Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-16 / 20. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Thursday, May 16, 1968. ÉNEK AZ ANYÁRÓL Várnai Zseni legújabb könyve: Egy nemrégiben megjelent érdekes kötet utó­szavából idézünk: “Nemcsak a magyar irodalom­ban illeti meg páratlan hely és szerep a költönőt: más nemzetek költészetében sem ismerünk senkit, aki az asszonyi-anyai sors boldog örömeit és ret­tegéseit ilyen következetes tudatossággal, művé­szi konoksággal foglalt versek százaiba — év-ti­zedeken át.” A költőnő Várnai Zseni ebből a ter­mésből válogatott Ének az anyáról cimü kötetébe, amelyet Reich Károly szép illusztrációi díszítenek. — A cim világosan beszél a könyv tartalmáról — mondja a költőnö. — Úgy is mondhatnám, val­lomás a kötet az asszonyi elhivatottságról, hogy dajkái lehetünk a világnak, szülői az újnak, a szép­nek, ha kell — keserves áldozatok árán is. — Költői pályája majd hatvan esztendőt ivei át. Mely versek képviselik friss könyvében ezt a pályát ? — A kötet nyitó verse pályám nyitánya is volt: 1911-ben jelent meg a Népszavában Anyaság cí­men. Az ott megfogalmazott programhoz máig hü maradtam, néhány sora akár a kötet mottójaként is állhatna: “Egész világnak minden proletárját / tebenned csókolom, drága fiam, / ha én elhullok a küzdők porondján, / ti élni fogtok milliónyian... / és tibennetek az én lelkem él!” A gyermekeim­ről szóló sorok és a szerelem érzései mellekt he­lyet kaptak a könyvben azok a versek, amelyek már nem a sors passzív elfogadóját, hanem a cse­lekvésre érett anyát éneklik meg. — A Katonafiamnak! cimü hires versére gon­dol? — Én átéltem a gyermekeimért és minden gyer­mekért való félelmet, és átéltem — pontosabban: megharcoltam — a harcot az életet fenyegető em­bertelen hatalommal. Ezért érzem át százszoro­sán azoknak az anyáknak a fájdalmát és hősies­ségét, akik világszerte fiaikat siratják, de helyük­be lépnek harcolni. A könyvben legfrissebb versei­met is közreadom, amelyekben a szabadság, a bé­ke iránti vágy fogalmazódik meg, s az, hogy nem hagyhatjuk abba mi, asszonyok, sem a küzdelmet. Húsvéti határszemle Végre igazi tavasz van Magyarországon. Éve­kig várt erre a falu, birkózott a vízzel, rettegett a hajnali fagyoktól, versenyt* futott az idővel, hogy meglegyen az évi kenyér. Ilyentályt — már- már megszokták — tiz - és tízezer holdakat borí­tott a belvíz, kiöntötték a folyók, a süppedős föl­dekre még május derekáig sem lehetett rámenni, gyalogszerrel sem, nemhogy gépekkel. Most, hus- vét táján olyan a határ, mintha egy hónappal előbbre járnánk. A tavasz korán érkezett, enyhe­séggel, sok-sok napsütéssel — s ami a legfonto­sabb, árvíz nélkül —, a gólyák pontosan, időben foglalták el fészküket, az ibolya, a kankalin “sza­bályosan” nyílt. A szép indulást aztán a március még megtetőzte. Szinte példa nélküli, hogy tavasz elején huzamos ideig olyan napsütéses és meleg hetek kövessék egymást, mint az idén. Március végén Magyarországon a középhőméi'séklet 5 —6 fokkal haladta túl a csaknem évszázados átlago­kat. A mezőgazdasági üzemek éltek a lehetőséggel: március végén országszerte befejeződött a kora­tavasziak vetése, úgyhogy áprilisra csak a cukor­répa, a burgonya és a kukorica maradt. Az igye­kezet mindenképpen indokolt, hiszen 4,6 millió holdon kell földbe tenni a tavasziak vetőmagját, nem beszélve a 400,000 hold szőlő és a 800,000 hold gyümölcsös ápolásáról. Elkél mos* a gépi segítség, amiben nem állnak rosszul. Ezen. a tavaszon 68,000 traktort, 17,000 vetőgépet, 4,000 traktor vontatásu ültető- és pa- lántázó gépet, valamint 64,000 pótkocsit küldhet­nek a földekre a gazdaságok. Az őszi vetések állapota kifogástalan, általában minden tájon jól teleltek, kifagyást és felfagyást a határjárók sehol nem tapasztalnak. Több mint hárommillió holdon biztatóan fejlődik a gabona, jó arasznyi már. Erősítésükre és a tavasziak alá eddig 653,700 tonna vegyes műtrágyát szállítot­tak ki a gazdaságokba. A tavaszi vetésű növények kezdeti fejlődésére sincs panasz, a kelés egyenle­tes, a déli vidékeken már a cukorrépa-sorok kö­zött hajladoznak a kapások. A szép időnek egyetlen hátránya van: hiányzik az eső. A tél folyamán kevés csapadék hullott-, a talaj vízkészlete jelenleg sokkal szűkösebb, mint más években, ezért országszerte nagy területen máris megkezdték az öntözést. A kertészetekben sincs megállás. A primőrter­mő tájakról megindult a “vitaminözön”: naponta többszázezer csomó piros retek érkezik a városi csarnokokba, piacokra. A gyümölcstermő vidéke­ken diszbe öltöztek a fák.. A Duna-Tisza közén idegenforgalmi látványosságnak számit ilyenkor a rózsaszínű virágtenger, a nagyüzemi kajsziba­rack kertek tevaszi pompája. Száz — és százezer fa öltött ígéretes nászruhát, s ha csak kései fa­gyok nem húzzák keresztül a számításokat, gyü­mölcsben sem lesz hiány a szépen indult 1968-as esztendő. Francia együttműködéssel épül az uj tiszai vizlépcsö A Magyarország és Franciaország közötti gaz­dasági kapcsolatok az elmúlt években jelentősen bővültek, s a két ország közötti árucsereforga­lom 1950 óta meghatszorozódott; értéke megkö­zelíti az évi 600 millió devizaforintot. A kereske­delem fejlődése mellett különösen szembetűnő a javulás a két ország műszaki kooperációja tekin­tetében. A Ganz-MÁVAG és a Ganz Villamossági Mü­vek szerződést irt alá a francia Neyrpic és az Alsthom cégekkel az uj tiszai vízlépcső turbinái­nak és generátorainak közös gyártására. A kiskö­rei Tisza II. vízlépcső erőmüve a korszerű francia szisztémájú csőturbinákkal működik majd. össze­sen négy, egyenként tízezer lóerős tubina és gene­rátor készül e vízlépcső részére. A generátor for­górészét a Ganz Villamossági Müvek, az állórészt a francia Alsthom cég, a turbina forgórészét a francia Neypric, a turbina többi részét pedig a Ganz-MÁVAG Gyár készíti. A tervezési munkák Magyarországon és Franciaországban egyaránt folynak, a gyártás jövőre indul. u* Muzeum Magyarország legrégibb szénbányá­jában. Brennbergbányár. az ország legrégibb szén­bányájában csaknem két évszázadon át bányászták a szenet. A bánya 1767-től 1951-ig működött. Most a bánya első gépházának épületében az egykori relikviákból bányászmuzeumot rendeztek be. Amerikai szociológus magyarországi tanulmányútja A Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetében néhány nap óta messziről érkezett, ro­konszenves fiatal külföldi kutatónő ismerkedik a hazai szociológusok munkájával. Neve Joan Raj- czy. Választékos fogalmazással és szép kiejtéssel kitünően megérteti magát anyanyelvűnkön, helye­sebben az ő második anyanyelvén. Joan Rajczy ugyanis kivándorolt magyarok gyermeke, ő ma­ga már az Egyesült Államokban született, ott.ia végezte egyetemi tanulmányait. Most az egyetem ösztöndíjával érkezett Magyarországra, s az aka­démiai szociológiai intézel? patronálásával az óha­zai szociológiai kutatómunkát egy esztendőn át fogja tanulmányozni. Tájszavaink Budapesten rövidesen megjelenik az Akadémiai Kiadó gondozásában a Magyar Nyelvjárások At­laszának első kötete. A hatkötetes mü 327 hazai és 68 Magyarországon túli község nyelvjárását mu tatja be 1,162 térképen, s mintegy háromnegyed millió szóadaten. A térképek felölelik a földműve­lésre, a mezőgazdasági eszközökre, a természetet# növényekre, a házi és részben vadon élő állatokra, a népi építkezésre, táplálkozásra, ruházkodásra stb. vonatkozó szókincs legfontosabb rétegét, a tájanként mutatkozó elnevezésbeli és kiejtésbeli különbségeket. < Az atlasz anyagát* a Magyar Tudományos Aka­démia Nyelvtudományi Intézetének tudományos kutatói, a budapesti és a debreceni egyetem ta­nárai gyűjtötték össze 15 évi munkával, több mint 12,000 falusi embertől. Az atlasz munkatársai minden tizedik hazai magyar községben végeztek anyaggyűjtést. Tudományos értékén túl mindenki érdekes és hasznos ismereteket szerezhet saját lakóhelye nyelvéről és az ott használatos táj sza­vakról. EGYHÁZI KRÓNIKA — Dr. Potyondy imre székesfehérvári helynök a máriaremetei kegytemplomban mutatta be gyé* mántmiséjét. — Az egri katolikus főegyházmegye legutóbbi ülésén Keller László prépost, a főegyházmegye 85 éves, aranymisés papja bejelentette, hogy meg­takarított* pénzét — ötvenezer forintot — temp­lomok tatarozására ajánlja fel. > — A katolikus egyház gyásza: Velics Miksa pannonhalmi aranymisés áldozópap, 86, Jenei La­jos Rafael szombathelyi aranymisés áldozópap 76, Ladányi Károly László, a Minorita szerzetes- rend volt rendfőnöke 66 éves korában elhunyt. — F ra n c i a őrs zá gban, Lille-ben rendezte idei konferenciáját a Pacem in terris elnevezésű kato­likus békeszervezet. Magyarországot Várkonyi Im­re c. prépost, őrkanonok, az Actio Catholica or­szágos igazgatója képviselte, s a tanáccskozáson — felkérésre — az elnöki tisztet is betöltötte. w0 — Méhes György erdélyi magyar író Barbár komédia cimü müvét Magyarországon először a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be. Az ütemtervnek megfelelően, jól ha­lad az Almásfüzitői Timföldgyár bő- vitése. (Komárom megye.) — Az idén folyamatosan lépnek be a ter­melésbe az Almásfüzitői Timí.öldgyár uj létesítményei. A bauxit körtároló vasbeton körfalával már elkészült jól halad a vagonbuktató szere­lése is. Újabb kazánnal bővül az erő­mű és épül egy uj 100 méteres ké­mény is. Rövidesen megkezdi a pró­baüzemelést a nyugat-német Poly- sius—Neubeckum cég által száUitott kalcináló forgó-dobkemence, amely­nek napi teljesítménye 400 tonna lesz. A régi kemencéké mindössze 100 tonna volt. Az ÉVM 22-es Állami Építőipari Vál­lalat építi az erőmű negyedik kazán­ját. A képen: a váz zsaluzása látható SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS8

Next

/
Oldalképek
Tartalom