják hangja Irta: Somogyi Zoltán Az úgynevezett “Független Nemzeti Párt” ve­zére, a fajvédelem apostola, a fajok különválasztá­sának bajnoka, a “rend és törvény őre” beváltotta régi Ígéretét. Hónapok óta ígérgette híveinek a nagy meglepetést, alelnök-jelöltjének bejelentésé­vel. ' Választási kőrútjának egyik állomásán, Pitts- burgh-ban a Sheraton Hotelben bemutatta a sajtó megjelent képviselőinek jelöltjét és partnerét, az Egyesült Államok légi haderejének volt parancsno­kát, Curtis E. LeMay tábornok urat. Talán még nem volt példa rá, hogy két barát ilyen meggyőző módon bizonyította volna a régi közmondást: “Ma­darat tolláról, embert barátjáról.” A tábornok mindjárt a bemutatkozásnál kijelen­tette az újságírók kérdésére, hogy bizony ő, már mint LeMay tábornok ur, Vietnamban minden el­képzelhető fegyvert — beleértve az atombombát is — hajlandó lenne alkalmazni a győzelem érde­kében. Természetesen ennek jelenleg nem látja szükségességét, de ha a nemzet érdeke úgy kíván­ná, nem habozna az atombomba bevetésével. Wallace elnökjelöltet láthatólag igen kínos hely­zetbe hozta partnerének vérszomjas kijelentése, hiszen agitációs körútja alkalmával nem egyszer jelentette, hogy az atombombát megválasztása ese­tén sem alkalmazná. Wallace sokat tanult Gold water csúfos kudarcából, tisztában van azzal, hogy kardcsörtetéssel nehéz szavazókat szerezni! Két­ségbeesetten próbálta kimagyarázni a tábornok baklövését, ám igen kis sikerrel. A további eszme­csere kapcsán a tábornok, hogy érveit nyomatéko­san is alátámassza, azt fejtegette, hogy ő nem igen lát különbséget a rozsdás késszurás folytán kelet­kezett halál, vagy az atombomba által okozott ha­lál között. Sőt, hogy némi vágyakozást ébresszen a tiszta sterilizált atomhalál iránt, kijelentette, hogy amennyiben neki kellene választania a két halálnem között, ő bizony az atomhalált választaná. Bölcs, okos választás, de a tábornok ur tartsa fenn a választást sajátmaga részére. Mi egyik halálne­met sem választjuk, élni szeretnénk, dolgozni, fel­nevelni a gyermekeinket és nyugodt, békés jövőt teremteni. Döbbenetes és hátborzongató gondolat, hogy ma­gas közjogi méltóságra pályázó ember, aki milliók sorsát és életet kívánja irányítani, ilyen cinizmus­sal tudjon beszélni milliók életéről és haláláról. Csakugyan nem tudja a tábornok ur, hogy a kés­szurás és atombomba között az a csekély különb­ség van, hogy a késsel egyszerre csak egy embert lehet leszúrni — feltéve, ha a kés találkozik az ál­dozattal — mig az atombombával egy csapásra százezrek pusztulnak el és az érintkezést nem le­het elkerülni? De ez csupán egyik oldala az atom­háborúnak, hogy milliók pusztulhatnak, másik ol­dala, hogy a megmaradottak részére is pokollá vá­lik az élet. Ám a tábornok ur efelől is megnyugtat bennün­ket! Elmondja, hogy Bikini.szigetén, ahol a kísér­leti robbantások voltak, semmi nem változott. A halak visszatértek, a madarak is ott vannak, a gyümölcsfákon gyümölcs terem. Nem érti ezt a nagy irtózást az atombombától! Talán azt akarja mondani a tábornok ur, hogy az egész félelem csak babona? Nem is meglepő, hogy csatlakozott a “törvény és rend” magasztos eszméjét hirdető párthoz. Partnerével, Wallace volt kormányzóval együtt erős kézzel kívánják megvédeni az ország rendjét és törvényeit. Magyarra fordítva, a legteljesebb erőszak alkalmazásával, háborúval kívánnak békét és terrorral rendet! Nem is olyan uj receptek ezek. Nagyon ismerős a hangzásuk. Kinek a rend­jét kívánják megvédeni? Az egész nemzet, az egész társadalom rendjét, vagy csak azoknak a rendjét, akik irtóznak mindentől, ami uj és kiváltságos helyzetüket kívánják tüzzel-vassal fenntartani? A törvények védelme, kiabálják hangos szóval! Szépen hangzik, de a valóságban pontosan az ellen­kezőjét cselekszik azzal, hogy az Alkotmány szelle­mében az uj idők követelményének megfelelő mó­dosítások, reformok létrehozását meggátolják. Ami jó volt elődeinknek, az nekünk is jó, de a petróle­umlámpa helyett elektromos áramot használnak és a lovaskocsi helyett autót. A törvény azoknak a jogszabályoknak összessége, amely biztosítja a tár­sadalmi együttélés szabályait. Jó és demokratikus törvény, amely ezt simán, erőszakmentesen meg­oldja, elavult, vagy rossz, ha ezt nem képes meg­oldani. Demokratikus társadalomban a hibákat törvé­nyes utón, reformokkal, törvények módosításával oldják meg. Diktatórikus társadalomban az erő­szakszervek alkalmazásával. Amikor tehát Wallace és LeMay az erőskéz politikájáról beszélnek, való­jában a demokráciát kívánják felszámolni. Az egész ügyben a legszomorubb jelenség, hogy a valószinüségszámitások alapján Wallacenak nem lesz alárendelt szerepe az elnökválasztáson! Csak­nem bizonyos, hogy nem kerül be a Fehér Házba, de milliókra rúg majd azoknak a száma, akik egyetértenek elgondolásaival és célkitűzéseivel. Az elkövetkező években az ország többségét ki­tevő, józan, tisztafejü tömegeknek ugyancsak ré­sen kell lenniök, ha meg akarják akadályozni a hatalom átcsuszását olyanok kezébe, akik kalandor politikájukkal nemcsupán ezt az országot, de az egész világot lángba boríthatják. SAIGON ELLENZI ÉSZAK-VIETNAM BOMBÁZÁSÁNAK BESZÜNTETÉSÉT Tovább folynak a kulisszák mögötti tárgyalások WASHINGTON, D. C. — Minden jel arra mutat, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság bom­bázását azért nem függesztették fel, mert Nguyen Van Thieu, Dél-Vietnam elnöke ellene van. Thieu, a jelentések szerint ellenzi a Nemzeti Felszabadí­tó Front elismerését és követeli, hogy a hanoi-i kormány “viszonozza” a bombázás beszüntetését. Közben washingtoni kormánykörök tagadják, hogy bármilyen uj fejlemény lenne a vietnami helyzetben. Tény azonban az, hogy Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete állandó tár­gyalásokat folytat Thieu elnökkel és minden való­színűség szerint nem az időjárásról beszélnek. Virgin-szigetek. — Dr. Benjamin Spock, a vi­lághírű gyermekorvos, az amerikai békemozgalom kimagasló vezére javasolja: a haladó gondolkodású polgárok szervezzék meg az uj, negyedik politikai pártot. Párizsban megnyílt a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadító Front tájékoztató irodája. MUSKIE SZENÁTOR ELISMERI A FAJI KÉRDÉS FONTOSSÁGÁT Brooklyn néger negyedeit látogatta Edmund Muskie, Maine állam szenátora, aki az alelnöki tisztségre pályázik a Demokrata Párt listáján. Beszédét a Bedford Stuyvesant kerületben sok százan hallgatták. A hallgatók közül egy lehurrog­ta Muskiet. A tömeg nagy ellenszenvet tanúsított a közbeszóló iránt, de a szenátor a pódiumra hív­ta ellenfelét és kérte, hogy mondja el véleményét a hangszóró segítségével. A felszólaló egy-két mondatban elitélte a fehé­rek magatartását a néger néppel szemben. Miután a közbeszóló befejezte mondanivalóját, Muskie egy folytatta beszédét: “A fehéreknek két lehetőségük van. Rázhatjuk fejünket kétkedve és panaszkodhatunk, hogy a né­gerek túl sokat akarnak, túl gyorsan. Vagy való­ban meghallgatjuk a néger nép panaszait és meg­fogadjuk, hogy lépéseket teszünk, melyek lehetővé teszik, hogy a négerek is jó házakban lakjanak, elsőrangú oktatásban részesüljenek, jól jövedel­mező állásokba jussanak, s gyermekeikkel együtt önérzetes polgárokként éljenek.” Beszédét nagy tapssal fogadta a hallgatóság. Nem véletlen, hogy Muskie szenátor a legköz­kedveltebb jelölt a nagy pártok jelöltjei között. A VÉSZJEL Az AFL-CIO Washington, D. C.-ben a következő “titkos” telefonleadást tette közzé: “Hello, itt Mat Kale, a Nemzeti Szocialista Fehér Emberek Pártjának megbízottja beszél. Fehér amerikaiaknak ismét alkalmuk volt látni, hogy Johnson elnök egy kisebbség nyomására Abe For* tast jelölte a Legfelsőbb Bíróság főbírói tisztsé­gére. “A százötven millió fehér árja között nem talált Johnson egyetlen képzett egyént, akit erre a na­gyon fontos állásra jelölhetett volna. A vörös múlt­tal rendelkező zsidót kellett neki előásnia. Ez ax egekig bűzlik. “Ha aggódsz a fehér amerikaiak miatt és érde­kel a Nemzeti Szocialista Fehér Emberek Pártja, címünk: 2507 North Franklin Road, Arlington, Va.” íme a fasiszta szervezetek egyre nyíltabban, egy­re pimaszabbul, egyre nagyobb lendülettel lépnek az ország politikai porondjára. Wallace a látszólagos vezérük. Mögötte áll H. Hunt, texasi multimilliomos és a hadi rendelésekből meggazdagodott milliomosok egész hada. Itt a vészjel. Vészjel ez az amerikai zsidóság számára. Vészjel ez az amerikai munkások részére. Vészjel ez minden amerikai polgár számára, aki hive az amerikai alkotmánynak. A Demokrata Párt vezetői és a maradi szakszer­vezeti vezérek chicagói “győzelme” életre keltette a szunnyadó fasiszta elemeket. Most már nemcsak az ultrareakciós Nixonnal, a demagóg báb H. H. Humphreyval, hanem a Wal­lace által vezetett fasiszta erőkkel is szembe keli néznie az amerikai népnek. PODGORNIJ FELHÍVÁSA SUHARTÓHOZ Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke azzal a felhívással fordult Suharto indonéz elnökhöz, hogy tanúsítson emberiességet és kegyelmezzen meg a halálra ítélt indonéz kommunistáknak és más személyeknek. “Nehéz megszabadulni attól a gondolattól, hogy a halálos Ítéletekre azoknak a külső és belső erők­nek a nyomására került sor, amelyeknek még min­dig nem elég az 1965. szeptember 30-a óta kiön­tött vér. Újabb és újabb áldozatokat követelnek, nem számolva azzal, hogy ezek a kivégzések milyen komoly károkat okoznak Indonézia nemzeti érde­keinek, nemzetközi presztízsének és a szocialista országokkal folytatott együttműködésének” — hangzik Podgornij távirata. Honolulu. — Curtis E. LeMay, nyugalmazott tá­bornok, aki az alelnöki tisztségre pályázik a no­vember 5-i választásokon, követelte Észak-Vietnam bombázásának felfokozását. “A bombázás korláto­zása — mondotta— csupán emeli az amerikai áldo­zatok számát.” Eatontown, N. J. — Richard Nixon, a Republi­kánus Párt elnökjelöltje itt tartott kortesbeszédé­ben sürgette az ázsiai “szabad országok” önvédel­mi szervezését és ugyanakkor kihangsúlyozta a Szovjetunióval való tárgyalások szükségességét. Beszédének egyetlen célja: szavazatok szerzése. • Athén. — Mrs. John F. Kennedy férjhez ment Aristotle S. Onassis-hoz, a világ egyik leggazda­gabb emberéhez, aki a görög katonai diktátorok egyik leghiibb támogatója. • Budapest. — Megkezdték a katonai egységek kivonását Csehszlovákiából. • Saigon. — Vietnam felvidékén lezuhant egy csapatszállító C—47-es repülőgép, 175 mérföldre Saigontól északi irányban. A repülő 24 amerikai utasa halálát lelte. • Marian Spychalski marsall, a lengyel államta­nács elnöke Hasszán al-Bakr iraki köztársasági elnök meghívására okt. 23-án hivatalos látogatás* ra Irakba utazott. , .

Next

/
Oldalképek
Tartalom