Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)

1968-10-17 / 40. szám

LI AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 17, 1968. Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Ezek is magyarok? Nem sikerült születésnapi ajándék MIAMI, Fia. — Hosszú ideje élünk együtt, de még nem volt lehetőségünk arra, hogy valami ma­radandó születésnapi ajándékot vettem volna a fe­leségemnek, amit néha szerényen meg is jegyzett és amit valamennyire el is ismertem. Igaz, nem­igen szereti a fityegőket, sem a karján, még kevés­bé a bokáján és fülbevalót is akkorát hord, mint egy fél borsószem. Most, Johnson elnök jóvoltából annyi itt a kubai, hogy már spanyolul kezdtünk tanulni, ami nehezen megy. Ezek a kubaiak igen jól érzik magukat Mia­miban. Fényes hosszú automobiljuk van, drága ru­hákba öltöznek. Az asszonyok kivétel nélkül nad­rágot hordanak. A feleségem megjegyezte, hogy talán jó lenne, ha ő is nadrágot venne, amit én helyeseltem. Úgy gondoltam, nevetségesen néz ki ruhában a sok nadrágos asszony között. Mivel közeledett a születésnapja, elhatároztam, hogy nadrágot veszek neki ajándékba. El is men­tem egy nagy ruhaüzletbe, ahol hamarosan meg­találtam a nőiruha osztályt. Mondtam az elárusitó nőnek, hogy a feleségemnek akarok nadrágot ven­ni. Azt kérdezte, milyen nagyságú kell, de arról halvány fogalmam sem volt, mivel ő eddig még nem hordott nadrágot. Mindjárt kiválasztottam a vásárlók közül egy hasonló termetű nőt és meg­kérdeztem, hány fontot nyom. Paprikapiros lett a nemvárt kérdéstől, de gyorsan megmagyaráztam, hogy a feleségemnek akarok nadrágot venni. így megmondta a súlyát és a magasságát, de egyikről sem mondott igazat, ami majd később bebizonyoso­dik. Szóval megvolt a méret, csak ki kellett választa­ni a megfelelő szint. Ki is választottam egy szép, paprikapiros nadrágot és egy spenótzöld blúzt, egy hozzávaló ferdeszélü fekete szalmakalapot, zöld pántlikával. Takaros dobozba pakolták és elindul­tam hazafelé, de közben arra gondoltam, jó lenne, ha a feleségem nem lenne otthon, hogy elrejthes­sem a csomagot. Úgy is lett. Úgy eldugtam, hogy jómagámnak is félórába került, mig megtaláltam és Happy Birthday kivánságokkal átadtam neki. Úgy megörült, hogy valósággal könnyezett és kér­dezte: mit vettél? Mondom, nadrágot, remélem tet­szeni fog? Felbontotta a csomagot, ránézett az aján dékra és azt mondta: jaj, ezt nem szeretem! — De mondtam — ha már megvettem, legalább próbáld föl. Beleegyezett. Először a nadrágot segítettem ráhúzni, ami térdig csak ment valahogy, de feljebb mindig szükebbnek és szükebbnek bizonyult, de si­került úgy fél csípőig felhúzni. Most bebizonyoso­dott, hogy az asszonyság sem a termetéről, sem a súlyáról nem mondott igazat. A nadrág végre rajta volt és úgy nézett ki, mint a hajdani huszárnadrág. Utána a blúz következett, ami majdnem jó volt, csak a mellben volt szűk és az ujja volt hosszabb a kelleténél, úgy féltenyérig ért. Azután a fejére tette a szalmakalapot és a tü­kör elé állt. Pulykapiros-haragos lett és azt mond­ta: szedd le rólam, nem akarok madárijesztő len­ni! Angyalom, nem vagy te madárijesztő — mond­tam —, csak úgy nézel ki, mint a kubai asszonyok. Ha már rajtad van, menj ki az utcára, hadd lássák a kubai asszonyok, hogy neked is van nadrágod. Nem megyek én ebben sehová — mondta ő —, szedd le rólam, mert letépem. No, ezt már nem akartam, hiszen majdnem nyolc dolláromba ke­rült. Ő meg egyedül nem tudta levetni, mert hátul zipzáros volt. Leszedtem róla, becsomagoltam és most azon gondolkodom, vajon visszaveszik-e a holtban? Gajdos Mihály RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva New Jersey. — “A Közgyűlés értékelve az Amerikai Magyar Szövetségnek, az amerikai magyarság eme kö­zös szervének, az egyetemes magyarságért és az Óhaza leigázott népének felszabadításáért foly­tatott munkáját — a Szövetség támogatására 2,400 dollár évi támogatást szavazott meg.” Azt a kérdést teszem fel az Amerikai Magyar Református Életbiztosítási Egyesület vezértestülete tisztikarához, hogy milyen érdekek fűzik a tiszti­kar vezetőségét az Amerikai Magyar Szövetséghez? Milyen érdekekből kifolyólag adományoznak éven­te kétezernégyszáz dollárt ennek az értéktelen szervezetnek, a Református Életbiztosító Egyesület pénztárából? Ha jótékony célokra adakoznak, ha segédkezet nyújtanak olyanoknak, akiknek erre szükségük van, azt meg lehet érteni, az ellen sen­kinek sem lehet kifogása. De amikor olyan célra adakoznak, amely a józan ésszel össze nem egyez­tethető, az már bűn. A vezetőség indítványára a közgyűlés helybenhagyta a Szövetség tevékenysé­gét az “egyetemes magyarságért” és az “óhazai leigázott magyar nép felszabadításáért.” Szerintem az a 2,400 dollár arra a régi közmon­dásra emlékeztet, hogy “Vakulj magyar... ne láss tót.” Legyenek nyugodtak az urak! Nem kell már a magyar munkásnépet felszabadítani! Már szaba­dok, nem nyomja nyakukat az ezeréves járom. Megszűnt Magyarországon a zsarnoki uralom. Nin­csenek többé a véreskezü Horthy-gyilkosok, nincse­nek grófok, bárók, nagyságosok, ispánok. Nincse­nek elnyomottak s elnyomók. Nincsnek ott az ural­kodó osztály bérencei, a magyar munkásnép gyű­lölt ellenségei, a kakastollasok, akik őket annakide­jén véresre verték. Ma van Kádár János és a magyar nép más bölcs vezetői. Az óhazai magyar nép ma olyan család, amelyben a családfő a szocialista rendszer, mely gondozza a gyermekeit és mint jó apa, büszke sze­retettel emlékszik meg a nemzet nagyjairól, Kos- suthról, Rákócziról, Dobó Istvánról, Zrínyiről és másokról, akik életüket adták a hazáért. Az ő em­lékük élni fog, mig egyetlen magyar szív dobog. De a fenti urak nem érzik azt, amit hirdetnek, mert ha éreznék, nem gyűlöletet, hanem szeretetet éreznének a hon iránt, ahol valamikor az ő bölcső­jük ringott. Ehelyett úgy viselkednek, mint az éhes A fenti címből azt hihetné az olvasó, hogy va­lami megzavarta a cikkíró gondolatmenetét. Ez a feltevés azonban nem állja meg a helyét. A Wall Street Journal okt. 3-i számában olvas­tuk a következőket: A baloldaliak között ott talál­juk Johnson elnököt, Fowler pénzügyminisztert, Robert McNamara volt hadügyminisztert, a Nem­zetközi Bank jelenlegi elnökét, Henry Ford II.-t, Eugene Blacket, a Nemzetközi Bank volt elnökét és Chet Huntleyt, az NBC-tv hirbemondóját. Ezt a listát, természetesén nem a baloldaliak ál­lították össze, hanem a John Birch Társaság. Most, amikor szemtanúi vagyunk az amerikai fasiszta mozgalom előretörésének, George C. Wal­lace személyi vezetésével, strucc-politika volna fi­gyelmen kívül hagyni a John Birch Társaság maga­tartását, mert ez szerves része — hogy úgy mond­juk— tengelye az amerikai fasiszta mozgalomnak. Az amerikai fasiszták éppúgy, mint a német ná­cik, nemcsak a Kommunista Párt, a Szocialista Párt, a szakszervezetek, a békemozgalmak, az egyenjogúságért harcolók és minden más a nép ér­dekét szolgáló megmozdulás létét veszélyeztetik. Ellenségnek vélik ők a Demokrata és a Republi­kánus Pártot is, valamint Johnson elnököt és a hozzá hasonló “radikálisokat” egyaránt. Csak politikailag vak nem látja a fasizmus egy­re növekvő veszélyét. A baj ott van, hogy a Demokrata és a Republi­héják, akik csak az alkalomra várnak, hogy a pré­dára lecsapjanak és egymást marják. De arról ezek az urak már lekéstek. Most már nincsenek Nagy Ferencek, Nagy Imrék, a magyar munkásnép el­lenségei. Magyarország szabad, független ország lett, ahol valóra vált Petőfi szava, amiért halála órájáig küzdött: a Magyar Szabadság. Tisztelt Honfitársaim! Nem bántja önöket a lel­kiismeret, mikor arra törekszenek, hogy aláaknáz­zák és rombadöntsék a magyar nép jelenét és jövő­jét, ha erre önöknek alkalmuk nyílna? Talán nem ismerik a hunok és a magyarok történelmét, hogy az a kard, amit Isten Kardjának neveztek, mikor testvér vérébe mártották, a hun nemzet elpusz­tult? így járhatnak önök is, mert igy járnak azok, akik saját fajtájuknak a vérére szomjaznak. • Figyeljenek csak! Levelet kaptam a napokban az unokahugomtól, melyben közli velem, hogy az unokája, Erzsiké a debreceni orvosképző intézet másodéves hallgatója és férje, Miklós, a debreceni gimnáziumban tanári állást tölt be. Ezenkívül, egy barátom két fia Budapesten az Országházban ma­gas állást tölt be, az idősebbik a legmagasabb rend­őrfőnöki állásban volt. Az ő apjuk és nagyapjuk, velem együtt arató és cséplőmunkás volt a gróf 6,000 holdas birtokán. El tudják önök képzelni, hogy a magyar uralkodó osztály zsarnoksága alatt szegény szülők gyermekei ilyen magas pozíciókat tölthettek volna be? Az én szülőfalumból is sok nagynevű orvos és ügyvéd került ki. Jelenleg nálam van egy nagyon érdekes három- felvonásos színdarab a főnemesi és jobbágykor­szakból, amelyet az én unokahugom irt, és amely­ért 2,000 forint jutalomban részesült. Ha a szer­kesztőséget érdekli ez a színdarab, nagyon szívesen elküldöm. A 86 éves Macsi bácsi Szereti Fodor Erna cikkeit HILLCREST, Alberta. — Küldöm előfizetésemet és a naptárra, valamint fenntartási adományomat. Kérem adják át üdvözletemet Fodor Ernának, aki­vel volt szerencsém a kecskeméti Tanácsházán ta­lálkozni és pár szót váltani. Cikkeit várom és sze­retettel olvassuk. Nádasdi Antal és neje Szereti a Bebrits-könyvet TORONTO, Ont. — örömmel tudatom, hogy a Bebrits Lajosról szóló könyvet megkaptam. Na­gyon örvendtem, hogy egy harcos munkás könyvét olvashattam. Sajnos csak $2-t tudok küldeni érte, mert én is nyugdíjas vagyok és nagyon be kell osz­tani. Fazekas F. kánus Párt ahelyett, hogy gátolná a fasiszta moz­galmat, egyengeti annak útját, főleg azáltal, hogy nem tesz érdemleges lépéseket az amerikai nép jogos elégedetlenségének enyhítésére; nem szá­molja föl a vietnami háborút, a nyomort, nem tö­rekszik a közoktatási válság megoldására, a bűnö­zés korlátozására, a lakáshiány enyhítésére, a kis- farmerek segítésére és a nyugdijak fölemelésére, stb. Az ország mai helyzetét sokan a ’30-as évek né­metországi eseményeivel hasonlítják össze. Akik ezt teszik, elfelejtik, hogy nagy különbség van a német és az amerikai nép temperamentuma között, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Helytelen volna azt mondani: mit tehetünk? A fasizmus felé törekvő erők feltartóztathatatlanok. A nemtörődömség, a pesszimizmus csak a fasiszták malmára hajtaná a vizet. Hisszük, hogy az amerikai nép nagy többsége hajlandó harcba menni a fasiszta erők megfékezé­sére, az amerikai alkotmányban biztosított jogai megvédésére, a nép érdekét szolgáló célkitűzések elérésére. A jelen pillanatban csupán az hiányzik, hogy ki­váló egyéniségek a helyzet magaslatára emelked­ve, kellő vezetést, irányítást adjanak az amerikai népnek. Hisszük, hogy közvetlenül a november 5-i választások után e helyzetben előnyös változások szemtanúi leszünk. JOHNSON ELNÖK A - BALOLDALI LISTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom