Amerikai Magyar Szó, 1968. július-december (22. évfolyam, 27-49. szám)
1968-07-04 / 27. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD Thursday, July 4, 1968. Heuréka “Megtaláltam,” kiáltott Archimedes a nagy görög fizikus, amikor fürdés közben rájött a nehézkedés törvényének alapjára; lelkesedésében azon meztelenül végigszaladta a várost, hogy a nagy újságot közzétegye. “Heuréka” kiálthatták volna a , washingtoni közjogászok, amikor most felfedezték, hogy már száz éve benne van az U.S. törvénytárában egy olyan törvény, amely az U.S. minden lakosának jogát, hogy bárhol lakhassanak, ahol lakás kapható, vagy épithető, sokkal teljesebben előirta, mint ahogyan az uj “polgárjrgi” törvény azt (legalább papíron) biztosítaná. Isten ments, hogy nagy oiráink, jogászaink és politikusaink a nudizmusban Archimedest kövessék örömüket mutatni. Nemcsak a szemnek volna ez csúf látvány, még inkább sértené a logikát és a szellemi integritást. Mert egy elsőéves joghallgató is tudhatja, hogy az U.S.-nál sokkal kisebb és primitívebb államoknak is megvan a maguk “Törvények és rendeletek” tára, amin minden törvény- hozás, közigazgatás, jog- és igazságszolgáltatás alapul. Ezek a tárak mindenütt, kivétel nélkül, pontos, kimerítő, abc-rendes indexekkel vannak ellátva, amelyekből bármely napirenden levő jogi és törvényes kérdésben percek alatt meg lehet találni az összes vonatkozó korábbi törvényeket, rendeleteket, sőt végrehajtási gyakorlatukat és bírói magyarázataikat is. Enélkül rendezett alkotmányos és politikai élet el sem képzelhető. Épp úgy nem képzelhető, hogy a jogtudósoknak és törvényelőkészítőknek ne lett volna tudomásuk erről a 100 éves törvényről, nem is beszélve a jog- és alkotmánytörténészekről, akik az U.S. ezernyi kollégiumában tanitanak. Hogy mindeddig nem mutattak és hivatkoztak rá, azt azoknak kell elneveznek, akik ezt a kérdést alaposabban megvizsgálják; minek nevezik majd, becsapásnak, a hallgatás összeesküvésének, tudatlanságnak vagy gondatlanságnak, nem tudom. De azt tudom, hogy ezek szerint a dicsekvő mell- veregetésnek — hogy a színesek jogegyenlőségéért és jogaik érvényesítéséért annyi minden történik most, mind egyetlen előbbi kormány alatt sem — semmi jogosultsága nincs. A színesek lakáskérdésében az U.S. jogilag hátrább van ma, mint volt 100 évvel ezelőtt. És azt is tudom, hogy még ha 100 éve és megint ma nem hoztak volna ennek érdekében törvényeket, a színesek jogait akkor sem vonhatná senkit sem kétségbe. Hiszen az Alkot mány ezeket minden külön törvény nélkül biztosítja az ország minden lakosának. Ha pedig az alkot- ; mányt lábbal taposták és tapossák a gyakorlatban, * akkor hozhatnak még uj meg uj törvényeket és ' rendeleteket, ezek éppen úgy csak a papíron ma- 1 radnak majd, mint az eddigiek. Hiába énekelte az ' elnök ur “we shall overcome”, szófecsérlés az 1 egész. R. “Félrevezették az amerikai népet” - mondja egy ezredes Julius elsején adja ki a W.W. Norton könyv- - kiadóvállalat William R. Corson tengerészgyalogos I ezredes “The Betrayal” (Az árulás) cimü könyvét. A könyv többféle szempontból elitéli a kormány azért, ahogyan a vietnami háborút vezeti, helyteleníti az un. “pacification” programot, az amerikai közönség tájékoztatásának módszerét és a délvietnami kormány politikáját. A könyvben Corson ezredes hat pontból álló programot ajánl a háború felszámolására. Ezek között van Észak-Vietnam bombázásának beszüntetése, az amerikai csapatok vietnami létszámának redukálása és az amerikai légibázisok Dél-Vietnamból való eltávolítása. Corson ezredes a legmagasabbhangu, még aktit szolgálatban levő katonatiszt, aki ilyen vádakat emel. Két héttel ezelőtt Corson ezredes még a hadügyminisztériumban szolgált, mint “ellenkémkedési” és “lakosság megbékéltetési” (pacification) szakértő. Február 28-án hagyták helyben a tengerészeti szolgálatból való nyugalmazását, mely június 30-án lép életbe. A hadügyminisztérium most megkísérli visszavonni a nyugalmazásának engedélyét, hogy büntető eljárást indíthasson ellene. A kiadóvállalat egyik elncjke, Eric P. Swenson, A cinizmus csimborasszója Az Egyesült Államok törvényhozó testületének felső háza, a szenátus junius 24-én ülést tartott, ahol a Johnson-kormány azt javasolta, hogy állítsuk fel a Sentinel Rakétatövedék-ellenes Hálózatot. Erre a célra kezdetben 227 millió dollár előirányzását kérte. Megindult a vita. Hart, Ohio állam szenátora a következőket mondotta: “Ellenzem a javaslatot és ezt McNamara, volt hadügyminiszter érvelésével támasztom alá, aki azt mondta, hogy lehetetlen olyan Rakétalövedék- ellenes Hálózatot felállítani-; amely megvédené a lakosságot atomrakéta-támadás esetén.” John O. Pastore, Rhode Island szenátora igy szólt: “Hajlandók vagyunk 20 milliárd dollárt költeni a dél-vietnami nép védelmére, de nem vagyunk hajlandók 5 milliárdct költeni az amerikai nép ■védelmére.” Erre Mansfield, Montana szenátora, a szenátus többségi vezetője kért szót: “Ellenzem a Sentinel Rakétalövedék-ellenes Hálózat bevezetését, mert az csupán az atomfegyverkezés újabb felfokozásához vezet. Meggyőződésem, hogy ezzel nemhogy amerikai életeket mentenénk meg, hanem ellenkezőleg: még több amerikai veszti el majd életét, ha atomháborúra kerül a sor. Véleményemet arra a meggyőződésre alapozom, hogy ennek a rakétalövedék-ellenes hálózatnak a bevezetése még fokozottabb mértékben serkenti a Szovjetet, hogy az eddiginél is sokkal hathatósabb / rakétákat gyártson." “Ellenzem azért is — folytatta Mansfield szenátor —, mert a becslések szerint nem öt, hanem 40 milliárd dollárba fog kerülni.” Egyes szakértők véleménye szerint 100 milliárd dollárba is kerülhet a Sentinel. Felszólal McCarthy szenátor Szót kért Eugene McCarthy, Minnesota demokrata szenátora, aki az elnöki tisztségre pályázik: “Ellenzem a javaslatot. Az amerikai nép életét nem lehet rakétákkal megvédeni. Ez nem katonai, hanem politikai kérdés. Csupán a békés egymás mellett élés biztosítja mind az amerikai, mind a szovjet nép életét. Ha háborúra kerül sor, akkor semmiféle rakétaellenes hálózat nem védi meg a lakosságot.” Gyó'znek az álhazafiak Felszólalt még Russel, Georgia szenátora és hozzá hasonlók, akik az amerikai zászlóba burkolózva, álhazafias, hamis jelszavakkal elegendő szenátort tudtak megfélemlíteni, hogy a javaslatot 52 szavazattal 34 ellenében megszavazzák. Győzött a Pentagon. Győzött a katonai-ipari komplexum. Győztek azok a politikusok, akik a katonai-ipari komplexum szolgálatában állnak. Emlékezzünk 1968 junius 24-re Ugyanezen a napon 1,500 állig felfegyverzett rendőr vette körül a “Feltámadás Városát”, behatolt annak terii'etére és letartóztatta az ott lévő szegény férfiakat, nőket és gyermekeket. Ezeft a napon állig felfegyverzett rendőrök hada állta útját Rév. Abernathynak, aki 300 szegény élén a kongresszus épülete felé haladt, hogy kérvényezze az éhező szegények táplálását. A szenátorok nem hallgattak a szegények kérésére. Ők túlságosan el voltak foglalva a Sentinel Rakétalövedék-ellenes Hálózat felállításának tárgyalásával. A hadsereg részére dolgozó monopóliumok ététvágyát kellett kielégíteni. Újabb milliókat, mil- liárdokat kell költeni az amerikai nép ‘védelmére.’ így történt, hogy amikor dr. Abernathyt és társait letartóztatták a szenátusi épület előtt, 52 szenátor feltartotta a kezét és 227 millió dollárt szavazott meg olyan védelmi rendszer bevezetésére,, amely minden szakértő elképzelése és véleménye AAAlVWVAAA/tfWVVVMUWVX/WVWVlftAIVVWVWVlAAJVW igy nyilatkozott: “Már előzőleg határozottan kijelentettük, hogy a könyvet a háború felelősségteljes bírálatának tekintjük és szándékunkban van azt az előre kijelölt napon megjelentetni.” szerint idejét múlt, elavult és használhatatlan lesz, mielőtt még bevezetnék. L. I. A politikai patronázs mindenüvé elterjed Az amerikai politikai életnek mindig is a patronázs volt a jellegzetessége. Amint a Tammany Hall egyik volt vezetője, Edward Costikyan annakidején mondotta: “Aki egy politikai konvención jelölésre pályázik, az elsősorban legyen tisztában azzal, hogy a delegátusok nem szabad egyének és nem lehet őket meggyőzni. A delegátus a vezetőjének a tulajdona.” A N. Y. Times jun. 17-i számában Martin Tolchin hosszú cikkben foglalkozik ezzel a témával. Akit a konvencióra kiküldenek, az a patronázs révén kerül a vezető hatalmába. A patronázs nem más, mint hivatalos szívességeknek törvényes kiutalása, melyért cserébe politikai támogatás jár. Ez biztosítja a védenc hűségét a párt vezetőségéhez, azokhoz, akikhez hála köti a múltban kapott szívességekért és akiktől a jövőben is szívességeket remél. A patronázs révén alantasai viszont őt támogatják, mert neki tartoznak hálával a kiutalt szívességekért. Ez a rendszer óriási módon elterjedt az utóbbi évtizedekben az amerikai politikai életben. "~A helyi politikai klubok vezetői már nem ajándékoznak többé pulykát karácsonykor a szegényeknek, hanem ehelyett közbenjárnak, hogy a közsegély csekkeket gyorsabban megkapják, vagy lakást szereznek nekik valamelyik olcsó háztelepen. Üzleti engedélyeket szereznek és más közbenjárással, kijárással segítik ki a szavazókat a szövetségi és állami kormányzat bonyolult bürokráciájában. A politikai patronázs az amerikai közéletben jelenleg — hogy néhány példát emlisünk —, a következőkben nyilvánul meg: Állami tulajdon bebiztosítása: Erastus Corning, Albany demokrata polgármester, egy biztositó vállalat elnöke, amely évi 100,000 dollár dijat kap Albany megye ingatlanainak biztosításáért. Az állam pénzének bankba helyezése. John J. Lynch, a Brooklyn-i Demokrata Párt elnöke, egy bankvállalat igazgatója, amelybe New York állam vagyonából 3 milliót helyezett el Arthur Levitt állami ellenőr. Sokmillió dollár profitot jelentő város-ujjáépi- tési szerződéseket pályázat nélkül adnak ki politikai összeköttetések révén a támogatóknak. Ezek az üzletkötések minden esetben teljesen törvényes keretek között történnek. Az ilyen un. “tisztességes” megvesztegetések korrupciót teremtenek a politikai életben, mert nem érdem szerint jutalmaznak, hanem aszerint, hogy' ki kinek tesz szolgálatot. Ezért gyakran tehetségtelen emberek kerülnek bírói székekbe, vagy magas kormányhivatalokba. Az igy kinevezett közemberek persze nem képesek a korrupciót eltörölni, mert maguk is részesei ennek a rendszernek. Párizs. — A francia kormány uj intézkedéssel korlátozza az árakat, szubvencionálta az exportot hogy igy ellensúlyozza a nemrég lefolyt általános sztrájkból az ország gazdaságát ért sérelmet. Az Egyesült Államok erre úgy reagált, hogy külön vámot rótt ki Franciaországból importált árukra. Published weekly, except 2nd & 3rd week in July by Hungarian Work, Inc. 130 East 16th Street, New York, -N. Y. 10003. Telephone: AL 4-0397. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31, 1952 under the Act of March 21, 1879, at the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre 12 dollár,’félévre $6.50
