Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-02-15 / 7. szám

Thursday, February 15, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 [I I ß g k __________ IA “SZABAD VILÁGBÓL” I NICARAGUA Managua érseke megtiltotta papjainak, hogy pré­dikációikban politikai témákat érintsenek, különö­sen a szociális haladás kérdéseit. Ezt azok után tette, hogy Managua hét papja nyilatkozatot adott ki, követelve a kormány-terror megszüntetését és a bármily politikai felfogást valló rabok kínzásá­nak eltiltását. KOREA A londoni New Statesman írja, hogy ha Észak- Korea-i kémhajó közelítené meg akár 25 mérföld- nyire is az U.S. partjait, ezzel rövid utón bánná­nak el. Igaz, hogy szovjet megfigyelők is úsznak a tengereken, de sohasem mentek túl közel az ame­rikai partokhoz. GRÖNLAND Ugyanez a lap Írja: hányán hiszik el, hogy a B—52-es gépek nem hatolnak be Grönland légite­rébe (amely dán fennhatóság alá tartozik), csak ve­szély esetében? A dánok semmi esetre sem hiszik el és prompt kiszavazták a szociáldemokrata kor­mányt, amely a NATO (Észak-Atlanti Szövetségi Szervezet) lelkes hive volt. FRANKFURT Victor Capesius SS alezredest, aki az auschwitzi irtó-tábor fő gyógyszerésze volt, preventív fogság­ból szabadlábra helyezték, azzal az indokkal, hogy legfeljebb 8 évre Ítélnék és ennek az időtartamát jórészben már vizsgálati fogságban töltötte el. BOSTON George Freeman-t — aki, mint ő mondja — ön­védelemből megölt egy embert, 58 évi rabság után szabadlábra helyezték. (A legtöbb országban vagy meg van szabva a maximális szabadságvesztés — például 20 év — vagy az elitéltet büntetése na­gyobb felének letöltése után szabadlábra helye­zik. A minap 36 évi rabság után szabadult valaki, aki 17 éves korában állítólag 48 dollárt lopott. Ez az amerikai birói gyakorlat túlhaladja a középkori rémségeket.) SAIGON Edward Kennedy szenátor a délvietnami mene­kültek kihallgatása után azt mondta, hogy ezek több mint 80 százalékát az U.S. kényszeritette a táborokba vagy ők maguk menekültek el az U.S. légi bombázása és földi ágyúzása elől. Csak egy maroknyi mondta, hogy az (úgynevezett) Vietcong űzte el őket. (Ami nem tartja vissza a generálisokat és íródeákjaikat, hogy újra meg újra ismételjék az — úgynevezett — Vietcong állítólagos'kegyet­lensége miatti vádjaikat.) PENNSYLVANIA f Pete Dodge repülőhadnagy alig várja, hogy Észak-Korea fölött repülhessen. Olyan izgató volt a repülés Vietnamban, hogy alig várja annak újra­kezdését. HAIPHONG Henry Urban Jr. repülőkapitány már nagyon szeretné Haiphongot bombázni. “Még sok szép ház van ott. Nem tudom, ezeknek van-e katonai jelen­tőségük, de ellenállhatatlan a vágyam, hogy szűz területet bombázhassak.” LAOS Souvanna Phouma miniszterelnök azt mondja, lehet, hogy B—52-esek bombázzák az országát, de ő nem hallja a gépek zaját, hogyan mondhatná meg, hogy igaz-e? (U.S. jelentések szerint 'Laost háromszor annyi gép bombázza, mint Észak-Vietna- mot. De — mondja az U.S. sajtó — ezt hivatalosan nem ismerjük el, mert Laos semleges ország.)­LISSZABON Tegnapelőtt letartóztattak egy iró-politikust, ma a másodikat, Rodrigues regényíró, szerkesztő, egye­temi tanárt. (A Congress for Cultural Freedom és a CIA többi segédszervei még nem tiltakoztak.) WASHINGTON A dohányzási világkonferencián Emerson FoOs. Mint az egyszeri biró mondta a panaszosnak: ahogyan maga mondja, a másiknak van igaza. Ne­künk — még az amerikai sajtó hiányos és elfogult jelentései alapján is — megvan a véleményünk arról, ki viseli az ódiumot a legújabb koreai inci­densért, de itt csak azon hökkenünk meg, hogyan védik, magyarázzák, igazolják az U.S. álláspont­ját az erre leghivatottabbak, a State Department és az Egyesült Nemzetek U.S. missziójának vezetői. Nincs itt hely ezt kellő számú idézettel bizonyíta­ni, csak egynéhány rikító példát ragadunk ki. Azt kérdezték az újságírók (N. Y. Times, jan. 28), hogy tud-e róla, vajon a Pueblo hajó, mielőtt elfogták, behatolt-e Észak-Korea territoriális vizeire? Mire Rusk államtitkár azt felelte, erre nem felelhet ka­tegorikusan, mert a feltartóztatást megelőző más­fél óra alatt a hajó rádió-leadója hallgatott; azt azonban közölheti, szigorú utasítása volt a kapi­tánynak, hogy ne sértse meg Korea tengeri felség­jogát. Már most másfél óra alatt, amig a koreai naszádok megjelentek és utolérték, majd megállí­tották a Pueblo-t, a hajó húsz tengeri mérföld utat tudott megtenni. Világos, hogy amikor látta, hogy követik, a nyilt tenger felé igyekezett, igy lehetsé­ges, hogy a foglyulejtés percében már valóban nemzetközi vizeken volt. Erről azonban Mr. Rusk- nem kívánt nyilatkozni és erre őt nem is lehetett kényszeríteni. De a logikának egy alapvető köve­telménye, hogy a kérdezett “ne vegye hülyére” a kérdezőt, vagyis ha meg is akarja téveszteni vagy elhallgat előtte valamit, ne mondjon olyat, ami sértő a kérdezőre, mivel a választ a legegyeszerübb ember is kapásból meg tudja cáfolni. De sokkal cifrább volt a ravasz fiskálisnak — akit munkaviszályoknál tanúsított ügyessége miatt személtek ki arra, hogy a világfórumon képviselje az U.S.-t —- az ENSZ biztonsági tanácsában kifej­tett érvelése. Miután Csatorday magyar követ meg­vádolta az U.S.-t Korea vizeinek megsértésével, hogy hajója ott kémkedjék, Mr. Goldberg többször ismételte, hogy a Pueblo-t a szabad tengeren, tehát jogtalanul tartóztatták fel. Arra azonban, hogy előzőleg milyen messze volt a parttól, nem volt hajlandó felelni, csak a maga mondókáját hajtogat­ta. A high school minden második osztályú tanu­lója is rögtön megértette volna, hogy ez nem vá­lasz — még kevésbé volt a válasz méltó a hallga­tókhoz, a diplomatákhoz. Érezte ezt Mr. Goldberg is, ezért inkább ő ment át támadásba. “Miért nem említi a tiszteletreméltó magyar követ, hogy a szovjet megfigyelő hajók is járják a tengereket az U.S., Japán stb. partjaihoz közel, sőt még a Korea felé tartó U.S. hajóhad ol­dalában is?” Erre már az elemi iskolás is könnyen válaszolhatna: ha a szovjet hajók megsértették vol- riá az amerikai, japán stb. vizeket, ez ellen áz illető kormányok akkor azonnal tiltakoztak volna. Ezt nem tettek, tehát ilyen nem fordult elő; de egyéb­ként is, utólag, bizonyítás nélkül és mint a jelen ügyhöz nem tartozót, ezt nem is lehetett volna szó­vá tenni. De súlyosabb logikai botlás volt. hogy Mr. Goldberg a hajánál fogva előráncigált valamit, amit senki sem kifogásolt: hogy szovjet (vagy akár U.S.) hajók a nyilt tengeren felderítő munkát vé­geztek. Ami ellen Korea tiltakozott, az a saját fennhatósága alá tartozó vizek megsértése volt (kémkedés céljából). Micsoda politika az, amit an­,.V.W,WA\^WAV.V.V.,.V,Vi,.,.Y.V.,.V.,.V. a “Dohányzás és egészség” hivatal volt elnöke vi­tába került az U.S. földművelésügyi minisztérium küldöttével, aki szerint a dohánykivitel fontos a fizetési mérlegben. Mr. Foote szerint “nem helyes hasznot huzni az emberek megöléséből.” “Azt je­lenti ez — vágott vissza a hivatalnok —, hogy ön nem hisz a profit-rendszerben?” DÉL-KOREA A genfi Jogászok Nemzetközi Bizottsága aggodal­mát fejezte ki amiatt, hogy egyre több külföldön élő délkoreait kidnapolnak a repülőtereken, hogy Koreában ítélkezzenek felettük. Kettőt már halál­ra ítéltek. Az Emberi Jogok Ligája a hágai Nem­zetközi Törvényszékhez fordult ez ügyben. v->J> (A lap szűk terjedelme miatt a világszabadság bizonyítékainak csak csekély töredékéről emlékez­hetünk itt meg.) nak legfőbb ügynökei ilyen elégtelen logikával tudnak csak védeni? Pedig ezt a logikát ma már nyilván a legkifino- modottabb logikával sem igen lehetne igazolni —. a súlyos előzmények után. Nemcsak a diplomaták emlékeznek rá, hogy amikor a Szovjetunió fölött lelőtték az U-2 kémrepülőgépet, micsoda — eny­hén szólva — össze-visszabeszéléssel reagáltak rá itt, az elnöktől kezdve a napisajtóig. Hogyan cáfol­ta meg egyikük a másikat és hogyan módosították nyilatkozataikat a felelősek egyik napról a másik­ra, ahogyan a tények fokozatosan kiderültek. És mindenki emlékszik rá, hogyan blamálta magát szegény Stevenson, a jobb sorsra érdemes kor­mányügynök, az ENSZ-ben a Kuba elleni orvtáma­dás idején (amit egyébként hosszú hetekig a vere­bek is csiripeltek a fákon a kormány tagadása el­lenére), midőn a Biztonsági Tanácsban még akkor is hajtogatta, hogy Kubát kubai gép bombázta, ami­kor a támadók már elindultak végzetes Útjukra. Ezek után mondta boldogult Kennedy elnök, hogy a kormánynak joga van hazudni (ezt hirdette fő­ideológusa, Arthur Schlesinger is) és azóta is min­den nap tapasztaljuk — és az újságok állandóan meg is Írják —, hogy a kormány sűrűn él ezzel a vélt jogával. Épp most mondják a szenátus külügyi bozittságában, hogy az 1964-es Tonkin-incidens, amit ürügyül használtak fel Észak-Vietnam bombá­zására, nem volt igaz. Ezek után azoknak, akikre az U.S. nemzetközi becsülete van bízva, fokozottan arra kellene töre­kedniük. hogy az un. "credibility gap”-ot (ilyen fi­noman hiányos elhihetőség nek mondják, amit a paraszti magyar nyelv sokkal nyíltabban fejez ki), legalább csökkentsék, ha már az elmúltak után azt megszüntetni immár alig is lehetséges. Listener ELMARADT INTERJÚ A minap Moszkvában elitéit négy iró, illetve “in- tellektuel” családtagjai egyikük lakására meghív­ták a külföldi sajtót, hogy a perről nyilatkozzanak, de a szovjet kormány eltanácsolta a munkatársa­kat és a rendőrök a mégis megjelent hét ujságirót távozásra szólították fel. Egy neves amerikai jogászprofesszor azt irta er­ről, hogy szovjet törvény szerint ott csak kormány­engedéllyel lehet a külföld felé nyilatkozni — de persze mi is jobb szeretnők, ha ezt a kérdést ott oly liberálisan kezelnék, mint például Angliában. Mégis, a nyugati irók tiltakozásait nem tartjuk tár­gyilagosnak. Itt az U.S.-ban is szüntelenül tiltakoz­nak — eredmény nélkül — irók. újságírók, tudó­sok és politikusok a kormány titkolózása ellen és erre a Szovjetuniónak nyilván több oka és ment­sége van. Háromszor érte pusztító támadás külföld­ről. 20 millió embert vesztett a legutóbbi folytán; állandóan felgöngyölítéssel, csonkítással, felosztás­sal, nukleáris megsemmisítéssel fenyegették, ezt teszik még ma is. Támadó bázisokkal vették körül területét, kémrepülőket küldtek föléje, népeit rá­diókon, becsempészett nyomtatványokban uszítják szabotálásra, lázadásra, disszidálásra. Atombombás gépek cikáznak körülötte (most zühant le az egyik). Külföldön, a kormányok pénzén emigráns kém- é3 szabotázsközpontok szervezik ellene a szubverziót. Egy ilyen központtal állottak kapcsolatban a most elitéltek. Viszont nem olvasunk tiltakozásokat az argentin könyvégetés ellen; a spanyol katolikus iró elitélé­se ellen, akinek a bűne, hogy egy francia katolikus lapban cikket irt, portugál irók, politikusok töme­ges letartóztatása és elitélése ellen. És az ellen sem, hogy itt a Hudson túloldalán egy Írót a rend­őrök súlyosan bántalmaztak és két és félévre ítél­ték őt nem bizonyított (törvény szerint jogos) fegy­vertartás és egy forradalmi vers miatt; nem vádol­ták szabotázzsal, kémközpont-kooperációval. Kérdezzük a felháborodókat: hány U.S. polgár hívná meg interjúra a Pravda, Rude Pravo és Nép- szabadság munkatársait, ha a Justice Department- tel, a rendőrséggel és az FBI-al volna vitája? Há­nyán mernének egyáltalán szóbaállni velük? , Atlanta, Ga. — Dr. Rév. Martin Luther King. jr. 3,000 ifjút készít elő az áprilisi nagy washingtoni tüntetésre. Logikából elégtelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom