Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-13 / 24. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 13, 1968. Munkás és szakszervezeti hírek v' »■ • ■ ______________________ _________ Még meg sem száradt a tinta... Uj munkaszerződést írtak alá az alumíniumipari munkások szakszervezetének és az aluminiumválla- latnak (Alcoa) a képviselői. Ez 60 centes órabéremelést biztosit három éven át a munkásoknak. A szerződés ezúttal első alkalommal heti 30 dollár “szabadság-bonuszt” is magában foglal, ami azt jelenti, hogy ha egy munkás heti bére 120 dollár és két heti fizetett szabadságra jogos, akkor a 240 dolláron felül 60 dollár “szabadság-bonuszt” is kap. A szerződés átlagban 6.1 százalékos béremelést jelent, ami egyenlő a más iparokban kiharcolt előnyökkel. A “kutya ott van elásva”, hogy a vállalat meg sem várta, hogy a tinta megszáradjon a szerződésen és máris bejelentette, hogy az aluminium árát fontonként egy centtel, az aluminium-ötvözet árát fontonként 4 százalékkal emelik. Ez azt jelenti, hogy a munkabérre kiadott összeget egyszerűen átruházzák az amerikai nép vállára és az uj szerződés időtartama alatt még több profitot harácsolnak, mint eddig. Ez viszont kristálytisztán bizonyítja, hogy nem lehet a munkások érdekeit csupán jó szerződéssel megvédeni. Ha a munkáltatóknak módjukban áll a munkásoknak adott engedményeket magasabb árakban bekollektálni, akkor a magasabb bér csak látszólagos, de nem tényleges. Különösen súlyos következményekkel jár ez az állandó áremelés azokra, akik rögzött jövedelemmel rendelkeznek, mint a nyugdíjasok, a rokkantak, a betegek. A törvényhozó testület feladata volna a monopolisták rablását megakadályozni, lehetetlenné tenni. Ehhez viszont az lenne szükséges, hogy a munkások érdekeit szolgáló képviselők és szenátorok kerüljenek a kongresszusba. Tovább tart a sztrájk NEW YORK, N. Y. — Május 2-án sztrájkba lépett 4,200 autóvezető és segédmunkás, akik naponta 200,000 csomagot szállítottak a nagy áruházak vásárlóihoz. Mivel a munkáltatók nem hajlandók a műnké sok részére elfogadható engedményeket adni, sztrájk tovább tart. Lejár 500,000 acélmunkás kollektív munkaszerződése Augusztus elsején jár le 500,000 acélműnké kollektiv munkaszerződése. Az acélmunkások szak szervezete a következő fő követeléseket terjesztet te a munkáltatókat képviselő bizottság elé: 1. Számottevő béremelés. 2. Magasabb nyugdíj. 3. A kórházi és orvosi szolgálat kiszélesítése. 4. Több, hosszabb fizetett szabadság. 5. Magasabb munkanélküli biztosítás és hosr szabb időre. 6. Automatikus béremelés, ha a megélhetés drágul az uj szerződés folyamán. A hatodik követelésre nagy súlyt fektet a szak szervezet, mert az 1965-ös szerződés óta a megél hetés, a kormány hivatalos jelentése szerint, 8 szá zalékkal emelkedett. Mind a munkáltatóknak, mind a szakszervezet vezetőknek az a véleménye, hogy a két fél augusz tus 1. előtt egyezményre jut és nem lesz szükséf sztrájkra. Neveletlen leszólás Theodore C. Sorensen, aki Kennedy elnök tanácsadója volt, azt irta, hogy az U.S. és a kommunista országok között azért olyan csekély a külfor- galom, mert azt itt elavult, önkényes, ez országok ellen hozott vám- és hitel-rendelkezések és behozatali megszorítások akadályozzák. George Ball pedig, aki most lett Goldberg után az U.S. követe az ENSZ-ben, ezt Írja uj könyvében: “Ha a szovjet nép a maga útját fogja járni, követelni fogják a kövezett utakat, a borsch bar-okat (borsch orosz gulyásféle leves), benzintöltő állomásokat és talán, Isten tudja, tiszta toaletteket is.” Ezek után alig hihető, hogy Mr. Ball kevésbé roszszul szolgálja majd a békét az ENSZ-ben, mint előd jei. Mert már az is neveletlen leszólás, hogy “ha majd a szovjet nép a maga útját járja”, vagyis most nem a magáét járja, vagy inkább nem azt, amit Mr. Ball elvárna tőle. De ostoba felületesség és hencegés az, amit a követ követel mint a szovjet nép követelését. Mondhatnám, szemtelenség. Aki ismeri a Szovjetunió (és például Magyarország) városait, az tudja, hogy inkább az U.S. népeinek kellene követelnie, ami ott van: tiszta utcákat és tereket, gondosan ápolt parkokat és kertetek, finom és olcsó vendéglőket, kávéházakat, cukrászdákat, eszpresszókat, teljes közbiztonságot és még sok mást. • Kiesinger, német kancellárt bírálták a diákok mert a német külpolitika szolgaian elfogadta, amit Washington a vietnami háború igazolására mon dott. A kancellár azzal nyugtatta meg a diákokat hogy ellentétben elődjével, Erhard kancellárral, c sohasem volt hajlandó erkölcsileg nyilvánosan jó váhagyni az U.S. háborúját. • A N. Y. Times egy levélírója kérdezi, mit mondana egy Mars-lakó a Földön, ha látná milyen gonddal plántálnak át egy egészséges szivet egy beteg emberbe és mennyire nem jelent semmit Vietnamban ezer erős szivet megölni. Dr. Barnar- dot ünnepük — mig dr. Spockot bíróság elé állítják. Ki bolond, ki józan? SSSSSSSSSSSS©SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS®SSSSSSSSSSSSSSSSS?SS»«SSS®SSSSSSSSSSSSSSSS JÓLÉT KÖZEPETTE 800,000-EN NYOMOROGNAK NEW YORK KÜLVÁROSAIBAN Sokat hallottunk már a városok nyomorgóiról, de nem sokan tudják, hogy a városkörnyékek jómódú vidékeinek közvetlen közelében is nyomor- tanyák vannak. Ezek a környéki szegények mindennapi életükben még a városiakénál is nagyobb nehézségekkel néznek szembe. A szétszórt falvakban nem építenek olcsó tömeglakásokat. Nincs megfelelő közjármű-hálózat és ez nagyon elszigeteli a szegény lakókat. így nehezebben tudnak munkát vállalni és a bevásárlás is nagyobb költséggel jár. A városi szegények életközössége is hiányzik és a jómódú szomszédok lenézik őket. Nagyon sok szegény család mégis szívesebben lakik a városon kívül. New York város jómódú környékein 800,000-et tesz ki a nagy szegénységben élők száma. Ezeknek a nyomorgó családoknak a gyermekei a nagy pa7daösá<? közepette még sokkal jobban érzik a sze- i ói v éget, mint a városi nyomortanyák gyermekei. “Hiába magyarázom nekik, hogy nem a mi hibánk, OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Az Amerika Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága úgy döntött, hogy lapunk kiadását a július 11-i és 18-i hetekre a nyomdai, kiadóhivatali és szerkesztőségi alkalmazottak szabadsága idejére felfüggeszti. Ugyanakkor tudatjuk, hogy a julius 11 -ét megelőző két lapszámot 16 oldalas terjedelemben adjuk olvasóink kezébe. Hisszük, hogy kedves olvasóink megértéssel veszik tudomásul az Ügyvezető Bizottság e döntését. hogy igy élünk és lesz majd még jobb is — mondotta az egyik anya — tudják, hogy kiutalt alamizsna ételt esznek és zsibvásárban vett ócska ruhát hordanak.” A szövetségi kormány meghatározása szerint “nyomorban” élőknek számítanak az évi 1,600 dollárnál kevesebbet keresők, vagy évi 3,200 dollárnál kevesebb jövedelmű négytagú családok. A környékeken is éppúgy, mint a városokban, lakossági létszámukhoz képest sokkal nagyobb arányban vannak a nemfehérek, mint a fehérek a szegények között. De mivel a környékeken a lakosság túlnyomó többsége fehér, sokkal több a fehér, mint a színes nyomorgó. A városkörnyékeken az olcsó lakás hiánya a legsúlyosabb probléma. Ahol mégis építkeznek, onnan kiszorítják a fekete lakosokat. Hackensack, N. J.-ben Walter Wiggins nyolcgyermekes családapa dobozgyárban dolgozik és középitkezésü, olcsó lakbérü házban lakik. Elpanaszolta, hogy minden alkalommal, amikor fizetésjavitást kap, a házbérét is emelik. “A múlt évben 83 dollárt kerestem és a havi házbérem 72 dollár volt. Januárban a fizetésemet 88 dollárra emelték és a házbérem nyomban 88 dollárra ment fel. Nem érdemes több fizetést kapni, ha a házbér minden alkalommal felmegy.” A környékeken a segélyre szorultak száma állandóan emelkedik. A hatóságok gondoskodása sok helyen olyan akciókból áll, mint Hackensackban, ahol a Bergen County Community Action Program naponta egyszer meleg ételt szállít házhoz 56 szegény öregkoru számára. Westchesterben hasonló intézmény tett lépéseket, hogy a szegény családok gyermekei közül húszán egyetemre mehessenek. A környékeken, éppúgy, mint a városokban, Sikeres kísérlet az aggkori szenilitás meggátlására Dr. Arthur Walsh, a University of Pittsburgh elmeorvosa jelentette, hogy 30 paciensénél jó eredményt ért el az aggkori szenilitás megállításában olyan gyógyszerekkel, amelyek a vér ritkulását idézik elő. Véralvadás elleni gyógyszerekkel kezelte ezeket a betegeket, olyan elgondolás alapján, hogy a szenilitást az agy vérellátásának elégtelensége okozza. A vér megritkitásával ezek a szerek több vért gyorsabban juttatnak az agysejtekbe. A szenilitás egyik esetben sem fejlődött tovább és a legtöbbnél javulás volt észlelhető. Mikor a kezelést megszakították, egyes betegeknél nagyfokú rósz* szabbodás állt be. Az öregkori agysorvadásnak jelenleg nincs elismerten sikeres gyógyítási módja. Dr. Walsh meggyőződése, hogy a Dicumarol véralvadásgátló mindennapi alkalmazása megakadályozhatja az öregkő4 rj gyengeelméjűség továbbfejlődését és bizonyos javulást is előidézhet. Figyelmeztetett egyúttal, hogy még további tanulmányokra van szükség, hogy bebizonyítsák a kezelés jótékony hatását. Esetleg lehetséges, hogy tanulmányozni fogják azt a kb. egymillió egyént, aki jelenleg koszorúér- betegség kezelésére véralvadásgátló gyógyszereket szed. Ha — minden egyéb körülmény tekintetbe vételével — ezeknél az egyéneknél ritkábban fordul elő öregkori gyengeelméjűség, mint azoknál, akik ezt a gyógyszert nem szedik, akkor lehet mondani, hogy ez a gyógyszer megakadályozta ennek á krónikus elmebajnak a kifejlődését. ssssssssssssssssss&sssssssssssssssssssss a nyomorenyhitő intézmények csak nagyon keveset tudnak tenni, mert a szövetségi kormány nem utal ki elég pénzt a részükre.
