Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-16 / 20. szám

Thursday. May 16, 1968. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 j imwwvwwvwuvvwwvuuwuuwwwwimfwuvtfwvwMft ii PAÁL MÁTHÉ ROVATA j ' MUVVVUVWVAMMA/WWVUWVMMUVVVUUVUVUC Még a mártírt is becsmérlik Megírtuk annakidején, hogy az amerikai magyar lapok közül a fasiszta, neo-náci s az láfasiszta kiad­ványok milyen feneketlen gyűlölettel támadnak az amerikai négerek és általában a színes népek egyenjogúsági szabadságmozgalma ellen, mivel ők felsőbbrendüeknek érzik magukat a szinesbőrü ki­sebbségeknél. Természetesen antiszemiták is; ha lehet, még jobban gyűlölik a zsidókat, mint a szi- nesbőrüeket, de ezt már nem merik nyíltan kimu­tatni. Ezt csak alattomos módszerekkel fejezik ki. Becsmérlő csufneveket csak a négerekre mernek alkalmazni. Heteken keresztül folyt az uszítás a négerek mindennemű megmozdulása ellen. A pittsburghi “Magyarság” hosszú hasábokon keresztül közölte a kongresszusban elhangzott szélső-reakciós beszé­deket a dr. King által kezdeményezett “Szegény Emberek Kampánya” ellen, követelve annak betil­tását és dr. King letartóztatását. A magyar nevet megszégyenítő cikkekkel, a “Magyarság” szerkesz­tője szemére vetette az amerikai lapoknak, hogy “ezeket a fontos beszédeket” figyelemre se mél­tatja, ezért ő ezeket állandóan közölni fogja, az amerikai nép okulására. Minden épeszű ember azt hitte, hogy dr. King mártírhalála — melyért vagy egy fizetett bérenc, vagy az ilyen szégyenletes uszítások hatása alatt meghibbant fasiszta felelős —, talán, ha nem is birja jobb belátásra ezeket a jobboldali politikuso­kat és a magyarnyelvű sajtó reakciósait, de leg­alább egy időre mérsékelik magukat. De nem! Ezek még fokozzák a förtelmes uszításokat, nem törődve a tisztességes emberek megvetésével és azzal sem, hogy uszításukkal nemcsak Amerikára, de még külön, az amerikai magyarságra is szégyent hoznak. Alig három héttel dr. King meggyilkolása után a pittsburghi magyarnyelvű sajtótermék önmagát is felülmúlja az április 19-i számában Dr. King gyalázásával és a néger nép elleni uszításával. A lap szövegének 85%-a veszett uszításból áll, uj szi­gorúbb törvényeket követel, gyorsított bírósági el­járásokat a lázadó “szerecsenek”, a “subickos ké­pű” négerek ellen, a dr. King meggyilkolása mi­att való felháborodásukat hozva fel indokul. Hely­teleníti, hogy a katonaság és a rendőrség “korlá­tozva” volt a fegyver használatában és “csak” 40 halottja volt a tüntetéseknek. Most nemcsak a szerkesztő remekelt, hanem főmunkatársa, Füry Lajos is. aki mellesleg az Amerikai Magyar Szövet­ség főtitkára és mint ilyen természetesen alkalmaz­kodik a Szövetség kimondott, fajgyűlölő politiká­jához. Ez a lap az antiszemitizmus terén is hasonló tevékenységet fejt ki, habár nem nyíltan, hanem burkoltan, de úgy hogy a hívei nagyon jól megér­tik. Például a baloldaliak közül kipécézi a zsidó hangzású neveket és gúnyt űz a “2500 éves kultú­rából.” A “Magyar Felszabadító Bizottság” cleve­landi gyűlésén a “Magyarság” szerkesztője elő­adást tartott a sajtószabadságról és ebben ilyene­ket mondott: “Magyarországon 1967 után előál­lott egv bizonyos sajtószabadság, de ez csak névle­ges volt, mert a nyugati államokéhoz hasonlóan, nálunk is a liberalizmus hatása alá került. Magyarországon a liberalizmust az elhamarko­dott emancipáció (a zsidók egyenjogúsága) jelen­tette, amelynek a haszonélvezői (a zsidók), kegyet­len sajtóháborut indítottak a magyar gazdaság és kulturális végvárak ellen. Lassú, de céltudatos ma­kacssággal, a nemzet gyökerét rágó szu, a magyar­ság íróinak a kezéből a tollat 54 százalék erejéig kiragadta.” Róluk (mármint a zsidó Írókról), mondja tovább a szerkesztő ur, nem kell sokat mondani. “Csak egy pár jelzőt, amit nem tudnak letagadni: destruk­tiv, érzéki, lélekromboló, keresztényellenes, gyűlö­letet hű'detők, támogatják a korrupciót, rombol­nak, panamáznak és zsarolnak Röviden: idegenek a nemzet igazi leikétől.” De vallomást tesz arról is, hogy mikor volt “igazi” sajtószabadság Magyarországon, mondván: “Külön megtiszlelésnek érzem, hogy mint ennek a gárdának egyik harcosa, ezen az estén hitet te­hetek itt. Amerikában, arról a sajtószabadságról. Victor Perlő: A FAJGYŰLÖLŐ “LIBERÁLIS” RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK A déli ültetvények régi mezőgazdasága ma már múlófélben van és földbirtokosaiknak már nincs meg a régi, független hatalmuk. Óriási, or­szágos nagyvállalatok kerültek előtérbe, különö­sen olyan fejlődő iparágakban, mint a katonai, Űr­repülési ipar és a nemzetközi vállalatok, amelyek erősen támaszkodnak a szövetségi kormány szer­ződéseire és segítségére. Ezeknek a nagyvállala­toknak a vezetői bizottságokat állítanak fel, ame­lyek “jótevő” ígéretekkel, de annál kevesebb való­ságos cselekedettel próbálják megnyugtatni a get­tók lakóit. A hírlapok első oldalukon hozzák a lát­szat kedvéért adott alkalmaztatások híreit, melyek egy fokkal meghaladják az illemhely-takarítást és ugyanígy írnak a tömeges alkalmaztatásra szolgáló üres ígéretekről. Ők maguk és washingtoni támogatóik egycsapás- ra megszüntethetnék a faji megkülönböztetést. De a valóság az, hogy munkásfelvételnél a legszélső­ségesebb fajgyűlöletet a déli államokban elsősor­ban a Pentagon,, a repülőgép-vállalatok és a texasi nemzetközi olajmágnások alkalmazzák. Egyszóval a felelősség a hírhedt katonai-ipari csoportosulást terheli. A Pentagon nagyban erőlködött, hogy ellenkező benyomást keltsen, a diszkrimináció elleni sokat hirdetett üres gesztusokkal. A sajtó felfújta a leg­nagyobb déli repülőgyár, a Lockheed egyenlőségi ígéreteit, melyből nem lett több, mint integráció az ivókutaknál! Emory F. Via cikke a Monthly Labor Review, kormány-kiadvány márciusi külön számában rámu­tat, hogy a legrosszabb alkalmazásbeli megkülön­böztetés a hadi-iparban és-más növekvő iparágak­ban fordul elő. Az elektronikában, a legújabb ipar­ágban, a négerek a legkisebb arányban vannak al­kalmazva, mindössze 4.1%-ban; a szállító-iparban — főleg a repülő felszereléseknél — 6.9%-ban. Fontos megjegyezni, hogy ezen iparágak környé­kén a lakosság 20 százaléka néger. A délnyugaton, a még mindig növekvő petrole­um- és olajfinomitó-iparban, mely északi részvény- társaságok kezében van, a megkülönböztetés majd­nem olyan méretű, mint a hagyományosan szegre­gációs textiliparban. A déli vegyi, elektronika és repülőgépipar gyá­rai főképpen Texasban összpontosulnak. Egyes legnagyobb üzemek tulajdonosai Johnson támoga­tói, akik hozzájárulnak politikai pénz-alapjaihoz. Valójában az elnök számára is jól kifizetődtek ba­rátainak diszkriminációs alkalmaztatási eljárásai és ezt azzal viszonozta, hogy a hadi szerződésekből Texasnak egyre nagyobb részt juttatott. Érdekes adatok derültek ki a texasi és floridai spanyolnyelvü munkásokról. A textil, élelmiszer és más régi iparágakban a megkülönböztetés velük szemben sokkal egyhébb, mint a négerekkel szem­ben. De az uj. háborús jellegű iparokban még ke­gyetlenebből kezelik őket, mint a négereket. Ezekben a nagymértékben automatizált, uj ipa­rokban aránylag jól fizetik a munkát, a papír és vegyi iparban a Délen még kissé jobban, mint másutt. A busás kormány megrendelések és adó- kedvezmények előnyeit élvezve, a nagyméretű, technikailag előrehaladott termelésben a tisztes­ségesebb bérezések ellenére is rendkivül nagy a haszon minden munkás után. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• mely a két világháború közt Magyarországon élő valóság volt.” Szebedinszky ur szerint Horthy, a véreskezü lo­vas matróz uralma alatti sajtószabadság volt az igazi. Amikor Somogyi és Bacsó újságírókat állati kegyetlenséggel gyilkolták meg Horthy kimondott utasítására a darutollas brigantik. Amikor Magyar- ország legjobb irói, tudósai, művészei vagy külföld­re menekültek, vagy börtönben, koncentrációs tá­borokban sínylődtek. Vagy Szállási uralma alatt, mikor kezdetben a baloldali lapok hasábjai fehé­ren villogtak a cenzúra törléseitől és később meg sem jelenhettek, irói a fronton, mint hadiszolgála­tosok voltak, a legjobbjukat ott gyilkolták meg. Ez az a “sajtószabadság” — amelyet annakide­jén a német nácikkal és a szerkesztő úrral együtt kergettek ki — s melynek most élő tanúja lehet itt a tevékenységével. Az alkalmazók politikailag is kihasználják eze­ket az iparokat, mint biztonsági szelepeket a mező- gazdaságban már szükségtelenné, vagy az automati­zálás révén munkanélkülivé vált munkásokkal szemben; mélyítik a szakadékot a fehér és a fekete, vagy más színes munkások között és alapot szol­gáltatnak a fajgyűlöletre. A fekete és a mexikói-amerikaiak, akiket az uj, jobban fizető iparokban legfeljebb csak mint leg­alacsonyabb napszámosokat vesznek fel és akik a régi iparokban és a mezőgazdaságban már nem ta­lálhatnak munkát, most mindenünnen kirekedtek. A nagy részvénytársaságok munkaadói együttmű­ködnek a legvadabb déli fajgyűlölőkkel, hogy ki­zárják a feketéket a déli államokból és az északi államokba — vagy Vietnamba kergetik őket. A Monthly Labor Review ugyanezen számában Helen H. Lamale és Thomas J. Lanahan kimutat­ja, hogy van egy foglalkozás, amely nagyobb csa­ládi jövedelmet teremt a déli államokban, mint bárhol másutt az országban — ez a katonaság. Itt van a katonaság legkedveltebb fészke, itt összpon­tosítanak nagy; csapatokat, hogy készenlétben le­gyenek a feketék ellen. Az amerikai militaristák tipikus gyarmati elnyomókként reagáltak a néger nép növekvő szabadságküzdelmére: igyekeznek a legerősebb, a legképzettebb négereket a katona­ságba bevonni, ahol jobb életviszonyokat nyújta­nak nekik, mint a privát életben, felhasználják őket külföldi háborúkra, sőt talán még itthon, sa­ját testvéreik ellen is. A Délen állomásozó néger katonák családjai 1960/61-ben évenként $5,472 fizetést kaptak, mely lényegesen több, mint amennyit néger katonák másutt kapnak. Ez 2,090 dollárral több, mint a déli, városi néger családok átlag jövedelme és több mint minden foglalkozásbeli csoport családjainak jövedelme, kivéve a kisszámú hivatásbelit. Kétségtelenül ez az oka annak, hogy egyes né­ger katonák hajlandók bennmaradni a katonaság­ban, az ott is fennálló fajgyűlölet ellenére, amely elvégre nem rosszabb, mint amit itthon tapasztal­nak. TÁMADJA AZ EGYHÁZ MAGATARTÁSÁT LISSZABON. — Raul Rego katolikus papnöven­dék megtámadta az egyház vezetőit, mert tétlenül nézik hogyan sérti meg a Salazaar-kormány az egyének legelemibb jogait. Újságcikkekben arra szólítja fel a katolikus egyház vezetőit: emeljék fel szavukat az igazságtalanságok sorozata ellen. ... I ■ u u IU ■ UJ LÜ fíu 1968 JUNIUS Hó 9-ÉN, vasárnap egész nap a Castle Harbour Casino- és Parkban, 1118 HAVEMAYER AVENUE, Bronx, N. Y. (Esős idő esetén zárt helyiség) ★ Finom ételek, italok, sütemé­nyek, kellemes szórakozás. — "Forog a kerék'" Bazársátor. Zene. — Door Prize és szép sorsolási tárgyak Belépődíj előreváltva 75 cent, az ajtónál 90 cent, gyermekeknek díjtalan ★ ÚTIRÁNY: Az IRT Lexington Ave. subwayval a Pelham Bay vonalon a Castle Hill Ave.-lg, onnan 4 block a Powell Ave.-ig. és egy block a Havemayer Ave.- ig. — KOCSIVAL: Az East River Drive-on a Bruckner Boulevard- ra, a Castle Hill Avenue-ig. — m m nr JÉ1: < BBI1« m nr m ■ —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom