Amerikai Magyar Szó, 1968. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1968-05-09 / 19. szám

Thursday, May 9, 1968.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

13

(1.) Simon Laci aranykezű ifjúmunkás volt a gyárban. Egy brigád erejét érezte izmaiban. Motorszerelő volt, de inkább ezermester. Szerette a munkáját. Szerette az életet is. Huszonnégy éves volt, jókedvű, farkasétvágyu, a virtust* kedvelő.

Miskei Teri szép, komoly és törekvő lány volt. Boldog, szép jövőről álmodott. A fiuk közül csak Simon Laci tetszett neki. Munkabírása és minden. Gyakran eszébe jutott: ez az a fiú, akivel ő vi- hetné valamire.

Észrevették egymást, s egy napon anyakönyvve zető elé álltak.

(2.) Ritkaság, amilyen szerencsével ők életut- jukra keltek. Simon papának volt egy kis kertes háza a külvárosban, s az udvarán egy fészer. Az öreg már nyugdíjas volt. Amikor Sajószilason meghalt özvegy nővére, megörökölték a házát. Az öregek fogták magukat, leköltöztek oda. A fiatalok pedig megkapták a külvárosi kis házat. Boldogan láttak a fészekrakáshoz.

Nagybácsik és nagynénik, barátok és ismerősök gyakran hívták látogatóba a fiatalokat. Teri ilyenkor mindent szemügyre vett. Szép és jól berendezett otthonok voltak ezek. A bútorok még ódon- ságukban is tetszetősek. A vitrinekben szervizek, csescsebecsék. Emitt hűtőgép, tv, amott porszívó, padiókefélő. Szép szőnyegek a padlón, függönyök az ablakokon. Szász Miska bácsinak egy Skodája is volt, Poór Imrének Pannóniája. Itt egy öreg Singer, amott már villanyvari'ógép.

(3.) Egy vasárnap este a fiatalok hazafelé bandukoltak vendégségből.

— Lásd, mennyi mindenük van ezeknek — mondta Teri.

— Majd nekünk is lesz — dünnyögte Laci.

— De mikor?

Lacit egy pillanatra bántotta ez a szemrevető, számon kérő kérdés, de hallgatott. Terinek sietős. Na persze nem is olyan borzasztó az egész.

— Három év sem kell, ha ráversz — zökkentette ki tűnődéséből Teri.

— Ugyan, még annyi sem! — vágta rá ő, és boldogan összebújtak.

Laci rávert a gyárban. Bámulatos tempót tartott.

— Találd ki, mennyit kerestem márciusban! — toppant felesége elé egy este, és büszkeség csillant a szemében.

— Kiszámítottam, kis híján négyezret — mondta szárazon Teri.

Laci meghökkent, de menten meg is enyhült:

— Na lásd, ha ez igy megy, és kell mennie, akkor. ..

— Nekünk céljaink vannak — szakította félbe az asszony. — Na, igazán, gondoltd meg, Lacikám, ezzel a tempóval kevés lesz három év.

Hm. Igaz lehet. S ha nem sikerülne, ő biztosan boldogtalan lenne. Nem, ezt nem szabad — tökélte el Simon Laci.

(4.) Másnap hazajövet egy rozzant motorbiciklit tolt maga előtt.

— Ez mi ? — kérdezte az asszonyka.

— Fusi. Még ma kipofozom. Három darab százasért.

Teri szinte felujjongott. Laci a fészerbe tolta a motort. Teri onnét csalta elő vacsorázni. Az asztal körül fürgén, örömben repdesett. Laci kedvtelve nézte őt. A vacsora is finomabb volt, mint máskor. Laci átölelte volna Terit, de az asszony kibontakozóik karjaiból:

— Menj, hiszen készen kell lenned ázzál a vacakkal! Siess, jó?

Később Teri ötször is rányitott a férjére a fészerben. Laci verejtékben úszott, föl sem nézett. Tizenegykor az asszony elálmosodott és aludni ment. A motor csak egy óra tájt készült el. Laci csendben feküdt le. Reggel alig váltottak szót egymással, Laci a motoron robogott be a gyárba. Délután aztán Teri kezébe nyomta a három százast. '

— Apád-anyád ide jöjjön! — vidult Teri. — Hát ma? — nézett kérdőn a férjére.

— Hamar a vacsorát — dörzsölte a tenyerét Laci. — Átszaladok Tajtiékhoz, megcsinálom a Norton-kutjukat*. Kétszázat Ígérték.

— De igazán siess — kérlelte Teri. — Megvárlak, jó?

De Laci ezt már nem is hallotta. Teri unatkozott. Bejárta házuk minden zegzugát. Képzelete felforrósodott, benne megtelt a ház csudaszép és

ÉDEN A KÜLVÁROSBAN

finom holmikkal. Még zsúfoltnak is tetszett az egész, végül mégis mindent a helyére rakosgatott. Fél tizenegykor nagyot ásított. Laci még sehol. Lehangoltan feküdt le aludni. Laci éjfélkor osont be a házba, és Teri éjjeliszekrényére helyezte a két százast.

(5.) így telt* el egy esztendő. De ez mintha közéjük tolakodott volna. Szerelmük elszürkült, mint az éjszakába nyúló napok egyhangúsága, mint a takarékkönyvük fedele, vagy mint a fészermü- helyben sorakozó százféle szerszám. De hiszen az mind kell az ezermesterséghez.

Otthonukban azonban már Teri sokféle színes álma valóságként csillogott. Sokasodtak az efféle közös számvetések:

— Jövő hónapban megvesszük a Lehelt, májusban meg azt a használt Pannóniát, majd én újat csinálok belőle!

— Szerintem a függönyök sürgősebbek — mélázott Teri.

Egy este Laci lecsapta a táskáját, rohanni készült.

— Nem is vacsorázol? — ráncolta a homlokát az asszonyka.

— Tudod jól, reggelre készen kell lennem Kardosék fürdőszobájának armatúrájával. Szereztél faggyút?

— Itt van, alig kaptam — nyújtotta oda a fagy- gyut Teri.

(6.) A következő fél évben a Simon-ház gyakran megtelt vendégekkel. Teri rendre meghívta az ismerősöket, a barátnőket férjestől. Ezek a zsurok éppoly céltudatosak voltak, mint a ház asszonya, aki mindent megmutogatott a vendégeknek. i

Hazatérőben a vendégek álmélkodtak. Nahát, ez a tempó! Majdenm üres kézzel kezdték, és tessék, máris. Hogyan ? Miből ? Hogy a máséból ? Arról szó sem lehet. Simon Laci tisztességes gyerek. Már az igaz, hogy nagyon leromlott ez a fiú, sápadt és folyton kialvatlan, de hát annyit dolgozik, mint egy igavonó marha. Hja, másképp nem megy. Ez a Teri jól kifogta Simon Lacit.

Egy ilyen vendégsereg közepette Teri büszkén mutogatta legújabb szerzeményeit. Kiss Ilka hirtelen ezt kérdezte:

— Hol van a férjed, Teruskám?

Az asszony rosszul leplezett zavarral felelte:

— Sürgősen elhívták, nem is tudom, hová. Valami elromlott.

— Vasárnap délután?

— Ó, tudjátok, hogy Lacinak soha sincs nyugta. Ezt kóstoljátok meg, kedveseim, ezt a likőrt magam főztem.

Simon Laci pedig ezalatt félájultan aludt egy hevenyészett dikón a fészer sarkában. Amikor a vendégek elmentek, Teri felrázta, vacsorázni hívta. Laci immel-ámmal evett valamit, majd men^ÄSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSsssSSSS&liSSS®

sobelI

I OVERSEAS CORP.

IKKA FŐÜGYNÖKSÉG, U. S. A.

210 East 86th Street §

New York, N. Y. 10028

® (Second és Third Avenuek között) m

Telefon: 212—535-Ó490

5) Vámmentes küldemények és gyógyszerek 'Á

I Magyarországra! icSEHSZLo’vAKIÁBAp

IKKA—TUZEX

IBUSZ hivatalos képviselete |

i Magyar vízumok — Látogatók kihozatala ®

ten elaludt. Teri hosszan, szomorúan bámulta az alvót. Ez volna a férjem? — tűnődött.

(7.) A harmadik esztendő nyarán a Simon-ház igazi édenkertté sikeredett. Teri nagyasszony! pózt erőltetett magára a mindenfélével telizsufolt házban. Néha már majdnem föltette magának a kérdést: vajon mindent elért-e, amit akart? De valahogy csak hidegséget érzett odabent. Furcsa érzések lepték meg, s ezektől csak a ház irigyen álmélkodó vendégeinek bókjai szabadították meg. Igen, ezt akarta. Ezt is.

— Terikém, te vagy a világ legszerencsésebb

asszonya! — ölelte át barátnőjét Csányi Mari, Simonná társnője az üzemben. — Ne szerénykedj, másoknak egy élet hossza kell ahhoz, amit ti nem egészen három év alatt elértetek! Az ám, Laci hol van? "b

■ Félóra múlva itt lesz — felelte az asszony szenvtelen ül, és csak ez a kérdés juttatta eszébe, hogy Laci valahol egy Trabantot bütyköl. Négyszázért vállalta. Mikor is. .. kedden megveszik az uj csillárokat.

(8.) A vendégsereg távozott, csak Laci régi pajtása, Gál Miska maradt.

— Megvárhatom Lacit, Tériké ? Bedöglött a villanytűzhelyünk a feleségem szeretné, ha Laci holnap megcsinálná. Én nem értek az ilyesmihez;

: — Hát persze, de miért* szabadkozik? — mosolygott Teri. — Fogja csak ezt a p oh árkát, igyunk még egyet. Egészségére.

Amikor koccintottak, majdnem összeért a testük. Teri mozdulatlan maradt, Gál azonban zavarba jött, és egy sutá ürüggyel arrébb húzódott. Néhány pillanatig nem is nézett az asszonyra. D& amikor megint ráemelte a tekintetét, mintha egy másik Simonné állt volna ott. összetörtelek és kimerültnek látszott, de néhány arcvonásán inkább fásult közöny ült.

— Mi tortént magával, Tériké? — kérdezte döbbenten Gál, és önkéntelenül is az asszonyhoz közeledett. Teri megfordult, az ablakhoz lépett, és kibámult a koromsötét estébe.

Gál sokáig hallgatott, aztán rekedtesen, félszegen kérdezte: v

— Tériké. .. mondja, maga boldog?

Az asszony indulatosan sarkon fordult, és nyersen vágott vissza:

— Honnét veszi... Miért ne volnék én boldog?

Aztán lehuppant egy fotelbe, és tenyerébe rejtette az arcát*. ,

— Tériké. ..

— Maga ostoba — mondta csendesen, indulat- talanul az asszony, "mintha valaki másról beszélne. Boldogság? Mi az? A férjem. .. Az én férjem egy szörnyeteg — folytatta anélkül, hogy harag viliózott volna a hangjában. — Tudja, mikor látok én egy mosolyt a férjem ábrázatán? Amikor köszönettel zsebre gyűri a fusermunka diját. De nekem két és fél év óta egyéb sem jut belőle, mint amit a zsebéből előkotor. Mit bámul? Nem érti? Én... az előbb én a szeretője akartam lenni.

Amint ezt kimondto, Teri felugrott és kiszaladt a szobából. Szégyen kezdte pörkölni a bőrét. Úgy érezte, mintha ez az egész összkomfortos, külvárosi éden mindenestül rárogyott volna. Csak azért, hogy valamit mondjon, kikiáltott:

— Szereztünk... Irigyeink vannak ... Talán harminc évig kellete volna várnom ? Mi ?

De Gál ezt már nem hallotta. Kiosont a házból, és szégyenérzetet cipelve bandukolt a külvárosi utcán.

Teri visszatért az üres szobába. Eszelősen sziszegte :

— Barmok. Fa tüskék... >•

(9.) Házasságuk harmadik évfordulója előtt egy

héttel Laci és Teri közönyös nyugalommal üldögélt az ebédlőben. A nap betűzött a finom függönyökön át a szobába, és különös fények bársonyába vonta.

Laci egy ceruzátr hegyezett; Teri nézelődött, és töprengeni látszott*.

— Kezdhetjük? — kérdezte kisvártatva.

— Lehet — állt fel Laci és nyújtózkodott.

— Még ma végeznünk kell, holnap nem érek rá — mondta Teri.

— Felőlem végezhetünk — vont vállat* Laci.

Akkor papírral és ceruzával a kezében, hűvös

tárgyilagossággal láttak dologhoz. Mindent igazságosan osztottak el.

Horváth József