Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-20 / 25. szám

Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P.O. of N.Y., N,Y. Vol. XXII. No. 25. Thursday, June 20, 1968. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC., 130 E. 16th St., New York, N.Y. 10003. Telephone: AL 4-0397­Az amerikai nép kész elfogadni az U.S. csapatok kivonását Vietnamból — mondja McCarthy TIZENHAT BANKÁR VÉLEMÉNYE A Kereskedelmi Kamara az ország nagyvállalatainak szer­vezete. Ez a szervezet bizottságot nevezett ki, amelynek az a feladata, hogy meghatározza: előnyös, vagy káros-e a 10 szá­zalékos pótadó kivetése? A bizottság három heti tanulmányozás után a pótadó ki­vetését javasolja, a következő indokok alapján: 1. Az ország pénzügyi válságban van. 2. Korlátozni kell az inflációt. 3. Veszélyben van az Egyesült Államok vezető szerepe világszerte. 4. A dollár leértékelése aláássa az ország gazdaságát és súlyos politikai problémákat okoz. A jelentést a Kereskedelmi Kamara egyhangú szavazattal elfogadta és 16 bankár aláírásával levelet intézett a törvény­hozó testület minden tagjához, arra biztatva a képviselőket és szenátorokat, hogy szavazzák meg a 10 százalékos pótadót minél előbb. Most már az adófizetőkön van a sor, hogy a levelek száz­ezreivel halmozzák el a washingtoni törvényhozókat, követel­ve, hogy vessenek ki uj adót a profitharácsoló nagyvállalatok­ra és ne az adótehertől amúgy is nyögő munkásokra. Bizonyos körülmények között egy harmadik párt felépitése is lehetséges. — Fel kell szabadítani a szegény és néger népet alárendelt helyzetéből Elitélték dr. Spock békeharcost és három társát NEW YORK. N. Y. — “Úgy vélem, elérkezett az ideje an­nak, hogy a kormány lépése­ket tegyen a vietnami véreng­zés befejezésére és arra, hogy kivonjuk csapatainkat Viet­namból. Az amerikai nép jó­váhagyná ezeket a lépéseket” — mondta McCarthy szenátor a N. Y. Times-nak adott nyi­latkozatában. A demokrata elnökjelölés-; re pályázó szenátor ismét ki­hangsúlyozta: a Nemzeti Fel- szabaditó Front közreműködé­sével, bevonásával, koaliciós kormány vegye át Dél-Viet-| namban a hatalmat. Ha aj Thieu-Ky kormány nem haj- j landó ebbe beleegyezni, akkor j folytassa a háborút egyedül a Felszabadító Front ellen. A harmadik párt lehetősé­géről a következőket mondta a minnesotai szenátor: “Bizonyos körülmények között, ha a két párt közül egyik sem helyezi kilátásba a háború megoldá­sát, egy harmadik párt fellé­pése lehetséges.” Minden jel arra mutat, hogy ha a vietnami háborút nem számolják fel a Demokrata Párt augusztusban tartandó konvenciójáig, s sem a Demok­rata, sem a Republikánus Párt nem ad biztositékot a háború befejezésére, akkor McCarthy szenátor szerint az amerikai nép egy harmadik párton ke­resztül próbálja majd béke­akaratát érvényesíteni. A Fellowship of Reconcilia­tion békeszervezet gyűlésén, melyen 1,500-an voltak jelen, McCarthy szenátor kijelentet­te: “Nem aggódnak elegen a nagyvárosok válsága miatt. El­ELRÉMITŐ ÖSSZEESKÜVÉS A dr. Rév. Martin Luther King, Jr. elleni merénylet rész­letei már kezdenek kibontakozni. A gaztett tervezői olyan elő­készületeket tettek az elkövetendő gyilkosság nyomainak el­tüntetésére, hogy felkutattak három kanadai polgárt, akik hasonlítanak a gyilkossággal vádolt egyénre. Eric St. V. Galt, Paul Bridgeman és Ramon George Sneyd, kanadai lakosok, akiknek nevét a gyilkossággal vádolt egyén időközönként használta, feltűnően hasonlítanak James Earl Ray-re. Vajon hányán vettek részt ebben a kutatásban? Tudott-e a három kanadai bármelyike arról, hogy a dr. King gyilkos­ságával vádolt ember az ő nevét használta? Kik azok, akik e kutató munkával megbízottakat felbérelték? Ki az a "kövér" ember, aki egy vastag borítékot hozott Ray részére kanadai búvóhelyén? Ki, vagy kik telefonáltak Ray-nek londoni tartóz­kodása alatt? Ezer és egy kérdés vár válaszra. Az amerikai nép jogosan elvárja, hogy e szörnyű össze­esküvés minden tagját bíróság elé állítsák és kimérjék rájuk a megérdemelt büntetést. JOHNSON ELNÖK vs. HANSON W. BALDWIN Az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése 95 sza­vazattal 4 ellenében elfogadta az atomsorompó egyezményt. Johnson elnök az ENSZ közgyűlésén tartott beszédében méltatta a delegátusok döntését és az egyezmény elfogadását a legutóbbi húsz esztendő legfontosabb lépésének minősítette a béke érdekében. Úgyszólván egy időben Johnson elnök beszédével az or­szág legnagyobb és legtekintélyesebb napilapja, a N.Y. Times több oldalas cikket közöl, melyben Hanson W. Baldwin, a lap katonai szakértője arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államoknak — ha a helyzet megkívánja — atomfegyverrel kell levernie a nemzeti felszabadításukért küzdő népeket. Arr.ig a "sajtószabadság" nevében megengedhető, hogy katonai szakértők atomfegyverek használatát ajánlják a nem­zeti felszabadításukért küzdő nemzetek ellen; amig törvény­hozók nap-nap után újabb és újabb dollár-milliárdokat szavaz­nak meg további fegyverkezésre, addig nem vehetjük komo­lyan Johnson elnök szavait és továbbra is arra kell töreked­nünk, hogy olyan jelölteket válasszunk be novemberben, akik megváltoztatják az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját. Bostonban, a kerületi bíróság bűnösnek nyilvánította dr. Benjamin Spock kiváló gyermekorvost, hires békeharcost, Rév. William Sloane Coffin-t, a Yale Egyetem lelkészét, Michael Ferbert, a Harvard Egyetem tanulóját és Mitchell Goodman irót, azon az alapon, hogy “a sorozás elleni tanácsadásra ösz- szeesküdtek.” Az ötödik vádlottat, Marcus Raskin tudóst fel­mentették. A biró az Ítéletet julius 10-én mondja ki. Mind a négy békeharcos megfellebbezi az ítéletet és ha kell az ügyet a Legfelsőbb Bíróság elé viszik. ‘A béke küszöbén állunk’, mondja Gyrus Eaton WASHINGTON, D. C. — “A béke küszöbén állunk Viet­namban” — mondotta Cyrus Eaton, clevelandi iparmágnás, aki most tért vissza európai útjáról. Meglátogatta Moszkvát, Bukarestet és Párizst, ahol tárgyalásokat folytatott Kosygin miniszterelnökkel, román kormánykörökkel, Harrimannal és észak-vietnami diplomatákkal. Washington, D. C. — Rusk külügyminiszter az Egyesült Államok, Dobrynin nagykövet a Szovjetunió nevében aláírták a két ország közt létrejött konzuli egyezményt. • Washington D. C. — Orville Freeman, mezőgazdasági mi­niszter javasolja, hogy emeljék fel 100 millió dollárral a nyo­morgók részére szétosztandó élelmet. A déli konzervatív tör­vényhozók csak 20 millió dollár többletkiadást támogatnak. • Calcutta, India. — Hat utas lelte halálát, amikor a Pan-Am. vállalat 707-es lökhajtásu gépe lezuhant. 53-an csak sebesülést szenvedtek. • Berlin. — A Német Demokratikus Köztársaság elrendelte, hogy nyugat-német polgárok csak útlevéllel és NDK-vizummal látogathatják meg Nyugat-Berlint. Chicago, III. — Az ország nagy városainak polgármesterei itt tartott évi gyűlésükön határozati javaslatot fogadtak el, melyben felhívják Johnson elnököt és a kongreszust, hogy a Kerner-bizottság javaslatait léptessék életbe. *★★★**■*★ *★■*■★★***★★★*★★*★★■*★★★★★*★****■*★★★★★★★*★★**★★*♦***★★★***★*★*★*★***’< A franciaországi események Események, nem forradalom. Pedig századunkban egyedül- j álló a francia diákok és dolgo-j zók csodálatos felkelése egy jobb és szebb világért, nem-: csak anyagiakért, de több, iga­zibb demokráciáért, tisztább társadalomért, az elavult ál­lamhatalom és- közoktatás el­len. Materializmus és idealiz­mus egyesült itt és az első rendőr-brutalitások áldozatai után nem volt egy emberölés; sem, nem volt komolyabb ron­gálás, szabotázs, ahhoz hason­ló, ami pl. az U.S.-ban volt; pedig tízmillió ember mozdult meg Franciaországban. Léleg- zet-elállitó ,de lélekemelő volt, világraszóló jelentőségű, annál inkább tárgyilagosan kell ele­mezni: volt-e kilátásuk sikerre, minő kockázatot vállaltak. Vol­tak-e precedenseik a múltban, amiből tanulhattak? A lelkese- dők a kétkedőket az 1917-es pétervári forradalomra s a '36- os párizsi népfrontra emlékez­tették; de a különbségek na­gyobbak, mint az analógiák. 1917-ben a háborút vesztett, elvérzett, kiéhezett Oroszor­szágban nem volt munkaképes kormány, az évtizedes küzdel­mekben edzett és kiképzett párt magához ragadta a hatal­mat, majd az óriási birodalom (Folytatás a 9-ik oldalon) megoldására: fel kell szabadí­tani a szegény és a néger né­pet alárendelt helyzetéből.” érkezett az idő, hogy érdemié-j ges lépéseket tegyünk a nem- j zet legégetőbb problémájának

Next

/
Oldalképek
Tartalom